Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-19 / 1605. szám
1949. november 19. BÉRMUNKÁS S Old;. 32 ÉV Oroszország népe november 7-ikén ünnepelte szocialista társadalmi rendszerének 32 éves fennállását. A világ munkásságának érdemes egy pillanatra megállni, visszatekinteni és megfigyelni az uj társadalom keletkezésének viszonyait. Azon erőket, melyek azt létrehozták, végül 32 éves vívmányaikat. Ismeretes előttünk erőfeszítésük nagysága. 1917 novemberétől 1923-ig állandóan harcoltak a külhatalmak által pénzelt ellenséggel. Yudenits, Kolcsak, Wrangel, stb. kapitalisták bérenceivel. Ezekkel még készen sem lévén, kezdődött a borzalmas belső harc. Trotzky és pártjával, akik szintén külső ellenség bérencei voltak, mely az úgynevezett nagy perben fejtő- dött ki és végződött be. Ezt a harcot még súlyosbította a nép tudatlansága és a kuláksággal vívott harc. Hogyan vált lehetővé mégis a győzelem — legalább orosz földön. A felelet egyszerű: Mindent amit ígértek programjukban a nép vezetői, azt betüszerint be is tartották. A nép szellemi és fizikai jólétét — majdnem — erejükön felül teljesítették, tovább menve, folyton javítják. Csakis eme tényekkel magyarázható, hogy a második világháborút oly fényes sikerrel nem csak, hogy megnyerték a maguk részére, hanem közben egész sor kisebb országot segítettek a kapitalizmus öldöklő karjaiból meg és felszabadulni. A szovjet nép életét, társadalA szovjet nép, mely immár 32 éve egy fundamentálisan más nevelési szellemben részesült mint mi, sokkal komolyabban, sokkal megértőbben viselkedik hazájának érdekeivel szemben, mint mi. Kapitalista országokban a nép mindent az Én szempontjából bírál. A szovjet nép a MI szempontjából. Az egyén minden cselekedetét a MI érdekünk irányítja, mig a kormány- szervek minden cselekedetét az EGYÉN érdeke és védelme irányítja. Ez az a legnagyobb erő egyben legnagyobb eredmény, melyre a szovjet nép méltán büszke lehet. A tudás nincsen osztályozva, egyenlő és elérhető mindenki részére. A szovjet társadalomban nincsen faji, nyelvi, vallási vagy szin megkülönböztetés. Amint látjuk eme néhány tény adja összességében az EGYSÉGES NEMZETET. Harminckét év távlatából bizonyára ez a legnagyobb eredmény, melyet a szovjet elkönyvelhet. Egyben ez a legnagyobb cél, melyért a kapitalista országok népeinek törekednie kell. A távoli szemlélő nagy megnyugvással kell fogadja eme megmásíthatatlan t é,n y e k e t mert látjuk, hogy eme sikereken felbuzdulva, hibáikból, eredményeikből okulva, más országok népei immár nagy számban lépnek nyomukba. Mig 1917-ben a világ népeinek egyharmada próbálja követni őket. Ha az orosz nép 32 évig egymaga bírta a harcot, úgy a következő években — előreláthatólag — sokkal könnyebben fogja bírni. Harminckét évig bármily görcsösen próbálták a kapitalista hatalmak Oroszországot elszigetelni, nem sikerült nekik. Ellenkezőleg, mindnagyobb tömegek szakadnak le a kapitalisták járszalagjáról. China, az európai társországok, sőt Afrika, Ázsia, India stb. rabszolgái sikeresen rázzák rabláncaikat. A 32 éves gigantikus harcok nem csak az orosz népre vannak nagy hatással, eredménnyel, hanem az egész világ elnyomott népeire gyakorolnak lelkesítő hatást. Amikor tehát tisztelettel adózunk orosz testvéreink eredményének, örömükben osztozunk, ugyanakkor a legnagyobb tisztelettel gondolunk a világ minden részében küzdő munkástestvéreinkre, köztük napjainkban a leghősiesebb harcot vívó magyar testvéreinkre. Nem tehetünk róla, de igy gondolatban a legmelegebb testvéri kézszori- tást küldjük azon hősies munkáért, melyet napjainkban végeztek, Mindszenty, Rajk, stb. patkányok elhárításával. Ebben a harcban együtt érzünk a világ összes munkásságával. Ebben a szellemben üdvözöljük orosz testvéreinket 32 éves fennállásuk alkalmából. (bu—ká) Bethlehem Plan - Rabszolga Plan mi berendezkedését, ma minden intelligens olvasó ismeri, terünk hiányában nem szándékozunk azt részletezni. Sokkal inkább érdekel bennünket harcaik mikéntje és a szocialista állampolgár pszichológiája. Amint tudjuk, harcaiknak csak egyik fele van bevégezve: belső harcaik. Churchillnek azon mondása, melyszerint “Ha nem tudjuk csecsemőkorában (a szovjetet) megölni, nehagyjuk óriássá fejlődni”, még mindég nagy vanzóerővel hat a kapitalista országok vezetőire. Dacára, hogy a hitlerizmustól az orosz nép fiai, az orosz hadsereg mentette meg őket, Church- hill már negyvenháromban szükségesnek találta a szovjetek ellen konspirálni Titoval. Előkészíteni európai, majd világméretben a szovjetek iránti ellenszenvet, mert mint Napoleon mondotta: “A kellő erkölcsi ellenszenv, minden háborúnak háromnegyed részét képezi.” A UN megalakulása óta, szemlélője vagyunk egy gigantikus diplomáciai háborúnak, mely csak Amerikának négy külügyminiszterébe került idáig, Molotov és Vishinszki egész sereg diplomatát őröltek fel idáig, közben minden országot elárasztanak kémekkel, hogy nehogy óriássá nőjön az az ország, mely a második világháborúban életüket mentette meg. Eme harcok formájának se szeri se száma és még évekig fog eltartani. Illő egy pillantást vetni azon erőre, mely egy ilyen világméretű sokoldalú támadásnak ellent tud állni. Amire e sorok napvilágot látnak, a nagy acélsztrájk véget ért és a munkások visszamentek a gyárakba. Az acélmunkások egysége, harci készsége kifogástalan volt. Az acéltelepek urai meg se kísérelték azt, hogy a munkát sztrájktörőkkel indítsák meg, mert minden ilyen kísérlet hiábavaló lett volna. Az acélmunkások felemelt fővel, győztesen mennek vissza a gyárakba, de most a befejezett harc után, kötelességünk megállapítani, hogy az elért eredmény nincs arányban az acélmunkások harci erejével, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy a győzelem nem a munkások, hanem az acélgyárak győzelme és a munkásság életszínvonala tovább morzsolódik le. A drágasági hullám állandósult, az élelmiszer és a közszükségleti cikkek folyton emelkednek, miután a bérek a következő két évre meglettek rögzítve. Kétségtelen, hogy az életszínvonal, lassan, de állandóan csökken, amelyhez még hozzájárul a kilátásba helyezett adóemelés is, amelynek a terheit közvetve vagy közvetlen a munkásság nyakára tolják át. A nyugdíjról már elmondottuk a véleményünket, hogy az a lehető legrosszabb és legveszedelmesebb a munkásság szempontjából. Rossz mert elégtelen a megadott hat, illetve négy cent nem fedezi a nyugdíj és a társadalmi biztosítás szükségleteit. Lássuk csak ezt a bányászoknál, ! ahol ennek a duplája sem elégséges, a számítás alapja az, hogy az igényjogosultaknak csak egy kis hányada jön abba a helyzetbe, hogy a kedvezményeket igénybe vegye. Veszedelmes, mert nem csak, hogy az ipar, de az egyes gyárak rabszolgáivá teszi az acélmunkást, meggátolja a munkást, hogy más, jobb, kedvezőbb munkát vállaljon, hogy a munkáját akárcsak az ipar keretében is cserélje, mert akkor elveszíti az igényjogosultságát. Lehetetlenné teszi, hogy egészségiokokból más vidékre költözzön, ha bármily okból mégis kénytelen munkát változtatni, elveszti a biztosítását, bármily hosszú ideig robotolt is a gyárban. Veszedelmes, mert a gyár és nem az érdekelt munkásság kezeli a biztosítási alapott, abba a munkásságnak beleszólása nincsen. Ha a gyár megszűnik, más vállalat veszi meg, vagy üzemredukció következik be, ismét elveszett minden lehetőség, hogy hozzájusson a jogos biztosításához. Ha már nyugdíjért harcol a munkás, ahelyett, hogy az egész rendszer megdöntését forszírozná, akkor minimálisan kellene követelnie: 1) Az egész iparra kiterjedő biztosítást. 2) Hogy a munkássáég szervezete kezelje azt. 3) Hogy a munkaadó hozzájárulása a szükséglet szerint emelkedjen. 4) Hogy az időelőtti megrokkantság, munkaképtelenség esetén időre való tekintet nélkül, az igényjogosultsága fenn álljon. 5) Hogy az iparból ' való távozás esetén a reá eső befizetett összegre való jogosultsága legyen. Miután a Bethlehem plan, nagyon messze van a fentiektől, sajnálattal állapítsuk meg, hogy a munkásság győzelme értéktelen, mert egyrészt elégtelen, helytelen alapon van az egész biztosítás, másrészt mert lemondtak arról, hogy béremeléssel az életnívóját emelje, sőt hozzájárult ahoz, hogy az állandóan csökkenjen. Ennek az oka nem a munkásságban, hanem a vezetőkben, a helytelen szervezeti formában van. Az egész mozgalmat a munkásság beleszólása nélkül, a vezérek intézték. Sem a harc előtt, sem a sztrájk befejezésekor nem vitatták meg a követeléseket és az elért eredményeket. Igen, eredményeket csak ott lehet elérni, ahol a munkásság közvetlenül intézi a sorsát, a szervezet ügyeit és nem bízza azt rá az osztályából már kinőtt, jólfizetett vezérek korlátlan akaratára. MEGHALT BÖHM VILMOS STOCKHOLM — Bőhm Vilmos, aki évtizedeken át a magyarországi szociál demokrata pártban aktív munkát fejtett ki és a háború után Magyarország stockholmi követe volt, 72 éves korában meghalt. Böhm, mint sok elvbarátja nyugatos szellemű volt, aki nem lelkesedett a szociálista eszméknek gyors és szerintük erőszakos megvalósításáért, ezért otthagyta követi megbízatását, és mint magánember élt most a svéd fővárosban. ELNÉPTELENEDIK A VILÁG WASHINGTON — Dr. Korvin C. Kiefer szakértő-profesz- szor egyik előadásában mondotta: “Ha a hadseregek az atom és a bacillusbombák fegyveréhez nyúlnak, elnéptelenedik a világ. Tanácsos, hogy az érdekelt nemzetek jóelőre gondoskodjanak orvosi felkészültségről, gyógyszerekről és ellenmérgekről.” Ez amit szabad volt a profesz- szornak megmondani. Arról beszélni, hogy az emberiségnek módjában lenne az elnéptelenedését megakadályozni, arra a tudósnak nincsen receptje, mert a nagytőke nem ezt akarja. MUNKÁS SORS Martins Ferry, Ohioból hozza a posta a szomorú hirt, hogy lapunk egyik régi olvasója Jeszenszky Lajos bányászt súlyos gyomor bajjal ' szeptember 16- án sürgősen kórházba kellett szállítani, ahol megoperálták, azonban már az életnek nem lehetett megmenteni. Október 10- én, 67 éves korában temették el. Felesége és négy gyermekén kívül nagyszámú barátai kísérték utolsó útjára. A Ford Motor Company, a Massachusetts állam adóhivatal la kimutatása szerint 1948- év végén 1 billió 139 millió 240 ezer dollár értéket képviselt. Vagyk: 123 millió dollárral többet, mint 1947 év végén. /
