Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-05 / 1603. szám
2 oldal KÉRMUNKÁS 1949. november 5. Szünetel a kongresszus Az alsó és felsőház képviselői széjjelmentek a szérózsa minden irányába, hogy “nagy és nehéz fáradalmaikat” a következő három hónapban kipihenhessék. Nagy és nehéz munkát végeztek honatyáink az elmúlt kilenc hónapban, hogy ezt a társadalmi rendszert, a magántulajdont megvédelemezzék. A Kongresszus nem kívánatos elemeket vizsgáló bizottsága is “nagy” munkát végzett, még Henry Wallace és követőit is “vörösöknek”, “Moszkva bérenceinek” bélyegezte. De vegyük sorrendbe, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt mit végeztek, a millió és billió dollárok pocsékolásán kívül. Vizsgáljuk meg Lincoln egykori elnök azon kijelentését, hogy “a nép által, a nép nevében, a népért kormányoznak”, mennyiben felel meg ma a valóságnak! A Kongresszus minkét házának legelső cselekedete volt Truman elnök évi fizetését 75 ezer dollárról 100 ezer dollárra emelni. Háztartási, vendéglátási költségeire évi 50 ezer dollárt engedélyeztek, mely után egy cent jövedelmi adót nem fizet. Utazási költségeire 40 ezer dollárt folyósítanak évente. Truman elnök választási kortes beszédeiben sűrűn hangoztatta, hogy a hatalmas korporációk jövedelmét 4 billió dollár erejéig megadóztatja. Elfogja töröltetni a Taft-Hartley rabszolga törvényt. ígért eget-föl- det és a nagy munkásszervezetek reakciós vezéreinek támogatásával visszakerült az elnöki székbe. Alig egy-két hónap múltával, a nagytőke 4 billiós megadóztatását, "mint a jelenben nem praktikus dolgot elejtette, több más kortes ígéretekkel egyetemben. Truman elnök a polcra tette elődjének Rooseveltnek “New Deal” uj osztás jelszavát és helyébe a hangzatosabb jelszót “Fair Deal” igazságos osztást vette fel. Eme újabb hangzatos jelszóval fogják a politikusok, a munkásszervezetek vezérei, Green,' Murray, Reuther, néhány évig ámítani Amerika közömbös bérrabszolgáit. A. Kongresszus csaknem 43 billió dollárt szavazott meg a jövő évi költségek fedezésére. Ebből az összegből az európai kizsákmányolok támogatására,^ a munkás demokráciák letörésére 5 billió 800 millió dollárt irányoztak elő, amely összegnek jórészét Anglia, Franciaország és Olaszország kapja. Gondoskodtak arról is, hogy a mi 5 és 10 percentes., hűtő- szekrényes hazánkfiainak is legyen mézeskalács. A hadsereg felszerelése és ellátására több mint 15 billió dollárt szavaztak meg. Egy billió 400 millió dollárt irányoztak elő Amerika szövetségeseinek felfegyverzésére. Megszavazták Truman elnök kabinet tagjainak fizetésemelését 5 és 10 ezer dolláros javítást kaptak az urak! MIT KAPTUNK MI * BÉRRABSZOLGÁK? A Taft-Hartley rabszolga törvény életben maradt. Nincs is kilátás arra, hogy azt a közel jövőben eltöröljék! Ennek a törvénynek eltörlése érdekében az AFL és a CIO munkásszervezetek 20-22 millió dollár erejéig szándékoznak tagságuk zsebéből kipréselni, hogy egy féltucat szenátort és vagy egy tucat képviselőt — akik védelmezői voltak a ragszolga törvénynek — kibuktassanak. Taft-Hartley törvény igen jó eszköz, úgy a politikusoknak, mint a reakciós munkásvezéreknek, hogy évekig ámíthassák a hiszékeny munkásokat, akik még mindig a kongresszustól várják helyzetük javítását. Az állami betegsegélyzés és munkaképtelenségi biztosítás sem érdekelte honatyáinkat. Még csak a kongresszus elé sem került annak megtárgyalása. Honatyáink úgy gondolkodnak, hogy ha a bérrabszolgák megvoltak eddig, hát legyenek meg ezután is nélküle. Mit törődnek ők azzal, hogy milyen nyomor és szenvedésen mennek keresztül orvos, gyógyszer és kórház nélkülözése folytán a bérrabszolgák. Nincsen hfány bennük, sőt ma néhány millió felesleg van. Ha a munkás nem törődik nyomorának enyhítésével, miért törődjenek a “nép” képviselői. A munkából kiöregedett bérrabszolgák részére megtagadták a nyugdíj emelését, amely ma átlagos havi 25 dollárt tesz ki. Éljen a bérrabszolga öreg napjaiban évi 300 dollárból, de a honatyáinknak 25-30 ezer dollár sem elég. Ez az egyenlőség! Ez a mi demokráciánk! Elvetetkölcsönre terjeszthetnék elő. S erre aztán .tapsolhatnának a többi képviselő uraink s közben megtapsolhat ják az emberi agy- velő őrültségi gyógyításánál elért eredményekért Nobel-dijas orvosokat, sőt még azoknak a lobyistáknak is adhatnának tapsot, akik az atombombák dobá- lása érdekében végzik a gyógyítási munkát a képviselő urak agyvelején. így fejlődik a világ, a. tudomány és politika terén és ma már nem csak az úri dámák képének a ráncvonalait változtatják át, hanem a világ egyik legnagyobb embermészárlásából, mint amilyen Franco, szelíd báránykát faragnak, akinek pápai áldással akarják átnyújtani az amerikai dollár milliókat, mint valami Nobel-dijat, amit az emberiség javára történt nagy cselekedetekért és humánus munkálkodásért szoktak osztogatni. Megértük ezt is, ahogyan haladunk nyugodtan mondhatjuk, hogy nincs semmi lehetetlen mindaddig, mig a nagy tömegek hajlamosak arra a betegségre, mely mint náci-fasizmus szellemi őrültséget idéz elő. Sajnos ennek gyógyítására nincs Nobel-dijas jutalom, csak harc, állandó harc, a néptömegek fölébresztése saját osztályérdekük megismerésére. ték mindazt abi ideig-óráig segíthetett volna a bérrabszolgák nyomorúságos helyzetén. Leszavazták a magasabb költségvetést az iskolák, a tanítás, nevelés előmozdítására. Fegyverekre, hadseregre, bombákra, az ember gyilkolásra, a vagyon pusztítására vannak millió és billió dollárok. A tanítás és nevelésre nincs! Elvetették a magasabb munkanélküli segélyre szóló javaslatot. Ma a munkanélküliek segélyzése heti 10 dollártól 25 dollárig terjed. Leszavazták a Brannan-féle mezőga zdasági törvényj avaslatot, amely olcsóbbá tette volna a bérrebszolgák megélhetését. No de legyünk igazságosak. Adtak a munkásosztálynak is valamit és pedig a 12-ik órában. Mielőtt széjjeloszlottak, megszavazták a minimális órabért, amely 1935-től 40 cent volt, felemelték 75 centre, amely 1950 január végén fog életbe lépni. Eme béremelés a honatyák szerint 1 millió 500 ezer bérrabszolgát érint. Mégis jó, hogy van egy törvényhozó testület, amely kényszeríti a kizsákmányoló osztályt, hogy “tisztességes megélhetési bért” fizessen. Ugyan milyen tisztességes megélhetést biztosit a heti 40 órás, azaz 30 dolláros kereset? Ebből az összegből levonják a kereseti adót, az aggkori biztosítást, szervezeti járulékot, mire kézhez kapja heti keresetét, lesz belőle 25 legfeljebb 26 dollár. Ha nőtlen, valahogy eltengődik, ha nős feleségének is munkát kell vállalnia, hogy kiadásaikat fedezni tudják. Az Egyesült Államok munkaügyi hivatalának kimutatása szerint 1900-ban kevesebb mint fél millió nő volt az iparokban alkalmazva, 1948-ban felülmúlta a 6 milliót. • Ez elég világosan mutatja, hogy az utóbbi 50 évben mily rohamosan elszegényedett a munkásosztály. Negyven-ötven évvel ezelőtt ritkaság számba ment a 100 milliós korporációk száma, ma tucat számra vannak a billiós alaptőkével rendelkező társaságok. Ezeket képviselik a mi honatyáink, ezek javára gyártják a törvényeket. Az 1949-ik esztendőben Amerika kizsákmányoló osztályának történetében a legmagasabb profitot vágták zseb- Ugyanezen évben a munkaügyi minisztérium kimutatása szerint a bérrabszolgák átlagos keresete 13 és fél százalékkal esett. A bérrabszolgák összességének nincs mit várnia szószátyár- kodó politikusoktól. Saját helyzetének javítását a bérrabszolgaság alóli felszabadulását, a forradalmi ipari szervezetein keresztül, kell. hogy eszközölje Ez év január havában összeülő kongresszus és szenátus október 19-én három havi szünidőre feloszlott. A honatyáink nem voltak szűkmarkúak a szószátyárkodásban, az elmúlt ülésszak ideje alatt körülbelül 21 millió szót fecsérelték el, ami az adófizetőknek 1 millió 260 ezer dollárba került, vagyis szavanként 6 centbe. Nem elég olcsó törvényhozás ez? Sokaknak megéri! K-r. Most szombaton Chicagóban Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás olvasói, a Lincoln Auditóriumban, 4219 Linden Ave. Disznótoros vacsorát rendeznek. A vacsora kezdete este 7 órakor és tart amig a készlet el nem fogy. Ezen összejövetelünkkel a Bérmunkás olvasói, valamint azok családjai, ismerősei számára egy kellemes estét kívánunk szerezni. Az IWW chicagói magyar tagjai hosszú idő óta nem rendeztek mulatságot, társasösszejövetelt, amelynek oka a háború és az azt követő nagy drágaság volt. A kizsákmányoló osztály egymás elleni háborúja, de a drágaság még mindig a nyakunkon van. Az utóbbi időben a “Bérmunkás” olvasói közül számosán fel- szóllitottak bennünket, hogy miért nem rendezünk valamilyen estélyt, összejövetelt, stb. Engedve eme jókivánalmaknak, úgy határoztuk, hogy november 5-én a Chicago és környéki Bérmunkás olvasók, azok barátai részvételével, rendezünk egy disznótoros vacsorát, amelynek tiszta jövedelme a Magyarországba menő Bérmunkás költségeire lesz fordítva. Magyar- országon óriási erőmegfeszités- sel kell dolgozniok azon pártoknak és a munwkásosztály szószólóinak, hogy a reakció, az árulók a feketelelkü csuhások aknamunkáját ellensúlyozzák. Mi nem kívánunk Magyarország kormányának belügyeibe avatkozni. Tanácsokat osztogatni, a Világ Ipari Munkások Szervezete, amelynek magyar lapja a “Bérmunkás”, azt vallja és tanítja, hogy minden ország a sajátos viszonyaihoz képest vívja az osztályharcot és szabja meg időről-időre annak eszközeit. Mi Magyarország dolgozóinak széles rétegei között kívánjuk elterjeszteni a “Bérmunkást”, mely által tudtára kívánjuk adni a demokratikus Magyarországot építők tömegeinek, hogy itt Amerikában is vannak osztálytudatos magyar munkások, akik az amerikai fejlett gazdasági viszonyokhoz képes vívják az osztályharcot! Ezt kívánja szolgálni november 5-én tartandó társas vacsora. Ezért kérünk minden Chicago és környéki Bérmunkás olvasót, hogy az estély érdekében, minden tőle telhetőt kövessen el. Az estélyen Pika Pál magyarul, az “Industrial Worker” szerkesztője angolul fogják ismertetni azon eseményeket, amelyek november havában az osztályharc történetében lezajlottak. Tömegesen jelenjünk meg a Lincoln Auditoriumben, most szombaton este.
