Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-11-05 / 1603. szám

1949. november 5. BÉRMUNKÁS 3 oida Moszkvai parancs A hidegháborúnak van egy érdekes jelensége. A sok, sok különböző félrevezető jelszavak között, igen sűrűn halljuk, hogy a munkásosztály ezt vagy amazt moszkvai parancsra teljesiti, már' mindent ami a kapitalista osztály érdekeivel ellentétben áll. Ez a jelszó abban különbö­zik a mi sajátos hideg háborús jelmondatunktól, hogy ezt kivé­tel nélkül minden ország hasz­nálja, sőt visszamenőleg a hi­deg háború kezdete előtt már használták. Latin-Amerika elnyomott ül­tetvényes munkásai, hajósok, ipari munkások, moszkvai pa­rancsra veszik észre nyomorú­ságukat Európa, Ázsia, Kina, India elnyomott milliói évszá­zadok óta vártak a moszkvai parancsra, hogy az éhenhalás, járványok, stb. pusztításaitól meneküljenek, mert ha Moszk­va nem parancsolná, eme páriák ma is szónélkül pusztulnának el tömegesen, az Úr akaratában megnyugodva, boldogan huny­nák le szemeiket, mert megada­tott az a mennyei kegy, hogy szónélkül tűrjék a gazdagok ki­zsákmányolását. A. világ minden részén ezt halljuk, Moszkva . . . Moszkva. Moszkva rángatja madzagon a világ rpunkásságát. Próbáljunk emlékezni, amikor még nem volt moszkvai kommu­nizmus, mikor még általában nem is ismerték a marxi elmé­letet. Mikor még a Nérók orosz­lánketrecbe kergették a HÍ­VŐKET, mely lázadásnak vallá­si formába ugyan, de gazdasági rugói voltak, vagy még köze­lebb Dózsa, Kossuth, a francia, angol, stb. lázadásokra, melyek­nek se szeri se száma. Ezekre ugyan nem foghatták rá, hogy Moszkvából lettek parancsolva. Továbbá itt Amerikában az IWW harcai. .Sacco-Vanzetti, a chicagói mártírok, Mooney és még sok más, amihez Moszkvá­nak semmi köze nem volt. Váj­jon kire fogták rá akkor, hogy ezeket az embereket rángatja? Ha ebből a szemszögből néz­zük, valóban nagyon nevetséges­nek látszik a moszkvai parancs jelző. Elérkezett az i<JU. amikor a világ munkásága mind világo­sabban látja saját helyzetét. El­érkezett az idő, amikor a mun­kások belátják, hogy a haladás érdekében harcolniok kell. A harcban csak két ut van. Vagy harcolunk a saját érdekeinkért, vagy harcolunk az ellenség ér­dekeiért. Harmadik ut nincs. Amint megszabadul a világ munkássága az évezredek óta beleoltott vallásos félelemtől olyan arányban veszi fel a har­cot elnyomói ellen. Keserves va­lóság a kapitalista osztály szá­mára, hogy eme folyamatban, egyik hibát a másik után köve­ti el, hogy uralmát ideig-óráig’ mentse. A különböző diplomáciai mesterkedések u.m. a Marshall terv, világméretű összeesküvés, hatalmas katonai felszerelés, stb., mind azt bizonyítja, hogy békés utón nem tudja, NEM AKARJA uralmát fentartani. Marxi mondás szerint “A kapi­talista osztály saját sírját ássa”. Viszont nagy gyarlóság néme­lyek szerint abból arra követ­keztetni, hogy ilyformában a felszabadulás magától jön. El­lenkezőleg. Amint látjuk napja­inkban a kapitalista osztálynak a legerősebb döféseket a legel- nyomottabb nép adja. Kina, Ko­rea, stb., és ebben a világ szláv- sága vezet, akikről nem lehet mondani, hogy a kulturnemeze- tek között első helyet foglalnak el. Mi ennek a magyarázata? Ezek a népek értették meg leghamarább, hogy láncaikon kivül nincs mit veszteniük. Eb­ben a gigantikus harcban az úgynevezett kulturnemzetek —■ ezideig — csak másodlagos sze­repet játszanak. Természetes, hogy a dolgozó tömegeknek gazdasági érdeke egy és ugyanaz a világ minden részében. Ez a fundamentális tény adja meg harcainak egysé­gét. Csak természetes, hogy ahol sikereket látunk — még ha hiá­nyosak is — azoktól akarunk tanulni, hibáikból okulni. Takti­kájukat a mi sajátos helyzetünk­höz viszonyítani. Parancsot azonban elfogadni, ez legalább is nevetséges, mert olyan nagy ipari, gazdasági és kultur elté­rések vannak országok között. Nekünk a hidegháború átko- zódásait teljesen figyelmen kivül kell hagynunk. Az amerikai munkásosztálynak még nagyon sok tennivalója van. így pl.: megszabadulni az előítéletektől, megszabadulni a kapitalista osz­tály politikusainak hitegetései­től, de legfőképen megszabadul­ni a POLGÁRI ÚJSÁGOK MÄ- KONYÁTŐL. Ha mindezektől csak részben is megszabadulunk, akkor, CSAK AKKOR tudunk érdekeinkért sikeresen sikra- szállni, minden moszkvai pa­rancs nélkül. (bu—ká) A HÍREK nyomában KACSA VADÁSZAT Nem éppen olyan kacsákról van itten szó, melyet mostaná­ban lövöldöznek a vadászok, ha­nem azokról, amelyeket a napi sajtóban engednek hápogni, kü­lönböző álhirek, álmok és vá­gyak szüleményeiről. A napok­ban Nyugat-Németországból hozták a hirt, hogy Jugoszláviá­ban nagy harcok voltak a határ szélén és hogy az oroszok vol­tak a támadók, behatoltak a ha­táron. Persze ezt még az nap megcáfolták. Mostan meg arról szólnak a kacsák — hírek —, hogy 350.-* 000 orosz katonát küldtek a kö­zép európai országokba a forra­dalmakat leverni, vagy a kitö­rőben levő forradalmakat elfoj­tani. No meg, hogy az oroszok ezrével küldik a földalatti har­cosokat, Jugoszláviába, hogy Titot legyilkolják. A Bérmunkás olvasói között nagyon sokan vannak, akik még emlékezhetnek, az 1919-20-as évekre, amikor Rigából, Belg- rádból és minden európai fővá­rosból egymás után jöttek a “megbízható” hírek, hogy ki­tört a forradalom Oroszország­ban és minden városban har­colnak a vörösök ellen és csak napok kérdése, hogy megdöntik a Szovjet kormányt. Még ma is sokan vannak, akik arról álmo­doznak, hogy ez meg fog hama­rosan történni. Van egy régi magyar közmon­dás : “Az éhes disznó makkal ál­modik”, vagyis, amit legjobban szeretnének. Az ellenforradal­mak készítői is erről álmodnak és nagyon sokszor az álmaikat, mint szenzációs híreket adják le és közlik a nagy kapitalista lapok, melyeknek szintén hason­ló álmaik, vágyaik vannak. HÉTEZER AMERIKAI REPÜLŐ SZEMÉLYZET ANGLIÁBAN Én szeretek a hirdetések kö­zött kisebb hírekre vadászni. Amint sokan a mezőkön a gaz­ban találják a vadakat, úgy a lapokban is ilyen gazba eldug­va vannak a fontos hírek. Ezek között van az a jelentés is, hogy még mindig több mint 7.000 amerikai légiflottához tartozó személyzettel repülő telepeket tartanak fenn az amerikaiak Angliában. A háború után négy évvel, még azok nem tudják, hogy vége lett a háborúnak, amint nagyon sok üzletes sem tudja, vagy nem akarja tudni mert még mindég háborús ára­kat számítanak. Most az a kérdés, hogy Ang­liát is mint megszállott terüle­tet kezelik, számítják be az ame­rikaiak? Legalább is úgy visel­kednek mind a két részen. A VÖRÖS FÁKLYA Detroit városa tudtán kivül elfogadta a szocialista párt jel­vényét a koldulásra. Tavaly a vörös toll volt a jelvény, mely­nek az égisze alatt koldulták a sok könyöradományokon élő in­tézmények részére való gyűjtés­sel. Most meg a vörös fáklyát, a szocialista párt hivatalos jelvé­nyét használják fel, hogy 154 külömböző jótékonysági intéz­mény tisztviselőinek, alkalma­zottadnak a jövő évre biztosít­sák a fizetéseiket. Mert magá­tól értetődik, hogy “a krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” és ezen jótékonysági intézmé­nyek is leginkább arra alakul­tak, hogy a tisztviselőknek biz­tosítják a munkát, jövedelmet és bizony nagyon kevés fog jut­ni azoknak, akik rászorulva maid oda fognak folyamodni segítségért. Érdemes megjegyezni, hogy azt állítják, ámbár soha ki nem mutatják hivatalosan, hogy a Vörös Kereszt elnökének, éven­te 50.000 dollárt fizetnek, de ugyan akkor olyan egyéneket tesznek meg ezen nagy állásra, akiknek sok ezer dollár más be­vételük, jövedelmük is van. Másszóval gyárosokat, bankáro­kat, nagy gazdag politikusokat. Az ilyen jótékonysági intéz­mények gombamódra szaporod­nak, hiszen egy csoport ember­nek biztos és aránylag könnyű megélhetést biztosítanak. Nem FIGYELEM CHICAGO ' ÉS KÖRNYÉKE! Az IWW chicagói Magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói CSALÁDIAS DISZNÓTOROS VACSQRÄT rendeznek 1949 november 5-én a Lincoln Auditórium tágas és tiszta földszinti ebédlőjében, 4219 Lincoln Ave. (az Irving Park Roadtól két blockra északra a Damen Ave. közelében.) A vacsora pontosan este hét órakor fog kezdődni, amelyre ezúton is meghívjuk és elvárjuk Chicago és kör­nyéke osztálytudatos magyar munkásságát. A jövedelem a Bérmunkás támogatását szol­gálja. csoda, hogy a gyárosok minden­felé nagyban segítik a gyűjtést, az ilyen hivatalos koldulást. EGYIK NEM KÖZÖLT FONTOS HÍR Ezt csak az érdekeltektől hal­lottam, hogy a General Motors egyik kisebb telepén, ahol 6,700 egyén dolgozik, a jövő évre 20 százalékkal kevesebb munkára és munkásra számítanak. Esze­rint már november elejétől kezd­ve 20 formant — munkaveze­tőt — visszatesznek a munká­sok közé napszámos fizetésre, a havi fizetés helyett. Ugyan ak­kor ez azt is jelenti, hogy olyan mértékben fogják a munkások számát, ezáltal a termelés meny- nyiségét is csökkenteni. Nem remélhetik, hogv a jö­vőre is eltudnának annyi kocsit adni, mint ezen évben. De az le­het és valószínű, hogy még rosz- szabb is lesz, a munkanélküliség növekedése, még ezen számítást is keresztül huzza, még több formánt, munkást fognak elbo- csájtani. Fehér holló számba megy, hogy Washingtonból a politiku­sok boszorkány konyhájából bennünket is jó hir érjen. A hadügyminisztérium jelen­tése szerint, a hadseregből 30 ezer, a haditengerésztből pedig >0 ezer egyént fognak véglege­sen elbocsátani. Eme jelentés arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államok kardcsör- tetése, a háború közel jövőben való kitörése, alábbszállott. Az Egyesült Államok gya­pottermelése a földművelési mi­nisztérium jelentése szerint, az elmúlt tizenkét évben az idén a legmagasabb. Október 1-ig 15 millió köteg gyapotot raktároz­A United Steel Korporáció je­lentése szerint a sztrájkot meg­előző három hónapban a tiszta profit 39 millió 171 ezer 144 dol­lár volt. Ez csak egy kis része a negyedszeri profit felhalmozá­sának. Úgy az acéltársaság, mint a kormány által kiküldött felül­vizsgáló bizottság kijelentették, hogy hmcsen negyedszeri bérja- vitás. A társaság még a tiz cen­tes óránkénti nyugdíj, beteg és rokkant alap megadását is elve­tette és több mint félmillió acél­munkás karbatett kezekkel vár­ja az irgalmas szamaritánus el­jövetelét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom