Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-29 / 1602. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. október 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ^ne Year ......... $2.00 Félévre ........................ 100 Six Months ___________ 1.00 • Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 * Polgári szabadságjogok Mi sohasem áltattuk magunkat azzal, hogy az amerikai alkotmány adta jogok, szent és sérthetetlenek, amelyek elengedhetetlen jogai minden amerikainak. Mi mindenkor tisztában voltunk azzal, hogy ezeket a szabadság jogokat csak addig használhassuk amíg azok nem veszedelmesek a kapitalista társadalmi rendszerre, amig azok nem sértik a szent profit érdekeit. Az IWW szervezetének és tagságának bőséges tapasztalatai voltak az elmúlt évtizedekben arról, hogy a szólás, sajtó és szervezkedési szabadság jogokat, akkor és ott rúgják fel, amikor és ahol a toké érdekei azt megkívánják. De éppen ilyen tapasztalatai vannak a bírói “függetlenség” é$ törvény előtti egyenlőség és a védelem szabadsága terén is, úgy, hogy egyáltalán nem volt meglepetés a new yorki ítélet, amelyre a “hideg háború” hangulat keltésére volt szükség. Bírói justícmordokban bővelkedik az amerikai munkásmozgalom, a chicagói Haymarket, Joe Hill, Sacco-Venzetti, Mooney- Billings stb. pörök örök szégyenei maradnak a kapitalista igazságszolgáltatásnak, de ami a new yorki pörben a vád anyagát képezte, az egy egészen uj valami, amelyet ha a felső bíróság jóváhagy, alkalmas lesz a munkásmozgalom kiirtására. Ezért nem a kommunista párt, hanem minden haladó szervezet sérelme a new yorki ítélet. Amig a fent felrosolt szégyenletes bírói ítéletek, hamis vád alapján, hamis, felbérelt tanúvallomások alapján lettek meghozva, addig a new yorki Ítélet egy el nem követett, csak feltételezett “bűn” alapján hozatott meg. Még az ügyész sem állította azt, hogy a vádlottak kísérletet tettek a kormány “erőszakos” megdöntésére”, még azt sem igazolták, hogy ezt hirdették volna, a vád alapja az, hogy ennek a “tanítására és hirdetésére” szövetkeztek. Ha a felső bíróságok érvényesnek, alkotmányosnak jelentik ki az ítélet alapját képező Smith-Cannaly Act-et, úgy ezen az alapon, a kormányzat minden ellenzékét börtönbe lehet küldeni és igy az Alkotmányos jogok értéktelenné válnak a kormányzat minden ellenzéke részére. De súlyos támadást jelent a lefolyt por a védelem szabadságára is, mert az első eset, hogy egy biró, egyénileg súlyos börtönre ítéljen védőügyvédeket, a védelem körüli tevékenységért, amely Ítélet a védelem jogának a megsemmisítését jelenti. A Foley Square-i Ítélet egy hatalmas lépés a nyílt fasizmus felé, ezért kell az ellen fellépni, minden szabadság szerető ember- nek. Tizenegy ember és a védőik esetleg börtönbe kerülnek, de nagy naivság volna a reakció részéről azt hinni, hogy ez megszünteti a kapitalista termelési rendszer elleni harcot, ez a harc csak erősödni fog, az üldözés újabb tömegeknek nyissa ki a szemét, hogy meglássák a profitrendszer szabadságjogainak az értéktelenségét, nem különben a rendszer pusztulásra való érettségét. Az AFL betölti hivatását Mint minden szakszervezeti forma, úgy az AFL is ,már régen idejét múlta. Az ipari fejlődés feltartózhatatlanul halad, nem lehet azonban ezt állítani a munkások szakszervezeteire. A fejlett ipari rendszerben a szakszervezetek csak arra alkalmasak, hogy a munkások ipari erejét szétforgácsolják. Mindennapi események közé tartozik az AFL-nel, hogy ugyan azon iparban, amikor valamelyik szakmának munkásai sztrájkolnak az AFL-hez tartozó más szakmai munkások tovább a munkán maradnak. A szakszervezetek a fejlett ipari rendszerben csak arra alkalmasak, hogy egyik szakma segítsen megtörni a másiknak jobb viszonyokért folytatott harcát. Az AFL megalakulásától kezdve, mindig a tőke es munka barátságos viszonyának volt hive. A tényleges osztályharcot valósággal eütélték. Minden időben részese volt a kapitalista rendszernek és minden időben védelmezője. A legmesszebbmenő követelése a “tisztességes munkáért tisztességes fizetést” ma is. Azt azonban legtöbbször a munkáltatókra bízták, hogy a tisztességes munka mennyiséget ők állapítsák meg. Mind ezek után is csodálkozunk azon, hogy az AFL kebelében sohasem fejlődött ki az ipari szolidaritás. Nagyon jellemző az AFL-re a jelenlegi magatartása. Az is igaz, hogy az AFL-ben sohasem láttunk nagy ipari harcokat, mert ha talán a munkásokban meg is lett volna a harci kedv, de az AFL-nek összetétele és a kivénhedt reakciós vezérek, mindig jó viszonyba akartak lenni a kapitalistákkal. Ma nem kevesebb mint másfél millió munkás áll itt az Egyesült Államokban sztrájkban, hogy jobb munkaviszonyokat, egészségügyi és aggkori biztosítást kényszerítsenek ki a munkáltatóktól Az igaz, hogy ezt a harcot nem az AFL indította el, hanem a bányászok szervezete (UMW) és a CIO szervezetei. Akárhogy is áll a helyzet a munkások harcban állnak. Hetek óta vívják a harcot, a picket vonalat állandóan tartsák elszánt szolidaritással. A hatalmas ipari trösztök hallani sem akarnak a munkások jogos követeléséről. Most amikor legnagyobb szükség volna, hogy a sztrájkban álló munkások a harcukat megnyerjék az ipari szolidaritással, az AFL vezérei William Green-nel az élen hátat fordítanak a harcban álló munkásoknak. John L. Lewis a bányász szervezetnek az elnöke közvetlenül felszóllitotta Mr. Greent az AFL elnökét, hogy közösen segítsék anyagilag — úgy a bányászok szervezete, mint az AFL — az acélipari munkásokat, hogy jelenlegi harcukat, a hatalmas acéltröszttel győzelemre vihessék. Az AFL elnöke nem hajlandó segítséget nyújtani a harcban álló munkások részére, mert fél attól, hogy elveszti az itteni kapitalistáknak a kegyét, akiknek már a múltban igen sokszor jó szolgálatot tett. Természetesen a munkások rovására. Az AFL-nek ez a magatartása lealacsonyítja őket a sztrájktörés hitvány szerepére. Amerika összes mim kásainak hangos megnyilvánitást kellene foganatosítani azon árulók ellen, akik a munkások centjein élősködve, megtagadják a sztrájkban állók támogatását. Amerika munkásainak már nincsen többé szüksége egy ilyen szervezetre és csak tőletek függ itteni munkások, hogy mindenhol amerre csak jártok munkások között, leplezzétek le az AFL áruló vezéreit. CSODA TÖRTÉNT Thurn, Németország kis falujában, hét kisleányka előtt, tiszta fehérbe öltözve, megjelent a “boldogságos szűz Mária”. A falu szélén levő hegyoldal tetején lebegett a “szent szűz” és senki másnak nem mutogatta magát, csak a hét kisleánynak. 1949. október 17-én, a falu három katolikus papja kivitte a kislányokat a hegyoldalra s egy teherautó tetején a kisleányok térdelve imádkoztak. Kis vártatva megszólalnak a gyerekek, hogy látják a “szent anyát”. Már akkorára a környékbeli falvakból ezrek és ezrek gyűltek össze, hangosan énekeltek és imádkoztak! A tisztelendő urak a leánykák szavára tömjén füstölőikkel körüljárták a teherautót, hogy elűzzék az ördögöt, nehogy megkörnyékezze a “szűz anyát”. Egy óra múlva a gyerekek jelentették, hogy a “jóságos anya eltávozott”. Másnap a gyerekek bevallották, hogy a “Mária” jelenetet a moziba látták, ahol a “The Song of Bernadette” című képet mutatták be. A tisztelendő urak, a fekete lelkű csuhások már készülődtek, hogy a hegyoldalt egy zarándok szenthelyé avassák fel. Egy másik lourdesi, 'anconai vagy mária besnyői buesujáró helyet szerettek volna létesíteni, hogy a “szent szűz" nevében megfejjék a babonás hivőket. EL VIA YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek,'birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. , . Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
