Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-29 / 1602. szám
2 oldal BÉR MUNKÁS 1949. október 29, A kapitalizmus rákbetegsége san terjedő kapitalista társadalmi betegség ellen. Mert nevezhetnek bennünket is vörös fölforgatóknak, vagy bárminek aminek akarnak, mi nem csak betegségnek, de súlyos társadalmi bűnnek tartjuk a munkanélküliséget és annak megszüntetésére, ha kell erőszakkal is ráhúzzuk az overallt azokra, akik a munkanélküliek nyomora alatt is milliókat vágnak zsebre, a magánprofitot védő törvény szentsége alapján. Igen, szörnyű bűn ma a munka- nélküliség, amikor jó néhány millió munkáslakás építésére volna azonnal szükség, hogy az összezsufoltan egy lakásban lakó családokat, rendes lakások-' ban elhelyezni lehetne. Az ilyen építkezés első pülanatában azonnal megszűnne a munkanélküliség, mindenki munkához jutna, sőt még rá lehetne kényszeríteni az acél és bányatröszt urait is arra, hogy az ezermüliós haszonból, azt a néhány cent órabér javítást a sztrájkolok jogos követelésére megadják. Ha már meg van az erőszak elleni törvény, úgy azokon kellene elsősorban gyakorolni, akik a dolgozni akaró munkásokat, erőszakosan kiteszik a gyárból, erőszakosan megvonva tőlük a munkához való akaratukat és jogukat. Az ilyen erőszakos terror uralom megszüntetésére ajánljuk, mi az ipari szervezkedést mint az IWW programját, hogy a társadalomban mindenki dolgozzon és hasznos munkát végezzen és a munkanélküliség réme, örök időkre eltűnjön az emberiség feje felől. Aki nem dolgozik ne is egyék a jelszavunk, de egy pillanatra se értse ezt senkisem félre, azokra a tömegekre, akik az erőszakos kapitalista uralom miatt munkanélkül vannak, avagy egy nagyobb darab kenyérért harcba állanak. Sőt mi tovább megyünk, olyan társadalmat akarunk, ahol a dolgozók állapítják meg, hogy mit esznek és hogyan ruházkodnak, mert a legjobb élelem és a legszebb ruha azokat illeti, akik a munka színterén az összes társadalmi javakat előállítják. Tisztelt biró urak! Nézzenek hát csak egy pillanatra kenyéradó gazdáik szemébe és mondják meg nekik, hogy azok a léhütő senkiházik nyolc és félmillió bűnt követtek el azáltal, hogy nyolc és félmillió dolgozni akaró munkást a gyárakon kívül tartanak. S ne engedjék, hogy ez a munkanélküliség megüsse vagy túlhaladja a depressziós évek számait, mert annak esetleg mégis lázadás lehet a vége és valahogy még furcsábban fog kinézni az osztálybiróság, ha a dolgozni akaró munkásmilliókat mint erőszakos és veszedelmes rendfelforgatókat fogják megbélyegezni. LOS ANGELES és KÖRNYÉKÉN a Bérmunkás teljes jogú képviselője G. BAKOS munkás- tár' 1255 E. 73rd Street, Los Angeles 1, Cal. aki uj és régi előfizetések felvételét intézi és az Összegelvet nyugtázza. Kér- jii’: a Munkástársakat, hogy támogassak Bakos mnnkastársat munkájában. Nem hiszem, hogy volna a Bérmunkás olvasói között, akinek a barátja, rokonsága között ne lett volna rákbetegségben szenvedő. Ezt a halálos betegséget talán mindenki ismeri. Tudjuk, hogy amig a kezdetben lehetséges a gyógyítás, ha felismerik, de elhanyagolva, letagadva a betegség súlyos voltát biztosabbá teszik a halált. Ilyen halálos betegségben szenved a kapitalizmus, már kétszer vérátömlesztéssel, háborúval meghosszabbították az életét, de gyógyíthatatlan marad a rák kinövése, amit a mostani nagy riadalom bizonyít, ugylátszik megint halálán van. Ez a rendellenes kinövés — a munkanélküliség, pangás — felemészti az életerejét, elöli a fontos funkcionális szerveket — a termelő munkásságot. A MUNKANÉLKÜLISÉG Amint a rákbeteg egyénekkel is, éppen az egyénnel tudatják legutoljára, ha valaha is tudatják, hogy ezen halálos betegségben szenved, úgy a kapitalizmus orvosai, tanácsadói legatagják a gazdáik előtt. Ezért van az, hogy a tőkés rendszer ügyvédei, üzletvzetői és barátai tagadják ezen halálos rákbetegség létezését és csak a tumorról, recessi- óról beszélnek, melynek a meg- gyógyitását helyezik még kilátásba Az egészséges test az, amelyben minden testrészek, sejtek dolgoznak, valamilyen szükséges funkciót végeznek. Azonban a tőkés rendszerben állandóan voltak sejtek, testrészek a parazita osztály, amely nem végzett szükséges funciót, de még azt kibírta a rendszer, amint a férgeket is kibírja a jól táplált test, hanem azok a milliók, akiket erőszakkal rekesztenek ki a termelésből és mint tétlen paraziták vannak kényszerítve élni a- társadalom testén — a még dolgozók munkájából, — azok emésztik fel a rendszer életerejét, amint a rákbetegségnél az így elvadult sejtek. ANGLIA A LEGBETEGEBB Ezt hozzák a hírek, azonban a betegség igazi okait és még- kevésbé annak gyógyithatatlan- ságát nem ismerik be, csak oltásokat adnak, a nagy amerikai kölcsön, a Marshall tervezet formájában. Legújabban a cserekereskedésre való áttéréssel próbálkoznak, de az magában véve elpusztulással fenyegeti a kapitalista rendszert. Még a második világháború után is, Anglia sikeresen tartotta karmai között a világpiac nagyobb részét. Ez ma nagyon megcsökkent. Nagyobb részét az amerikai tőkések elkaparintottak és amit nem sikerült elvenni, azt a belső nyomás és forradalmi akciók folytán nem tartja az angol tőke hatalmában már. Egy jókora része szocialista tervgazdaságra tért át és már ők szabják meg, hogy milyen formákban és mit vesznek át az angoloktól. Ez a vásárlóképesség azonban nagyon csökken, az ily tervgazdaságokra áttért országok rohamos fejlődésével. Mentői több szerszámgépet ad át Anglia — és mást nem is igen fogadnak el tőle, — annál kevesebb kész árucikket adhatnak el ezen országokban, sőt, konkurencia fejlődik ki a piacokért. Angliát, sőt Amerikát is, Ázsiában érte a legnagyobb vesztesség, viszont Anglia nyugat felé való útját Amerika zárja el. Délamerikában nem versenyezhetnek, vagy nagyon hátrányos formákban tudják felvenni a versenyt az amerikai tőkésekkel. De úgy Ázsia, mint közép Európa, teljesen elveszett a részükre, vagy ha segítik azokat a néptömegeket szerszámgépekkel, akkor még biztosabban elpusztulnak. Mert nem csak, hogy erősitik a szocialista terv- gazdaságot, ha azokkal kereskednek, hanem azt csak is csere alapján tehetik meg, ami legjobban árt a kapitalista rendszernek, de leginkább Amerikának, amely a dollár uralma segítségével akarta az egész világ kereskedelmét hatalmába keríteni. így a cserekereskedés elvágja az amerikai tőkésektől a megmaradt piacnak egy részét, legalább is Délamerikában és a szocialista országokban. PÉNZ VAGY CSEREKERESKEDÉS A Marshall tervezet azt akarta elérni, hogy az amerikai dollárt használva alapul az egész kapitalista rendszerben maradt országok pénzt, illetve a dollárt használják csereeszköznek, mértéknek. Hogy ezt megtehessék, nagy összegeket adtak ezt a tervezetet elfogadó országoknak, köztük Angliának a legtöbbet. De még Angliában is elfogyott a sok billió dollár, ugyanakkor felhalmozódott az angol áru, mert amig behozni lehetett az amerikai dollárokon, ajándék pénzen, addig kivinni nem lehetett, mert más országoknak is olyan bőségesen adta Amerika az ipari cikkeket ajándékba, hogy nem volt szükségük a vásárlásra, mellesleg megjegyezve minden az amerikai adófizetők pénzén. így Anglia, amelynek éppen annyit kell exportálniok, mint amennyit importálnak, csődbe került és elsők között volt “a szükség törvényt bont” jelszóval megszüntetni a dollár uralmát Angliát illetőleg és áttértek a csere kereskedelemre. Két nagy méretű szerződést kötöttek, egyiket Argentínával, melynek szintén szükséges volt az angliai piac éppen úgy, mint Angliának az argentínai élelmiszer, de egyik helyen sem volt már dollár, igy észszerű cserekereskedelem alapján intézik el azt. Ez felháborította az amerikai tőkéseket. Mindjárt küldtek egy bankárt Snyder személyében, hogy mentse meg őket ezen szégyenletes vereségtől. Ezt egy második nagyméretű csapás követte, az angolok Oroszországgal egy millió tonna szemes terményekre kötöttek szerződést, természetesen ilyen csere formájában, vagyis szerszámgéket FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE! Az IWW chicagói Magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói CSALÁDIAS DISZNÓTOROS VACSORÁT rendeznek 1949 november 5-én a Lincoln Auditórium tágas és tiszta földszinti ebédlőjében, 4219 Lincoln Ave. (az Irving Park Roadtól két blockra északra a Damen Ave. közelében.) A vacsora pontosan este hét órakor, fog kezdődni, amelyre ezúton is meghívjuk és elvárjuk Chicago és környéke osztálytudatos magyar munkásságát. A jövedelem a Bérmunkás támogatását szolgálja. fognak annak ellenében szállítani. Kisebb nagyobb szerződések már voltak Magyarországgal, Lengyelországgal, de azon nem búslakodtak annyit, mint mostan ezen kettőn. Mindezek fejében Anglia kijelentette, hogy nem fognak dollárért semmit, vagy csak a nagyon szükséges és más helyeken be nem szerezhető dolgokat venni. Nem is nagyon kell nekik, mivel Angliának legnagyobb szüksége élelmiszerekre volt és ezt betudja szerezni a keleti államokból és Argentínából. Ezzel nem csak Amerikát, illetve tőkés rendszerét sújtja halálosan, hanem Kanadát is, amelynek nem csak dollár rendszere van, hanem gazdaságilag és politikailag szorosan az Egyesült Államokhoz láncolták az uraik. A TERMÉNY FELESLEGEK Úgy az iparokban, mint a mezőgazdaságban szükséges, hogy a termény felesleget elhelyezhessék. Ha a gazdálkodó nem tudja eladni a mezőgazdasági terményeit, akkor nem tud vásárolni szerszámot, ruhaneműt. Éppen igy van egy ország is, ha a külkereskedelmet nem ellensúlyozzák, illetve ahová kiszállítanak onnan kell be is szállítani, akkor nem lehet azt a kereskedelmet sokáig folytatni, így jártak Amerikával és Kanadával is. Amig ezen két országnak nagy élelmiszer feleslege van, melyet szeretnének Angliában eladni, addig alig akad valami, amit Angliától hajlandók volnának megvenni cserébe. Mivel nekik is van minden, amit Angliából szeretnének ide behozni. Ha pedig Angliából vennék át ezen kivitelre váró felesleget, akkor itten kellene lezárni nekik a gyáraiknak felét. Ezt nem akarják. Az okoskodó amerikaiakat megkérdezhetjük, hogy mi az, amit Angliának szállított élelmiszerek fejében ők hajlandók volnának Angliától venni ? Hogy azok viszont tudjanak több élelmiszert venni innen Angliának és más országoknak, mert nem csak dollárjuk nincs, hanem aranyaik sincsenek, az egész világ aranymennyiségének 68 százaléka Amerikában van. A munkanélküliség a rák a kapitalizmus rendszerben, ezt nem is tudják gyógyítani, de nem is akarják felismerni, vagy beismerni és nem is hajlandók
