Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-29 / 1602. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3. 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 OCT. 29 NO. 1602 SZÁM Az ítélet, amely előre készen volt Az amerikai kommunista párt tizenegy tagja felett, a mai társadalom hűséges őre, a szövetségi kormány birája, H. R. Medina kihirdette az ítéletet. Eugene Dennis. A kommunista párt központi titkára. 44 éves, született Seattle, Washingtonban. Öt év és 10.000 dollár. Mielőtt a biró kihirdette az ítéletet, megkérdezte a vádlottakat, hogy van-e valami mondanivalójuk. Dennis szólásra emelkedett és 10 társa nevében a következőket mondotta: '‘Ez egy átkozott politikai hajsza, amely egy előkészített Ítéletet vont maga után. A Wall Street urai és azok politikai csatlósai azok, akik rendőr államot teremtettek és a borzalmas atomháborút készítik elő.” Dennis 1935-ben Oroszországban járt, 1937-ben résztvett a Franco elleni spanyol belhábo- ruban. 1947-ben amiért megtagadta a “Amerika Ellenes Bizottság” előtti megjelenését, tiz évi börtön s ezer dollár pénzbírságra ítélték. Az ítélet elleni fellebbezés folyamatban van. Henry Winston, 35 éves, Hattiesburg, Mississippi államban született. A kommunista párt szervező bizottságának titkára. Többszörösen járt Oroszországban, 1942-től 1945-ig az amerikai hadseregben szolgált. A tárgyalás alatt történt bírói tekintély megsértése alapján, megtagadták biztosíték melletti szabadon bocsájtását. öt év, 10.000 dollárra Ítélték. Carl Winter, 43 éves, Pittsburgh, Pa. született, az apja alapitó tagja volt az amerikai kommunista pártnak. 1932-ben résztvett a washingtoni éhségtüntetésben. Nyolcszor járt Oroszországban. A tárgyalás folyamán a bírói tekintély megsértése alapján 30 napi börtön- büntetést kapott. „ John Williamson, 46 éves San Franciscóban született. A kommunista párt munkaügyi bizottságának titkára. A Socialist Labor Partynak volt tagja 1918- tól 1922-ig, amikor belépett a kommunista pártba. Benjamin Davis, 46 éves, Dawson, Georgiában született. Tagja a New áíork városi tanácsnak. 1935-ben lépett be a kommunista pártba. A Daily Worker nyomdatársulat elnöke. John Gates, 36 éves New York városában született. A kommunista párt hivatalos lapjának, a Daily Worker-nak szerkesztője, 1937-ben résztvett a spanyol belháboruban. A világháború alatt négy évet az amerikai hadseregben szolgált. 30 napi börtönt kapott a tárgyalás alatt elkövetett bírói sértés címén. 5 év és 10.000 dollárra ítélték. Robert Thompson, 34 éves. A New York állami kommunista párt elnöke. Fruitdale, Oregon államban született. 1935-36-ban Oroszországban járt, 1937-ben Spanyolországban a nemzetközi hadseregben harcolt Franco ellen. 1941-ben belépett az amerikai hadseregbe s a háború alatt hősies elszántságáért kitüntetésben részesült. Ezt a biró enyhítő körülménynek vette és csak három évet és 10.000 dollár pénzbüntetést szabott ki rá. Nem volt neki érdemes megvédeni a hazát, a szövetségi kormányt. Guss Hall, 39 éves, Virginia Minnesotában született. 1927- ben lépett be a pártba, 1931-ben Oroszországban járt, a világháború alatt tizennégy hónapot szolgált a haditengerészeknél. A tárgyalás alatt a bírói tekintély megsértése címén fogva volt. 5 év és 10.000 dollárra büntették. Irving Potash, 46 éves, Oroszországban született. Másod elnöke a CIO szőrme és bőröndös szervezetnek. 1948-ban deportálásra lett ítélve, az ügye fellebbezés alatt van. 5 év és 10.000 dollárra ítélték. Jack Stachel, 49 éves, Auszt- ria-Magyarországon született. A kommunista párt nevelésügyi bizottságának titkára. 5 év és 10.000 dollárra Ítélték. A vádlottakra a tárgyalást vezető szövetségi biró a legmagasabb ítéletet szabta ki, amelyet a törvény előír. A kizsákmányoló osztály szócsövei a sajtó, rádió, a húsos fazék körül lebzselő politikusok 10-20 esztendőt, sőt halálos Ítéletet követeltek. A Chicago Tribune vért követelő hangon mutatta be, — az ítéletet megelőző napon — hogy más országokban, a falhoz állítják és főbelövik azokat, akik a kormány ellen vétenek. Az amerikai igazságszolgáltatás nem először feszitette meg a sajtó és szólásszabadság jogát. Az első vüágháboru alatt az IWW tagjainak ezrein gyakorolták az igazságszolgáltatás csúfos eszközeit. 5—20 esztendei börtönre Ítéltek csaknem kétszáz forradalmárt Chicago, Sacramento, Wichitai szövetségi bírák. A második világháborúban az angol és amerikai hipokraták- nak szükségük volt a kommunista pártra. Az orosz és a világ ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Tessék kérem ásitozva hátradőlni és csak félszemmel tekinteni ezekre a sorokra, mert egy teljesen elcsépelt és végtelenül untató kérdésről akarok tárgyalni, és ez a munkanélküliség. Ez az a kérdés, amiről semmi újat írni nem lehet és mégis rá vagyunk kényszerítve, hogy minden más uj és fontos kérdés fölé helyezzük bizonyos időközökben. Ahogyan magyarosan mondani szokták, ez aztán a begyünkben van és muszáj róla beszélni. Ilyenkor eszembe jut, hogy ifjú inasgyerek koromban a téli időszakban hetenként 4-5- ször káposztát kaptunk ebédre vagy vacsorára, különfélekép elkészítve, de káposzta volt mindig. Mikor aztán vasárnap délután az inastársaimmal összejöttem én mindig káposztáról beszéltem, pedig abban az időben talán senki a világon jobban nem unta a káposztát, mint én. A munkanélküliség kérdését is már rég meguntuk, még sokkal jobban mint abban az időben a káposztát, hisz nem csak 4-5- ször tálalják föl hetenként, hanem éveken át a munkások egy nagy részét ezzel traktálják. Hát persze, hogy muszáj nekünk munkásoknak erről a kérr désről beszélni, mert bennünket érint először és bizony ez az érintés az egész életrendszerünkre tetőtől-talpig kihatással van. Igen tetőtől-talpig, mert kezdhetjük a fejünkön levő kalapnál, vagy ha nem hordunk kalapot, hát kezdjük a nyirat- kozásnál és lefelé indulva hamar a szánkhoz érünk és úgy lefelé a talpunkat fedő cipőhöz. Sőt nem csak a külső formánkra van ez a kérdés kihatással, hanem a belső szervezetünk ösz- szetételére, egyszóval vérbevágó kérdés ez a munkanélküliség mert még a vérkeringésre is hatással van. kommunista pártjainak százezrei, milliói véreztek el Hitler leverése alatt. Megvédték a« angol és amerikai kapitalizmust a német haderővel szemben. Ezért a védelemért ma fizet az angol és amerkiai hipokrata kormány. Ezt kell felismerni a világ munkásosztályának, bérrabszol- gáinak, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség szelleme uralkodjon az egész világ népe felett. Köhler Hogy aztán erről a kérdésről a tőkés újságokban csak apró számokat közölnek, ellenben arról írnak oldalakat, hogy az angol királyi csemete, hogyan lett szerelmes az amerikai szivevá- lasztottjába, az ilyen szenzációkat aztán mint csemegét falják az ilyen külön értelmiségre mesterségesen kiképzett újságolvasók'. Ezek aztán inkább vitatkoznak azon, hogy milyen ruhája van a menyasszonynak és hogy mennyire illik is hozzá az a királyi sarjadék, mert jóval magasabb. Akik ilyesmiről beszélnek ezek aztán a “jó amerikaiak”, de azok, akik még olyan unott eseményről is még mindig beszélgetnek, mint a munkanélküliség, sőt még zúgolódnak is ellene, hát ezek csak bevándorolt vörösök, akiknek ha nem tetszik, hát menjenek vissza ahonnét jöttek. Szerencsénkre azonban ez a munkanélküliség mint bármilyen más betegség, nem válogatós és bizony most már nagyobb mértékben érinti azokat az amerikai ifjakat, akik a háborús prosperitás hatása alatt az ipari termelésben helyezkedtek el, ezeket aztán nem lehet az egyszerű visszaküldéssel elintézni. Ezeknek az elné- mitására hozták be a Wall Street urai a ‘rendfelforgatók elleni’ törvényt, amivel egy tucat embert esetleg el lehet némitani, de bizony egy tucat milliót nem. Mert rövidesen egy tucat millió munkanélkülire lehet kilátás, azt nem a levegőből kapott állításra mi mondjuk, hanem a múlt héten közzé tett Labor Department kimutatása szerint, a sztrájkoló munkásokkal egyetemben jelenleg nyolc és félmillió a munkanélküliek száma, amely szám ha az acél és szénsztrájk még négy hétig fog tartani, még öt millió munkanélkülit fog eredményezni 26 államban. Ha aztán figyelembe vesz- szük a depressziós évek munka- nélküli számarányát, mely 15 millió körül volt, akkor azt látjuk, hogy nagyon közel jutottunk és félelmetesen haladunk ezen szám felé. Ezt a jelentést figyelve ugyebár rá vagyunk kényszerítve, hogy a munkanélküliség kérdését mely ily veszedelmes arányban növekszik fölé helyezzük a nagy világesemények fölé és saját magunktól, mint a munkástömegektől kérdezzük, hát mit is fogunk tenni és hogyan is fogunk védekezni ez ellen az ismét rohamoHETI KRÓNIKA
