Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-22 / 1601. szám
1949. október 22. BÉRMUNKA» 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI PÉLDAADÁS Az ítélet elhangzott a hosszú hónapokig elhúzódó 11 kommunista vezető pőrében. Gondolkodó embernek a marasztaló ítélet nem okozott meglepetést. A jól kiválasztott biró, a még- jobban összeválogatott esküdtszék, az évek óta folytatott radikális munkásmozgalom elleni propaganda, a lapokon, rádión keresztül, az Amerikai ellenes mozgalom vizsgáló bizottsága, a hideg háború, mind egy láncszem volt a marasztaló Ítélethez. A bírói “pártatlanságot” élesen igazolta az, hogy az esküdtszék döntése után, nem csak a vádlottakat csukatta le az ítélet kihirdetéséig, de a védőügyvédeket is 3-6 hónapi börtönre ítélte a “bíróság elleni tiszteletlenségért”. A vádlottak ilyen durva kezelése, az ügyvédek elitélése, elriasztó példa akar lenni, nem csak a munkásmozgalomba való résztvételtől, de attól is, hogy a munkásmozgalmi kérdésekben perbe fogottaktól el vegye a törvény biztosította védelmet. Ez a pör az ítélettel nem fejeződött be, mert az fellebbezés folytán fel kerül a felsőbb bírósághoz, a Supreme Courthoz, de ha az utóbbi időben kinevezett főbirákat figyelembe vesszük, minden alkotmány ellenessége dacára is, valószínű a jóváhagyása. De ez az ítélet nem csak a kommunista párt ellen szóló döntés, ez vonatkozik minden olyan mozgalomra, amely az uralkodó osztálynak kellemetlen, ha az ítélet jogerősé válik,‘ezen az alapon minden olyan szervezet ellen el lehet járni, amely a haladást szolgálja, de eljárás alá vonható minden unió is, amely sztrájkot vezet, amely picket vonalat húz a gyár elé. Ha az amerikai radikális munkásmozgalom aránylagos gyengeségét nézzük, érthetetlenné válik, hogy miért volt szükséges, a látszat szabadság jogoknak a nyíltan való felrúgása, hisz valószínűen a mi uraink is ismerik a történelmet és megtanulhatták volna abból, hogy sem börtön, sem akasztófa, nem tud megölni egy eszmét, az üldözés csak megerősíti azt. Hiába volt a cári Oroszország terrorja a munkásmozgalom ellen, a föld alatt, Szibéri, az akasztófa erdők dacára, oly hatalmassá nőtt, hogy képes volt elsepemi a cári rendszert. Tisza-Percel-Bánffy rendszer Magyarországon nem megsemmisítette, de megerősítette a magyar munkásmozgalmat és Horthy akasztófáira is végül az elnyomók kerültek. Bismarck sokkal keményebb fából volt faragva mint Truman és mégis elbukott a kivételes törvénye. Az amerikai “demokrácia” is meg fogja kapni a történelemtől azt a leckét, amelyet a föld egy negyedén már megkaptak az elnyomók. Példaadás volt ez az Ítélet, nem csak befelé, hanem főleg kifelé a Marshallizált, Atlanti Paktumizált országok felé, hogy addig hiába van nagy hadsereg, hiába van atombomba, amig Európában milliós tömegek szervezkednek a béke, fölszabadulásért, amig milliós tömegek akadályozzák a “nyugati” országokban a szovjetek elleni el- tipró háborút, addig a kapitalista termelési rendszer, a profit, a befektetés veszélyben van, tehát az első lépés a munkásmozgalom megsemmisítése, erre ad példát a new yorki ítélet, ezt akarja az amerikai imperializmus azoktól az országoktól, amelynek a kormányait az amerikai kormány pénzeli a Marshall terv, az Atlanti paktum alapján. Példát kell mutatni, hogy ime a “Nagy Demokrácia” milyen alaposan rúgja fel az alkotmányt, ugyan azt kell, hogy megtegyék a “kis demokráciák”, hogy szabad legyen az ut az imperializmus véres terveire. Nem tudjuk mennyire próbálják az európai fullajtárok követni az amerikai példát, de egyben biztosak vagyunk, hogy az európai munkásság olyan keményen fog visszavágni, hogy az felfogja rázni Amerika munkásságát is és ez fog lenni az igazi példa mutatás, amelyre az amerikai munkásságnak nagy szüksége van, hogy meglássa azt, hogy miként rabolja el az uralkodó osztály a meglevő jogait. Ez a per ami most New Yorkba befejeződött, nem csak a kommunisták, hanem minden haladó munkásmozgalom, minden szabadságszerető embernek az ügye és a new yorki Ítélettel nem befejeződött, hanem sokkal szélesebb mederbe folytatódni fog addig, amig el nem pusztul a rendszer, amely ma már az uralmát börtönnel, akasztófával képes csak fentartani. JOHN LEWIS LEVELE Csak egy hete, hogy a bányamunkások elnökéről e helyütt a következőket irtuk: “Bármennyire is elitéljük Lewis korlátlan uralmát a bányászok szervezetében, azt azonban el kell ismernünk, hogy sokkal gerincesebben áll szembe a munkaadókkal, mint a CIO és AFL kollegái. Kevésbé hajlandó megalkudni és sokkal jobban ismeri a munkások szükségleteit, mint a fenti szövetségek urai.” Ezen állításunkat igazolja ismét, amikor az AFL elnökéhez irt levelében arra szólítsa fel, hogy az AFL kilenc nagy országos szervezete anyagi támogatással álljon a CIO acélmunkások mögé a most folyó nagy sztrájk alkalmából. Lewis nagyon helyesen látja meg ázt, hogy az acélipar urai által indított támadás nem az acélmunkások privát ügye, hanem, hogy ennek a harcnak a kimenetele kihatással lesz Amerika összes szervezett munkásaira, helyesebben Amerika ösz- szes bérmunkásaira. Az acélgyár urai által kiprovokált harc, már régen esedékes, mert a nagytőke a mostani gazdasági válságot akarja kihasználni, a munkásszervezetek letörésére. Ha az acélmunkások elleni támadás sikerrel járna, úgy természetesen, egyenként megindulna a támadás a többi szervezetek ellen is. Ezt a tényt látta meg John Lewis, mikor arra szóllitotta fel Greent, hogy az összes szervezett munkások sorakozzanak fel az acélmunkások mögé és segítsék visszaverni az acélipar urainak durva támadását. Lewis javaslata úgy szól, hogy a kilenc nagyobb AFL szervezet mindegyike a sztrájk tartama idején hetenként 250 ezer dollárral támogassa az acélmunkásokat, ugyan erre hajlandó a szintén harcban álló bányász unió is, igy hetenként két és fél millió dollárral állnának a sztrájkolok segítésére. Nem kicsinyeljük le Lewis ajánlatát, kétségtelen, hogy hatalmas segítséget jelentene az acélmunkásoknak úgy erkölcsileg, mint anyagilag, de bizonyos az, hogy Amerika 15 millió szervezett munkásának a szolidáris sztrájkja 24 órán belül diadalra vihetne az acélmunkások harcát. De ismerjük az amerikai munkásszervezetek vezéreit, tudjuk, hogy ez a reakciós társaság nem hajlandó erre az észszerű és eredményt biztositó lépésre, sőt nem hisszuk, hogy Greenék egyáltalán hajlandók arra, hogy elfogadják Lewis ajánlatát, mert ezideig a sztrájkok alkalmával az AFL szervezetei, illetve a vezérei, a sakál szerepét játszották, kik a harc idején felajánlották a szolgálataikat a munkaadóknak, a sztrájk letörésére, hogy igy maguknak szervezzék meg a munkásokat. Ezt a gyalázatos szerepet megjátszák a CIO szervezetek egymás között is, a jobboldali CIO uniók mindig készek arra, hogy a baloldali szervezetek harcait hátbatá- madják és igy tegyék tönkre a baloldali munkások harcát. Ismerve az AFL urait, nem hisszük, hogy Lewis levelének eredménye lesz náluk, de nagyon alkalmasnak találjuk árrá', hogy felnyissa a munkások szemeit és egyrészt megértesse velük a szolidaritás fontosságát, hogy egy munkás harca minden munkásnak a harca kell, hogy legyen, másrészt alkalmas arra is ez a levél, hogy meglássák, hogy a munkásszervezetek basái mennyire reakciósak, mennyire nem törődnek a munkások érdekeivel. Nem lehetetlen, hogy Lewis akciója mégis hoz valamilyen eredményt Greenék ellenére is és közelebb hozza a szervezett munkások szolidaritását. PETŐFI A VILÁGFORRADALOM ÉLHARCOSA A magyar népnek, különösen a forradalmi prolet.áriátusnak, mindig ideálja volt Petőfi Sándor. Szívesen szavalta a verseit, szivéből szóltak a dalai. Versei nem csak a nép nyomorúságát érzékeltette, de utat, irányt is mutatott a felszabadító harchoz. Következetesen forrad a 1 m á r volt, kinek a lázas képzeletébe a nagy francia forradalom volt a mintakép, de verseibe még azon is túl ment. Prófétai szemmel már a ma harcát énekelte meg. Nem csak politikai, hanem gazdasági egyenlőségért is harcolt, nem csak a magyar nép, de minden nép szabadságáért is szóltak a dalai. Egész a Horthy időkig nem mertek hozzányúlni a reakciósok Petőfihez. Ha az iskolából ki is cenzúrázták a forradalmi verseit, de a nép szabadon olvashatta, szavalhatta a forra- olvashatta, szavalhatta az uralkodó osztály ellenes verseit is. De Petőfi minden forradalmi- sága, minden nemzetközisége dacára, nem került be a világ- irodalom nagyjai közé, beszorították a szűk magyar keretek közé, holott tüneményes költői nagysága, szinte prófétai meglátásai, a jövő forradalmi fejlődését illetőleg. Petőfi a tudományos szocializmus kialakulása előtt, már nemzetköziségről, vörös zászlóról, gazdasági egyenlőségről dalolt. Alkalmas lett volna arra, hogy a modern nemzetközi forradalmi mozgalmak költője legyen. Petőfi nagyságát és halhatatlanságát mi sem igazolja jobban, hogy egy századdal a halála után, mégis eljutott a legteljesebb elismeréshez. Mindenütt, ahol forradalmi harc folyik. Petőfi Sándor, mint centenáriumi ünnepségekre Budapestre utazott szovjet író küldöttség vezetője Scsipacsov mondotta, “Ma a Szovjet Unió legismertebb és legünnepeltebb költője”. Verseit és nem csak a forradalmi verseit, szerte a Szovjet Unióban szavalják. A százéves évfordulója alkalmával Petőfi verseiből egy diszkötet 20 ezer, egy olcsóbb kiadás 100 ezer példányban jelent meg. Azonkívül 20 ezer kötet jelent meg az iskolák számára, orosz nyelven kívül grúz, azerbejdzsám és magyar nyelven jelent meg egy-egy kiadás. Könyvek jelentek meg amelyek Petőfi életét és működését ismertetik. A halála évfordulóján száz és száz újság, folyóirat ismertette Petőfi költészetét és közölte verseit, az ösz- szes szovjet rádiók Petőfi műsort mutattak be. A budapesti ünnepséggel egyidejűleg, Moszkvába, Párisba, Bukarestbe, Prágába, Szófiába, Bécsbe voltak Petőfi ünnepé- lyek. Petőfi jóslatai a népek összefogásáról, forradalmi felkeléséről és győzelméről, valóra válnak és mindenütt, ahol győzött a nép, ahol harcol a nép, ott ma már ismerik és magukénak vallják Petőfit. A budapesti Petőfi emlékünnepélyen 12 ország íróinak a küldöttsége jelent meg, hogy tisztelegjen Petőfi szelleme előtt. Hisszük és tudjuk, hogy nem száz év, hanem sokkal kevesebb idő múlva, az egész világ népei hajtják meg zászlóikat a nép szabadság nagy költője, Petőfi előtt és megvalósul Petőfi próféciája : Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál
