Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-22 / 1601. szám
6 oldal B £ K M i .1 *1 A a 1949. október 22. A vádlott előadása Hideg, amolyan “poker képű” nyugodt, intelligens arc, ahogy a tárgyaláson felvett képeket nézem. Vallomása nyugodt, folyamatos, szabatos, nem kapkod, nem dadog, a kérdésekre gyorsan és pontosan válaszol. Ha nem a tárgyaló teremben volna, úgy inkább előadásnak, mint vallomásnak lehetne venni, meglátszik, hogy gyakorlott, fegyelmezett előadó. Megjelenése, szabatos, nyugodt. időrendbeli és pontos válaszai, amelyek órákon, napokon keresztül folynak, egy fizikai és szellemi erejének teljes birtokában levő embert mutat, aki tudja mit mond és tisztába van annak a jelentőségével is. Tegnap még élen járó, szeretett és tisztelt vezér, ma undorító patkány amelynek látása, vallomásának förtelmes s é g e dögletessé teszi a tárgyaló terem levegőjét és fizikai undort vált ki a hallgatóból minden szava. A nagy kémkedési pör, pontos tudósítását Rajk László vallomását olvasva, amint azt órákon keresztül elmondta, bennem, aki nem ismertem, vele nem érintkeztem, mégis valósággal beteggé tett, az emberi elalja- sodásnak olyan megnyilvánulása, ami ezen tárgyaláson felderült. Ma tökéletesen érthetővé vált, hogy miért kellett a kormánynak heteken keresztül hallgatni a vád mibenlétéről, hisz nem csak a hét elsőrendű vádlottról, hanem egy messze szétágazó összeesküvésről volt szó. Nem csak a hét vádlott volt kém, áruló, de magas állásuk, befolyásuk lehetővé tette, hogy tucatszámra helyezzenek el fontos állásokba kémeket. Ezeket fel kellett fedni, ártalmatlanná tenni, csak azután lehetett vádat és tárgyalást tartani, a rögtöni közlés lehetővé tette volna a bűntársak menekülését. A vád és a vallomások ismeretébe tökéletesen érthetővé válik a magyar dolgozók mélységes felháborodása, a Gaponok, Azevek ellen, hogy a gyűlések százain követelték a legszigorúbb megtorlást. A vádlottak padján ült a nemzetközi imperializmus is, — élen Amerikával — amely irányította ezt a förtelmes társaságot. Lapunk terjedelme kevés volMind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kanaán! Nem érdektelen, hogy milyen körülmények között kezdték megismerni Petőfit a Szovjetekben. 1924-25 telén az évekig tartó polgárháború után, egy uj csapás alatt szenvedett a szovjetek népe. Rettenetes szárazság kiégette a termést, borzalmas éhség, katasztrófa zúdult az országra. Nincs élelem, nincs ruha, nincs fűtőanyag, éhezik, fázik a szovjet nép, akkor egy oda emigrált magyar iró, azt hiszem Hidas Antal, le-' na arra, hogy részletesen ismertessük a vádlottak vallomásait, kik nem ma, de legtöbbje 15-18 éven keresztül állt előbb a Horthy rendőrség szolgálatába és amelynek vezetői külföldre menekülve, átadták a különböző országok kémrendszer vezetőinek ezt a díszes listát és már gyerekjáték volt a leleplezés fenyegetésével továbbra is szolgálatba tartani. Nem csak pénzt, de változás idejére hatalmat ígérve nekik. Mert nagyon alkalmas kormányférfiak lettek volna az imperializmusnak olyan alakok, akik már éveken keresztül fizetett bérencei voltak. Mérhetetlen károkat okoztak a vádlottak a magyar népnek. Nem csak azzal, hogy a harcosok legjobbjait juttatták Horthy vérebeinek a kezére, de a felszabadulás után, magas pozíciójukban, kémkedéssel, szabo- tálással, zavartkeltéssel, hátráltatták az építés munkáját. Aki a tárgyaláson jelen volt, vagy olvasta a vádlottak szabatos, folyamatos, órákon keresztül tartó vallomását, amikor a bizonyítékok súlya alatt elmondották a kémkedésük történetét, csak mosolyogni tud azon a dajkamesén, hogy orvosság beadásával kényszeritették ki a vallomást. Ilyesmit még ugyan egyetlen orvos tudós nem állított, csak az ellenséges propaganda találja ezt ki, hogy leplezze saját bűnösségét. Az elszomorító, felháborító bűncselekményeknél van vigasztaló jelenség is és pedig, hogy a vádlottak között nincs egyetlen munkás vagy paraszt, csupa a burzsoáziától átjött alakok, kiknek az áthozott erkölcsük minden eszközt jónak és megengedhetőnek tart az “előre” jutásért, a pozícióért. A leleplezett kém bandának, akik vezető pozíciókban voltak, a leleplezése nem, hogy meggy ön gitette volna a magyar nép a Népi Demokrácia erejét, hanem megsokszorozta azt. Egyrészt mert megszabad! Jt a fekélytől, másrészt óvatosabbá, harcaiban keményebbé, szilárdabbá tette. Még egyre jó volt ez a tárgyalás. Az ott elhangzottak leleplezték Titoék ál-forradalmisá- gát, hazug ’’függetlenségi” harcát. Tisztán láthatóvá vált a kapcsolatuk a gazdáikkal, a nyugati imperializmussal, ameforditotta Petőfi két iker versét, a Kutyák dalát, és a Farkasok dalát, amelyet megmutatott Lumacsarszkynak, hogy az mennyire kifejezi a szovjet nép szenvedéseit és szabadság sze- retetét. “Éhezünk, fázunk, de szabadok vagyunk” mondja a farkasok dala. Pár hét alatt az egész szovjet területén szavalták a két dalt, vigasztalásul, buzdításul a szebb jövőért. Lumacsarszky, a kiváló szovjet tudósnak legkedvesebb költője lett Petőfi. Tanulmányokban ismertette és nem kis része van abban, hogy ma Petőfit úgy ismeri és szereti a Szovjet nép, mint mi magyarok. I lyet ma már — mert lehetetlen — nem is titkolnak, hanem szoros szövetségbe harcolnak a Szovjet és a Népi Demokráciák ellen. Legfeljebb az zavarja a működésűket, hogy a magyar nép leamputálta a ráültetett kém bandát és leleplezte a Tito nyugati perverz szövetkezését. Mindszenty tárgyalásnál éppen úgy, mint most a Rajk kémkedési pörnél, sokan azt mondják, hogy természetesen az életéért remegő vádlott, minden dopingolás nélkül is azt mondja, amit az ügyész kivári, igy igyekszik megmenteni az «-letét. Természetesen ez is sántít, mert az életét védő vádlott inkább tagad, enyhítő körülményeket keres, mintsem önmagát vádolná. Minden esetre nekünk sokkal imponálóbb az, akiben van bátorság és meggyőződés, hogy a forradalmi vagy ellen- forradalmi cselekményéért helyt álljon. A véletlen úgy hozta össze, hogy Rajk tárgyalását megelőző 23 évvel Rákosi Mátyás állt Horthy bírósága előtt. Az ügyész halált kért rá és az utolsó sző jogán Rákosi igy “védekezett” : “A mai rendszer néhány- ezer kizsákmányolónak a diktatúráját jelenti a dolgozó milliók felett. Ha ezzel szemben az államügyész ur Szov- jetoroszország proletáríátu- sának diktatúráját nézi, még kell állapítania, hogy ez a diktatúra az igazi demokráciát, a dolgozók demokráciáját valósítja meg.” “ ... Ha megköveznek, ha ezerszer statárilális bíróság elé állítanak, akkor is vallom, hogy 1849 óta Magyarország minden uralkodó rendszere a legnemzetietlenebb és leghitványabb külpolitikát folytatja. Befelé elnyomta a nemzetiségeket, de elnyomta a magyar dolgozó népet: eladta az országot és kiszolgáltatta idegen érdekeknek.” Az “elriasztó” büntetésre igy válaszolt: “Nem tudja az államügyész ur, — hogy még sohasem sikerült egy szabadságmozgalmat büntető rendszabályokkal elnyomni és nem tapasztalta, hogy éppen mi, kommunisták, nem ijedünk meg a büntetésektől ? Az egész világ kommunistái halálmegvetéssel néznek az akasztófákra és a börtönökre és ebben az önzetlenségükben világitó példái a munkásosztálynak. Nincs közöttünk egy sem, aki a kommunizmusért nem volna kész a bitó alá menni.” Ez a különbség egy áruló és egy forradalmár védekezése között. Figyelő Douglas Illinois állami szenátor egyik beszédében kijelentette, hogy nem azok a kis ötper- centes kijárók okoznak óriási károkat az államnak, hanem a nagy vállalatok kijárói, akik kényszerítik a kongresszust, hogy az állam rendelkezéseit rajtuk keresztül eszközölje. Az IWW fennállása óta tanítja, hogy a kizsákmányoló osztály hatalma gazdasági erejében van. A munkásosztály hatalma az ipari szervezetekben összpontosul. Gazdasági érdek (a.l.) “Az emberek gondolatát és cselekedetét mindig a gazdasági érdekeik irányítják.” Végig tekinthetünk az európai kontinensen, nagyon érdekes jelenségeket tapasztalhatunk. Sok különböző politikai pártok gomba módjára szaporodtak különösen a háború után. A gazdaságilag csődbe jutott országokat forradalom fenyegette. Több országban a munkásszervezetek irányítása kommunista kezekbe került. Ez félelembe ejtette a vergődő kapitalizmust. Például Franciaországban és Olaszországban egyik általános sztrájk a másikat érte. Ugyan a kormányokból mindkét fentnevezett országban a kommunistákat eltávolították és csak akkor jöttek rá, hogy a munkásoknak az ereje a gazdasági szervezeteikben van. A kapitalizmus szekerét toló egyházak, néhány judás “munkás” vezérrel “demokratikus keresztény” gazdasági szervezeteket alakítottak, amelynek egyedüli célja volt. hogy a munkások gazdasági erejét megtörjék. Amint a munkásokat gazdasági helyzetük kényszeríti szervezkedésre, hiába alakítottak a judások az egyházzal közösen “demokratikus keresztény” szervezeteket. Mindezek dacára úgy a kommunista vezetés alatt álló gazdasági szervezetek munkásai és a “demokratikus keresztény” szervezetek munkásai, gazdaságilag továbbra is együvé tartoztak. Továbbra is sorsuk gazdaságilag azonos maradt. A kapitalizmus kizsákmányolását egyformán érezték továbbra is. Az állandóan nyomasztó gazdasági helyzetük közös cselekvésre késztette őket. Az utóbbi időben sokat hallottuk, hogy a keresztény szervezetek is ugyan olyan bérkövetelést állítottak fel úgy Franciaországban mint Olaszországban. És bármily politikai ür tátong is a két csoport között, közös gazdasági érdekük, közös cselekvés- • re késztette őket. A tanulság igen érdekes és nagyon megszívlelendő. Nem is lehet másképpen elképzelni, hogy a munkásokat közös cselekvésre lehetne késztetni. A munkások érdekei gazdaságilag mindig azonosak. A munkások szervezésénél sem az a fontos, hogy ki milyen nemzetiségű vagy vallásu. Ha kizsákmányolt bérmunkás vagy, akkor gazdaságilag érdeked azonos minden más bérmunkással. Minden küzdelem a társadalomban az élet javainak birtoklá- 1 sáért folyik.
