Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-10-15 / 1600. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1949. október 15.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

A HÁBORÚ RÉME ÉS A MUNKÁSSÁG

A HÁBORÚ nem csak a munkásságnak, hanem általában az egész emberiségnek — kivéve a kisszámú kapitalista osztályt — legborzalmasabb réme. És sajnos, de való, hogy az emberiség sorsát ez a kisszámú kapitalista osztály intézi, amelynek nem veszélyt, hanem profitot jelent a háború és amig ez igy lesz, addig mindig ki leszünk téve ennek a borzalmas veszélynek.

A múltban a háborúk — az utolsó kivételével — inkább a csatatereken folytak le és a háborús országok lakossága inkább nélkülözésekben, apák, fiuk, férjek és általában családtagok elvesztésével sínylette meg a háborúkat, az utóbbi háborúban azonban már a városok, falvak lakossága is — sőt talán nagy mértékben — fizetett emberélettel, mint a katonaság a harctereken. A repülőgépekről ledobott és rocket bombák egész városrészeket, sőt városokat is romboltak le és ezen romokban számtalan védekezni képtelen ember lelte halálát. Mindezeket megtetőzte az atombomba, melyből ugyan csak “próba” mutatványt láttunk, de ahol azt leejtették, minden elpusztult.

Tudva azt, hogy ezen atombombák tökéletesítésére, romboló hatásának fejlesztésére az utóbbi években mily nagy összegeket és mennyi energiát költöttek a háború hiénái, elképzelhető, hogy mi vár az emberiségre, ha a háborús őrület ismét gátat tör.

AZIRÁNT senkinek sem lehet kétsége, hogy az atombomba kizárólag támadó eszköz és azt védekezésre nem lehet használni. Nagymérvű arcátlanság kell annak állításához, hogy az bármily módon “biztosíthatná a békét”. Most miután bizonyossá vált, hogy az atombomba titkát Szovjet Oroszország is megfejtette, már “mumusnak” sem alkalmas ez az állítás, hogy azzal az “ellenséget” — bár még nincsen háború, de “ellenség” van — megfélemitsék és úgy “táncoljon az orosz,” ahogy a yankee és skót dudások dudálnak.

Nyüvánvaló tehát, hogy azok az atombombák direkt abból a célból készülnek, hogy azokkal rombadöntsék a majdani “ellenség” ipartelepeit, városait és azon városok lakosságának millióit gyükolják le.

A háborút tervezők térképén már ki is vannak jelölve a városok, amelyek az első lövés eldördülése után letörültetríek a fődről. Csak természetes, hogy most miután már bizonyos az, hogy az “ellenségnek” is van atombombája, ott is hasonlóképpen tervezgetnek és kevés reményt nyújt a nagyvárosok milliós lakosságának honatyáink és kapitalistáink azon biztatása, hogy az ipartelepeket szét kell szórni az egész ország területére és a föld alá építeni, hogy

védve legyen az atombomba támadás ellen. Mert nagy balsejtelmünk, hogy ha megindul az atombombák dobálása, nem fog maradni munkás, aki ezen földalatti ipartelepeket működésbe tartsa.

ISMERVE a múlt háborúk borzalmait, amely pedig a jövő háború pusztításához képest csak gyerekjáték volt, méltán aggódunk és figyelmeztetjük a munkásságot a most készülőben levő háborútól, tekintet nélkül, hogy melyik részén fog az kitörni a vüágnak

A kapitalizmus, mint a múltban, a jövőben is arra támaszkodik és mivel tagadhatatlan, hogy ezen őrült fegyverkezésben és atombomba gyártásban a vezető szerepet a kapitalista országok viszik és ma már nyíltan bevallják, hogy Oroszország ellen, el sem lehet ítélni Oroszországot, hogy hasonlóan cselekszik. Mert pl. ha a múlt háború befejezésével, ahol az atombombát először használták, annak gyártását beszüntették volna, feltételezhető, hogy Oroszország nem áldozott volna annyi anyagit és energiát annak megfejtésére és gyártására, amit Oroszország lakosságának meg kellett nélkülözni és szenvedni.

Az ugyan bizonyos, hogy miután Oroszországnak is meg van az atombomba, azzal egyetlen ember életét sem mentik meg saját területükön, de az a tény, hogy hasonlóan visszatámadhatnak, talán — és ez nagy kérdőjel — gondolkodóba ejti a kapitalista országok irányitóit, hogy elkezdjék-e a bombázást?

» Ez azonban nagyon bizonytalan lehetőség és amig a kapitalizmus humánusságára egyáltalán nem támaszkodhatunk, az atombombától való félelmük is nagyon halvány reményekre nyújthat biztosítékot.

A harmadik világháborúnak azonban nem szabad megkezdődni, mert ha már egyszer megkezdődik, nem lesz erő mely megállítsa, mielőtt rombadön- tik az egész világot és elpusztítják az emberiség nagyobb ré- szét.

Ennek megakadályozására egyetlen erő van a társadalomban és ez a munkásság szervezett gazdasági — termelő — ereje. Ezt pedig mozgósítani kell a háború megakadályozására, mielőtt az megkezdődik. Ez az erő meg van minden országban. Angliában nyolc millió szervezett munkásról számolnak, Franciaországban 6 millió, az Egyesült Államokban 15 millió és igy tovább minden országban az alapvető iparok munkássága elegendő számmal van szervezve arra, hogy a háború őrületének gátat vethessenek.

Ahhoz azonban, hogy a háború megakadályozására ez az egyetlen erő cselekvő képes legyen, le kell dönteni a mesterségesen fölállított válaszfalakat, melyek a szervezett munkásságot széttagolják. Nem csak az

egyes országok határain belül, hanem világméretekben is össze kell fogni a munkásságnak, mert ma már egyáltalán nem nyújt az bitositékot, hogy a “mi atombombánk, vagy más gyilkoló eszközeink jobbak, mint az ellenségé”.

LÁTVA a kapitalizmus hisztérikus fegyverkezését, engedményeket kell adni a Szovjet és a többi kelet európai népi demokráciáknak, hogy az ellenük irányuló fegyverkezés láttán szintén fegyverkeznek. Nem várhatjuk, hogy kövessék a bibliai mondást, hogy: “ha valaki kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel”, mert ma már nem is kőről van szó, hanem atombombáról, amellyel ha megdobják őket, már nem fognak tudni semmivel visszadobni.

Azonban ez a fegyverkezés csakis a kapitalizmus támadásával szemben igazolt, mint védelmi eszköz. Ha ez a megtámadási lehetőség nem állna fenn, mint osztálytudatos munkásoknak határozottan el kellene Ítélnünk a gyilkos fegyverek gyártását és használatát, mert gyü- kos fegyverekkel nem lehet szocialista társadalmat építeni.

A szocialista társadalom építésének mások az eszközei és hinni szeretnénk, hogy ebben úgy a Szovjet, mint a többi kelet európai népi demokráciák építői megegyeznek velünk. A szocialista társadalom alapját az épitő munka képezi és ehhez a lehető legmesszebbmenő sajtó,

FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE!

Az IWW chicagói Magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói CSALÁDIAS DISZNÓTOROS VACSORÁT rendeznek 1949 november 5-én a Lincoln Auditórium tágas és tiszta földszinti ebédlőjében, 4219 Lincoln A ve. (az Irving Park Roadtól két blockra északra a Damen Ave. közelében.)

• A vacsora pontosan este hét órakor fog kezdődni, amelyre ezúton is meghívjuk és elvárjuk Chicago és környéke osztálytudatos magyar munkásságát. A jövedelem a Bérmunkás támogatását szolgálja.

szólás, gyülekezési és cselekvési szabadság kell.

El sem képzelhető, hogy ezt az építést az egész világon egy kaptafára lehet huzni. Külöm- böző területeken, országokban, külömböző módszerekkel lehet ezt a munkát eredményesebben végezni, minden országban az adott viszonyokhoz képest.

Hy elképzelhetetlen nagy vállalkozás nagy körültekintést és kooperációt igényel és mennél többen vesznek részt annak tervezésében és elvégzésében, annál sikeresebb előhaladás várható. Ily nagy vállalkozásnál a ellenvélemények is nagyon fontosak és azokat nem elnémítani, hanem figyelembe kell venni. Éppen ezért külömbséget kell tenni a jóakaratu ellenzék és az ellenség között.

Magyar és Jugoszláv diplomaták

Rajk és társainak tárgyalása alkalmával kiderült, hogy az összeköttetést Rajkék Jugoszláviával a jugoszláv magyarországi nagykövetségen keresztül tartották fenn, ennélfogva a magyar kormány a nagykövetség 10 tagját Magyarország azonnali elhagyására kényszeri- tette. A jegyzékben tudomására adták Jugoszlávia kormányának, hogy a jövőben gondosan átfogják vizsgálni a jugoszláv diplomatákat.

Válaszul Magyarország eme cselekvésére Marshal Tito, Jugoszlávia diktátora a belgrádi magyar nagykövetség kilenc tagját az ország 24 órán belüli elhagyására szóllitotta fel.

Nap, nap után veszedelmesebbé válik a helyzet a Balkánon. Marshal Tito a kapitalista államokkal való szövetkezésében csörgeti kardját a nemzetközi alapokon elindult munkás demokrácia ellen. Oroszország, Bulgária, Lengyelország és Románia már megelőzőleg megszakították a diplomáciai összeköttetést Jugoszláviával. Újabban Csehszlovákia követeli a Prágában levő jugoszláv nagykövetség azonnali visszahívását, azon az alapon, hogy a jugoszláv követség nem diplomáciai munkák lebonyolítását végzi, hanem az ország ipar és kereskedelme felett kémkednek.

Az orosz atombomba robbanása gondolkodóba ejtette Tito és a nyugati államok kizsákmányoló osztályát és azok csatlósait. Naponként újabb és újabb felfedezéseket hoznak a polgári lapok, vádolnak élőket és holtakat, hogy a rettenetes nagy titkot az atombomba gyártását kiszolgáltatták Oroszországnak. A katonai hadvezérek, a muníció gyárosok lakájai az azonnali háború megindítását követelik, a kapitalista sajtó a legaljasabb uszításokkal jelenik meg napnap után. Mit törődnek ők a munkásnép, a proletáriátus nyomorával, vérével, életével, nekik a profit a fő. Miihókat és billiókat harácsoltak össze az elmúlt világháború borzalmaiból.

Az Öt és tizpercentes honatyáink a zavaros időkben köny- nyebben tudnak milliókhoz jutni s igy nekik háborúra van szükségük. Minden jel arra mutat, hogy undok terveiket Titon és a balkánon keresztül óhajtják elindítani.

Az Egyesült Államok kongresszusa, szenátusa billiókat szavaz meg egyik hónapról a másikra a nyugat európai országok felfegyverezésére a demokratikus országok ellen. Most aztán azon tanakodnak a politikusok boszorkány konyhájában, hogy az atombomba titkait feltárják Angolország, Canada kormánya előtt s a már készen levő bombákat ezen országokban raktározzák el, hogy az minél gyorsabban kéznél legyen mocskos terveik végrehajtására.