Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-15 / 1600. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 OCT. 15 NO. 1600 SZÁM Bomlik az ellenállás az acél iparban Az október 1-én sztrájkba lépett acél munkások harcában ez- ideig döntő' változás nem történt. A nagy acél vállalatok továbbra is elzárkóznak úgy az union, mint a kormány békéltető kísérletei elől. Lapzártakor értesülünk, hogy az unió Pittsburghban kettő, Buffaloban egy acélteleppel külön megegyezést kötött a tíz cent órabér javítással és ezekben a gyárakban a munka megkezdődik. Az unió vezetői, valamint a kormány békéltető bizottság tagjai úgy hiszik, hogy a nagy acéltelepek pár napon belül egyedül fognak maradni az ellenállási mozgalmukban, mert a kisebb acélgyárak megkötik az egyezséget az unionnal. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A kínai népköztársaság (Vi.) Az elmúlt napok gazdagok voltak fontos, világot renditő hírekkel. Az a tény, hogy az oroszoknak is meg van az atombomba, nagyon megrendítő hir volt és éppen a legilletékesebb háborús uszitókat rendítette meg azon tévhitükben, hegy egy pár atombombával megnyerhetnének egy újabb világháborút, nagyon kevés áldozattal. Most ezzel egyforma értékkel bíró hirbomba robbant föl, mely szerint megalakították a Kínai Népköztársaságot, az uj kormány kéri az összes nemzetek elismerését, és Oroszország, mint jó szomszéd az első volt amely elismerte. De ami fontos, hogy az angol-amerikai tőkés érdekeltségek olyan nagy nyomást gyakorolnak a kormányaikra, hogy azoknak is el kell is- merniök, ha nem akarnak még azon kétes piactól is elesni és országaikat még nagyobb nyomorba, munkanélküliségbe kergetni. Csak idő kérdése, hogy Anglia és Amerika, valamint azon kormányok, kiknek nagy befektetéseik vannak Kínában, elismerik a Népköztársaságot, nincsen más ut a számukra. De azt is tudják, hogy ezzel felszabadítják az egész Ázsiát, mert ha a polgárháborúval hatalomra jutott kínai kormányt elismerik, akkor minden más ázsiai országban joggal várhatják a fel- szabadulásra törekvő és már is polgárháborúkban harcoló tömegek, hogy győzelem esetén őket is éppen úgy elfogják ismerni. Korea, Burma, Indo-Kina, Malay, Indonézia, a nagyobb és népesebb országok, ahol már is folyamatban van a polgárháború, az idegenek befolyása alatt levő bábkormányok ellen. A kínai nép győzelme és elismerése csak hajtóerő lesz azok részére is, valamint a morális támogatás mellett, sok más támogatást is kaphatnak a győzedelmes kínai néptől. A második nagy fontosság abban rejlik, hogy Kina is tagja az ÖT NAGY HATALOMNAK, amely az Egyesült Nemzeteknél az állandó biztonsági tag a legfőbb biztonsági “Security Council”-ban. Mint ilyen nagyhatalomnak, joga van a vétóra, vagyis ha nem egyezik bele valamilyen fontos határozatba, akkor az ellen szavazásával megtudja azt akadályozni, amint Oroszország is tette egynéhányszor, de eddig Oroszország csak egyedül volt, most azonban már ketten lennének. Ami a fő. az ázsiai nép előtt Kina megszerezheti a vezető szerepet, ezek után lesz nekik is direkt szószólójuk az idegen kizsákmányolok elleni harcukban. Mert az amerikai-angol elismeréssel az is jár, hogy a Nép- köztársaság képviselőjét kell nekik beiktatni az öt nagy hatalom közzé. Ha pedig nem ismerik el, Kínának már is háromnegyed része felett kormányozó Népköztársaságot, akkor nem küldhetnek oda konzulokat, követeket és ÜGYNÖKÖKET — az ügynökök között nem csak hivatalos kormány ügynökök, kémek, hanem ami éppen olyan fontos a kapitalista rendszerben, elárusítókat, akik ottan piacot tudnának szerezni a tőkés termelési rendszer feleslegeinek. Már még a Népköztársaság ellenségei is azt látják, hogy hamarosan elfogják ismerni az uj kínai kormányt, kiebrudalják a régit nem csak az Egyesült Nemzetek üléseiről, hanem minden ország fővárosaiból is és beengedik az uj kormány képviselőit. Ezáltal nem csak az ellenség, (Folytatás a 3-ik oldalon) A kongresszus második ülésszakára nem lehet azt mondani, hogy semmit sem csináltak volna az ülésező hontyáink. Az első ülésszakon a sürgés forgás addig tartott, mig saját részükre a fizetésemeléseket megszavazták, aztán ásitozva várták a hónapokig tartó vakációt. Közben elfogadták a különböző vizsgáló bizottságok fölállítását, megszavazza a százezer dolláros költségeket. A második ülésszakra igy aztán ezen bizottságok jelentései és a Marshall tervre kiadandó költségek és ahoz hasonló más extra kiadások megszavazása a tárgy. Nem mondhatjuk hát, hogy a kongresszusunk nem tesz semmit, mert aktiv munkában van, mindössze csak az amerikai nép érdekében nem tesz semmit. Jó volna ha valamelyik képviselő ur, egy vizsgáló bizottság kiküldését ajánlaná saját maguk megvizsgálására, kideríteni azt, hogy vájjon a kongresszus kinek is az érdekét képviseli. Mert a görög nép nem szavazott az amerikai képviselő urakra és számbelileg is .még talán a legkisebb állam számarányát sem ütik meg és mégis a görög- gökről többet beszélnek a kongresszusban, mint az amerikai népről. Na és aztán ott vannak az angolok, az angol képviselő urak úgy repülgetnek Washingtonba, mintha csak egy lunch- ra mennének az angol parlament közelében. Nem hiába is mondják egyesek, hogy a washingtoni kongresszusban több az angol képviselő, mint az angol parlamentben. Sőt amikor Churchül beszél az amerikai képviselő urak előtt, mindannyian mint bólingató jánosok tapsolnak neki, mig az angol parlamentben nem egyszer kiálltják felé, “fül- lentsz, te öreg kópé”. Sajnos hasonló jelenség volt a múltban és van a jelenben, mely gyanússá teszi a kongresszust, hogy vájjon nem valami külső elemek érdekeit szolgálják ahelyett, hogy az amerikai nép érdekeit képviselnék amire tulajdonképpen megválasztva vannak. Mert azzal, hogy vizsgáló bizottságokat küldenek ki mindenféle ügyben, még nem igazolják, hogy a nép érdekét képviselik, sőt még maguk a kinevezett vizsgáló képviselő urak sem okvetlen alkalmasak, megbízható és jellemes honpolgárok kivizsgálására. Ott volt pl. Parnell Thomas képviselő ur vizsgáló bizottsági kalandja, amikor kiderült róla, hogy a vizsgálatra fölhasznált pénzt a vizsgálat ideje alatt, saját maga szedte ki. Ez előtt a képviselő ur előtt mindenki Amerika ellenes kommunista volt, csak ő nem, aki három-négy névre kiállítva vette föl a heti fizetéseket. Amikor ez kiderült róla, beteg listára tette magát és még azóta sem került a bírósági tárgyalás elé. Mindezek előre bocsátása azért volt most szükséges, mert egy újabb vizsgálati láz van folyamatban Washingtonban, melyet az egyik szenátor ur által benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban folytatnak, melynek az volna a célja, hogy deportálni és kizárni minden olyan idegent, aki Amerika biztonságát veszélyezteti, aki mint erőszakos fölforgató jött be az országba, avagy az erőszakos fölforgatókkal egyvonalon áll. Mivel ez egy tág fogalom, ami inkább a náci gestapohoz hasonló rendőrség és besúgók élősdi táborának a létrehozását eredményezné, vizsgálat alá tették, melyhöz beidézték a magyar társasélet vezető embereit leg- többnyire olyanokat, akiket mi amerikai magyarok még nemrégen, mint náci szimpatizáló^, kát ismertünk, s akiket a 25 éves Horthy uralom alatt, az őket megillető “Horty betyárok” jelzővel illettünk. Ezeknek az uraknak egy egész seregle- te, ment Washingtonba és az ott történt és minden tekintetben hazug és rágalmazó vallomásaikat úgy kürtölik világgá, mintha ezzel már ők az amerikai kormányt mint arra hivatott autho- ritások képviselnék. Ennek a szélhámoskodó célnak a leleplezésére és visszaverésére, jó lenne ha az amerikai magyarság pártatlanul összefogna. Először is vegyük elő a három illusztris vezetőt, akik az Amerikai Magyar Szövetséget képviselték és akik a hozzájuk hasonló illusztris lapok szerint igy mutatkoztak be a bizottság előtt: Father Biró Benedek a fairfieldi plébános, a Szent István magyar Ferencesrend tartományfőnöke, az Amerikai Magyar Katholikus Lelkészegyesület elnöke, a Magyarok Vasárnapja főszerkesztője. Hát tisztelt vizsgáló urak ott Washingtonban, vegyék tudomásul, hogy Father Biró Benedek, Fairfield városkában egy kis plébános és semmi egyéb. Az a Ferences- (Folytatás a 4-ik oldalon)
