Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-10-15 / 1600. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 OCT. 15 NO. 1600 SZÁM Bomlik az ellenállás az acél iparban Az október 1-én sztrájkba lépett acél munkások harcában ez- ideig döntő' változás nem történt. A nagy acél vállalatok továbbra is elzárkóznak úgy az union, mint a kormány békéltető kísérletei elől. Lapzártakor értesülünk, hogy az unió Pittsburghban kettő, Buffaloban egy acélteleppel külön megegyezést kötött a tíz cent órabér javítással és ezekben a gyárakban a munka megkezdődik. Az unió vezetői, valamint a kormány békéltető bizottság tag­jai úgy hiszik, hogy a nagy acéltelepek pár napon belül egyedül fognak maradni az ellenállási mozgalmukban, mert a kisebb acél­gyárak megkötik az egyezséget az unionnal. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A kínai népköztársaság (Vi.) Az elmúlt napok gaz­dagok voltak fontos, világot renditő hírekkel. Az a tény, hogy az oroszoknak is meg van az atombomba, nagyon megren­dítő hir volt és éppen a legilleté­kesebb háborús uszitókat ren­dítette meg azon tévhitükben, hegy egy pár atombombával megnyerhetnének egy újabb vi­lágháborút, nagyon kevés áldo­zattal. Most ezzel egyforma értékkel bíró hirbomba robbant föl, mely szerint megalakították a Kínai Népköztársaságot, az uj kor­mány kéri az összes nemzetek elismerését, és Oroszország, mint jó szomszéd az első volt amely elismerte. De ami fontos, hogy az angol-amerikai tőkés érdekeltségek olyan nagy nyo­mást gyakorolnak a kormánya­ikra, hogy azoknak is el kell is- merniök, ha nem akarnak még azon kétes piactól is elesni és országaikat még nagyobb nyo­morba, munkanélküliségbe ker­getni. Csak idő kérdése, hogy Ang­lia és Amerika, valamint azon kormányok, kiknek nagy befek­tetéseik vannak Kínában, elis­merik a Népköztársaságot, nin­csen más ut a számukra. De azt is tudják, hogy ezzel felszaba­dítják az egész Ázsiát, mert ha a polgárháborúval hatalomra jutott kínai kormányt elismerik, akkor minden más ázsiai or­szágban joggal várhatják a fel- szabadulásra törekvő és már is polgárháborúkban harcoló tö­megek, hogy győzelem esetén őket is éppen úgy elfogják is­merni. Korea, Burma, Indo-Kina, Ma­lay, Indonézia, a nagyobb és né­pesebb országok, ahol már is folyamatban van a polgárhábo­rú, az idegenek befolyása alatt levő bábkormányok ellen. A kí­nai nép győzelme és elismerése csak hajtóerő lesz azok részére is, valamint a morális támoga­tás mellett, sok más támogatást is kaphatnak a győzedelmes kí­nai néptől. A második nagy fontosság abban rejlik, hogy Kina is tag­ja az ÖT NAGY HATALOM­NAK, amely az Egyesült Nem­zeteknél az állandó biztonsági tag a legfőbb biztonsági “Secu­rity Council”-ban. Mint ilyen nagyhatalomnak, joga van a vétóra, vagyis ha nem egyezik bele valamilyen fontos határo­zatba, akkor az ellen szavazá­sával megtudja azt akadályoz­ni, amint Oroszország is tette egynéhányszor, de eddig Orosz­ország csak egyedül volt, most azonban már ketten lennének. Ami a fő. az ázsiai nép előtt Kina megszerezheti a vezető szerepet, ezek után lesz nekik is direkt szószólójuk az idegen ki­zsákmányolok elleni harcukban. Mert az amerikai-angol elis­meréssel az is jár, hogy a Nép- köztársaság képviselőjét kell nekik beiktatni az öt nagy hata­lom közzé. Ha pedig nem isme­rik el, Kínának már is három­negyed része felett kormányozó Népköztársaságot, akkor nem küldhetnek oda konzulokat, kö­veteket és ÜGYNÖKÖKET — az ügynökök között nem csak hivatalos kormány ügynökök, kémek, hanem ami éppen olyan fontos a kapitalista rendszer­ben, elárusítókat, akik ottan pi­acot tudnának szerezni a tőkés termelési rendszer feleslegeinek. Már még a Népköztársaság ellenségei is azt látják, hogy ha­marosan elfogják ismerni az uj kínai kormányt, kiebrudalják a régit nem csak az Egyesült Nem­zetek üléseiről, hanem minden ország fővárosaiból is és been­gedik az uj kormány képviselő­it. Ezáltal nem csak az ellenség, (Folytatás a 3-ik oldalon) A kongresszus második ülés­szakára nem lehet azt mondani, hogy semmit sem csináltak vol­na az ülésező hontyáink. Az el­ső ülésszakon a sürgés forgás addig tartott, mig saját részük­re a fizetésemeléseket megsza­vazták, aztán ásitozva várták a hónapokig tartó vakációt. Köz­ben elfogadták a különböző vizsgáló bizottságok fölállítását, megszavazza a százezer dolláros költségeket. A második ülés­szakra igy aztán ezen bizottsá­gok jelentései és a Marshall tervre kiadandó költségek és ahoz hasonló más extra kiadá­sok megszavazása a tárgy. Nem mondhatjuk hát, hogy a kong­resszusunk nem tesz semmit, mert aktiv munkában van, mind­össze csak az amerikai nép ér­dekében nem tesz semmit. Jó volna ha valamelyik képviselő ur, egy vizsgáló bizottság kikül­dését ajánlaná saját maguk megvizsgálására, kideríteni azt, hogy vájjon a kongresszus ki­nek is az érdekét képviseli. Mert a görög nép nem szava­zott az amerikai képviselő urak­ra és számbelileg is .még talán a legkisebb állam számarányát sem ütik meg és mégis a görög- gökről többet beszélnek a kong­resszusban, mint az amerikai népről. Na és aztán ott vannak az angolok, az angol képviselő urak úgy repülgetnek Washing­tonba, mintha csak egy lunch- ra mennének az angol parlament közelében. Nem hiába is mond­ják egyesek, hogy a washingto­ni kongresszusban több az angol képviselő, mint az angol parla­mentben. Sőt amikor Churchül beszél az amerikai képviselő urak előtt, mindannyian mint bólingató jánosok tapsolnak ne­ki, mig az angol parlamentben nem egyszer kiálltják felé, “fül- lentsz, te öreg kópé”. Sajnos ha­sonló jelenség volt a múltban és van a jelenben, mely gyanússá teszi a kongresszust, hogy váj­jon nem valami külső elemek ér­dekeit szolgálják ahelyett, hogy az amerikai nép érdekeit kép­viselnék amire tulajdonképpen megválasztva vannak. Mert azzal, hogy vizsgáló bi­zottságokat küldenek ki min­denféle ügyben, még nem iga­zolják, hogy a nép érdekét kép­viselik, sőt még maguk a kine­vezett vizsgáló képviselő urak sem okvetlen alkalmasak, meg­bízható és jellemes honpolgárok kivizsgálására. Ott volt pl. Par­nell Thomas képviselő ur vizs­gáló bizottsági kalandja, amikor kiderült róla, hogy a vizsgálat­ra fölhasznált pénzt a vizsgálat ideje alatt, saját maga szedte ki. Ez előtt a képviselő ur előtt mindenki Amerika ellenes kom­munista volt, csak ő nem, aki három-négy névre kiállítva vet­te föl a heti fizetéseket. Amikor ez kiderült róla, beteg listára tette magát és még azóta sem került a bírósági tárgyalás elé. Mindezek előre bocsátása az­ért volt most szükséges, mert egy újabb vizsgálati láz van fo­lyamatban Washingtonban, me­lyet az egyik szenátor ur által benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban folytatnak, mely­nek az volna a célja, hogy de­portálni és kizárni minden olyan idegent, aki Amerika biztonsá­gát veszélyezteti, aki mint erő­szakos fölforgató jött be az or­szágba, avagy az erőszakos föl­forgatókkal egyvonalon áll. Mi­vel ez egy tág fogalom, ami in­kább a náci gestapohoz hason­ló rendőrség és besúgók élősdi táborának a létrehozását ered­ményezné, vizsgálat alá tették, melyhöz beidézték a magyar társasélet vezető embereit leg- többnyire olyanokat, akiket mi amerikai magyarok még nem­régen, mint náci szimpatizáló^, kát ismertünk, s akiket a 25 éves Horthy uralom alatt, az őket megillető “Horty betyá­rok” jelzővel illettünk. Ezeknek az uraknak egy egész seregle- te, ment Washingtonba és az ott történt és minden tekintetben hazug és rágalmazó vallomásai­kat úgy kürtölik világgá, mint­ha ezzel már ők az amerikai kor­mányt mint arra hivatott autho- ritások képviselnék. Ennek a szélhámoskodó célnak a leleple­zésére és visszaverésére, jó len­ne ha az amerikai magyarság pártatlanul összefogna. Először is vegyük elő a há­rom illusztris vezetőt, akik az Amerikai Magyar Szövetséget képviselték és akik a hozzájuk hasonló illusztris lapok szerint igy mutatkoztak be a bizottság előtt: Father Biró Benedek a fairfieldi plébános, a Szent Ist­ván magyar Ferencesrend tar­tományfőnöke, az Amerikai Ma­gyar Katholikus Lelkészegyesü­let elnöke, a Magyarok Vasár­napja főszerkesztője. Hát tisz­telt vizsgáló urak ott Washing­tonban, vegyék tudomásul, hogy Father Biró Benedek, Fairfield városkában egy kis plébános és semmi egyéb. Az a Ferences- (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom