Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-26 / 1572. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. március 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Ügyes szám ára ........... 5c ‘Isomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: v/ne Y ear ....... $2.00 Six Months __________ 1.00 Single Copy .............. 6c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Bányász gyász (K-E)Az amerikai bányászok abbahagyták a munkát két hétre, hogy meggyászolják a bánya bárók kapzsisága miatt a múlt évben elpusztult társaikat. Négyszázezer bányász tette le a szerszámot a Union felhívására, hogy tiltakozzon az ellen, hogy a bányák bizottságának az ellenőrzését olyan egyénre bízzák, aki még a meglevő gyatra biztonsági törvények betartását se szolgalmazza. Az elmúlt évben 1100 bányászt ért halálos baleset és vagy 50 ezer sérült meg. Ez a szám elborzasztó, hisz e szerint a kimutatás szerint, minden 8-ik bányászt ért kisebb-nagyobb baleset. A legtermészetesebb dolog, hogy a bányászok ilyen módon tiltakoznak az ellen, hogy a tőke kapzsisága üyen könnyelműen bánjon az életükkel. De ez a tiltakozás, különösen most, amikor 6-8 hétre elegendő szén van felhalmozva, nem elég hatásos arra, hogy megjavítsa a bányák biztonságát, különben is a bánya biztonságára kinevezett felügyelők munkája nagyrészt politikai jutalom állások, amelyekkel természetesen az uralmon levő bányabárók érdekeit szolgálják. A bányák biztonságát, nem ezeken a politikai kreatúrákon keresztül lehet megvalósítani, hanem a szervezettség erejével, magán a munkahelyen, amelyre meglevő kollektiv szerződés is megadja a módot a bányászoknak, amennyiben feljogosítsa a bányászokat, hogy megtagadják a munkát olyan bányákban, amelyek nincsenek biztonságosan felszerelve. A bányászoknak, mint a legjobb szakértőknek kell megálla- pitaniok azt, hogy milyen intézkedések szükségesek ahoz, hogy a bánya a lehető legbiztonságosabb legyen és tagadják meg a lemenetelt mindaddig, mig a megállapított intézkedéseket végre nem hajtották a bányák urai. Ez talán lefogja vágni a bányabárók profitját, de a bányászok élete egyéni és nemzetgazdasági szempontból is fontosabb mint a bányatulajdonosok profitja. ilyen munka megtagadás nem jelent- sztrájkot és az ilyen módon elvesztett munkaidőre feltétlenül jár a munkanélküliségi biztosítás. A bányászok Amerika legjobban szervezett munkás rétege, akiknek a szolidaritása is messze fölötte áll az átlagos amerikai szervezett munkás szolidaritási érzése felett. A bányászok tudnak tanulni is a harci taktika terén, amit az is mutat, hogy ma már nem kerületek szerint kötik meg a szerződésüket, hanem egységesen az egész iparra és igy nem lehet az egyik kerület harcát letörni a másik kerülettel, mint ezt a múltban tették. A bányászok szervezett harci készségükkel, szolidaritási érzésükkel biztonságossá tudják tenni a bányákat sokkal jobban, mint bármely törvénnyel, amelyet amúgy sem tartanak be a bányák urai. Erre csak a bányászok tudják rákényszeríteni a legnagyobb érték, a munkaerejük megtagadásával. Munkaszünet a széniparban (Az alábbi sorok lapunk 1948 áprüisában jelentek meg. Igazolására közöljük most annak, hogy a bányászok akkor is a munkabeszüntetés fegyveréhez nyúltak, hogy nyugdíj követelésüket biztosítsák. — Szerk.) (a.l.) Már sokan törték a fejüket azon, hogy tulajdonképpen minek is lehet nevezni a puhaszén bányászok munkaszünetét. Már harmadik hete, hogy a puhaszén bányászok nem jelentkeztek munkára. Ugyanis John L. Lewis, a bányászok szervezetének elnöke levélileg tudatta a szervezet csoportjaival, hogy a bányatulajdonosok abból a 10 cent tonnánkénti levonásból, amelyet elfogadtak mint egészségügyi alapot, nem hajlandók azoknak a bányászoknak 100 dollár havi nyugdijat kifizetni, akik elérték a 60 évet és legalább 20 évig dolgoztak a bányában. Az átiratban arra kérte a bányászokat Lewis, hogy tárgyalják meg az ügyet a gyűléseiken. A bányászok pedig nem nagyon sokat tárgyalgattak, hanem néhány nap elteltével az egész vonalon abbahagyták a munkát. A múlt évben amikor aláírták a szerződést egy fontos pontot foglaltak bele, ami mostan igen sok vitára ad okot. “A bányászok dolgozzanak amikor akarnak, vagy ha arra képesek.” (When they are willing and able.) Mostan arról van szó, hogy a bányászok megszegték-e a Taft-Hartley törvényt? Természetesen a törvényeket úgy alkalmazzák, ahogy azt az osztálybiróság jónak látja. Lewis és a bányászok azt állítják, hogy nincsen sztrájk. Arra még az amerikai kapitalizmus sem vetemedett, hogy oly törvényt hozzanak békeidőben, amelynek értelmében valakit munkára kényszerítsenek. Akár van sztrájk a puhaszén bányákban akár nincsen, de annyi bizonyos, hogy a széntermelés szünetel. A bányászok ipari szolidaritása ebben a tekintetben jó példát szolgál a világ összes dolgozóinak. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról) nem minden centet a nyugdíjas munkás, saját maga által előállított és őtet megillető, termelési eredményből kap vissza, na- nagyon de nagyon kis százalékban. Ha tehát jótékonyságról beszélnek az urak talpnyalói, akkor csak egyféle jótékonyságról lehetne szó, arról amit a kizsákmányolt munkások gyakarol- nak, amikor megengedik, hogy munkájukból elrabolt hasznot a végletekig fölhalmozzák. És ennek a jótékonyságnak kellene már egyszer végetvetni és egyszer és mindenkorra megszüntetni a profit fölhalmozást, amivel aztán létrejönne az is, hogy az öregkort elért munkások, nem morzsákon tengődnének, hanem az egész életük hasznos munkájáért a legszebb és legjobb életmódban részesülhetnének öreg korukban. Az ilyen nyugdijat persze nem adja meg soha a kapitalista reform, ehez kell majd azt a nagy ipari szervezetet kiépíteni, mellyel az általános és gyökeres társadalmi átalakulást végre lehet hajtani. De addig mig ez létre jön, nem engedhetjük, hogy a mi öreg munkástársaink nyugdíjazását úgy tekintsék, mintha az valami jótékonyság volna, mert az kizárólag az általuk ledolgozott és leélt munkás életnek a jogos gyümölcse, amelyből nagyobb részt követelve, a mindennapi munkásharcok sorába osztandó be. Ne engedjük hát a tőkés újságok meghunyászkodásra serkentő Írásaival öreg munkástársaink jogait megnyirbálná, hanem inkább adjunk harci hangot ennek ellenébe és követeljük, hogy mindazok akik ma az aggkori nyugdíjon tengődnek, a mai drágasági árakhoz mérten, emberi élethez méltó nyugdíj kiutalásban részesüljenek. ÜZEN A SZERKESZTŐ: Névtelen levélíró New York — Két oldalas és a helyesírási hibáktól hemzsegő levelét készhez vettük, amit kijavítva leközöltünk volna, ha lett volna önben legalább annyi magyar becsület, hogy a nevét aláírta volna. Eny- nyit tudnia kellene egy olyan egyénnek aki az Amerikai Magyar Szövetség vezetőségi tagja, ahogyan levelében irta. Vagy azt gondolta ön, hogy azért mert sürgősen tudatta velünk, hogy Vaszkó Györgyöt az önök gyűlésén szembeköpték, hát azért mi majd külön lapszámot fogunk kiadni. Mi már régen tudtuk, hogy a Magyar Szövetség köpni való társaság, de a Vaszkó féle renegátok, eddig nem akarták hinni. Nekünk nincs más irniva- lónk erről az ügyről, csak any- nyi,'hogy a rokonlelkek találkoznak. Ellenben ha nevét és címét tudatja velünk, levelét közölni fogjuk. ELVIN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpóntosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató »sztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
