Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-26 / 1572. szám
1949. március 26. BÉRMUNKÁS 6 oldal Meghallgatásra talált panaszok (Vi.) Szomorúan tapasztaltam, hogy a közeli rokonok, barátok, munkástársak is inkább hisznek a Magyarországról küldött panaszoknak, siránkozások- na^> — akkor is, ha azok alaptalanok, vagy direkt zsarolási, koldulási szándékkal vannak írva — mint azoknak, akik személyes tapasztalat után, objektiven ítélik meg a hazai dolgokat, viszonyokat. Persze azoknak sem hisznek, akik siránkozás helyett, leveleikben is csak inkább a jövőbe nézve, reménykedve állapítják meg azt a nagy utat, melyet eddig tettek a háború utáni káoszból és hogy milyen eredményeket értek el, minden nagy nehézségek dacára és mire van nekik kilátás, ha tovább is békében dolgozhatnak, építhetnek. Konkrét eseteket hozhatok fel százával az ilyen alaptalan és megtévesztő sírásokra, panaszokra, hazuságokra. Egyik eset a következő: Még mielőtt hazamentünk látogatóba, a falunkból kijött egy nagyon hü katolikus asszony, aki azt hiresztelte a falubeliek között, hogy a falunkat is meglepték a zsidók, azokkal van tele és csak azoknak van jó ruhájuk, stb. Ezzel szemben meggyőződtünk, hogy csak két zsidó került vissza a 36 közül, akiket elhurcoltak, elpusztítottak. De ennek a jó katolikus asszonynak, aki Joakim öreg zsidó zsobra előtt, mely a falu főoltárát ékesíti térdre borul, nem tetszett, hogy még maradt élve zsidó. Ő csak a halott zsidókat tudja tisztelni. Egyik rokonunk, nem nekünk, hanem azoknak akikről tudja, hogy nem ismerik a helyzetet, arról panaszkodik, hogy a kormány megszabja nekik, hogy mit termeljenek. Ezek között a cukorrépa termelést is előírják, mely ellen tiltakoznak, mivel azzal sok munka van. Persze nem irta meg, hogy a mi vidékünkön az urasági földeket, melyeken ezelőtt a cukorrépát termelték, felosztották és a szerencsi cukorgyárat, üzembe akarják tartani, igy a kisgazdáknak kell előírni, hogy mennyi répát termeljenek, ha jövőre cukrot akarnak az asztalukra. De ez is zsarnokság. Sőt még azt is kormány zsarnokságnak tudják be otthon, hogy a tejet központosítva szedik be és paszterizálják, mielőtt a piacra engedik. Hát még mennyire simának, ha a kormány megvizsgáltatná a teheneket és a tüdőbajosokat elpusztítaná, mint most Kanadában, Stotroy vidéken tették. Ilyen a helyzet a gyáraknál is, a norma — standard — követeléseknél. Amig személyes tapasztalataim szerint, Magyarországon a norma kevesebb mint itten, illetve egy ember kevesebbet termel óránként és sokan, több mint százezren a normákon felül is tudtak otthon termelni ha akartak, mégis nagyon sokan sírnak a norma magassága miatt. De ugyan akkor személyes vizsgálódásom után megítélve, legnagyobb részük az Uyen pa- naszkodóknak — ellenzékiek — vagyis a mostani kormány és rendszer ellen lázadók, sok esetben a jobbszárnyi szocialista irányzat követői, vagy nyugato- sok, akik azon törik a fejüket, hogyan tudnák a mostani kormányt, esetleg amerikai segítséggel elzavarni, ahelyet, hogy azon gondolkoznának, hogyan tudnának többet termelni, melyért többet is kereshetnének. Mert akik panaszkodás és ellenforradalmi szervezkedés helyett, azon törik a fejüket, hogyan tudnak többet és jobbat termelni, azokat jutalmazzák, ünnepük, ami újabb panaszokra ad okot és mindazokat kommunistáknak mondják és nem ismerik be, hogy azért kapnak többet, mert többet termeltek. Ezzel párhuzamosan, éppen mostan itt Detroit vidékén történik, hogy a Hudson, Briggs és más gyáraknál is a munkásokat büntetésből hazaküldik, hetenként egyszer kétszer, mert bizonyos szekciókban, a munkások nem bírják kiadni a normát. A gyár “slow down” sztrájkról, a union meg “speed upról” beszél. Ez mostan történik, amikor lefizetnek embereket a gyárakból, a Hudsontól, Kaiser-Frazertől és más gyárakból is, mert már nem tudnak olyan sok kocsit eladni, amennyit termelnek a gyorsított munka mellett. Tehát ha a Hudson munkások még erősebben dolgoznak, akkor még több kerül ki az utcára, a munkanélküliek közé, ellenben Magyarországon még több árucikkre van szükség, mint amennyit bírnak termelni. Valamint, amig itten a “hatvan család”, illetve kis csoport főrészvényes veszi hasznát a többtermeléspek, addig otthon és minden szocialista rendszerben az egész ország, de leginkább a munkásság. Az tette lehetővé, a nagyobb mértékű árcsökkentéseket Magyarországon. Jönnek olyan siránkozó levelek is, melyben azt írják, hogy mindezen elviselhetetlen zsarnokság dacára is az “ember szólni nem mer, mert akkor nem láthatja a családját többé”. Ez szemenszedett hazugság és csak több szeretet csomag kizsarolására szolgál. Ugyan azok, akik igy írnak, többször megsértik a törvényt, feketéznek, pálinkát főznek, dohánnyal csempészked- nek, rémséges hazugságokat terjesztenek. De ha ilyen törvény- sértés miatt elcsípik őket, akkor azonnal mártírok akarnak lenni és visszaidézik az előzőleg irt és fentebb idézett jóslásokat. Egyik rokonunk bejelentése szerint két hold földön termel - búzát, amikor a cséplési jelentés bemegy, akkor 50 métermázsa búzát gépelnek, mikor azon a vidéken alig 8 métermázsa termett holdanként tavaly nyáron. Kisült, hogy , csalt a bejelentő ivén, ezért három hónapi börtönt kapott, de szidta, átkozta a kormányt a felesége, de nem mondta meg, hanem másoktól tudtuk meg az igazi okot. Egy másik, aki nagyon reak$ ciós és levente oktató volt, sok olyan dolgot elkövetett, melyért minden országban büntetnék, végre el lett fogva, mert egy amerikai embert kiraboltak, de azért amerikai féle, a demokráciáért harcoló mártírt szeretnének az amerikai rokonok előtt csinálni belőle. A szülőfalumban egy gazdag egyén, akinek minden szavából a zsidó és szocialista gyűlölet érezhető, bár egy kicsit burkolni igyekezett, még a múlt tavaszon italozás közben olyanforma kijelentést tett, hogy nagyon sok zsidó jött már vissza és talán jó volna őket megritkitani. Ezt úgy ő, mint szemtanuk más más képpen mondják el, más szavakkal, de az eredmény az volt, hogy vád alá fogták. De még októberben sem lett lecsukva, vagy elitélve és kilátása van, hogy soha sem büntetik érte. De mégis, mint a mostani zsarnok kormánynak az áldozata szerepel a falubeliek között és sikeresen folytatja az ellen agi- tációt. Ez az ember is olyan szabadon járhat-mehet mint bárki, sokkal szabadabban, mint a szüleim vagy mások is mehettek még 1921-ben a Horthy rendszer alatt, amikor még 15-20 km.-re terjedő vasúti utazáshoz is külön engedély kellett. Mostan minden külföldi is szabadon utazhat, még a határmenti városokba is, sőt magyar állampolgár átkelhet a határokon a határrendőrség által kiadott engedéllyel, melyet Horthy idejében legalább 1921-ben nem tehetett. Mégis elhiszik Churchill- nek azon hazugságát, hogy ottan is “Vasfüggöny” van. Ezekhez hasonló eseteket számtalant lehetne említeni, amikor sírnak, de az igazi okot nem mondják meg, hogy miért kaptak ki. Nagyon helyes, hogy ha az amerikai rokonok igyekeznek megtudni a valóságot, mielőtt ők is hozzáfognak bőgni, simi. A növénynemesités jelentősége Hogy mit jelent a hazai növénynemesités a magyar mező- gazdaságnak, azt csak akkor látnánk világosan, ha ma az ötven évvel ezelőtt ismert és elterjedt növényfajtákat' kellene elvetnünk. A régi magyar búza szalmája például oly gyenge volt, hogy csapadékos években, mint az idei, a búza megdőlt és elrothadt, lóhere és más nitrogéngyüjtő pillangósok után pedig a gazdák nem mertek búzát vetni. A belterjes és erős szalmáju nyugati fajták viszont nem bírták a nyári szárazságot és hőséget, a rozsdával szemben annyira fogékonyak voltak, hogy egy júniusi köd gyakran megsemmisítette a legjobb terméskilátásokat, nem is szólva arról, hogy a lisztjüknek minősége oly gyenge volt, hogy még rendes kenyeret sem lehetett belőle sütni. 1929-ben Sopronhorpáson husz- mázsás termést Ígért a francia búza: néhány forró juniusvégi nap és a tikkasztó déli szél elvitte a'jó termést és hét mázsa ocsut csépeltünk. Ha rétest kívántak sütni, békéscsabai lisztet vettünk, mert a francia bon fernher és gros blen, a nálunk felkapott Eszterházy 11 és 18-as Carman keresztezésből még rendes kenyeret sem tudtak az asz- szonyok sütni. És akkor jött a Bánkuti 1201-es: szalmája erős és rugalmas, mint az acéldrót, tiszta, fényes. . Nem fog rajta sem eső, sem rozsda, sem hőség, sem szél: piros, acélos és siker- dus szeme olyan lisztet ad, hogy ennél jobbat az egész világon nem őrölnek. Már nem kell a gazdának reszketni, ha ereszkedik a júniusi köd, vagy pörköl a déli szél; nem kell az asszonynak mérgelődni és szégyenkeznie; olyan a rétes belőle, mint a papír. Jó földbe, jókor vetve és vágva, sohasem hagy minket cserben, minőségben pedig felveszi a versenyt a legjobb mani- toba búzákkal. Kukoricánál jól emlékszem, amikor a lófogu amerikai fajták nem akartak beérni és a legkülönbözőbb olasz fajtákat ajánlották a magyar gazdáknak: a Pignoletto, páduai és florentini jó lehetett hazájukban, nálunk nem tudtak eddig meghonosodni, mig magyar nemesitők nem vették kezükbe és nem csináltak belőlük jó magyar kukoricát. Az őszi árpa nagyon bizonytalan növény volt és ahol megtermett, nem volt sok köszönet benne: a külföldi nyugati fajták — csak emlékezzünk vissza a hires északamerikai mammut és a németalföldi groningeni s a sok német fajtára — kifagytak, vagy túl későn értek, a magyar tájfajták megdőltek és tele voltak üszöggel. Ma — ha valami szigorú hó nélküü tél meg nem semmisiti — a magyar BETA és mezőhegyesi fajták olyan rekordtermést képesek adni, amiről még álmodni sem mertek volna apáink. Sopronhorpácson tavaly csak december végén kelt ki a nagy szárazságban az őszi árpánk, mégis 22 mázsán felül csépeltünk egy kát. holdról, ígértem egy fröcsöt mindenkinek, aki csak egy üszögös kalászt talál benne, de még a Növénytermelési Hivatal vezetője sem talált egyet sem, pedig kutya meleg nap*volt akkor, mikor itt járt. Sörárpavetőmagot is minden évben külföldről kellett hozatnunk. Bajorországból a Danubi- át, Morvaországból a hires Hanna árpát. Ma kitűnő magyar és szlovák nemesítéseink vannak —- a diószegi sörárpa tavaly a világ legjobb árpája címet nyerte — és ha megszűnik majd a takarmányhiány, megindulhat újból a hires magyar maláta és a jó magyar sörök kiviteli. Ez is a magyar nemesitők érdeme! A cukorrépánál még nehezebb volt a helyzet: a cukorgyárak kizárólag külföldi magot vásároltak és amikor megkezdtem 20 évvel ezelőtt a magyar cukorrépa nemesítését, az volt a vélemény, hogy mi már régen lekéstünk arról, hogy a nagy százéves üzemekkel felvegyük a versenyt. Nem is volt akkor répatermés, évről-évre cukordusabb, de kisebb répát szedtek a cukorrépa termelő gazdák és joggal mondták elkeseredetten: agyon- nemesitették a cukorrépát: csak azt is hozzá kellett volna tenni, a nyugati nagy cukorrépaneme- sitő vállalatok. Dr. S. K.
