Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-03-12 / 1570. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD © Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 MARCH 12 NO. 1570 SZÁM Vishinsky a Molotov helyén HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . VILÁGSZENZÁCIÓ AZ OROSZ KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN TÖRTÉNT VÁLTOZÁS. — TALÁLGATJÁK A VÁLTOZÁS OKA­IT. — EGYESEK AZ IDEGHÁBORU BEFEJEZTÉT, MÁSOK A KIÉLESITÉSÉT JÖVENDÖLIK. Az egész világon rendkívül nagy szenzációt okozott, midőn a moszkvai rádió jelentés hírül adta, hogy a Szovjet Union külügy­miniszteri hivatalának vezetését az eddigi helyettes külügyminisz­ter, Andrei Y. Vishinsky vette át. A volt külügyminiszter Viach- eslav Molotov továbbra is megmarad helyettes miniszterelnöknek. A moszkvai rádió, amely a hirt a világ tudtára adta, nem in­dokolta meg a külügyminiszteri- *-----------------------------------------­umban beállt változást s azért a nyugati országokban azonnal nagy találgatásra adott okot. Senki sem tudta megállapítani, hogy a változás valóban mit je­lent. Az idegháboru még erő­sebb kiélesitését-e, vagy a békés megegyezés előleje? ■Az egyik feltevés szerint a Szovjet Union külpolitikájában az 1939-es viszonyokhoz hason­ló helyzet állt be. A Molotov ál­tal képviselt politikai irány nem hozta meg a kívánt eredményt; a berlini blokáddal nem sikerült kierőszakolni az oroszok által kívánt német egyezséget, a nyu­gati block megalakult s most már még a kis Norvégia is csat­lakozott az orosz intelem dacára is. Azonkívül a Titoval kialakult ellentét is gyengíti az orosz befo­lyást. A “presidium”, vagyis a miniszterek tanácsa azért tar­totta szükségesnek a változást, mint tették azt 1939-ben, amikor Litvinoffnak nem sikerült meg­nyerni a nyugati államokat a kollektív védekezésre, amiért is lecserélték Molotovval. IRÁNYVÁLTOZÁS így a Molotov levélváltását is sokan politikai irányváltozás előjelének vélik. Egyesek kap­csolatba hozták Truman elnök pár héttel ezelőtt tett ama kije­lentésével, hogy az orosz kor­mányban vannak olyanok, akik a béke hívei. Az optimisták úgy vélik, hogy az orosz kormány most a “békepárti” iránynak ad alkalmat az idegháboru befeje­zésére. Vishinsky eddigi működéséből avagy személyi tulajdonságaiból ugyan erre nem lehet következ­tetni. Eddig éppen olyan erősen érvelt a “nyugati háborús uszí­tok” ellen, mint maga Molotov. Sőt tekintettel arra, hogy amig Molotov nyugodt, kimért s ren­desen az előadást tartó tanító benyomását mutatja még akkor is, amikor a legnagyobb horde­rejű kérdésről beszél, addig Vi­shinsky sokkal érzékenyebb, he­vesen beszél, erősen gesztikulál és még a jelentéktelenebb beszé­dei is úgy hatnak, mintha rend­kívül nagy dologról lenne szó. A változással kapcsolatban az a hir is elterjedt, hogy Stalin nagyobb mértékben akar vissza­vonulni és azért Molotov a mi­niszterelnöki tárca intézésében nyer nagyobbmérvü munkakört. Ennek a személyi változásnak nagy jelentőséget ad az is, hogy pár nappal ezelőtt a francia, olasz, angol, amerikai, német, stb. kommunista pártok vezetői nyilatkozatot adtak ki, hogy újabb világháború esetén a kom­munisták küzdeni fognak a tő­kés imperializmus terjeszkedése ellen. Ezen egyöntetű bejelentés­sel azt akarták a világ tudtára adni, hogy a kommunista egysé­get az újabb háború nem fogja megtörni úgy, mint az első vi­lágháború megtörte a szocialista Internacionálét. A világ szenzációt csak növe­li az a tény is, hogy az orosz külügyminiszteri változást két nappal megelőzőleg Truman el­nök is menesztette a Wall Stre- etet nyíltan képviselő Forrestal honvédelmi minisztert, aki a köztudat szerint az idegháboru fokozásának a képviselője volt. A MUNKÁSOK VÁRJANAK LONDON — Erzsébet trónö­rökösnő és férje, akik egy újabb otthont akarnak berendezni, meglátogatták az “Ideális ott­hon” cimü butorkiállitást, hogy kiválasszák a bútorokat. Ott azonban tüntető munkásokkal találkoztak, akik kommunista röplapokat szórtak feléjük és azt kiabálták, hogy nem csak a gazdagoknak, hanem a munká­soknak is kellene már otthono­kat csinálni. Erzsébet és a férje úgy tettek, mintha6 nem is vették volna ész­re a tüntetést, noha azonnal nagy rendőrcsapat vette őket körül s azonkívül néhány tünte­tőt le is tartóztattak, akiket ké­sőbb szabadonbocsájtottak. A közelgő válság meg fogja szülni a hatórás munkanapot a nagyiparokban. E héten nincs Washington születésnapi ünnep, igy a posta­szolgálati szünet miatt nem kés­het le a kéziratom, igy le kell ül­jek és meg kell Írjam a két és fél levélpapírt, hogy a három órai levélszekrény nyitásnál bekerül­jön a postazsákba és onnót re­pülővel már holnap reggel a ki- adóhivatal íróasztalán kell le­gyen. (Sajnos a percek számítá­sával újból lekéste a rovat Írója a levélszekrény nyitását, ami egy teljes heti késést jelent a cikk közlésében) Furcsa hivatás az irógárdista tagság és felelős­ség. A gyárban, még pedig ugyanazon gyárban ahol e sorok írója immár vagy 20 esztendeje dolgozik, hiányozhat egy-két na­pot anélkül, hogy megkérdeznék hogy mi történt? De mint iró­gárdista egyetlen egyszer sem maradhat le a lap hasábjairól, anélkül, hogy különböző helyek­ről jövő kérdezősködésekre pon­tos és elfogadható alibit ne kéne beszolgáltatni. Az “elfogadható” alibi aztán különféle kategóriákba osztan­dó be olyanformán, hogy kinek a részére is kell azt bemondani. Pl. ha egy new yorki barátom­mal találkozók és azt kérdezi, hogy miért nem irt a múlt hé­ten, hát egyszerűen bemondom, hogy erős hülésem és fejgör­csöm volt és ezzel már el is van intézve. Ha azonban ezt Írnám a mi szerkesztő-titkárunknak, sőt még azt is hozzátenném, hogy 103 fokos lázzal feküdtem, hát azonnal repülő postán jönne vissza a válasz, hogy a jövőben ilyen vicceket ne csináljak vele. Mert mi irógárdisták a föld for­gásához vagyunk beosztva és ahogyan ott nincs szünet, úgy nálunk is ilyesmire még csali gondolni sem szabad. Szóval ne­künk irógárdistáknak Írni mu­száj, ezért aztán nagyon sokszor örülhetnek a mi kedves olvasó­ink, hogy ők aztán olyan sze­rencsés helyzetben vannak, hogy nekik nem muszáj mindent elol­vasni. Na de térjünk rá a tárgyra, mert még abba a gyanúba ke­veredek, hogy azért magyaráz- kodok ilyen hosszadalmasan mert nincs témám amiről írjak. Pedig van, mert itt fekszik előt­tem az a fénykép, mely a múlt héten volt közölve a nagy világ­lapokban, amelyen látjuk azt a fiatal anyát, aki a múlt héten a 14-ik gyermekének adott életet. Hogy aztán mi közünk van ne­künk osztályharcos munkások­nak az ilyen túlzásba vitt szülé­si eseményhez, hát épp ez az amiről tudnunk kell. Ugyanis a múlt héten hozták nyilvánosság­ra azt is, hogy a Marshall Plan 1948-ik évi költsége minden amerikai élőlény részéről ponto­san 31 dollárba került. Szóval abban a munkáscsaládban, ahol a múlt évben 15 élőlény volt, 465 dollárt tett ki a Marshall tervbe fektetett arány számtani- tag kimutatott elosztása. Itt van aztán az a kérdés, ami­re nekünk kell választ adni. Mit eredményezett a Marshall Plan és mit ereményezett volna, ha az arra elköltött 465 dollárt az a 15 tagú család használta volna föl, akik fejenként a 31 dolláros arányszámba vannak beosztva. Láttuk azt, hogy a Marshall Plan billióit hogyan graftelték el, bizonyos kormányok, akik in­nét különféle árucikkeket vásá­rolva a részükre bocsátott Marshall Plan pénzből, később aztán ugyanazt az árut jóval drágábban szállították vissza amerikai és canadai cégeknek. Nem is beszélve azokról a gyil­kossági műveletekről, amelyeket egyes országokban űznek a Mar­shall Plan kasszából, amivel nem a békét, hanem a további hábo­rúskodást segítették elő. Ahol 15 pár cipő kell egyszerre, ahol 15 szájat kell étetni egyszerre, egész biztos, hogy a Marshall Planra való fejenkénti 31 dollá­ros adózás, sokkal jobb és hasz­nosabb szolgálatot tett volna. Ha engem megkérdeztek volna a verejtékes munkával megkere­sett és tőlem adó fejében kierő­szakolt 31 dollárt inkább itt, ilyen célra adtam volna, de egyetlen centet sem, nemhogy 31 dollárt a Marshall Planre. És ha már a 31 dolláros szám­tani kimutatásokba belemen­tünk, akkor az igazság kedvéért azt is meg kell említsük, hogy az a 31 dolláros arány csak a Görögországban kiadott költsé­gekre vonatkozik. Olaszország­ban már csak ugyanazon Mar­shall pénzből elköltött összeg 15 dollárt tesz ki fejenként, mig Franciaországban már csak 10 dollárt és igy megy tovább le és fel, mig elérünk egész a mák- szemnyi Luxemburgig, ahol már csak 3 dollárra megy le a fejen­kénti adózás. Külön elosztva és fölsorolva a nemzeteket, akiket a Marshall Plan pénzekből tá­mogattunk, bármennyire is ki­zárólag amerikaiaknak tartjuk magunkat és különösen mun­kásszempontból nem is akarunk látni nemzeti megkülönbözte­tést, az igazság kedvéért azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom