Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-12 / 1570. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD © Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 MARCH 12 NO. 1570 SZÁM Vishinsky a Molotov helyén HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . VILÁGSZENZÁCIÓ AZ OROSZ KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN TÖRTÉNT VÁLTOZÁS. — TALÁLGATJÁK A VÁLTOZÁS OKAIT. — EGYESEK AZ IDEGHÁBORU BEFEJEZTÉT, MÁSOK A KIÉLESITÉSÉT JÖVENDÖLIK. Az egész világon rendkívül nagy szenzációt okozott, midőn a moszkvai rádió jelentés hírül adta, hogy a Szovjet Union külügyminiszteri hivatalának vezetését az eddigi helyettes külügyminiszter, Andrei Y. Vishinsky vette át. A volt külügyminiszter Viach- eslav Molotov továbbra is megmarad helyettes miniszterelnöknek. A moszkvai rádió, amely a hirt a világ tudtára adta, nem indokolta meg a külügyminiszteri- *-----------------------------------------umban beállt változást s azért a nyugati országokban azonnal nagy találgatásra adott okot. Senki sem tudta megállapítani, hogy a változás valóban mit jelent. Az idegháboru még erősebb kiélesitését-e, vagy a békés megegyezés előleje? ■Az egyik feltevés szerint a Szovjet Union külpolitikájában az 1939-es viszonyokhoz hasonló helyzet állt be. A Molotov által képviselt politikai irány nem hozta meg a kívánt eredményt; a berlini blokáddal nem sikerült kierőszakolni az oroszok által kívánt német egyezséget, a nyugati block megalakult s most már még a kis Norvégia is csatlakozott az orosz intelem dacára is. Azonkívül a Titoval kialakult ellentét is gyengíti az orosz befolyást. A “presidium”, vagyis a miniszterek tanácsa azért tartotta szükségesnek a változást, mint tették azt 1939-ben, amikor Litvinoffnak nem sikerült megnyerni a nyugati államokat a kollektív védekezésre, amiért is lecserélték Molotovval. IRÁNYVÁLTOZÁS így a Molotov levélváltását is sokan politikai irányváltozás előjelének vélik. Egyesek kapcsolatba hozták Truman elnök pár héttel ezelőtt tett ama kijelentésével, hogy az orosz kormányban vannak olyanok, akik a béke hívei. Az optimisták úgy vélik, hogy az orosz kormány most a “békepárti” iránynak ad alkalmat az idegháboru befejezésére. Vishinsky eddigi működéséből avagy személyi tulajdonságaiból ugyan erre nem lehet következtetni. Eddig éppen olyan erősen érvelt a “nyugati háborús uszítok” ellen, mint maga Molotov. Sőt tekintettel arra, hogy amig Molotov nyugodt, kimért s rendesen az előadást tartó tanító benyomását mutatja még akkor is, amikor a legnagyobb horderejű kérdésről beszél, addig Vishinsky sokkal érzékenyebb, hevesen beszél, erősen gesztikulál és még a jelentéktelenebb beszédei is úgy hatnak, mintha rendkívül nagy dologról lenne szó. A változással kapcsolatban az a hir is elterjedt, hogy Stalin nagyobb mértékben akar visszavonulni és azért Molotov a miniszterelnöki tárca intézésében nyer nagyobbmérvü munkakört. Ennek a személyi változásnak nagy jelentőséget ad az is, hogy pár nappal ezelőtt a francia, olasz, angol, amerikai, német, stb. kommunista pártok vezetői nyilatkozatot adtak ki, hogy újabb világháború esetén a kommunisták küzdeni fognak a tőkés imperializmus terjeszkedése ellen. Ezen egyöntetű bejelentéssel azt akarták a világ tudtára adni, hogy a kommunista egységet az újabb háború nem fogja megtörni úgy, mint az első világháború megtörte a szocialista Internacionálét. A világ szenzációt csak növeli az a tény is, hogy az orosz külügyminiszteri változást két nappal megelőzőleg Truman elnök is menesztette a Wall Stre- etet nyíltan képviselő Forrestal honvédelmi minisztert, aki a köztudat szerint az idegháboru fokozásának a képviselője volt. A MUNKÁSOK VÁRJANAK LONDON — Erzsébet trónörökösnő és férje, akik egy újabb otthont akarnak berendezni, meglátogatták az “Ideális otthon” cimü butorkiállitást, hogy kiválasszák a bútorokat. Ott azonban tüntető munkásokkal találkoztak, akik kommunista röplapokat szórtak feléjük és azt kiabálták, hogy nem csak a gazdagoknak, hanem a munkásoknak is kellene már otthonokat csinálni. Erzsébet és a férje úgy tettek, mintha6 nem is vették volna észre a tüntetést, noha azonnal nagy rendőrcsapat vette őket körül s azonkívül néhány tüntetőt le is tartóztattak, akiket később szabadonbocsájtottak. A közelgő válság meg fogja szülni a hatórás munkanapot a nagyiparokban. E héten nincs Washington születésnapi ünnep, igy a postaszolgálati szünet miatt nem késhet le a kéziratom, igy le kell üljek és meg kell Írjam a két és fél levélpapírt, hogy a három órai levélszekrény nyitásnál bekerüljön a postazsákba és onnót repülővel már holnap reggel a ki- adóhivatal íróasztalán kell legyen. (Sajnos a percek számításával újból lekéste a rovat Írója a levélszekrény nyitását, ami egy teljes heti késést jelent a cikk közlésében) Furcsa hivatás az irógárdista tagság és felelősség. A gyárban, még pedig ugyanazon gyárban ahol e sorok írója immár vagy 20 esztendeje dolgozik, hiányozhat egy-két napot anélkül, hogy megkérdeznék hogy mi történt? De mint irógárdista egyetlen egyszer sem maradhat le a lap hasábjairól, anélkül, hogy különböző helyekről jövő kérdezősködésekre pontos és elfogadható alibit ne kéne beszolgáltatni. Az “elfogadható” alibi aztán különféle kategóriákba osztandó be olyanformán, hogy kinek a részére is kell azt bemondani. Pl. ha egy new yorki barátommal találkozók és azt kérdezi, hogy miért nem irt a múlt héten, hát egyszerűen bemondom, hogy erős hülésem és fejgörcsöm volt és ezzel már el is van intézve. Ha azonban ezt Írnám a mi szerkesztő-titkárunknak, sőt még azt is hozzátenném, hogy 103 fokos lázzal feküdtem, hát azonnal repülő postán jönne vissza a válasz, hogy a jövőben ilyen vicceket ne csináljak vele. Mert mi irógárdisták a föld forgásához vagyunk beosztva és ahogyan ott nincs szünet, úgy nálunk is ilyesmire még csali gondolni sem szabad. Szóval nekünk irógárdistáknak Írni muszáj, ezért aztán nagyon sokszor örülhetnek a mi kedves olvasóink, hogy ők aztán olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy nekik nem muszáj mindent elolvasni. Na de térjünk rá a tárgyra, mert még abba a gyanúba keveredek, hogy azért magyaráz- kodok ilyen hosszadalmasan mert nincs témám amiről írjak. Pedig van, mert itt fekszik előttem az a fénykép, mely a múlt héten volt közölve a nagy világlapokban, amelyen látjuk azt a fiatal anyát, aki a múlt héten a 14-ik gyermekének adott életet. Hogy aztán mi közünk van nekünk osztályharcos munkásoknak az ilyen túlzásba vitt szülési eseményhez, hát épp ez az amiről tudnunk kell. Ugyanis a múlt héten hozták nyilvánosságra azt is, hogy a Marshall Plan 1948-ik évi költsége minden amerikai élőlény részéről pontosan 31 dollárba került. Szóval abban a munkáscsaládban, ahol a múlt évben 15 élőlény volt, 465 dollárt tett ki a Marshall tervbe fektetett arány számtani- tag kimutatott elosztása. Itt van aztán az a kérdés, amire nekünk kell választ adni. Mit eredményezett a Marshall Plan és mit ereményezett volna, ha az arra elköltött 465 dollárt az a 15 tagú család használta volna föl, akik fejenként a 31 dolláros arányszámba vannak beosztva. Láttuk azt, hogy a Marshall Plan billióit hogyan graftelték el, bizonyos kormányok, akik innét különféle árucikkeket vásárolva a részükre bocsátott Marshall Plan pénzből, később aztán ugyanazt az árut jóval drágábban szállították vissza amerikai és canadai cégeknek. Nem is beszélve azokról a gyilkossági műveletekről, amelyeket egyes országokban űznek a Marshall Plan kasszából, amivel nem a békét, hanem a további háborúskodást segítették elő. Ahol 15 pár cipő kell egyszerre, ahol 15 szájat kell étetni egyszerre, egész biztos, hogy a Marshall Planra való fejenkénti 31 dolláros adózás, sokkal jobb és hasznosabb szolgálatot tett volna. Ha engem megkérdeztek volna a verejtékes munkával megkeresett és tőlem adó fejében kierőszakolt 31 dollárt inkább itt, ilyen célra adtam volna, de egyetlen centet sem, nemhogy 31 dollárt a Marshall Planre. És ha már a 31 dolláros számtani kimutatásokba belementünk, akkor az igazság kedvéért azt is meg kell említsük, hogy az a 31 dolláros arány csak a Görögországban kiadott költségekre vonatkozik. Olaszországban már csak ugyanazon Marshall pénzből elköltött összeg 15 dollárt tesz ki fejenként, mig Franciaországban már csak 10 dollárt és igy megy tovább le és fel, mig elérünk egész a mák- szemnyi Luxemburgig, ahol már csak 3 dollárra megy le a fejenkénti adózás. Külön elosztva és fölsorolva a nemzeteket, akiket a Marshall Plan pénzekből támogattunk, bármennyire is kizárólag amerikaiaknak tartjuk magunkat és különösen munkásszempontból nem is akarunk látni nemzeti megkülönböztetést, az igazság kedvéért azért
