Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-05 / 1569. szám
1949. március 5. BÉRMUNKÁS 3 oldat Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ acsarkodó, harácsoló tőkéseik egy uj háborúba tudják őket vinni. Szeretettel üdvözlöm a Bérmunkás táborát. Takács Gábor Visi István munkástárs kapta óhazából az alábbi levelet, amely igazolja, hogy a Bérmunkást milyen szeretettel és megértéssel fogadják a távol falvakban is. Kedves Ismeretlen Barátom! Először is bocsánatot kérek, hogy ismeretlenül is merészkedtem soraimmal felkeresni és zavarni. Ne tessék haragudni ezért a zavarásomért. Először leirom, hogyan is jutottam az ön elméhez. Ide a faluba jár két helyre az önök lapja a Bérmunkás. Annak én is időszakos olvasója vagyok. Ugyanis a jó amerikai rokonok küldik ide a faluba az önök lapját. Mondhatom, hogy valóban az ipari dolgozóknak harcos lapja, mely válogatás nélkül írja az igazságot. Ezen lap kapcsán jutottam hozzá az újsággal kapcsolatosan kiadott naptárhoz is, melyből megint sok szép és tanulságos cikket olvastam. Ebből vettem ki az Ön címét is, gondolva, hogy irok pár sort Önnek a szülőfödtől elszakadt magyar testvérnek. Azt hiszem talán jól esik ha az óhazából egy baráti szív gondol azokra a testvérekre, akik a mindennapi kenyérért kénytelenek voltak uj hazát keresni. Remélem azért mindig szeretettel gondolnak vissza a magyar hazára, mely önöket is ntint fiait szereti és mindig hazavárja. Meg nekünk is jól esik ha egy elszakadt magyar testvérnek írhatunk, illetve ha tőle levelet kapunk. Ezek indítottak engem arra, hogy Önt soraimmal felkeressem. Most már magamról irok pár sort. Szegény falusi tanító vagyok egy kis Zala megyei községben, távol a vasúttól, várostól egyaránt. Bizony az újsághoz is csak néha juthatok hozzá. De azért álljuk a vártát és dolgozunk, hogy a haza itthon levő fiainak ne kelljen elhagyni szülőföldjét, hogy kenyérhez jussanak, mert a magyar demokrácia minden fiáról gondoskodni kíván. Feleségem is tanítónő. Két gyermekünk van. Egy 3 éves kisfiú és egy féléves kisleány. A háború után kerültünk össze, amikor bizony pénzünk vajmi keveset ért. így csak a legszükségesebb dolgokat tudtuk beszerezni és bizony még nagyon sok minden hiányzik ahoz, hogy mindenünk meglegyen ami egy háztartáshoz illetve egy tanítónak kellene. így élünk szegényen, de boldogan. Ennyit irok magamról. Kérem szíveskedjék megírni illetve tájékoztatni arról, hogy Önök illetve a többi magyar testvérek is hogy élnek, mivel foglalkoznak és gondolnak-e vissza az óhazába? A gyermekeik milyen iskolába járnak? Kérem amennyiben módjában áll, pár képeslapot vagy fényképet is küldjön az amerikai életről és tájról, hogy én azt tanítványaimnak is bemutathassam. Nagyon szeretném ha Öntől levelet kapnék és a barátságot tovább is fenntarthatnánk. Domonkos Aladár, tanító Pálfiszeg, Zala m. A SZÄRMAZÄSTAN FEJLŐDÉSE Az amerikai vegyészek egyesületének (American Chemical Society) New Yorkban tartott legutóbbi gyűlésén a Rockefeller Institute szolgálatában álló Dr. A. E. Mirsky jelentette, hogy sikerült kiválasztania a “desoxyribonucleic” sav nevű kémia ve- gyülett. Ezt a bejlentést nemcsak a kémikusok, hanem a fizikusok, biológusok, orvosok, ag- ronomusok és általában a természettudósok minden csoportja nagymérvű érdeklődéssel vette tudomásul s jelenleg további tanulmány tárgyát képezi. E rovat olvasóinak nem sokat jelent ez a 17 betűből álló különös név, amit még kiejteni sem tudunk s nem tudom, segit-e valamit, ha hozzáfűzöm, hogy Dr. Mirsky állítása szerint ez a kémiai vegyület képezi a “genes” (ejtsd: dzsinsz) legfontosabb alkotórészét. Jó lesz tehát, ha elmondom mindazt, ami szükséges ahoz, hogy Dr. Mirsky felfedezésének nagy jelentőségét megértsük. A Szovjet Unionból időközönként olyan hírek jönnek ki, amelyekre a nyugati világ közvéleményének irányitói rosszalólag rázzák fejeiket. Ennek oka leginkább az, hogy az uj társadalmi rendszett építő országot valóságos “szellemi függönnyel” vették körül s ezer meg ezer ember él abból, hogy a Szovjet Union- ban folyó dolgokat ellenszenvesen mutassák be. így például vagy másfél évvel ezelőtt jött a hir, hogy az orosz zeneszerzőket megdorgálták, mert nem olyan zenét komponáltak, amely a politikai iroda vezetőinek tetszésével találkozott. Alig tisztázódott ez a kérdés, amikor jött a hir, hogy most meg már a tudósoknak is alkalmazkodni kell a politikusok felfogásához. Az akadémiában nagy vita volt a származástan kérdésében és T. D. Ly- senki, aki megnyerte a politikusok támogatását, eltiltotta a többi tudósokat az “igazi” tudo: mányos kutatástól. MENDEL KÍSÉRLETEI Mint minden ilyen hazugság, úgy ez is valami igazságon alapult. Az igazság az volt, hogy a származás problémája felett valóban hosszú és éles vitát tartottak az orosz természettudósok. Ez a vita olyan nagyfontosságu volt, hogy arról a “Pravda” újság 9 számában leadott folytatólagos cikksorozatban számolt be. A Szovjet Union kommunista pártjának a hivatalos lapja nem adott volna ilyen nagy helyet ennek a tudományos • vitának, ha annak nem lett volna igen nagy gyakorlati értéke is. A múlt század közepe táján kialakult a Darwin nevéhez fűződő származási elmélet, amely az “isteni” eredet helyébe a fo- fokazos fejlődést helyezte, az első fontosabb kiegészítést az úgynevezett ‘Mendel törvénnyel’ nyerte. Gregor J. Mendel szerzetes (1822-1884) Brunnben (Ausztria) a borsó növénnyel kísérletezett. Törpe és magasra növő fajtákat keresztezett a virágpor mesterséges átvitelével és kutatni kezdte az elért eredmény okait. Mendel megállapításai szerint minden élőlény (tehát növénynél éppen úgy, mint állatnál) a nemi sejtekben bizonyos anyagok vannak, amelyek közvetítik átöröklés utján arra a növényre vagy állatra vonatkozó tulajdonságokat. Azért a magasnö- vésü borsó magjából csak magas borsó, mig a törpéből csak törpe lesz. Ha azonban a két fajtát keresztezte, akkor az igy termelt borsó magból részben magas, részben törpe borsót kapott, méghozzá pontosan meghatározott számarányban. (Három magas borsót kapott minden egy törpével szemben). A MENDEL TÖRVÉNY Mendel kísérleteit mások tovább folytatták és jelen századunk elejére már kialakult az úgynevezett “Mendel törvény”, amely szerint a szaporulást létrehozó sejtekben van valami ami az öröklést kontrolálja. Ezt a valamit elnevezték “gene”-nek, a genetic szóról s az elmélet szerint nem csak jellemző az egyes lényekre, de a számuk is nagyon határozott. A keresztezésnél a genek közül egyik a domináló (parancsoló) helyzetet foglalja el és annak a jellegzetéssége lesz uralkodó az uj származékban. Ezt az elméletet Amerikában a gyümölcslegyekkel folytatott kísérletekkel támasztották alá. Ennek az eméletnek igen fontos szerep jutott az utóbbi pár évtized alatt nagyon kifejlesztett növény és állatnemesités terén. A növénynemesitők például számos kísérlet alapján megállapították, hogy bizonyos növények között melyik fajtának vannak domináló genejei és ezt számításba véve a növényneme- sités az egyszerű próbálkozások mezejéről a tudomány terére lépett. Ugyanezt a módszert követték az állattenyésztésnél is. Különösen a csirketenyésztés mezején arattak igen nagy sikereket. így volt ez egész a háború befejezéséig. Igaz ugyan, hogy az első nagy sikereket ért növénynemesitők, mint például az amerikai Luther Burbank is, még nem tudtak semmit a Mendel törvényről, amely csak az első világháború után lett általánosan ismertté. Burbank csak a saját tapasztalatain alapuló jó érzéke után ment. De éppen igy dolgozott egy igen hires orosz növénynemesitő, J. W. Micsurin is. Micsurin egyik tanítványa, T. D. Lysenko, aki az előbb említett nagy vita központjában állott, arra a meggyőződésre jutott, hogy a Mendel törvény hiányos. AZ ELMÉLET TOVÁBBVITELE Hiányos pedig azért, — magyarázta Lysenko, — mert a Mendelisták úgy képzelték, hogy a szaporodási sejtek genejei és a chromozóma tartalma minden körülmények között azonos, amely csak a genek egymásra való hatása (dominálás) következtében változhatik meg. Vagyis a törpe borsó, törpe borsó marad mindaddig, amig a magasborsó genejeinek a hatása alá nem kerül. De akkor honnan keletkezett volna az első magas borsó? Honnan keletkeztek volna az ugyanazon fajú, de különböző JELLEMZŐ és ÖRÖKÖLHETŐ tulajdonságot mutató családfajok? Mi magyarázza meg például, az emberek bőrének örökölhető színeit? avagy a hajnak a színét, stb. stb.? Lysenko azt a magyarázatot adta, hogy a genek megváltozhatnak külső befolyások, vagyis a könyezet hatása alatt is. Ez az elmélet annyira uj, hogy a mendelista tudósok egyszerre felzudultak és miután Oroszországban a hivatalos körök Ly- senkonak adtak igazat, kezdték a régi csufondáros kiabálást, hogy Oroszországban már a tudományt is megfeszítik és az igazság kutatása helyett a “po- litburó” parancsszavára ugrálnak a tudósok. GYAKORLATI FONTOSSÁGA Valójában azonban csak az történt, hogy dönteni kellett az orosz hatóságoknak, hogy melyik irányba folytassák a növény és állatnemesitésre vonatkozó kísérleteket, amelyek soksok millió rubelbe kerülnek és amelyek sikerétől a Szovjet Union jövője is függ. Az utolsó háború, de még inkább az atombomba réme a Szovjet Unionban is decentralizálja úgy az ipari, mint az agrár termelést. Igen ám, de az oly nagy területen mint Oroszország, úgy a talaj, mint az éghajlati viszonyok igen változatosak. Ki kell tehát nevelni azon növényeket és állatfajtákat, melyek minden vidéknek a legjobban felelnek meg. Itt aztán már nagyon fontos, hogy melyik elméletet követik, mert a helyes elmélet sok időt és fáradtságot takarít meg, ami természetesen vagyont jelent. És ime, most jön Dr. Mirsky felfedezése, a “desoxyribonucleic” savról, (nem kell megtanulni a nevét) amely azt jelenti, hogy a genek megváltoznak akkor, ha a növény olyan talajban, vagy olyan éghajlat alatt női, amelyből nem tud elegendő ilyen savat kitermelni. Szóval, ugylát- szik, hogy Lysenkonak igaza van. A természetben tehát a különböző fajok nem cáak a genek kereszteződése révén jöttek létre, hanem a körülmények hatására is. A megváltozott körülményeket eddig csak a természet hozta létre, mint ahogyan a genek kereszteződését is. Ezt azonban már évtizedek óta mesterségesen is eszközük. Lysenko most azt akarja, hogy hozzuk létre mesterségesen azon külső körülményeket is, amelyek a geneket befolyásolják és akkor uj növény vagy állatfajhoz jutunk. Részünkről csak sok szerencsét kívánunk az uj elmélet gyakorlati alkalmazásához.
