Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-01 / 1560. szám

1949. január 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mit kutatnak a tudósok? Az utóbbi időkben szokássá vált, hogy az év utolsó napjai­ban a külömböző szakemberek felsorolják milyen eredményeket értek el szakmájukban az év fo­lyamán és mit várhatunk a kö­vetkező évben. Az alábbiakban egy ilyen szakértő azt kivánja nagy körvonalakkal vázolni, hogy a fizika, kémia és asztro­nómiai tudományos kutatások terén mit várhatunk az 1949-es évben. A fizikusok az utóbbi években nagy eredményeket értek el az atombombázó gépekkel, amelyek a “cyklotron” nevet viselik. Egy ilyen szuper cyklotront fognak befejezni és veszik használatba a long-islandi Brookhaven Nati­onal Laboratory tudósai a közel­jövőben. Éz jóval nagyobb és erősebb lesz a kaliforniai Berk­ley egyetem 400 millió Volt fe- szülségü cyklotronj ánál és igy újabb eredményekre számítanak az atomenergia fejlesztés terén. Természetesen ezen gép segé­lyével esetleg egészen uj eleme­ket hoznak ma'jd életre, — ele­A óbudai téglagyár kőkerítés alapjának ásásánál római sírok­ra bukkantak a munkások. Er­refelé az Aquincum, — az ősi ró­mai város környéke tele van ró­mai emlékű tárgyakkal. Fridii Lajos, a téglagyár főpénztárosa igy beszéli el, hogy miként buk­kantak rá a római emlékekre: — Amint az első kőbe koc­cant az ásó, azonnal kihívtuk az Aquincum muzeum régészét, akinek vezetése alatt hat nagy szarkofágot emeltünk ki a föld­ből. A hatalmas, szemcsés kő­szarkofágok, minden pátosz nél­kül álltak a gyár udvarán. Olda­lukon durva faragott virágdísz, biztosan patríciusok feküdtek benne, mert itt a távoli gyarma­meket, amelyek eddig a termé­szetben nem fordultak elő. így lehetséges, hogy 1949-ben az ed­dig ismert 96 elemből álló soro­zat növekedni fog. De ugyanak­kor remélik, hogy bővebb isme­reteket szereznek a most “ma­sons” névvel jelzett misztikus atomrészecskéről is, amelyről gyanítják, hogy a világegyetem alapanyaga. Ugyancsak fontos eredménye­ket várnak a Palomar (Cal.) csillagvizsgálóban feállitott 200 incses teleszkóp vizsgálataitól is. A tudósok remélik, hogy a te­leszkópóriás már 1949-ben meg­kezdi működését és annak segé­lyével választ kapnak azon kér­désekre, hogy honnan szárma­zik a világegyetem, hová tart, állandó-e, avagy egyre növek­vő? A nagy telepszkóppal párhu­zamosan eljutottak a rendkívül finom elektron mikroszkópok­hoz is-. így az 1949-ik évben a tudósok egyrészről a végtelen nagy, másrészről a végtelen ki­csiny határait fogják kiterjesz­teni. tokon nem mindenkinek telt mű­vészi síremlékre. — A régésztől tudjuk — be­széli a főpénztáros —, hogy a rómaiaknál ez igy ment; aki előbb halt meg, azt eltemették a koporsó egyik sarkába, aztán, ha meghalt egy családtagja, ki­bontották a sirt, a hullát leön- tötték mésztejjel és mellétemet­ték. Itt is mendenütt egész csa­lád volt együtt: Férfi, nő; az egyikben egy kisgyereket is ta­lálunk. Csuda milyen ép foga volt valamennyinek! Biztos, nyers kosztot ettek ezek a róma­iak — mondta a régész. A KÖZNÉP tömegsírja — Találtak plebejus sirt is. A köznépnek nem telt kőszarko­fágra, ezek cseréplapokkal tá­mogatták meg a sirt minden ol­dalról. Ezeken a cserepeken ott a légiónak a jele, a parancsnok nevével. Ebből a régészek pon­tosan ki tudják számítani, hány esztendős a sir, mert tudjájk, me­lyik században ki volt a parancs­nok errefelé . . . Megnézzük a cseréplapokat. Ott van szép, olvasható betűk­kel a jel: Livo. Ez állítólag már ismerős név Aquincumban. Egy másikon meg félköralakul keret- retben ez áll: Jovis. Zengő han­got ad a cseréplap még most is, pedig elég alacsony hófokon égethették . . . ÜVEGKARPEREC ÉS ÖRDÖGŰZŐ ÉKSZER Ékszereket is találtak a szar­kofágokban. Mondanunk sem kell, nem a plebejusok tömegsír­jában. Egyik patrícius hölgy csontkarján színjátszó üvegkar­perec volt. A másikon szép vé­sett vaskarkötő. Találtak kis téglalalaku apró fogantyún nyakban viselhető ördögűző amuletteket, de belül nem az az aranyravésett átok volt, ami az efajtában lenni szokott, hanem valami ismeretlen összetételű szürke por, ami benne lehetett azóta is, mert a kis arany meda- illon légmentesen zárult. Talán méreg volt, esetleges öngyilkos­ság céljaira? Egy ügyes gyári ifjúmunkás be is mászott a ko­porsóba és még egy pár fülbe­valót talált. Egyszerű hajlított aranyfélkarikát, kilyukasztott fülbevalót, gömbölyű csiszolt pi­ros kövei, ami vagy opál, vagy koráll ... ezt már igazán nem tudja a főpénztáros, akármilyen remekül ismeri is már a tárgy­kört. A régész szerint a legérde­kesebb lelet egy arany csillag, amilyet eddig még Magyarorszá­gon sehol nem találtak. — Itt ült és törte a fejét a tu­dós — meséli most már Rózsa­hegyi Vince munkásujitó —, el nem tudta képzelni, mi lehet ez a csillag. Aztán egyszerre csak rájött: hogy ez is valami babo­A százéves Aquincum TÁRCA Szegény és gazdag Irta: PETRASZ CVIRKA A szegényember az erdőben, a folyó partján, fát vágott. Egy­szerre csak a fejszéje lerepült a nyeléről . . . nagyot fröccsent a viz ... és a fejsze elmerült a fo­lyóban. A szegényember csak le­ejtette a két karját és keserve­sen zokogásba tört ki: — Jaj de szerencsétlen va­gyok én! Mivel vágom most már a fát, hogyan keresem meg a kenyerem ? Erre az erdőből egy sántá öregember jött feléje. Moha a szakálla,' fenyőtoboz az orra és azt kérdezte: — Miért sírsz, te jó ember? Mi történt veled? — Hogyne sírnék, mikor a fejszém beesett a folyóba és más fejszét venni én nem tudok, mert nagyon szegény vagyok. Mivel fogom most a fát vágni, hogyan keresek kenyeret éhes gyermekeimnek ? Az öreg levetette báránybőr subáját, lehúzta a bocskorát és beugrott a vízbe. Egy perc múl­va kijött a vízből, kezében egy arany balta és azt mondta: — Fogd a baltádat te szegény­ember. Ez volt ugy-e a tied? — Nem, nem! Ez nem az én baltám — felelte a szegény em­ber. Újra vizbemerült az öregem­ber. Egy perc múlva kijött egy ezüst baltával. — Ez volt ugy-e, a tied? — Nem, nem! Ez nem az én baltám — kiáltotta szomorúan a szegényember. Harmadszor is elmerült a víz­ben az öregember és kihúzott egy vasbaltát. — Ez volt ugy-e a tied? — Ez az, ez az én baltám — kiáltott a szegényember és ra­gyogott a gyönyörűségtől. — Köszönöm neked öregember, hogy segítettél rajtam. Már ki is akarta kapni a sze­gényember az öregember kezé­ből a baltát és haza akart sza­ladni, de az öregember elkiáltot­ta magát: — Várj! Ne szaladj — és azt mondta: — Idehallgass, te sze­gényember. Látom, hogy igaz ember vagy és nem vagy kapzsi. Odaadom hát neked a másik két baltát is, az aranybaltát is az ezüstbaltát is. Hazavitte a szegényember a három drága baltát és elmon­dotta odahaza a szerencséjét. Meghallotta a dolgot egy gazdag szomszéd. Az vette a fejszéjét, elment az erdőbe, a folyó part­jára, ahol a szegényembert érte a szemcse és elkezdte vágni a fát ... A fejsze csak kissé volt odaerősítve a nyeléhez — na­gyot fröccsent a viz és a fejsze elmerült. Jajgat a gazdag: — Jaj, de szerencsétlen va­gyok! Jaj, végem van! . . . Erre az erdőből egy sánta öreg jött eléje, moha volt a sza- kála, fenyőtoboz az orra. Oda­jött és kérdezte: — Ember, miért siránkozol? — Hogyne siránkoznék — fe­naság! 'Biztosan valamelyik bolygót jelzi, amelyik az illető­nek a jó csillaga volt. A nap szépen süt. Egy mun­kás a szarkofág szélén ülve eszi az ebédjét. Nézi közben az Írást a régi-régi plebejus sihantjáról valót. — Szegények — mondja a ré­gi kollégákra célozva —, még a nevüket se írták rá, hogy lega­lább tudná az ember, minek tisz­telje őket! F \ (Kis Újság) Edward A. Teichert, a Socia­list Labor Party elnökjelöltje 27,921 szavazatot kapott. Miu­tán ez félszázados propaganda munka eredménye, igy tízezer év muLva esetleg S.L.P. elnö­künk lehet. A United Nation delegátusai csak abban egyeztek meg, hogy a sok beszéden kívül semmit sem csináltak. — Ugylátszik, az ot­tani sok beszédnek még alja sin­csen. Chiang Khai-Shek tábornokai olyan sok győzelmet aratnak a kommunisták felett, hogy nem­sokára már saját fővárosukat is elveszítik. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi cso­portja Munkás Iskolát állít fel 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításá­val és alkalmazásával fognak foglalkozni és teljesen díjmen­tes. Kérjük a munkások tö­meges megjelenését. lelte a gazdag — vágtam a fát, aztán kicsúszott a fejsze a nye­léből, a vizbeesett és elmerült. Hogyan hozom ki azt én ? — Nyugodj meg, majd én ki­hozom — mondotta az öregem­ber, ledobta báránybőr subáját és elmerült a vízben. Egy perc múlva kiúszott, kezében vasfej­szével. — Ez a tied ? — Nem, nem az enyém — felelte a gazdag. Az öreg újra elmerült a vízbe és egy per múlva kiúszott, kezé­ben egy ezüst fejszével. , — És ez? — Nem. Az én fej­szém jobb volt! Harmadszor is leszállt az öregember a folyó medrébe és kihozta onnan az aranyfejszét. — Ez az én fejszém! — kiál­tott örömmel a gazdag. — Már messziről megismertem! Alighogy a kapzsi ember ezt kimondta, az öreg eltűnt a folyó­ba és többé nem jött vissza. A gazdag ember pedig talán ma is ott ül még a folyóparton és várja, hogy mikor merül fel az öregember a vízből, kezében a gyémántos fejszével . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom