Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-19 / 1567. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March H, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 FEB. 19 NO. 1567 SZÁM Csak hazugságokat akarnak AZ AMERIKAI NAGY LAPOK HAZUG HÍREKET KÖVETEL­NEK TUDÓSÍTÓIKTÓL. — BOLDIZSÁR IVÁN LELEPLEZI A HAZUG AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓT. NEW YORK — Az európai útjáról hazatért George Seldes, az “In Fact” cimü heti értesitő szerkesztője azt állítja és bizonyí­tékokkal támogatja, hogy az amerikai lapok a közép-európai álla­mokba küldött tudósítóiktól olyan jelentéseket követelnek, ame­lyek ellenszenvesek azon országok jelenlegi kormányaival szem­HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . ben. A nagy hírszolgáltató vállala­tok tudatosan olyan embereket választanak ki és küldenek tudó­sítónak az Oroszországgal kap­csolatos országokba, akikről tudják, hogy a népi irányzato­kat gyűlölik. És ha még ennek dacára is valamelyik tárgyila­gos tudósítást küld, akkor an­nak megüzenik, hogy az ameri­kai újságokat az olyan hírek nem érdeklik. így az ujságtudó- sitók, hogy állásaikat megtart­hassák, “burkolt” módon Írnak, amiből az újságok azt olvashat­ják ki és vehetnek át, amit ép­pen akarnak. Ilyen hazug módon jelentették a jugoszláviai áruló, Mihajlovics generális ügyét, valamint a Ste- pinac érsek pőrével kapcsolatos híreket is. Ez az eset megismét­lődött most a Mindszenty pörrel kapcsolatban. Seldes leírja, hogy midőn Budapesten járt éppen meglátogatta Boldizsár Iván, a sajtóiroda főnökének irodáját, amikor az államtitkár épen kér­dőre vonta a New York Herald Tribune Gaston Coblenz nevű tu­dósítóját, hogy miért távirato­zott valótlanságot lapjának. Ez a valótlan hir az volt, hogy a magyar kormány megtiltotta a katolikusoknak a szokásos évi Szent István-napi körmenetet, mint ahogyan az a New York Tribuneban és a többi amerikai lapokban megjelent. Seldes ta­núja volt a következő jelenet­nek: — Nem kívánok önnek a saj­tószabadságról tartani előadást, — mondotta az államtitkár Gas­ton Coblentz felé fordulva, — de ugy-e az ön tudósítása nem mondotta az igazságot? (Cob­lentz nem válaszolt). — Tudom, hogy az értesülését a Magyar Kurier-től kapta, de ön nagyon jól tudja, hogy az a katolikus egyház hivatalos lap­ja, miért nem kért információt a kormány részéről is? (Mr. Coblentz nem válaszolt). —- Az igazság az, hogy a kor­mány tudatta az egyházzal, hogy most is megtarthatják a körmenetet éppen úgy, mint a múlt évben, mint ahogyan tar­tották az előző években a fasiz- ta Horthy rezsim alatt. De az egyház most már kerületekben, más utcákon akarta megrendez­ni a körmenetet, amire mi azt mondottuk, hogy tartsák csak most is úgy, mint máskor. Erre Mindszenty hirtelen haragosan lefújta a parádét, tehát nem mi, hanem a kardinális tiltotta el a körmenetet ugy-e? (Mr. Cob­lentz nem válaszolt). — Ugy-e igy volt ez, Mr. Cob­lentz? És most, hogy már meg­történt, ha mi megírjuk a hely­reigazítást, fogja-e azt az ön új­ságja hozni olyan prominensen az első oldalon? Avagy csak a hírek között is, mint ahogyan hozta az ön hazug tudósítását? Coblentz ur, a nagy világlap tudósítója, szégyenkezve hallga­tott. Befejezésül Boldizsár Iván hozzátette: — Nem cenzúrázni akarunk, hanem csak azt, hogy a tényeket írják rólunk! És Coblentz nem az egyetlen ujságtudósitó, aki igy ir a kö­zépeurópai országokból, hanem csaknem mind ezt a módszert követi és ez ellen ezidőszerint semmit sem lehet tenni, — feje­zi be Seldes ezt a riportját. A SZERETETCSOMAGOK VÁMMENTESSÉGÉRŐL A magyar kormány állítása szerint a vámmentességi kedvez­ményt sok kereskedő csempé­szésre használta fel és miután az életszínvonal már sokat emel­kedett, március elsejétől kezdő- dőleg a vámmentességet megszi­gorították. Ezentúl vámmentesen (nylon­cikkek kivételével) csakis hasz­nált ruhaneműt lehet küldeni olyan szegény egyéneknek, akik szegénységüket igazolni képe­sek. Ebben az esetben a küldő­nek egy levelével is bizonyítani kell, hogy az adományokat ki­zárólag a címzett, vagy család­tagjai használatára küldték. •Továbbra is vámmentesen le­het küldeni szeretetcsomagokat magyarországi segélyszervek, vagy külföldi segélyintézmények magyarországi képviseletei cí­mére, továbbá kórházak, árva- házak, vagy hasonló szociális in­tézmények részére. Minden más küldemény nor­mális vámkezelés alá esik. Még sem lehet elnémulni a Mindszenty ügyben mely olyan tiltakozási divattá fajult, ami­hez hasonló még soha nem volt a történelemben. Nem bizony, még a hat millió zsidó elégetése sem váltott ki ilyen erélyes han­got és egész biztosan állíthatjuk, hogy maga a római pápa még a tizedrésznyit sem kelepelt a zsi­dók égetése ellen, mint most amikor mindössze egyetlen pap­társáról van szó. És azt állítani, hogy Mindszenty elitélése kö­zönséges lincselés, mely egyér­telmű azzal a náci kilengésekkel melyekkel hat millió embert pusztítottak el, ez aztán a ha­zugságnak olyan alacsony foka, amire csak azok képesek, akik készen állnak újból milliókat a háborít vágóhidján legyilkoltat- ni, semhogy egy parányit en­gedjenek abból a vallási bekép- zelésből, mellyel évezredek óta szellemi béklyóban tartják az emberiség nagy többségét. A vallási reakciónak, amihez aztán az egész világ reakciósai csatlakoztak, soha nem akadt nagyobb féreg a horgukra, mint a Mindszenty ügy, amivel csak­nem keresztes háborúra csalták a világ népét. Azt, hogy Mind­szenty a fekete piacon dollárral manipulált, vagy azt a tényt a többi bűnei mellett, hogy a Ma­gyar Köztársaság megbuktatá­sára és a királyság visszaállítá­sára akciót szervezett, vagy meg sem említik, vagy egysze­rűen koholt vádnak minősitik és úgy állítják be, hogy Mindszen- tyt egyszerűen csak azért állí­tották bíróság elé és azért ítél­ték el, mert hü maradt vallásá­hoz és papi hivatásához. Az igaz­ság ezzel szemben az, hogy ami­óta a Magyar Köztársaság fön- áll, még egyetlen papot sem ítél­tek el, papi hivatása miatt, egyetlen templomot seím zártak le, sőt inkább még építettek és a megrongáltakat kijavították. Ezrével tértek vissza már ed­dig is amerikai magyarok és ta­lán nincs egyetlen falu sem az óhazában, ahol amerikai magyar ne járt volna, de soha eddig még senki sem jelentette azt, hogy rokonát, ismerősét avagy a falu papját letartóztatták volna az­ért, mert hitvallását gyakorolta. Több ezerre tehető a Magyaror­szágon élő papok száma, melyek között a legnagyobb létszámot a katolikus papok alkotják, akik­nek a hajuk szála sem görbül akkor, ha a papi hivatásukat gyakorolják. Ha aztán eltérnek a papi hivatástól és az állam tör­vényeivel szembe helyezkednek, hát ép úgy mint máshol, az egész világon, ha nyakon csípik őket, a törvény elé kerülnek. Nem egy pap üldögél Amerika börtönében sikkasztás és csalás bűnével terhelve, akiket a papi csuha nem védett meg ilyen bű­nök gyakorlásától. Éppen a múltkoriban történt, hogy egy egész hitközséget fülöncsiptek, akik apácákat fogadtak föl, na­pi 5 dollárért jótékonycélu gyűj­tésre, akik közül némelyik na­ponta 60-70 dollárt gyűjtött ösz- sze és szolgáltatott be. A hitköz­ség papja aztán egy-két év alatt több mint százezer dollárt ra­kott be a saját zsebébe. Hát per­sze, hogy pár évet fog ülni, tes­sék hát tiltakozni a valláson ért sérelem miatt. De tegyük föl, hogy Mindszen- ty egyáltalán nem bűnös és a koholt vádak alapján Ítélte el a bíróság életfogytiglani börtön­re. Még akkor sincs semmiféle alap, erre az óriási kiabálásra és a legkisebb politikus inasoktól, a legnagyobb politikai autoritá­sokig belekontárkodni a magyar népbiróság Ítélkezésébe. Utóvég­re már más országok bíróságai is ítéltek el ártatlanul embere­ket, anélkül, hogy más országok vezetői ennyire sértegetően ki­áltoztak volna feléjük. Különö­sen nekünk amerikaiaknak kel­lene hallgatni, mint a dinnye a fűben. A mi bíróságunk ítélte el ártatlanul Tom Mooneyt, akit 22 évig tartottak börtönben és csak aztán engedték £i, teljesen fölmentve minden vádtól és ár­tatlannak minősítve. Mindszenty még nem ült 22 évet, csak alig egy-két hónapot, hát várjanak egy kicsit ezzel a nagy kiabálás­sal, mert a magyar népbiróság azért még sem hozhatott egy pa­rányival sem igazgságtalanabb Ítélkezést, mint az a kaliforniai bíróság, mely Tom Mooneyt csak azért ítélte el, hamis vádak alapján, mert munkásszervező volt. Na meg aztán akik annyira hisznek az isteni igazságban, nyissák ki egy kicsit szemeiket más országok Ítélkezéseinek az ügyében is. Ugyanazon nap ami­kor a New York Times vagy há­rom-négy oldalon foglalkozik a Mindszenty ügyben hozott élet­fogytiglani ítélkezéssel, a lap belső oldalain egy alig kis tiz so­ros hirt közöl Madridból. Ebből a kis hírből megtudjuk azt, hogy Franco bírósága ugyanaz nap halálra Ítélte Enrigue Marcos Nadalt, a Franco kormányzat megdöntésére irányuló tévé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom