Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-19 / 1567. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. február 19. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. (Folytatás) A KÖVETKEZŐ hónapokban a Washington állami Tacoma városban megjelenő Labor Advocate szerkesztőségében jobb ügyhöz méltó igyekezettel vivja a szélmalom harcot a kommunizmus terjedése ellen. A háború borzalmai Európának mind nagyobb részét pusztította, ő azonban elszánt ellensége volt a háborúnak és az volt az elhatározása, hogy a lapon keresztül legjobb tudásával harcol az ellen, hogy Amerika belekeveredjen a háborúba. “A Pearl Harbor-i hihetetlen rombolás azonban arról győzött meg, hogy a háború kikerülhetetlen. Pearl Harbor nekem, mint sok másnak, nagyon kemény pirula volt lenyelni.” A viszonyok Tacomában, éppen úgy, mint az ország más részein, jelentékenyen megváltoztak. A munkásszervezetek, amelyek a múltban erős harcokat vívtak a fenmaradásukért, most létezésük virágjában voltak és a beiratási és havidijak összegei özönlöttek a pénzárunkba anélkül, hogy azért bármi különös erőfeszítést fejtettek volna ki. A munkások hosszú sorokba vártak a szervezetek irodáiban, hogy havi járulékaikat rendezzék, mielőtt munkába mennek. A szervezet nagy üzleti vállakózás lett. Sokat aggódott azon, hogy hová fog ez vezetni? “De a tény az volt, hogy a munkásság általában úszott a háború árjával és én úsztam a szervezetekkel. Azt jelentette ez, hogy az amúgy is kevés időmet meg kellett osztani a War Chest, Red Cross, U.S.O., Civilian Defense és más háború idei alakulatokkal. Uj felelőséget vállaltam magamra és elvoltam tökélve azoknak megfelelni.” “Amig sok kiábrándult radikenység miatt. Ugyanakkor három másik vádlottat 30 évig terjedő súlyos börtönre Ítéltek el. Nadal, mint háborús hős, több francia és angol érem és kitüntetés tulajdonosa, a nácizmus elleni harcokban tanúsított bátor magaviseletéért. Ezt az embert most kivégzi Franco, anélkül, hogy egyetlen pap, vagy politikus legalább egyetlen egyszer megmozdítaná a száját és azt mondaná, ellenkezik a demokratikus jogok elemi alapjaival Franco fasiszta diktátor bíróságának ilyen Ítélkezése. Az isteni igazság hívei és papjai némák lettek és teljesen figyelmen kivül hagyták ennek a spanyol harcosnak kivégzését. Ha azonban mindenáron vallási kérdést akarnak csinálni a Mindszenty ügyből, akkor meg pláne illő lett volna meglátni egy másik hirt, ami Athénből, feb. 11-iki keltezéssel szintén 8-10 sorban került bele a világlapokba. Ez a kis hir azt tudatja, hogy a görög katonai törvényszék halálra ítélt egy ifjúmunkást, névszerint John Tsouka- rist, aki mint a Jehova Witneskális ismerősöm a cinizmust, felelőtlen bohémizmust, vagy az öngyilkosságot választót t á k, amikor nem találtak megfelelő választ az események ilyen fordulatára, én elvoltam határozva kidolgozni a megoldást ... A múltban bőkezűen járultam hozzá a világon uralkodó konfúzió megteremtéséhez; vájjon hoz- zájáruhatok-e most bármily kis mértékben annak leküzdéséhez? “Eddig a ponting a munkás- mozgalom volt a vallásom. Dán Buckley mondotta egyszer, hogy a szenvedélyes buzgalomnak, amit mi a lázadás élesztősére fordítunk, imádság formájában kellene megnyilatkozni az isten trónjához. Miért emlékezem én ilyesmire, amikor sok mást elfelejtettem?” Ilyen tónusbaii elmélkedik oldalakon keresztül annak igazolására, hogy mindenki más helytelen utón jár, csak ő találta meg a helyes utat, mig végre bejelenti, hogy “egy napon megbeszéltük tüzetesen Edithtel — a feleségével — és együtt mentünk el a First Congregational Church of Tacoma templomba beiratkozni.” Négy évi szerkesztőség után megvált a Tacoma Labor Advo- cate-től és eltelve a kommunizmus riánti olthatatlan gyűlölettel és az istenbe való hittel, elhatározta, hogy visszavonul a közélettől és hozzá fog könyve megírásához, amelynek eredményét a fentiekben ismertettük. MINDEN embernek meg van a joga saját véleményét megalkotni és azt még olyan embertől sem vonhatjuk meg, mint Chaplin, aki az osztályharc frontján oly hosszú időn át és az első sorokban harcolt, ha azt a véleményt saját magának tartja meg. De mihelyt a sajtó utján a nyilvánosság elé viszi azt, mint ses vallási szektának a hívője, megtagadta a katonai szolgálatot. Mint tudjuk, itt Amerikában is számos ilyen Jehova hivő az öntudatos ellentállók börtönébe került, de már majdnem mind szabadon is . van. Senkit nem végeztek ki, a katonai szolgálat megtagadása miatt. És Görögországban, mely országot amerikai százmillió dollárok látnak el mindennel, egy vallási hívőt minden teketória nélkül kivégeznek, annélkül, hogy országunk feje és az alsó inasok egy kukkot is szólnának. Mennyire világos hát, hogy a Mindszenty ügyből mesterségesen, csak azért csináltak vallási ügyet, hogy a Magyar Köztársaság most már minden tekintetben a néptömegek .érdekét szolgáló hatalmas építő munkáját akadályozzák. A spanyol és görög bírósági Ítélkezéseket hozzá hasonlítva a magyar bírósági ítélkezéshez, Petőfi költői örök igazsága tündöklőén ragyog az évszázadok iramában, “ahol a pap szót emel, az igazság megfeszittetik”. ahogy Chaplin teszi, nem menekülhet meg attól, hogy az “osztály áruló” jelzőt elkerülje. Mi is, Chaplinnel- együtt nagyon sokan egészen másként képzeltük el az osztályharc kialakulását egy igazságos és ki- szákmányolás mentes társadalmi rendszer megvalósítására és évtizedek óta minden energiánkkal igyekeztünk ezt megismertetni a munkásság tömegeivel. Ellentétben a kommunistákkal, a mi célunk nem a “Proletár Diktatúra”, hanem az “Ipari Demokrácia” megvalósítása és ezt nem az államhatalom, hanem a termelés eszközeinek — az iparoknak — lefoglalásával véltük elérni. E kettő között pedig lényeges külömbség van. Az államhatalom lefoglalása elkerülhetetlenné teszi az államkapitalizmust az átmeneti időre, amely egy aránylag kis számú csoport kezébe helyezi a hatalmat. Ez az átmeneti idő pedig hosszabb, vagy rövidebb ideig tarthat. Oroszországban például mái három évtizede tart és az ipari demokrácia még mindig a láthatatlan messzeségben van. Az iparok lefoglalásával azonban a főszerep nem az államra háramlik, hanem a termelő munkásság Egy Nagy Szervezetére, amely átveszi az állam szerepét, de a munkásság közvetlen irányítása alatt. Amig az előbbi esetben a kisebbség határoz — és jól vagy rosszul határoz — a nagy többségnek azt végre kell hajtani, addig az utóbbi esetben a nagy többség határoz és saját határozatát hajtja végre. Az előbbi diktatúra, mig az utóbbi demokrácia. EZEN ELVI ellentétek éles vitákat váltottak ki a két irányvonal követői és hirdetői között és ezen-viták megengedhetők és helyénvalók voltak, amig mindkét eszme csak elmélet volt. Az osztályharc azonban már túlhaladta azt az időt, amikor a rendszer változás csak egy távoli óhaj volt, mert amint látjuk, több országban a magánkapitalizmus már a múlt emléke és helyes, vagy helytelen, de a tény az, hogy a munkáság nagy tömegei azt az irányt követik, amely a diktatúrán át vezet. Ezzel homlokegyenest szembe helyezkedni nem kevesebb, mint elárulni osztályunk harcát és ellenségeink, a kapitalizmus küzdelmét támogatni. És Chaplin ezt tette az utóbbi 15 évben és ezt teszi most megjelent könyvével. Osztálytudatos forradalmárok előtt sohasem volt kétséges az, hogy az amerikai szakszervezetek a kapitalista rendszer legmegbízhatóbb védbástyái és a társadalmi rendszer változás csak akkor valósulhat meg, ha ezeket bármily módon és bármily eszközökkel előbb eltiszt l tjuk az útból. És amikor Chaplin ezek kétségtelen tudatában, azokkal szövetkezett, majd a kapitalista osztály minden intézményével karöltve a legvadabb vörösfalás szolgálatába állott, én a legjobb akarattal sem tudom másnak, mint osztály árulónak nevezni. Ami a valláshoz való visszatérését illeti, vannak emberek, akiknek soha sem volt szilárd meggyőződésük, hanem mindig az események, vagy körülmények hatása alatt állottak és amint a körülmények változtak úgy változott meggyőződésük. Nem ő az első és nem is az utolsó, akik a tudományt eldobták és a dogmához fordultak. Vannak akik megőrültek és ön- tudatlanul lettek vallásosak és vannak, akik hitvány anyagi érdekből. Mig az előbbieknek tisztelet jár, az utóbbiaknak megvetés és én részemről Chaplint az utóbbiak közé sorolom. Egyébként, akik ismerik az amerikai munkásmozgalom történetét és az abban szereplő egyéneket, élvezetet fognak találni a könyv olvasásában, mert minden hibája mellett Chaplin, mint iró az elsők között van. AZ A HIRES SZABAD SAJTÓ Drew Pearson neves kolumn- ista írja, hogy Mukden városban az amerikai konzulátus tagjait nagyon meglepte a várost elfoglaló kínai kommunista csapatok udvariassága. A kínai generális udvarias látogatást tett Angus Ward konzul irodájában és kedélyesen elbeszélgettek. Ward mosolygó örömmel köszönte meg, amikor a generális az amerikaiak által kiadott propaganda lapot dicsérte. — Örülök, hogy önök iá hívei a szabad sajtónak, — mondotta a konzul. #— De még mennyire! — felelte a kínai parancsnok, — Nincs annál értékesebb dolog a világon. És miután önök is éppen úgy hisznek .a szabad sajtóban, mint mi, helyénvaló, hogy a kontroverzális dolgokról mindkét oldal véleményét tudassuk az olvasóinkkal. Azért ime, itt van ez a kézirat, amely megmagyarázza az önök tévedéseit, remélem leközli a U. S. Information Service-ben. Ward konzul nem mosolygott tovább, mert nem igy gondolta a sajtószabadságot. 2200 LOVAT KAP VISSZA MAGYARORSZÁG Ausztria és Magyarország között vegyes bizottsági tárgyalások folynak az Ausztriában levő magyar származású lovak visz- szaszállitására. A szovjet katonai hatóságok támogatásával a bizottság ausztriai szovjet körzetben 1311 lóról állapította meg, hogy magyarországi származású. A lovak hazaszállítása már meg is kezdődött. Az ausztriai szovjet zónából kb. 2200 lovat hoznak haza a közeljövőben Magyarországra. De sor kerül Ausztria többi övezetéből is a lovak hazaszállítására. Németország amerikai zónájában mintegy 10.000 magyar ló van, de az amerikaiak nem akarják azokat visszaadni. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.
