Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-12 / 1566. szám
1949. február 12. BÉRMUNKÁS 5 oldaJ A Mindszenty bűnügy okmányai (Folytatás) Sajnálom, hogy kellő időben nem bírtam a válasszal elkészülni.” Mindszenty azonban — mint ez vallomásából kiderült — 1938-ban nemcsak rokonszenvezett a magyar nemzeti szocializmussal, hanem tevékeny segítséget is nyújtott Szálasiéknak politikai térfoglaláspkban: “1938. április 19-ére Budapesten papi értekezletet hívtunk össze a nyilaskeresztesekkel rokonszenvező Tóth Viktor Zoltán, dévaványai esperes-plébános és én. Az értekezlet tanácskozásai után memorandumot bo- csájtottunk ki. A memorandumot az elnökletem alatt működő háromtagú bizottság dolgozta ki, amelynek tagjai rajtam kívül Tóth Viktor Zoltán és Nyisztor Zoltán voltak. Eszerint az értekezlet leszögezte magát a nemzeti, szociális irány követelése mellett. Leszögeztük, hogy a zsidókérdés megoldását a nyilasokéhoz hasonlóan faji törvények alapján szükségesnek tartjuk. Kiemeltük, hogy az általunk támogatott Keresztény Párt (Wolff-Párt) hozta addig az egyetlen fajvédő törvényt, a numerus clausust. Ezzel a memorandumunkkal, amelyet az esperesi értekezleteken keresztül, az ország minden egyház- községébe eljuttattunk, a nyilasok térfoglalását segítettük elő.” — igy szól Mindszenty vallomása, amely a többi felsorolt vallomással és adattal világosan bizonyítja, hogy 1944-es internálása nem a Szálasi-féle fasizmussal szemben tanúsított politikai ellenállásának következménye, hanem egy helyi hatósággal, anyagi okok miatt támadt, viszálykodásának eredménye. KÖZTARSASÉGELLENES LEGITIMISTA ÖSSZEESKÜVÉS A felszabadulás után a Serédy Jusztinián halálával megüresedett esztergomi érseki székre Mindszenty Józsefet nevezték ki. Kezdettől fogva nyíltan beleavatkozott a politikai életbe. Már az 1945 október 17-i püspöki konferencia jegyzőkönyvéből kiderül, hogy itt elmondott üdvözlő beszédében is leszögezte: “A pasztoráció áll programmom előterében, de nagy fontosságot tulajdonítok a közéletben való részvételnek is.” A miniszterelnök üdvözlésére pedig a következő szövegű távirattal válaszolt: “Meleg gratulációját hálásan köszönöm, az ország első közjogi méltósága hazája rendelkezésére áll. Hercegprímás.” Mindszenty tehát már első hivatalos megnyilvánulásában azzal a követeléssel állott elő, hogy őt ne a katolikus egyház fejének, hanem a régi feudális idők szellemében az ország “első közjogi méltóságának”, vagy ahogy később gyakran önmagát nevezte, első “zászlósurának” tekintsék. 1945 óta magas egyházi méltóságát arra használta fel, hogy minden rendelkezésére álló erővel küzdjön a magyar demokrácia, a köztársaság intézkedései, a földbirtokreform, az államosítás ellen. Beszédeivel, pásztorleveleivel, utasításaival nem egyszer súlyosan vétett az ország külpolitikai érdekei ellen. Nyüt demokráciaellenes tevékenysége mellett Mindszenty József élére állott a Habsburg-ki- rályság visszaállítására irányuló legitimista szervezkedésnek. Mindszenty legitimista politikai beállítottsága régebbi keletű. Ő maga jelenti ki vallomásában: “Kora fiatalságomtól kezdve legitimista vagyok és ezt a politikai meggyőződést főként gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök hatásának tulajdonítom. Ezzel kapcsolatban meggyőződésem az, hogy a magyar nép számára helyes államforma a királyság, amelynek törvényes viselője IV. Károly volt, majd halála után Habsburg Ottó. Ennek a felfogásomnak a felszabadulás után is hangot adtam és ennek megfelelően tiltakoztam annak idején a köztársaság kikiáltása ellen is.” Amikor Magyarországon a köztársasági államforma kérdése napirendre került, a hercegprímás 1945 december 31-én átiratot intézett a kormányhoz, amelyben kijelentette: “Úgy értesülök, hogy a nemzetgyűlés a közeljövőben napirendre szándékozik hozni az alkotmányreformokat, köztük a köztársaság behozatalát az ezeréves magyar királyság megszüntetésének tervével. Ha ez a hir megfelel a valóságnak, ha nem is kaptam erről hivatalos tájékoztatást: a magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyólag óvást emelek eme tervek ellenében.” E levél megírásának előzményéről ezt vallja Mindszenty: “Én ebben az időben rendszeresen folytattam megbeszélést Baranyai Jusztinnal és mindenekelőtt az ország alkotmányában várható változás foglalkoztatott. Álláspontom, amelyet később írásban is kifejtettem, az volt, hogy óvást emelek a köztársaság bevezetése ellen.” De Mindszenty már ebben az időben sem elégedett meg a kormányhoz intézett tiltakozással, hanem hozzálátott az illegális szervezkedéshez. “Már a felszabadulástól kezdve —- vallja — igyekeztem az ország belpolitikai életét a legitimista célkitűzéseknek megfelelően irányítani. így az 1945 őszén megtartott nemzetgyűlési választások előtt eldöntöttem, hogy az adott politikai viszonyok között a legitimistákat a Független Kisgazda Párton keresztül kell behozni a nemzetgyűlésbe. A Kisgazdapártban vezetőszerepet vitt Varga Béla és az ő segítségével jelöltettünk megbízható legitimistákat, mint Slachta Margit, Zeőke Pál, Kovács Ferenc és másokat. A Kisgazda Párt konkrét támogatása az 1945 október 18-án kelt pásztorlevelen keresztül történt, melyben a felszabadulás után kialakult rend elleni támadások után félreérthetetlenül utasítottam a katolikusokat, hogy szavazatukat a szocialista jártokkal szemben a Független Kisgazda Pártra adják le.” Titkárja, dr. Zakar András a következőket vallja: “1945 tavaszán a politikai kibontakozás keresése során a hercegprímás Su- yok Dezső személye iránt különös figyelmet mutatott. Annál az oknál fogva, hogy ismerte legitimista beállítottságát.” Az 1945-ös választásokon Mindszenty nyíltan a Független Kisgazdapártot támogatja, mert mint Zakar mondja: “A hercegprímás tudomásával a Kisgazda- párt ‘alkotmányvédő csoportja’ Varga Béla vezetésével folytatott propagandamunkát az ország papsága körében. A prímás célja volt a legitimista vezetőszemélyek tömörítése a Kisgazdapárton belül, ezek megfelelő pozícióba helyezése.” ■ “Tudomásom van arról, — folytatja Zakar — hogy a fenti eseményeket' megelőzően ifj. Pallavicini őrgróf Franciaországba utazott, amely előtt és után a hercegprímás budai palotájában tárgyalást folytatott Mindszenty vei. Kétségtelen az, hogy az elutazás előtti beszélgetésen az Ottóval való kapcsolat felvétele képezte a tárgyalás anyagát. Ezt alátámasztja az az értesülésem, hogy amikor Pallavicini megérkezett és a hercegprímásnál jelentkezett francia- országi utjának beszámolására Boér Miklós közölte velem, hogy Pallavicini, Ottóval Párisban találkozott és vele magyarországi vonatkozású megbeszéléseket folytatott. Tény az, hogy Pallavicini Magyarországra való visz- szaérkezése után észlelhető volt, hogy a legitimista személyek sorozatosan keresték fel a hercegprímást.” Maga Mindszenty is elismeri, hogy: “1945-ben a politikai élet rendeződése során megbeszélést folytattam ifj. Pallavicini vei, aki már előzőleg kiutazott Francia- országba, ahol megbeszélést folytatott Ottóval. Pallavicini utjának azért volt jelentősége, mert felvette a kapcsolatot Ottóval és igy már akkor lehetővé vált bizonyos szempontok átvétele.” E “szempontok” alapján szőtte tovább kapcsolatait Mindszenty, Ottóval. 1947 nyarán bekövetkezett amerikai utazásáig megragadott minden lehetőséget, hogy Habsburg Ottóval biztosítsa az állandó érintkezést. “1946 februárjában Rómába utaztam, biborosi beiktatásomra. Itt találkoztam Van Roy belga prímással, akiről tudtam, hogy a királyi családdal jó viszonyban van. Ez alkalommal Van Roy átadott nekem egy üdvözlő levelet, amelyben Ottó köszöntött biborosi kinevezésemhez.” — ismeri el sajátkezüleg irt vallomásában Mindszenty, majd igy folytatja: “Van Roy-al később is volt kapcsolatom.” A kapcsolat lényegéről Zakar azt mondja: “Mindszenty megkérte Van Roy-t, akiről tudta, hogy Ottó belgiumi tartózkodása során felkeresi, hogy amennyiben szüksége lesz összeköttetésre Ottó felé, akkor azt legyen szives Van Roy elvállalni. A belga érsek ezt el is vállalta. 1947 tavaszén levelet küldött a hercegprímás Van Roy-nak és ebben a következőket írja: “Kérem Emi- I nenciádat, hogy adja át a csatolt levelet annak az urnák, akitől Rómába levelet hozott.” E sorok latin nyelven voltak megírva. Tudomásom van arról, hogy a levelet később Ottó nyugtázta a hercegprímással folytatott chicagói megbeszélésén.” Nemcsak Pallavicini őrgróf és Van Roy püspök voltak Mindszenty közvetítői Ottó felé. Ezzel a feladattal szöktette ki illegálisan Közi-Horváth József pápai kamarást, aki — mint mondja: “1947 január végén bizalmas jelentést küldött nekem, amelyben többek között részletesen leírja Ottó őfelségével 1946 december 12—14-én lefolytatott megbeszélését. A megbeszélésen Ottó megjelölte a restauráció lehetőségeit.” (Folytatjuk) A görög munkások helyzete (Folytatás a 1-sö oldalról) eszköze. A helyi szervezetek tisztviselőinek választásánál a jelöltek névsorát be kell mutatni a rendőrségnek s csak az igy engedélyezett jelöltekre szavazhatnak a munkások. Nagyon sok esetben a munkásoknak nem kellenek a rendőrség által kijelölt tisztviselők, inkább feloszlik az egész szervezet. Makris elismerése szerint mintegy 500 ilyen “holt” helyi csoportról tudnak eddig. AZ AMERIKAI “SEGÍTSÉG” A múlt évben eflogadott uj munkaügyi törvények 69-ik szakasza szerint az ilyen szakszervezeti csoport, amely nem választ tisztviselőket, (nem fogadja el a rendőrség által kiválasztott jelölteket), a központ vezetése alá kerül és számukra Makris jelöli ki a tisztviselőket. Makris szerint Görögországnak 400,000 ipari munkása van, akik közül 250,000 tartozik az általa vezetett szakszervezeti federáci- óhoz, amelynek 1,600 lokálja van, amelyek közül azonban 500 “nem működik”, de azonkívül még másik 150 lokált (30,000 taggal) felkellett oszlatni, mert kommunisták voltak. Ezek, — Makris állítása szerint, — leginkább az agrár munkások soraiból kerültek ki. Makris és társai az amerikai szakszervezeti kiküldöttek támogatásának köszönhetik pozíciójukat. A szakszervezeti szövetségben előbb a jóval liberálisabb Aristides Dimitratos kezében volt a hatalom, akit azonban Irving Brown, az AFL küldötte és Clinton Golden, a CIO tagja, akik az amerikai misszióban az amerikai szakszervezeteket képviselik, elleneztek s minden befolyásukat felhasználták kiturá- sára. Ma a görög munkások kétségbeejtő állapotokban élnek, a munkanélküliek száma közel van a 200,000-hez, a munkán levők keresete pedig messze a megélhetés alatt áll. És mindezt valóban jogosan az AFL és CIO beavatkozásával érték el. . Mark Gayn (New York Star)
