Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-12 / 1566. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. február 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: v/ne Year ............ $2.00 Six Months ...... 1.00 Single Copy ----- 5c Bundle Orders __ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás äivatalos felfogásával. ______ ____ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A sok kémhálózat A napokban az amerikai sajtóban két jelentés látott napvilá­got. Az egyik az Atomenergia Bizottságtól ered s beszámol arról, hogy az utóbbi év alatt milyen őrült irammal készítették az atom­bombákat arra számítva, hogy kitör a háború. A másik jelentés a kongresszus elsóháza katonai bizottságának gyűléséről beszél, amelyen a hontyák a hadsereg vezetőivel, továbbá a külügyi hi­vatal egyik főemberével tárgyaltak. Megtudjuk ezen jelentésből, hogy az amerikai oroszellenes külügyi politikát eddig az egymásután váltakozó külügyminiszte­rek dacára is bizonyos Mr. X. irányította. Külügyminiszterek men­tek s újak jöttek, de a külügyi hivatal legfontosabb department- jében, — ahol a Szovjet Unionnal kapcsolatos dolgokat kezelik, — az irányítás mindig Mr. X. kezében maradt. Ez a Mr. X. — mint most kiderült George Kennan, a külügyi department “orosz-szak­értője.” Ez a szakértelem a látszat szerint abból állt, hogy miként le­hetne a két nagyhatalom között minél jobban kiélesiteni az ellen­téteket. Mr. Kennan “szakértelme” a külügyminisztérium “intel­ligence service” (kémhivatal) jelentésén alapult. így tehát meg­tudtuk, hogy az atomenergia bizottság kémszervezetén kívül a kül­ügyi hivatalnak is van kémszervezete. Az pedig közismert dolog, hogy a haderő is tart fenn kémszervezetet. így ezidőszerint lega­lább is három különálló kémhálózat működik azon, hogy miként lehetne Amerikát háborúba sodorni. Ez az állítás nem túlzott, hiszen pár héttel ezelőtt nyilvános­ságra került, hogy Forrestal honvédelmi miniszter kémjeinek je­lentése alapján majdnem elx*endelték a mozgósítást, később ugyan kiderült, hogy a jelentést “hibásan értelmezték”. Azonban az is bizonyos, hogy amig olyan kémszervezeteket tartanak, amelyek más államok hadikészülődéseit kutatják, mindig lesznek olyan je­lentések, amiket úgy félre lehet magyarázni, hogy a háború meg- inditástát igazolhatják velük. Változatosság kedvéért ajánlatos lenne már egyszer a hábo­rú helyett a béke után kutató kémeket is alkalmazni! A béke-offenziva A háború borzalmaitól rettegő emberiség most jól láthatta, hogy az amerikai közvéleményt irányitó közegek müyen határta­lan nagy ellenszenvvel gondolnak a békére. Láthattuk, hogy az amerikai uralkodóosztály sokkal jobban fél a békétől, mint a nagy néptömegek a háborútól. Láthattuk ezt abból a módszerből, amivel az amerikai nép tudomására hozták Sztálin azon nyilatkozatát, amit az Interna­tional News Service (Hearst újságok) Kingsbury Smith nevű le­velezőjének adott az Írásban feltett négy kérdésre. Ezen feleletek lényege az, hogy a Szovjet Union a békére törekszik és hajlandó a mai nagymérvű feszültség megszüntetését célzó tárgyalásokra, hajlandó a lefegyverkezésre, stb. Az ilyen nyilatkozatot csak a legnagyobb örömmel fogadhat­ják mindazok, akik a békére vágynak. Az amerikai sajtó és a rá­dió azonban nem örömmel, hanem izzó gyűlölettel vette. Ennek a gyűlöletnek úgy adott kifejezést, hogy a nyilatkozat nyilvánosság­ra hozásánál azonnal közölte, méghozzá prominensen, a háborús uszítok nyilatkozatait is. Az orosz “béke-támadás” leverésére a legpiszkosabb ujság- trükköket használták fel. Ezen trükk lényege az, hogy magát a “nagy hirt” beleveszik az ellenzők nyilatkozataiba. így nagyon sok lap nem azt irta meg, hogy Sztálin, vagy az oroszok békeaján­latot tettek, hanem ilyen címsort hoztak: “Szenátor Jarman tőr- becsalásnak mondja az oroszok béke-támadását”. — Szóval nem az a fontos, amit Sztálin mondott, hanem amit szenátor X, cong­ressman Y, vagy valamelyik más háborús uszító. Ezeknek a sze­mében a béketámadás sokkal nagyobb bűn az atombombával kez­dett offenzivánál is. Sztálin nyilatkozatával kapcsolatban tehát az amerikai saj­tónak, rádiónak, — szóval a közvélemény irányítóinak ezen gya­lázatos magatartására hívjuk fel olvasóink figyelmét, mert abból tisztán láthatjuk, hogy kik ellenzik a békét, kik uszítanak a hábo­rúra. alól és egy újabb béremelési la­vinává alakulhatnak át. Ilyesmi­vel aztán képtelenek volnának szembe nézni az állandó vesz­teségre dolgozó kapitalistáink. Hogy azonban némi fogal­munk legyen ezekről a sokat hangoztatott kapitalista vesztes­ségekről nézzük csak a kor­mányhivatali kimutatásokat és ismét olyan kapitalista erkölcsi szenny tárul elénk, amit róluk a világ összes szappan termelé­sének igénybevételével sem le­hetne lemosni. 1939-ben vagyis tiz évvel ezelőtt a gyáripari cor- porációk termelésének tiszta haszna az összes adók levonása után két billió kilencszáz millió dollár volt. 1948-ban pedig az összes adók levonása után, ugyanazon korporációknak a tiszta haszna tizenkét billió há­romszázmillió dollárt tesz ki. Vagyis a siránkozó és veszteség­re dolgozó árengedő tőkés urak 1948-ban több mint négyszer annyi tiszta hasznot könyveltek el, mint az 1939-es prosperitási esztendőben. Misem volna ter­mészetesebb mint az, hogy en­nek arányában a munkások fi­zetésének a számaránya is négy­szer kéne megszorozva legyen az 1939-es bérhez. Ehelyet azonban átlagban csak 20-30 százalékkal emelkedtek a munkabérek, vagy­is a gyárosok profitjához viszo­nyítva még mindig 270 százalék­kal vannak lejebb. Ennek takarására vetették magukra a tőkés uraink azt a nagy erkölcsi lepedőt, ami alá ha bekandikálunk, ott látjuk őket a valóságukban, mint népnyu- zó banditákat. Erre aztán ott vannak a billió dollárok fölhal­mozva mint bizonyíték, hogy törvényesített rabló rendszerben élünk. ZENÉSZEK FIGYELMÉBE NEW YORK — Azon zené­szek, akiknek már a Jazz-zene is túlságosan melodikus és klasszi­kus, létrehozták a legújabb ze­nét, amelynek a “bibop” nevet adták. A “bibop” zeneszerzők és játékosok azt állítják, hogy ezen uj zene nem fületsértő zörejhan­gokból áll, mint a jazz, hanem olyan hangok kombinációja, “amelyek úgy hatnak, mintha a hallgatók talpait csiklandoznák úgy, hogy azok kénytelenek rö­högni”. (Valami röhögő talpalá való lehet! — Szerk.) LŐWY ÁRMIN Az amerikai magyar munkás- mozgalom veteránja Lőwy Ár­min munkástárs január 28-án, élete 83 évében elhalálozott. Német ajkú szülőknek volt gyermeke, az irodalmi nyelv is német volt Magyarországon Lőwy munkástárs gyermekkorá­ban, de mire a maga kenyere keresője lett és a munkásmoz­galom katonája, már elsajátí­totta a magyar nyelvet is és nem csak fizető tagja, de harcos katonája volt a magyar mun­kásmozgalomnak. Több mint négy évtizede az amerikai munkásmozgalomnak volt aktiv tagja és tisztviselője a Szocialista Párt. magyar cso­portjának. Majdnem két évtize­de, hogy munkásmozgalmi kap­csolatait csak a Bérmunkáson keresztül tartotta fenn nevelő, tanító cikkei által. Megilletődéssel hajtjuk meg a munkásmozgalom sokat zakla­tott zászlaját Lőwy Ármin mun­kástárs emléke előtt. Feleségének, aki a szomorú hirt közölte velünk, ezúton is ki­fejezzük részvétünket. A Bérmunkás Lapbizottsága ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keli folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régá társadalom keretein belük

Next

/
Oldalképek
Tartalom