Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-12 / 1566. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. február 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: v/ne Year ............ $2.00 Six Months ...... 1.00 Single Copy ----- 5c Bundle Orders __ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás äivatalos felfogásával. ______ ____ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A sok kémhálózat A napokban az amerikai sajtóban két jelentés látott napvilágot. Az egyik az Atomenergia Bizottságtól ered s beszámol arról, hogy az utóbbi év alatt milyen őrült irammal készítették az atombombákat arra számítva, hogy kitör a háború. A másik jelentés a kongresszus elsóháza katonai bizottságának gyűléséről beszél, amelyen a hontyák a hadsereg vezetőivel, továbbá a külügyi hivatal egyik főemberével tárgyaltak. Megtudjuk ezen jelentésből, hogy az amerikai oroszellenes külügyi politikát eddig az egymásután váltakozó külügyminiszterek dacára is bizonyos Mr. X. irányította. Külügyminiszterek mentek s újak jöttek, de a külügyi hivatal legfontosabb department- jében, — ahol a Szovjet Unionnal kapcsolatos dolgokat kezelik, — az irányítás mindig Mr. X. kezében maradt. Ez a Mr. X. — mint most kiderült George Kennan, a külügyi department “orosz-szakértője.” Ez a szakértelem a látszat szerint abból állt, hogy miként lehetne a két nagyhatalom között minél jobban kiélesiteni az ellentéteket. Mr. Kennan “szakértelme” a külügyminisztérium “intelligence service” (kémhivatal) jelentésén alapult. így tehát megtudtuk, hogy az atomenergia bizottság kémszervezetén kívül a külügyi hivatalnak is van kémszervezete. Az pedig közismert dolog, hogy a haderő is tart fenn kémszervezetet. így ezidőszerint legalább is három különálló kémhálózat működik azon, hogy miként lehetne Amerikát háborúba sodorni. Ez az állítás nem túlzott, hiszen pár héttel ezelőtt nyilvánosságra került, hogy Forrestal honvédelmi miniszter kémjeinek jelentése alapján majdnem elx*endelték a mozgósítást, később ugyan kiderült, hogy a jelentést “hibásan értelmezték”. Azonban az is bizonyos, hogy amig olyan kémszervezeteket tartanak, amelyek más államok hadikészülődéseit kutatják, mindig lesznek olyan jelentések, amiket úgy félre lehet magyarázni, hogy a háború meg- inditástát igazolhatják velük. Változatosság kedvéért ajánlatos lenne már egyszer a háború helyett a béke után kutató kémeket is alkalmazni! A béke-offenziva A háború borzalmaitól rettegő emberiség most jól láthatta, hogy az amerikai közvéleményt irányitó közegek müyen határtalan nagy ellenszenvvel gondolnak a békére. Láthattuk, hogy az amerikai uralkodóosztály sokkal jobban fél a békétől, mint a nagy néptömegek a háborútól. Láthattuk ezt abból a módszerből, amivel az amerikai nép tudomására hozták Sztálin azon nyilatkozatát, amit az International News Service (Hearst újságok) Kingsbury Smith nevű levelezőjének adott az Írásban feltett négy kérdésre. Ezen feleletek lényege az, hogy a Szovjet Union a békére törekszik és hajlandó a mai nagymérvű feszültség megszüntetését célzó tárgyalásokra, hajlandó a lefegyverkezésre, stb. Az ilyen nyilatkozatot csak a legnagyobb örömmel fogadhatják mindazok, akik a békére vágynak. Az amerikai sajtó és a rádió azonban nem örömmel, hanem izzó gyűlölettel vette. Ennek a gyűlöletnek úgy adott kifejezést, hogy a nyilatkozat nyilvánosságra hozásánál azonnal közölte, méghozzá prominensen, a háborús uszítok nyilatkozatait is. Az orosz “béke-támadás” leverésére a legpiszkosabb ujság- trükköket használták fel. Ezen trükk lényege az, hogy magát a “nagy hirt” beleveszik az ellenzők nyilatkozataiba. így nagyon sok lap nem azt irta meg, hogy Sztálin, vagy az oroszok békeajánlatot tettek, hanem ilyen címsort hoztak: “Szenátor Jarman tőr- becsalásnak mondja az oroszok béke-támadását”. — Szóval nem az a fontos, amit Sztálin mondott, hanem amit szenátor X, congressman Y, vagy valamelyik más háborús uszító. Ezeknek a szemében a béketámadás sokkal nagyobb bűn az atombombával kezdett offenzivánál is. Sztálin nyilatkozatával kapcsolatban tehát az amerikai sajtónak, rádiónak, — szóval a közvélemény irányítóinak ezen gyalázatos magatartására hívjuk fel olvasóink figyelmét, mert abból tisztán láthatjuk, hogy kik ellenzik a békét, kik uszítanak a háborúra. alól és egy újabb béremelési lavinává alakulhatnak át. Ilyesmivel aztán képtelenek volnának szembe nézni az állandó veszteségre dolgozó kapitalistáink. Hogy azonban némi fogalmunk legyen ezekről a sokat hangoztatott kapitalista vesztességekről nézzük csak a kormányhivatali kimutatásokat és ismét olyan kapitalista erkölcsi szenny tárul elénk, amit róluk a világ összes szappan termelésének igénybevételével sem lehetne lemosni. 1939-ben vagyis tiz évvel ezelőtt a gyáripari cor- porációk termelésének tiszta haszna az összes adók levonása után két billió kilencszáz millió dollár volt. 1948-ban pedig az összes adók levonása után, ugyanazon korporációknak a tiszta haszna tizenkét billió háromszázmillió dollárt tesz ki. Vagyis a siránkozó és veszteségre dolgozó árengedő tőkés urak 1948-ban több mint négyszer annyi tiszta hasznot könyveltek el, mint az 1939-es prosperitási esztendőben. Misem volna természetesebb mint az, hogy ennek arányában a munkások fizetésének a számaránya is négyszer kéne megszorozva legyen az 1939-es bérhez. Ehelyet azonban átlagban csak 20-30 százalékkal emelkedtek a munkabérek, vagyis a gyárosok profitjához viszonyítva még mindig 270 százalékkal vannak lejebb. Ennek takarására vetették magukra a tőkés uraink azt a nagy erkölcsi lepedőt, ami alá ha bekandikálunk, ott látjuk őket a valóságukban, mint népnyu- zó banditákat. Erre aztán ott vannak a billió dollárok fölhalmozva mint bizonyíték, hogy törvényesített rabló rendszerben élünk. ZENÉSZEK FIGYELMÉBE NEW YORK — Azon zenészek, akiknek már a Jazz-zene is túlságosan melodikus és klasszikus, létrehozták a legújabb zenét, amelynek a “bibop” nevet adták. A “bibop” zeneszerzők és játékosok azt állítják, hogy ezen uj zene nem fületsértő zörejhangokból áll, mint a jazz, hanem olyan hangok kombinációja, “amelyek úgy hatnak, mintha a hallgatók talpait csiklandoznák úgy, hogy azok kénytelenek röhögni”. (Valami röhögő talpalá való lehet! — Szerk.) LŐWY ÁRMIN Az amerikai magyar munkás- mozgalom veteránja Lőwy Ármin munkástárs január 28-án, élete 83 évében elhalálozott. Német ajkú szülőknek volt gyermeke, az irodalmi nyelv is német volt Magyarországon Lőwy munkástárs gyermekkorában, de mire a maga kenyere keresője lett és a munkásmozgalom katonája, már elsajátította a magyar nyelvet is és nem csak fizető tagja, de harcos katonája volt a magyar munkásmozgalomnak. Több mint négy évtizede az amerikai munkásmozgalomnak volt aktiv tagja és tisztviselője a Szocialista Párt. magyar csoportjának. Majdnem két évtizede, hogy munkásmozgalmi kapcsolatait csak a Bérmunkáson keresztül tartotta fenn nevelő, tanító cikkei által. Megilletődéssel hajtjuk meg a munkásmozgalom sokat zaklatott zászlaját Lőwy Ármin munkástárs emléke előtt. Feleségének, aki a szomorú hirt közölte velünk, ezúton is kifejezzük részvétünket. A Bérmunkás Lapbizottsága ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keli folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régá társadalom keretein belük
