Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-12 / 1566. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 8, 1879

VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1949 FEB. 12 )

C*. J*?'.-1/''1-1 r

NO. 1566 SZÁM

Péterforintok és nem mártírok kellenek a pápának

A MINDSZENTY-BÜNÜGY TÁRGYALÁSA ELŐTT A KATOLIKUS PÜSPÖKSÉG TANÁCSKOZÁST TARTOTT, AHOL A NÉPI DEMOKRÁCIÁVAL VALÓ MEGBÉKÉLÉST HATÁROZTÁK EL

BUDAPEST — Minél közelebb esett a február 3-ika, mely, napra tűzte ki a magyar kormány a Mindszenty-bünügy tárgyalását, annál élénkebbek lettek a katolikus egyház nagyjai. Elvitathatatlan, hogy intézkedéseiket Rómából kapták arra, hogy eddigi magatartásukat a kormány és a népi demokráciával szemben adják fel.

Az amerikai hírszolgálati iroda közli, hogy Grösz József kalocsai érsek elnöklésével a püspökök megbeszélést tartottak, amelyen résztvettek Czapik Gyula égri érsek, Hamvas Endre Csanádi püspök, Dudás Miklós hajdudorogi püspök és Drahoz János esztergomi érseki helytartó. Határozatukat, hogy az érseki kar nem foglal állást a Mindszenty ügyben és hogy elismerik a magyar köztársaság törvényeit Czapik Gyula tolmácsolta Dobi István miniszterelnök előtt.

Róma és a magyar főpapok ugylátszik meglátták, hogy a vak lást külön kell választaniok Mindszenty politikai ténykedéseitől, amelyért a magyar állam jogosan vonhatja felelőségre minden polgárát. A vádak egyrészét a tárgyalás során Mindszenty beismerte, az Ítélet ÉLETFOGYTIGLANI FEGYHÁZ, amint azt a hírszolgálat közli.

A görög munkások helyzete

A GÖRÖG MUNKÁSOK EURÓPA LEGJOBBAN KIZSÁKMÁNYOLT MUNKÁSAI. — MEGSEMMISÍTETTÉK A SZAKSZERVEZETEKET. — AZ AFL ÉS A CIO SZEREPE A GÖRÖG SZAKSZERVEZETEK MEGTÖRÉSÉBEN.

A “NEW YORK STAR” TUDÓSÍTÓJÁNAK JELENTÉSE

ATHENS — Kétségtelen, hogy a nyugati blokkhoz tartozó államokban Görögország munkásainak van legtöbb okuk a panaszra. Itt találjuk a legalacsonyabb béreket, a legrosszabb munkaviszonyokat s ezért a görög munkások Amerikát okolják.

A görög munkás átlagos keresete havi 40 dollár, amiből a családos ember képtelen megélni. A*—-------------------------------------HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

szövőiparban például a férfiak napibére 1 és 2 dollár között változik (a nők 50 centtől 1.50-ig, a gyerekek pedig 20-30 centet keresnek). Ugyanekkor egy font cukor 50 cent, juh-hus fontja 70 cent, tojás 10-15 cent darabonként s ezzel arányosak a többi élelmiszerek árai is. Ezek ugyan feketepiaci árak, de hiába vannak más, alacsonyabb hivatalos árak, ha árucikkeket nem lehet kapni.

A munkások ezen nagymérvű kizsákmányolásért az Egyesült Államokat okolják, mert a béreket az amerikai misszió tanácsára 1947-ben megrögzitették. A béreket tehát nem emelik, az árak ellenben egyre magasabbra szöktek. Az ily kizsákmányolás ellen csak a munkások szak- szervezeteivel lehetne védekezni. A görög szakszervezetek azonban az amerikai AFL és CIO segítségével teljesen a John Me- taxas vezetése alatt álló “Popu-1

list” part hatalma alá kerültek.

MUNKÁSELLENES

KORMÁNY

A görög kormány mindig munkásellenes volt, 1947 elején halálbüntetést szabó törvényeket hozott a sztrájkólókra. A külföldről jövő nagy tiltakozásra júliusban visszavonta ugyan ezt a törvényt, de azóta is több mint 5000 munkást tartóztatott le és küldött a “börtön-szigetre” sztrájk aktivitás miatt. Az általános eljárás itt is az, hogy mihelyt valamelyik munkás panaszkodik, vagy az elégedetlenség jelét mutatja, ráfogják, hogy kommunista és száműzik a börtön-szigetre.

A hivatalos szakszervezeti szövetség, amelynek Fotis Mar- kis az elnöke, teljesen a Cons- tantis Tsaldaris (jelenleg külügyminiszter) pártjának a vak

(Folytatás az 5-ik oldalon)

Csak azért is kihagyom a hét legnagyobb eseményét és inkább arra a kis hiradásra gondolok, melyben még több bizonyítékot találunk arra, hogy “Mindszen- tynek” maga felé hajlik a keze. Ilyen “Mindszentet” találunk a Chesapeake and Potomac Telephone Company kérvényében, mellyel a washingtoni telefon használó közönséghez fordulnak, évi 4 millió dollárt kérve tőlük telefon bérlet emelése formájában, az évi ráfizetésük egyensúlyba hozására. Mert utóvégre a telefont használó közönség nem kívánhatja, hogy a telefon társaság üzletben maradjon és olyan csekély áron szolgáltassa a telefont, hogy aztán az év végén 4 millió dollárral kevesebb legyen a kasszájában. Különben is az utóbbi időben Washingtonban olyan gyors ütemben mennek keresztül a “béremelések”, hogy nem is csoda, hogy ily gyorsan átragadt a telefon kompánia uraira, akik a 4' millió dollár veszteségüket már is a markukban számították szorongatni.

Igeji ám, de Washingtonban egy másfajta divat is virágzik, itt burjánzanak gomba módra a vizsgáló bizottságok. Itt mindent kivizsgálnak a vizsgáló bizottság kinevezett és vizsgálatban verejtékező politikus urak és már már oda jutottak a vizsgálatokkal, hogy egyik bizottság a másikat vizsgálja, ellenőrzés képpen, hogy vájjon a rábízott vizsgálatot helyesen vizs- gálja-e vagy sem. így aztán könnyen eszébe juthatott a washingtoni telefont használó közönségnek, hogy arra is jó volna egy vizsgáló bizottságot kiküldeni és kivizsgálni, hogy vájjon a telefon társulatnak csakugyan volt-e 4 millió dollár évi vesztesége. Persze a Washington környéki telefon társaság, mely egyébként az országos American Telephone Company szerves részét képezi ilyen vizsgálatra nem számitva alaposan a falhoz állitva találta magát.

Ugyanis kiderült az, nemhogy a társaságnak vesztesége lett volna, hanem eddig soha el nem ért olyan hatalmas profitot könyvelt el, melyből nem kevesebb mint 6 dollárt fizetett ki mint osztalékot egy-egy részvény után. Ezt persze nem számították nyilvánosságra hozni és különösen nem gondoltak ennek leleplezésére akkor, amikor krokodil könnyeket sírva a vesztességükről, még 4 millió dollárt akartak a telefon használóktól kizsebelni. így aztán most nem sikerült az érvágása ezeknek a zsebelő szenteknek, de arra biztosan jó volt, hogy a jövőben sokkal óvatosabban készüljenek föl rá, hogy a könyv vezetésükben bekönyvelt haszon majd veszteségnek lássék. Mert éz aztán az a kapitalista morál, melynek további védelmére szeretnék harcba állítani a világ népeit. Lopj, csalj, rabolj, de csak úgy, hogy a kapitalista törvények keretén belül védve légy. Ezen az erkölcsi morálon állt a múlt és erre szeretnék építeni a jövőt. Akik viszont ezt nem akarják, örvendjenek annak, hogy a kitagadottak táborához vannak csatolva.

Egy másik hasonló kapitalista erkölcsi bizonyítvány tárul szemeink elé, abból a propagandából, amivel most verik a nagy dobot és utón útfélen csak azt halljuk, hogy mindennek megy le az ára. Ha nem volnánk ily keményszivüek akkor mást sem tehetnénk, csak állandóan sirathatnánk azokat a nagy veszteségeket, amik mostanában érik ami végtelenül nagy demokrata kapitalistáinkat. A minap is pl. egy egész centtel leengedték a tej árát és már majdnem teljesen ingyen 23 centért juthat qaurtjához a vásárló közönség. Az igy ütött nagy rést az évi 60 milliós hasznot aztán a tejtröszt a legteljesebb testvéri egységben fogja elviselni a munkásaival. Nem vágja le fizetésüket, csak a tervbe vett fizetés emelésüknek igy most már nem tehetnek eleget.

Általában az egész vonalon árengedmények özönlenek szemeink elé és minden úgy néz ki, hogy ilyen önzetlen jószivvel még soha sehol a világon nem állottak a nép szolgálatába a gyárosok, akikről mi azt tartjuk, hogy a munkásnyuzásból élősködnek. A legtöbb gyáros olyan óriási veszteségekről számol be, akárcsak a washingtoni barátaik, csak annyi különbséggel. hogy nem kér áremelést. Ennek aztán az az értelme, hogy a munkások részére sem lehet béremelés. Tulajdonképpen ez a kérdés van elburkolva a nagy árengedmény lavina mögé. De azok az éhbérek, melyek eddig a Taft-Hartley törvénnyel biztonságban leszorítva voltak, egy bizonyos formában a közeljövőben talán föloldódnak a leszorítás (Folytatás a 4-ik oldalon)