Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-12 / 1566. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 8, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 FEB. 12 ) C*. J*?'.-1/''1-1 r NO. 1566 SZÁM Péterforintok és nem mártírok kellenek a pápának A MINDSZENTY-BÜNÜGY TÁRGYALÁSA ELŐTT A KATOLI­KUS PÜSPÖKSÉG TANÁCSKOZÁST TARTOTT, AHOL A NÉPI DEMOKRÁCIÁVAL VALÓ MEGBÉKÉLÉST HATÁROZTÁK EL BUDAPEST — Minél közelebb esett a február 3-ika, mely, napra tűzte ki a magyar kormány a Mindszenty-bünügy tárgyalá­sát, annál élénkebbek lettek a katolikus egyház nagyjai. Elvitat­hatatlan, hogy intézkedéseiket Rómából kapták arra, hogy eddigi magatartásukat a kormány és a népi demokráciával szemben ad­ják fel. Az amerikai hírszolgálati iroda közli, hogy Grösz József kalo­csai érsek elnöklésével a püspökök megbeszélést tartottak, ame­lyen résztvettek Czapik Gyula égri érsek, Hamvas Endre Csanádi püspök, Dudás Miklós hajdudorogi püspök és Drahoz János esz­tergomi érseki helytartó. Határozatukat, hogy az érseki kar nem foglal állást a Mindszenty ügyben és hogy elismerik a magyar köz­társaság törvényeit Czapik Gyula tolmácsolta Dobi István minisz­terelnök előtt. Róma és a magyar főpapok ugylátszik meglátták, hogy a vak lást külön kell választaniok Mindszenty politikai ténykedéseitől, amelyért a magyar állam jogosan vonhatja felelőségre minden polgárát. A vádak egyrészét a tárgyalás során Mindszenty beis­merte, az Ítélet ÉLETFOGYTIGLANI FEGYHÁZ, amint azt a hír­szolgálat közli. A görög munkások helyzete A GÖRÖG MUNKÁSOK EURÓPA LEGJOBBAN KIZSÁKMÁ­NYOLT MUNKÁSAI. — MEGSEMMISÍTETTÉK A SZAKSZER­VEZETEKET. — AZ AFL ÉS A CIO SZEREPE A GÖRÖG SZAKSZERVEZETEK MEGTÖRÉSÉBEN. A “NEW YORK STAR” TUDÓSÍTÓJÁNAK JELENTÉSE ATHENS — Kétségtelen, hogy a nyugati blokkhoz tartozó államokban Görögország munkásainak van legtöbb okuk a pa­naszra. Itt találjuk a legalacsonyabb béreket, a legrosszabb mun­kaviszonyokat s ezért a görög munkások Amerikát okolják. A görög munkás átlagos keresete havi 40 dollár, amiből a csa­ládos ember képtelen megélni. A*—-------------------------------------­HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . szövőiparban például a férfiak napibére 1 és 2 dollár között vál­tozik (a nők 50 centtől 1.50-ig, a gyerekek pedig 20-30 centet ke­resnek). Ugyanekkor egy font cukor 50 cent, juh-hus fontja 70 cent, tojás 10-15 cent dara­bonként s ezzel arányosak a töb­bi élelmiszerek árai is. Ezek ugyan feketepiaci árak, de hiá­ba vannak más, alacsonyabb hi­vatalos árak, ha árucikkeket nem lehet kapni. A munkások ezen nagymérvű kizsákmányolásért az Egyesült Államokat okolják, mert a bé­reket az amerikai misszió taná­csára 1947-ben megrögzitették. A béreket tehát nem emelik, az árak ellenben egyre magasabb­ra szöktek. Az ily kizsákmányo­lás ellen csak a munkások szak- szervezeteivel lehetne védekezni. A görög szakszervezetek azon­ban az amerikai AFL és CIO se­gítségével teljesen a John Me- taxas vezetése alatt álló “Popu-1 list” part hatalma alá kerültek. MUNKÁSELLENES KORMÁNY A görög kormány mindig munkásellenes volt, 1947 elején halálbüntetést szabó törvénye­ket hozott a sztrájkólókra. A külföldről jövő nagy tiltakozás­ra júliusban visszavonta ugyan ezt a törvényt, de azóta is több mint 5000 munkást tartóztatott le és küldött a “börtön-szigetre” sztrájk aktivitás miatt. Az álta­lános eljárás itt is az, hogy mi­helyt valamelyik munkás pa­naszkodik, vagy az elégedetlen­ség jelét mutatja, ráfogják, hogy kommunista és száműzik a börtön-szigetre. A hivatalos szakszervezeti szövetség, amelynek Fotis Mar- kis az elnöke, teljesen a Cons- tantis Tsaldaris (jelenleg kül­ügyminiszter) pártjának a vak (Folytatás az 5-ik oldalon) Csak azért is kihagyom a hét legnagyobb eseményét és inkább arra a kis hiradásra gondolok, melyben még több bizonyítékot találunk arra, hogy “Mindszen- tynek” maga felé hajlik a keze. Ilyen “Mindszentet” találunk a Chesapeake and Potomac Tele­phone Company kérvényében, mellyel a washingtoni telefon használó közönséghez fordul­nak, évi 4 millió dollárt kérve tőlük telefon bérlet emelése for­májában, az évi ráfizetésük egyensúlyba hozására. Mert utó­végre a telefont használó közön­ség nem kívánhatja, hogy a te­lefon társaság üzletben marad­jon és olyan csekély áron szol­gáltassa a telefont, hogy aztán az év végén 4 millió dollárral ke­vesebb legyen a kasszájában. Különben is az utóbbi időben Washingtonban olyan gyors ütemben mennek keresztül a “béremelések”, hogy nem is cso­da, hogy ily gyorsan átragadt a telefon kompánia uraira, akik a 4' millió dollár veszteségüket már is a markukban számították szorongatni. Igeji ám, de Washingtonban egy másfajta divat is virágzik, itt burjánzanak gomba módra a vizsgáló bizottságok. Itt min­dent kivizsgálnak a vizsgáló bi­zottság kinevezett és vizsgálat­ban verejtékező politikus urak és már már oda jutottak a vizs­gálatokkal, hogy egyik bizott­ság a másikat vizsgálja, ellenőr­zés képpen, hogy vájjon a rábí­zott vizsgálatot helyesen vizs- gálja-e vagy sem. így aztán könnyen eszébe juthatott a washingtoni telefont használó közönségnek, hogy arra is jó volna egy vizsgáló bizottságot kiküldeni és kivizsgálni, hogy vájjon a telefon társulatnak csakugyan volt-e 4 millió dollár évi vesztesége. Persze a Wash­ington környéki telefon társa­ság, mely egyébként az orszá­gos American Telephone Com­pany szerves részét képezi ilyen vizsgálatra nem számitva alapo­san a falhoz állitva találta ma­gát. Ugyanis kiderült az, nemhogy a társaságnak vesztesége lett volna, hanem eddig soha el nem ért olyan hatalmas profitot könyvelt el, melyből nem keve­sebb mint 6 dollárt fizetett ki mint osztalékot egy-egy rész­vény után. Ezt persze nem szá­mították nyilvánosságra hozni és különösen nem gondoltak en­nek leleplezésére akkor, amikor krokodil könnyeket sírva a vesz­tességükről, még 4 millió dollárt akartak a telefon használóktól kizsebelni. így aztán most nem sikerült az érvágása ezeknek a zsebelő szenteknek, de arra biz­tosan jó volt, hogy a jövőben sokkal óvatosabban készüljenek föl rá, hogy a könyv vezetésük­ben bekönyvelt haszon majd veszteségnek lássék. Mert éz az­tán az a kapitalista morál, mely­nek további védelmére szeret­nék harcba állítani a világ népe­it. Lopj, csalj, rabolj, de csak úgy, hogy a kapitalista törvé­nyek keretén belül védve légy. Ezen az erkölcsi morálon állt a múlt és erre szeretnék építeni a jövőt. Akik viszont ezt nem akarják, örvendjenek annak, hogy a kitagadottak táborához vannak csatolva. Egy másik hasonló kapitalis­ta erkölcsi bizonyítvány tárul szemeink elé, abból a propagan­dából, amivel most verik a nagy dobot és utón útfélen csak azt halljuk, hogy mindennek megy le az ára. Ha nem volnánk ily keményszivüek akkor mást sem tehetnénk, csak állandóan sirat­hatnánk azokat a nagy vesztesé­geket, amik mostanában érik ami végtelenül nagy demokrata kapitalistáinkat. A minap is pl. egy egész centtel leengedték a tej árát és már majdnem telje­sen ingyen 23 centért juthat qaurtjához a vásárló közönség. Az igy ütött nagy rést az évi 60 milliós hasznot aztán a tej­tröszt a legteljesebb testvéri egységben fogja elviselni a mun­kásaival. Nem vágja le fizetésü­ket, csak a tervbe vett fizetés emelésüknek igy most már nem tehetnek eleget. Általában az egész vonalon ár­engedmények özönlenek szeme­ink elé és minden úgy néz ki, hogy ilyen önzetlen jószivvel még soha sehol a világon nem állottak a nép szolgálatába a gyárosok, akikről mi azt tart­juk, hogy a munkásnyuzásból élősködnek. A legtöbb gyáros olyan óriási veszteségekről szá­mol be, akárcsak a washingtoni barátaik, csak annyi különbség­gel. hogy nem kér áremelést. Ennek aztán az az értelme, hogy a munkások részére sem lehet béremelés. Tulajdonképpen ez a kérdés van elburkolva a nagy árengedmény lavina mögé. De azok az éhbérek, melyek eddig a Taft-Hartley törvénnyel bizton­ságban leszorítva voltak, egy bi­zonyos formában a közeljövőben talán föloldódnak a leszorítás (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom