Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-05 / 1565. szám
1949. február 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal KÖNYVSZEMLE Zilahy Lajos Nagy Regénye Körülbelül száz évvel ezelőtt, amikor Amerikában már egyre hangosabban kezdték követelni a rabszolgaság eltörlését, minden politikai beszédnél nagyobb segítséget nyújtott Harriet Elizabeth Beecher Stowe “Uncle Tom’s Cabin” (Tamás bátya kunyhója) cimü kis regényke, amelyben a szerző oly élénk színekkel festette a rabszolgák szenvedéseit és a rabszolgatartók kegyetlenségeit, hogy a kis regény, amely rövidesen nagyon népszerű olvasmány lett, nagy mértékben meggyorsította a színes népek politikai szabadságának megszerzését. (Legalább is igy tanítják ezt itt az iskolákban). Időközönként csaknem minden nemzet történetében találkozunk olyan Írásművei, amely ily nagy befolyást gyakorolt korára. A magyar irodalomtörténet szerint báró Eötvös József “A falu jegyzője” cimü munkája, amely a már akkor is ide- jétmulta vármegye rendszert pellenegérezte ki, szintén ilyesmi volt és nagy része van a 48-as reformeszmék létrehozásában és népszerűsítésében. A napokban magyarból fordított és teljesen magyar tárgyú angolnyelvü könyv látott napvilágot az amerikai könyvpiacon, amely minden tekintetben magánviseli a bélyeget, hogy ilyen nagy befolyásra törekvő társadalmi regénynek készült. A szerzője Zilahy Lajos, akit manapság mint a legnagyobb élő magyar Írót említenek és aki irói képességénél fogva valóban hivatott is ilyen nagyszabású munka írására. Éppen ezért, amennyiben helyünk megengedi, szeretnénk komoly és tárgyilagos szemlét adni erről a 800 oldalra terjedő nagy műről, amely a “The Dukays” címet viseli. A könyvet a Prentice-Hall (70 Fifth Ave., New York) cég adta ki, John Pauker amerikai iró fordítása s az ára $3.50. A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA A cim magyar fordítása: A Dukay-ak, ami sejtetni engedi, hogy a Dukay család történetét mondja el. A Dukay név természetesen csak fikció, nemlétező, valójában a magyar arisztokráciát jelenti. Zilahy a Dukay család történetével a még mindig feudális jogokat élvező, pazarló, henye életet élő magyar arisztokráciát mutatja be éppen úgy, mint Mrs. Stowe a rabszolgatartókat, avagy Eötvös a vármegyét uraló nemességet. A nagyszabású társadalmi és történelmi regényt a szerző három részre osztja, amelyek egyben az egymásra következő korszakokat is mutatják. Az első korszak nagyjából az első világháborút megelőző időket tárja elénk. Ennek a résznek a hőse gróf Dukay István, a Dukay család feje, aki származása és házassága révén rokonságban áll az osztrák, a német, az olasz és a spanyol főurakkal is. A második rész, amelynek hőse, illetőleg hősnője Krisztina grófnő, Dukay idősebb lánya, az első világháború idejét, majd a következő pár évet Írja le egészen 1922 áprilisáig, IV. Károly elűzött király haláláig. A harmadik részben a Horthy korszak eseményeinek vagyunk tanúi egészen a második világháború kitöréséig. Ennek a résznek a hősnője “Zia” (Terézia ., a kisebbik Dukay leány. Természetesen megismerkedünk Dukay feleségével, Menti hercegnővel, Rere, György és István, Dukay fiukkal, valamint a nagyszámú rokonokkal is. ,A regény a komoly, gyakran egészen tragikus, máskor pedig a kacagtatóan humoros események, epizódok és jelenetek oly halmazát tárja elénk, hogy még a vázlatos ismertetését sem kísérelhetem meg ilyen szűk keretek között s csupán csak azt jegyezem meg, hogy azon ritka könyvek közé tartozik, amelyeket, ha egyszer kezébe vesz az olvasó, nem akarja letenni, amig csak be nem fejezte a 800, sűrűn tele nyomott oldalt, noha hozzáteszem még azt is, hogy egyáltalán nem könnyű olvasmány. A DUKAY BIRODALOM A regény első részében megismerjük a dunántúli 55,000 holdas birtokot, a csodás parkban épített 90 szobás “Ararat” kastéllyal, ami a Dukay birtok központját képezi, de azonkívül vannak birtokaik az Alföldön, a Felföldön, Erdélyben, villájuk Budán, bérházak Pesten, kastély Bécsben, Párizsban, nyaraló a bajor hegyekben, üdülő a Riviérán, stb. stb. És ennek a nagy birodalomnak a feje Dukay István gróf, akiről megtudjuk, fiatal korában, mint ulánus főhadnagy országos botrányokat rendezett. Főúri cimboráival igazán förtelmes ,perverz életet éltek, minek következtében az összes nemi betegségeket, még a szifiliszt is megszerzi. (Ennek viszont az a következménye, hogy házassága után az első gyemekük idióta lesz.) Dukay botrányok sorozatában kiemelkedik az, amikor 2 társával belovagolnak a kávéházba és ott összerombolnak mindent; avagy amikor elhatározzák, hogy tanulni fognak és a bordélyházban ütik fel a tanszobát, ahol meztelen' nőket használnak gyertyatartónak. Felemlít e m ezeket, mert mint a kiadó párszavas magyarázata is mondja, a szerző “violates just about every taboo”, — megszegi a konvencionális irás tilalmait. Zilahy ebben a munkában nem csak a férfiak, hanem a Dukay család női tagjainak szerelmi életét is olyan mezitleneségben (igen, itt ez a szó való jóban helyénvaló) tárja elénk, hogy felmerül ez a kérdés: Vájjon Zola stílusában irt regényt, vagy pornográfiát olvasunk-e ? Nekem Zola regénynek tetszik, de félek, hogy az ilyen Íráshoz nem szokott amerikai olvasók közül sokan pornográfiának fogják tartani, mint ahogyan sokan csak érzékingerlő pornográfiát látnak a múzeumok mezítelen nőt ábrázoló képeiben, hiába festette azokat a legnagyobb mester is. Viszont az is tény, hogy a nagy vagyonnal rendelkező, teljesen parazita életet élő főurak életében a nemi vágyak kielégítése igen nagy szerepet' játszik s a jellemfestés nélkül nagyon hiányos maradna. TIPIKUS ALAKOK Hogy vájjon Zilahy alakjai hűen kopirozzák-e a magyar* arisztokratákat, én bizony nem tudom megmondani, ezen a téren már igazán nem vagyok szakértő, de úgy képzelem, hogy a szerző a hőseire ráadta számos arisztokratának a tulajdonságait s amikor lefesti őket az olvasó ráismer az általa valamikor látott valamelyik élősdire. És mint ahogy egyesek ráismer- mernek a garázda ulánus tisztre, úgy mások ráismernek arra a “Dupi” (Dukay) grófra, aki valami semmiségért botjával arcbavágja egyik hivatalnokát, de pár óra múlva megbánja a gazságát, maga elé hivatja tehát a szegény áldozatot és ke- zetnyujtva feléje mondja: “Mostan megbocsájtok magának!” Mások viszont arra a mágnásra ismernek rá, akit megijeszt az 1919-es magyar forradalom, amelynek idejét Bécsben töltik el s arra gondol, hogy jó lesz, ha a gyerekek valami munkát tanulnak, mert nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Ki is adja azonnal a rendeletet, hogy ezentúl a gyerekek öltöztetésénél az inas lábára huzza ugyan a gyerek cipőjét, de a zsinórt már magának a gyereknek kell befűzni, hadd tudja meg, hogy mi a munka! A regény tele van ily jellemző dolgokkal, amelyekből azonban helyszűke miatt többet nem sorolhatok fel. babázik, nehogy a Habsburg ház kifogyjon. A KIRÁLYI SZÍV Végre elérkezünk 1922 márciusának közepéhez, amikor Károly megbetegszik. Krisztina ápolja, de a volt király április elején meghal. Az orvosok felboncolják, kiveszik a szivét, amit egy tálcára, helyeznek, ami Krisztina kezében van. így teljesedett be a jóslat. És végül a királyi szivet egy vödörbe teszik, másnap a szemétdombra vetik, ahol egy veréb felfalja. De hát hogyan szabad ilyesmit írni történelmi alakról? — kérdezi az olvasó. Zilahy aki a valóságot a mesével annyira összekeveri, hogy az olvasó a szó szoros értelmében nem is tudja, mikor olvas valódi tényt és mikor mesét, maga is érzi, hogy erre a kérdésre választ kell adnia. És a válasza igen egyszerű. Az ilyen nagymérvű valótlanság már nem hazugság, — mondja — hanem KÖLTÉSZET s az olvasóra bízza, hogy hámozza ki magának, hogy ebben a műben mi a valóság és mi a költészet. Úgy vélem, hogy ez a nagyszabású mü a végefelé ellaposoi dik. A Zia története ugyan még mindig nagyon érdekfeszitő, de a harmadik részben az egyre gyorsabb iramban változó események hatását már nem látjuk olyan tisztán a szereplőkön, mint az előző részekben. Pedig ez a rész a fasizmus és nácizmus uralomrajutását foglalja magában. De azonkívül a sokat szenvedő Zia esete, a szorgalmar- san dolgozó György, az öregségére lecsendesült és más jótékonyságra is hajlandó Dukay tettei szimpátiát váltanak ki az olvasóból és a szerző talán már már nem is kívánja annak a parazita osztálynak a kiirtását, amelyet előzőleg "egy nemzet gyilkosainak” nevez. A regény legérdekesebb és egyben a legbizarabb része a második rész, Krisztina grófnő története. Részben a szerző meséjéből, részben Krisztina naplójából (amelyet természetesen szintén a szerző irt) megtudjuk, hogy ez a lány már 14 éves korában másállapotba esett az úszómesterétől. Később egy budai jósnő megjósolja neki, hogy “egy királynak a szivét fogja a kezében tartani”. És attól fogva aztán nem tudjuk, hogy vájjon Krisztina, avagy Habsburg Károly történetét olvassuk-e? Krisztina ugyanis beleszeret az akkor még csak főherceg Károlyba s el is éri, hogy később, amikor Károly már trónörökös és nős, két gyermeknek az atyja, egy szerelmes éjszakát töltenek együtt. Még később, amikor Ferenc József halála után IV. Károly király lesz belőle, Krisztina mindenféle titkos megbízatásokat végez számára, többek között ő közvetíti Károlynak a szövetségesekhez küldött titkos békeajánlatát is. A háború után követi Károlyt Madeira szigetére, a száműzetésbe, ahol részben irodai munkát végez számára, részben pedig dajkálja a sok gyereket, mert Zita királyasz- szony a nagy nyomor (?) dacára is csaknem minden évben leELKÉSETT MESTERMÜ És talán ebben találjuk ennek a hatalmas regénynek a tragédiáját, meg abban, hogy már későn érkezett. A történelem elintézte, — alaposan elintézte azt a parazita osztályt, sokkal alaposabban, mint Zilahy várta, vagy remélte. Valószínű, hogy a jelenleg New Yorkban lakó Zilahy úgy gondolta, hogy “üsd agyon, de nagyon!” Talán saj: nálattal nézi a tökéletes “likvidálást” s azért nem megy haza. A kiadó értesítése szerint Zilahy a háború alatt, amikor elrejtőzve élt a nyilasok elől, irta ezt a könyvet. Nem tudom, hogy kiadták-e már otthon, de bizonyos, hogy ott már lekéste azt a célt, amire szánták s most már csak élvezetes, vagy gyűlöletes olvasmány lesz az olvasó politikai pártállása szerint. Itt nagyobb hasznot hajtana, ha igazán amerikai olvasók kezébe jutna, de tartok attól, hogy ez a terjedelmes társadalmi regény a brilliáns epizódok dacára is nehéz olvasmány marad azoknak, akik a magyar viszonyokat, a magyar történelmet nem ismerik. Geréb József
