Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-05 / 1565. szám

1949. február 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal KÖNYVSZEMLE Zilahy Lajos Nagy Regénye Körülbelül száz évvel ezelőtt, amikor Amerikában már egyre hangosabban kezdték követelni a rabszolgaság eltörlését, min­den politikai beszédnél nagyobb segítséget nyújtott Harriet Eli­zabeth Beecher Stowe “Uncle Tom’s Cabin” (Tamás bátya kunyhója) cimü kis regényke, amelyben a szerző oly élénk szí­nekkel festette a rabszolgák szenvedéseit és a rabszolgatar­tók kegyetlenségeit, hogy a kis regény, amely rövidesen nagyon népszerű olvasmány lett, nagy mértékben meggyorsította a szí­nes népek politikai szabadságá­nak megszerzését. (Legalább is igy tanítják ezt itt az iskolák­ban). Időközönként csaknem min­den nemzet történetében talál­kozunk olyan Írásművei, amely ily nagy befolyást gyakorolt ko­rára. A magyar irodalomtörté­net szerint báró Eötvös József “A falu jegyzője” cimü munká­ja, amely a már akkor is ide- jétmulta vármegye rendszert pellenegérezte ki, szintén ilyesmi volt és nagy része van a 48-as reformeszmék létrehozásában és népszerűsítésében. A napokban magyarból fordí­tott és teljesen magyar tárgyú angolnyelvü könyv látott napvi­lágot az amerikai könyvpiacon, amely minden tekintetben ma­gánviseli a bélyeget, hogy ilyen nagy befolyásra törekvő társa­dalmi regénynek készült. A szer­zője Zilahy Lajos, akit manap­ság mint a legnagyobb élő ma­gyar Írót említenek és aki irói képességénél fogva valóban hi­vatott is ilyen nagyszabású munka írására. Éppen ezért, amennyiben helyünk megenge­di, szeretnénk komoly és tárgyi­lagos szemlét adni erről a 800 oldalra terjedő nagy műről, amely a “The Dukays” címet vi­seli. A könyvet a Prentice-Hall (70 Fifth Ave., New York) cég adta ki, John Pauker amerikai iró fordítása s az ára $3.50. A MAGYAR ARISZ­TOKRÁCIA A cim magyar fordítása: A Dukay-ak, ami sejtetni engedi, hogy a Dukay család történetét mondja el. A Dukay név termé­szetesen csak fikció, nemlétező, valójában a magyar arisztokrá­ciát jelenti. Zilahy a Dukay csa­lád történetével a még mindig feudális jogokat élvező, pazarló, henye életet élő magyar arisz­tokráciát mutatja be éppen úgy, mint Mrs. Stowe a rabszolgatar­tókat, avagy Eötvös a várme­gyét uraló nemességet. A nagyszabású társadalmi és történelmi regényt a szerző há­rom részre osztja, amelyek egy­ben az egymásra következő kor­szakokat is mutatják. Az első korszak nagyjából az első világ­háborút megelőző időket tárja elénk. Ennek a résznek a hőse gróf Dukay István, a Dukay csa­lád feje, aki származása és há­zassága révén rokonságban áll az osztrák, a német, az olasz és a spanyol főurakkal is. A máso­dik rész, amelynek hőse, illető­leg hősnője Krisztina grófnő, Dukay idősebb lánya, az első vi­lágháború idejét, majd a követ­kező pár évet Írja le egészen 1922 áprilisáig, IV. Károly elű­zött király haláláig. A harma­dik részben a Horthy korszak eseményeinek vagyunk tanúi egészen a második világháború kitöréséig. Ennek a résznek a hősnője “Zia” (Terézia ., a ki­sebbik Dukay leány. Természe­tesen megismerkedünk Dukay feleségével, Menti hercegnővel, Rere, György és István, Dukay fiukkal, valamint a nagyszámú rokonokkal is. ,A regény a komoly, gyakran egészen tragikus, máskor pedig a kacagtatóan humoros esemé­nyek, epizódok és jelenetek oly halmazát tárja elénk, hogy még a vázlatos ismertetését sem kí­sérelhetem meg ilyen szűk kere­tek között s csupán csak azt je­gyezem meg, hogy azon ritka könyvek közé tartozik, amelye­ket, ha egyszer kezébe vesz az olvasó, nem akarja letenni, amig csak be nem fejezte a 800, sűrűn tele nyomott oldalt, noha hozzá­teszem még azt is, hogy egyál­talán nem könnyű olvasmány. A DUKAY BIRODALOM A regény első részében megis­merjük a dunántúli 55,000 hol­das birtokot, a csodás parkban épített 90 szobás “Ararat” kas­téllyal, ami a Dukay birtok köz­pontját képezi, de azonkívül vannak birtokaik az Alföldön, a Felföldön, Erdélyben, villájuk Budán, bérházak Pesten, kas­tély Bécsben, Párizsban, nyara­ló a bajor hegyekben, üdülő a Riviérán, stb. stb. És ennek a nagy birodalom­nak a feje Dukay István gróf, akiről megtudjuk, fiatal ko­rában, mint ulánus főhadnagy országos botrányokat rendezett. Főúri cimboráival igazán förtel­mes ,perverz életet éltek, minek következtében az összes nemi betegségeket, még a szifiliszt is megszerzi. (Ennek viszont az a következménye, hogy házassá­ga után az első gyemekük idióta lesz.) Dukay botrányok sorozatában kiemelkedik az, amikor 2 társá­val belovagolnak a kávéházba és ott összerombolnak mindent; avagy amikor elhatározzák, hogy tanulni fognak és a bor­délyházban ütik fel a tanszobát, ahol meztelen' nőket használnak gyertyatartónak. Felemlít e m ezeket, mert mint a kiadó pár­szavas magyarázata is mondja, a szerző “violates just about every taboo”, — megszegi a konvencionális irás tilalmait. Zi­lahy ebben a munkában nem csak a férfiak, hanem a Dukay család női tagjainak szerelmi életét is olyan mezitleneségben (igen, itt ez a szó való jóban he­lyénvaló) tárja elénk, hogy fel­merül ez a kérdés: Vájjon Zola stílusában irt regényt, vagy pornográfiát olvasunk-e ? Nekem Zola regénynek tet­szik, de félek, hogy az ilyen Írás­hoz nem szokott amerikai olva­sók közül sokan pornográfiának fogják tartani, mint ahogyan sokan csak érzékingerlő pornog­ráfiát látnak a múzeumok mezí­telen nőt ábrázoló képeiben, hi­ába festette azokat a legna­gyobb mester is. Viszont az is tény, hogy a nagy vagyonnal rendelkező, teljesen parazita éle­tet élő főurak életében a nemi vágyak kielégítése igen nagy szerepet' játszik s a jellemfestés nélkül nagyon hiányos maradna. TIPIKUS ALAKOK Hogy vájjon Zilahy alakjai hűen kopirozzák-e a magyar* arisztokratákat, én bizony nem tudom megmondani, ezen a té­ren már igazán nem vagyok szakértő, de úgy képzelem, hogy a szerző a hőseire ráadta szá­mos arisztokratának a tulajdon­ságait s amikor lefesti őket az olvasó ráismer az általa valami­kor látott valamelyik élősdire. És mint ahogy egyesek ráismer- mernek a garázda ulánus tiszt­re, úgy mások ráismernek arra a “Dupi” (Dukay) grófra, aki valami semmiségért botjával arcbavágja egyik hivatalnokát, de pár óra múlva megbánja a gazságát, maga elé hivatja te­hát a szegény áldozatot és ke- zetnyujtva feléje mondja: “Mos­tan megbocsájtok magának!” Mások viszont arra a mágnás­ra ismernek rá, akit megijeszt az 1919-es magyar forradalom, amelynek idejét Bécsben töltik el s arra gondol, hogy jó lesz, ha a gyerekek valami munkát tanulnak, mert nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Ki is adja azonnal a rendeletet, hogy ezen­túl a gyerekek öltöztetésénél az inas lábára huzza ugyan a gye­rek cipőjét, de a zsinórt már magának a gyereknek kell be­fűzni, hadd tudja meg, hogy mi a munka! A regény tele van ily jellemző dolgokkal, amelyekből azonban helyszűke miatt többet nem sorolhatok fel. babázik, nehogy a Habsburg ház kifogyjon. A KIRÁLYI SZÍV Végre elérkezünk 1922 márci­usának közepéhez, amikor Ká­roly megbetegszik. Krisztina ápolja, de a volt király április elején meghal. Az orvosok fel­boncolják, kiveszik a szivét, amit egy tálcára, helyeznek, ami Krisztina kezében van. így tel­jesedett be a jóslat. És végül a királyi szivet egy vödörbe te­szik, másnap a szemétdombra vetik, ahol egy veréb felfalja. De hát hogyan szabad ilyesmit írni történelmi alakról? — kér­dezi az olvasó. Zilahy aki a való­ságot a mesével annyira össze­keveri, hogy az olvasó a szó szo­ros értelmében nem is tudja, mi­kor olvas valódi tényt és mikor mesét, maga is érzi, hogy erre a kérdésre választ kell adnia. És a válasza igen egyszerű. Az ilyen nagymérvű valótlanság már nem hazugság, — mondja — ha­nem KÖLTÉSZET s az olvasóra bízza, hogy hámozza ki magá­nak, hogy ebben a műben mi a valóság és mi a költészet. Úgy vélem, hogy ez a nagy­szabású mü a végefelé ellaposoi dik. A Zia története ugyan még mindig nagyon érdekfeszitő, de a harmadik részben az egyre gyorsabb iramban változó ese­mények hatását már nem lát­juk olyan tisztán a szereplőkön, mint az előző részekben. Pedig ez a rész a fasizmus és náciz­mus uralomrajutását foglalja magában. De azonkívül a sokat szenvedő Zia esete, a szorgalmar- san dolgozó György, az öregsé­gére lecsendesült és más jóté­konyságra is hajlandó Dukay tettei szimpátiát váltanak ki az olvasóból és a szerző talán már már nem is kívánja annak a pa­razita osztálynak a kiirtását, amelyet előzőleg "egy nemzet gyilkosainak” nevez. A regény legérdekesebb és egyben a legbizarabb része a második rész, Krisztina grófnő története. Részben a szerző me­séjéből, részben Krisztina nap­lójából (amelyet természetesen szintén a szerző irt) megtudjuk, hogy ez a lány már 14 éves ko­rában másállapotba esett az úszómesterétől. Később egy bu­dai jósnő megjósolja neki, hogy “egy királynak a szivét fogja a kezében tartani”. És attól fog­va aztán nem tudjuk, hogy váj­jon Krisztina, avagy Habsburg Károly történetét olvassuk-e? Krisztina ugyanis beleszeret az akkor még csak főherceg Ká­rolyba s el is éri, hogy később, amikor Károly már trónörökös és nős, két gyermeknek az atyja, egy szerelmes éjszakát töltenek együtt. Még később, amikor Fe­renc József halála után IV. Ká­roly király lesz belőle, Krisztina mindenféle titkos megbízatáso­kat végez számára, többek kö­zött ő közvetíti Károlynak a szö­vetségesekhez küldött titkos bé­keajánlatát is. A háború után követi Károlyt Madeira szigeté­re, a száműzetésbe, ahol részben irodai munkát végez számára, részben pedig dajkálja a sok gyereket, mert Zita királyasz- szony a nagy nyomor (?) dacá­ra is csaknem minden évben le­ELKÉSETT MESTERMÜ És talán ebben találjuk ennek a hatalmas regénynek a tragé­diáját, meg abban, hogy már későn érkezett. A történelem el­intézte, — alaposan elintézte azt a parazita osztályt, sokkal ala­posabban, mint Zilahy várta, vagy remélte. Valószínű, hogy a jelenleg New Yorkban lakó Zi­lahy úgy gondolta, hogy “üsd agyon, de nagyon!” Talán saj: nálattal nézi a tökéletes “likvi­dálást” s azért nem megy ha­za. A kiadó értesítése szerint Zi­lahy a háború alatt, amikor el­rejtőzve élt a nyilasok elől, irta ezt a könyvet. Nem tudom, hogy kiadták-e már otthon, de bizonyos, hogy ott már lekéste azt a célt, amire szánták s most már csak élvezetes, vagy gyűlö­letes olvasmány lesz az olvasó politikai pártállása szerint. Itt nagyobb hasznot hajtana, ha igazán amerikai olvasók kezébe jutna, de tartok attól, hogy ez a terjedelmes társadalmi regény a brilliáns epizódok dacára is ne­héz olvasmány marad azoknak, akik a magyar viszonyokat, a magyar történelmet nem isme­rik. Geréb József

Next

/
Oldalképek
Tartalom