Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-05 / 1565. szám
4 oldal t BÉRMUNKÁS 1949. február 5. BÉRMUNKÁS va“! Nohát kérem, verseidre kelhet ezekkel akármelyik nagyhazug is? Kell-e még tovább is kutatnunk a hazugság nagybajnoka után? (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: .Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ____________$2.00 Félévre .................. LOO Six Months _ 1.00 Egyes szám ára ...... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A magyar korona Amerikai lapok jelentése szerint az Egyesült Államok kormánya nem akarja visszaadni Magyarországnak a magyar koronát, amit a nyilasok a háború utolsó heteiben nyugatra hurcoltak és most az amerikaiak kezében van. A hírek szerint az amerikai kormány Spellman bíboros kérésére tagadta meg a korona kiadását. Nem vagyunk ugyan babonásak, de azért komolyan hisszük, hogy a korona olyan ékszer, amely gyakran szerencsétlenséget hoz annak, aki viseli és csaknak mindig romlását jelenti annak az országnak, amelyben viselik. Magyarország ezer esztendős története is igazolja ezt a hitet. Éppen azért, egész komolyan azt ajánljuk a magyar kormánynak, hogy AJÁNDÉKOZZA EZT A KORONÁT AMERIKÁNAK. Először is! Magyarország már köztársaság és reméljük, hogy soha többé nem lesz szüksége koronára. Másodszor; vegyék tekintetbe, hogy Amerikában szerfelett ájtatos tisztelettel tekintenek az ilyen ereklyére. De azonkívül amily gyors iramban nyirbálják most itt a demokratikus eszméket, nem lehet tudni, hogy bizonyos idő múltán nem-e kapnak kedvet a királyságra? És akkor nagyon jól jön egy ilyen korona, ha mindjárt ócska is. Manapság már úgy sem tudnak koronát csinálni, kihalt ez a mesterség, helyette inkább a korona megsemmisítésének szaktudománya emelkedett. De azt is tudjuk, hogy az ilyen koronázásokat mindig a főpapok intézik. Lehet, hogy Spellman bíboros, aki Mussolinit is dicsérte, talán már számit is arra, hogy valakit királlyá koronáz és azért készenlétben akar tartani egy koronát, bármilyen ütött- kopott is legyen az. És ha már itt tartunk, ajánljuk még azt is, hogy a koronával együtt ajándékozza a magyar kormány Amerikának Zitát, Ottót, meg a többi Habsbrug gyerekeket és ráadásul adja még Eckhardtot is az összes monarkistákkal együtt, — ne mondják az amerikaiak, hogy “smucig” a magyar! Jelentkezett a legnagyobb hazug Amerikában egyre népszerűbbek lesznek a “hazug klubbok”, amelyek tagjai azzal szórakoznak, hogy időközönként összejönnek és hihetetlen nagy hazugságokkal mulattatják egymást. Évenként, — rendesen igy farsang táján, — nagy hazugság-versenyeket rendeznek és gondos elbírálás után kiválasztják az ország “legnagyobb hazugját”, aki egy éven át viseli ezt a bajnoki címet. Kedves, ártalmatlan szórakozás ez, mert a furfangos hazugságok gyakran mulattatóak s azért időközönként mi is leszoktuk közölni lapunkban a dijatnyert hazugságot. Az idén azonban már többet is tehetünk, megkönnyithetjük a bírálóbizottság nehéz munkáját, mert megtaláltuk a szenzón legnagyobb hazugságát az Amerikai Magyar Népszava véletlenül kezünkbekerült január 14- iki számában. Miután ez is szerfelett kacagtató, nem állhatjuk meg, hogy tovább ne adjuk olvasóinknak. Már csak azért is, mert lapunk olvasói igen jól tudják, hogy az Amerikai Magyar Népszava negyedszázadon át megfizetett, félhivatalos szócsöve volt az összes Horthy kormányoknak. Híven szolgálta Horthy Miklóst, a fasizmus megteremtőjét, századunk legnagyobb bestiáját, majd vele együtt Mussoünit és Hitlert is, nem csak a háború alatt éppen úgy, mint amilyen híven szolgálja most is ezt a förtelmes eszmét. Az Amerikai Magyar Népszava volt az egyetlen idegennyelvü amerikai újság, amely oly szemérmetlenül szolgálta Horthyt és Hitlert még a háború alatt is, hogy az amerikai sajtóiroda vezetője, Elmer Davis, erőshangu nyílt levélben intette meg ezt a szennylapot. Ezt a levelet minden laphoz elküldték, mi is leközöltük és az olvasók bizonyára emlékszenek még rá. Ez a százpercentes fasiszta lap most a Magyar Jövővel vitatkozik, hogy melyikük harcolt a fasizmus ellen. Ebben a vitában aztán ezt Írja: A fasizmus elleni harc szükségességét az Amerikai Magyar Népszava hirdette kezdettől fogva, nem pedig a Magyar Jövő, amely akkor kezdte csak a fasizmus elleni harc szükségességét hirdetni, amikor Hitler megtámadta Oroszországot. Ez aztán döfi!! Az Amerikai Magyar Népszava hirdette a fasizmus elleni harc szükségességét! És méghozzá “kezdettől fogUgyan mit szólna Goebbels mester ehhez a hazugsághoz? Mert az is értette ám az Uyesmit, ha nem is annyira, mint az Amerikai Magyar Népszava szerkesztői. És mit szól hozzá Hinder? Nem az a Hinder, aki Goebbelsszel együtt már nem szólhat semmit, hanem a másik, a Marci, — az “ezredes”, — aki a Bányászlapban leközölt életrajzában megírta, hogy ő hordta az Amerikai Magyar Népszavának a Horthy kormánytól a dollárokat. Mert a Népszaváéknál már akkor is többre becsülték az amerikai dollárokat a magyar pengőnél. És ugyan miért küldözgették Horthy Miklósék a dollárokat az Amerikai Magyar Népszavának? Mint most halljuk, csak azért, hogy ez a szennylap a “fasizmus elleni harc szükségességét hirdesse”, noha “kezdettől fogva” csak úgy küzdött a fasizmus ellen, mint ahogy küzd most is, pülanatnyi szünetnélküli készésggel szolgálattal. Igazán arcátlan merészség kell ahoz, hogy a fasizmusnak azt a támogatását és szolgálatát, amit ez a dögvészes eszme az Amerikai Magyar Népszava részéről “kezdetől fogva” kapott és kap még ma is, fasizmus elleni- harcnak nevezzék! Tisztelettel jelentjük a hazugság-bajnokot kiválasztó bizottságnak, ne kutasson tovább, adja oda az idei nagy dijat az Amerikai Magyar Népszava szerkeszőinek. Egyről-Masról (Folytatás a 2-ik oldalról) pedig az elsőfokú bíróság döntésének a végleges jóváhagyása volt és néhány hónapi “szabadság” után ismét visszatért Leavenworthba. EZALATT az idő alatt megalakult az amerikai Kommunista Párt és annak vezérei nagy erőfeszítést fejtettek ki, hogy íz IWW-t a párt szekere elé fogják. A szervezeten belül és kívül folyt a harc, amit ideiglenesen félbeszakított a meghívás a “Vörös Szakszervezeti Internacio- nálé” kongresszusára, amely Moszkvában volt megtartva. • A delegátus mint megfigyelő részt vett a kongresszuson es visszatérve jelentése és ajánlata a csatlakozás ellen volt, ami a harc kiujulását jelentette. Közbe azonban elérkezett a fegyverszünet első évfordulója és ezzel a “Centrália Tragédia”, amikor a hazafias csőcselék megtámadta az IWW helyiségét és mivel a támadás előre 'megfontolt szándékkal történt, amiről tudtak az IWW tagjai és követelték a hatóságoktól, hogy a helyiséget lássa el kellő védelemmel, amit megtagadtak. Erre az IWW tagjai jogtanácsoshoz fordultak tanácsért, aki azt ajánlotta, hogy ha a hatóságok nem hajlandók védelmet nyújtani, vállalja a tagság. Úgy is történt és amikor a csőcselék megtámadta a helyiséget, minden rendelkezésére álló eszközzel védelmezték a bent- levők. A támadók vezérei, akik az ajtókat betörték, életükkel fizettek és mindkét oldalon sok volt a sebesült. A tragédia azonban itt nem ért véget, hanem a bosszúért lihegő csőcselék azon éjjel elfogta az IWW egy tagját és a város határában meglincselték Wesley Everest. A hatóságok is munkához láttak és a helyiség védelmezői közül kilencet és a jogtanácsost gyilkosság vádja alá helyezték. A tárgyaláson Chaplin, mint a Federated Press hírszolgáltató I vállalat tudósítója vett részt és tapasztalatait könyvében részletesen ismerteti. A tárgyalás eredménye, mint ismeretes: két vádlottat felmentettek, egyet őrültnek nyüváni- tottak és hetet — egyenként — negyven évi börtönre Ítéltek el. (Folytatás a jövő héten) ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, aniig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. • E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belUL <
