Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-05 / 1565. szám

♦ 1949. február 5. BÉRMUNKÁS 1949. január 29. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. “WOBBLY” * EZZEL a címmel jelent meg Ralph Chaplin könyve a Univer­sity of Chicago Press kiadásá­ban a közelmúlt hónapokban. A könyv rendes 6x9 nagyságú 428 oldalas fekete vászonkötésü és a könyvpiacon öt dollárért árusít­ják. Körülbelül egy évvel ezelőtt értesültem arról, hogy Chaplin egy -könyv megírásán dolgozik — e hasábokon említést is tet­tem arról — és ismerve az ame­rikai munkásmozgalomban ki­fejtett munkálkodását, velem együtt sokan nagy érdeklődéssel várták a könyv megjelenését. ; Amikor az végre megjelent és olvastam a “kedvező” kriti­kát a polgári lapokban, érdeklő­désem a köny iránt nem fokozó­dott, hanem ellenkezőleg nagyon alászállt, mert a kritikából Ítél­ve az a nézetem alakult ki, hogy ha a “vörösfalók” és “boszor­kány vadászok” ily “nagy elis­meréssel” nyilatkoznak Chaplin könyvéről, az semmi esetre sem szolgálhatja azt a célt, amit mi elvártunk attól. Talán nem is vásároltam vol­na meg a könyvet ezek után — mert öt dollárt sokkal haszno­sabb célra fordíthattam volna a mozgalomban — ha nem érdek­lődnének a könyv iránt oly so­kan, sőt oly eszme is felvetődött, hogy Chaplin könyve valószínű­iig szervezetünk az Industrial Workers of the World (IWW) hü történetét ismerteti és mint ilyent ajánlatos volna magyarra fordítani és piacra vinni. Miután elolvastam a könyvet, megkísér­lem az aziránti érdeklődéseket kielégíteni. Bár a tény az, hogy Chaplin életének legfontosabb periódu­sát az IWW-ban töltötte el és könyvének leghosszabb fejezete ezeket az eseményeket idézi fel, mégis azt hiszem, hogy könyve Címének sokkal megfelelőbb lett volna az “EX-WOBBLY” cim. Az IWW történetének épen- séggel nem lehet nevezni a köny­vet — inkább Chaplin életrajzá­nak — mert a könyvben nagy­részben azok az események van­nak felemlítve, amelyek Chaplin aktivitásával közvetlen kapcso­latba voltak, amelyek csak egy részét képezik az IWW harcos történetének és az nem Chaplin­nel kezdődött és nem ért véget, amikor Chaplin meghasonlott az IWW-val. De ne vágjunk az ese­mények elébe, hanem vegyük sorjába. ' A KÖNYV első fejezete Chap­lin gyermekkorával foglalkozik, melyet Chicago déli részén töl­tött el. Szüléi sátoros kocsin (covered wagon) vádoroltak a múlt Század végi vádorokkal, ku­tatva a boldogulás lehetőségét és Kánsas államban telepedtek lé, ahol akkor még a termőföl- cleket csak le kellett “foglalni” és amennyit lefoglalt, annyi volt az övé. A viszonyok azonban ott nem kedveztek és ismét útnak indí­tották a sátoros kocsit és Chica­góba telepedtek le. Apja a vasút­nál dolgozott amikor a ’90-es évek elején kitört a sztrájk ott és a hosszú hónapokig tartó sztrájk nagy megpróbáltatások elé állította a családot. A sztrájkban nem csak a va­súti munkások, hanem felesége­ik és gyermekeik is harcoltak a rendőrséggel és fegyveres béren­cekkel és az első leckét abban az időben kapta Ralph az osz- tályharban. Sohasem felejtette el apja arcán az eltorzult kife­jezést, amikor egy este haza­tért és lehangoltan mondotta anyjának: “elveszítettem a mun­kámat. Sztrájktörőket tettek a helyünkre.” A hosszú és bukott sztrájk, majd az azt követő munkanélkü­liség korán munkára kényszeri- tette őt és egy közelben levő könyvüzletben talált alkalma­zást, mint kifutó fiú. Munkaköz­ben alkalma volt az ott levő könyveket böngészni és előtte sok érthetetlen kérdésre talált azokban feleletet, amelyekből megértette, hogy miért van munkanélküliség, sztrájk, stb. amelyek mindennapi életükkel szoros összefüggésbe voltak. A rajz és festészet már kis korától érdekelte és elemi isko­lái elvégzése után a festészeti pályára lépett, de szabad idejé­ben gyakran összejött szocialis­tákkal és rövid idő után nem csak hallgatta a szocialista párt utcai szónokait, hanem ő maga is mindgyakrabban beszélt ily gyűléseken és egyik legaktívabb tagja lett a Szocialista Pártnak. Mint osztálytudatos munkás nem bírta tétlenül nézni a rab­szolga viszonyokot, amelyek a stúdiókban uralkodtak és a bá­násmódot, melyben az “artis­táknak” része volt, a “job” utá­ni vágy vándorbotot nyomott a kezébe és része lett a milliós tö­megű vándormunkásoknak, akik az ország egyik szélétől a má­sikig vándorolnak a munkaalkal­mak után. Gyalog, vagy tehervonatokon utaztak, tanyákon, vagy kedve­ző időben a szabadban az úgy­nevezett “jungles”-ben aludtak és étkeztek ,ahol a vándormun­kások százai jönnek naponta “vonatváltás” közbe és ott is­merkedett meg az amerikai munkásság igazi sorsával. De úgyszintén ott ismerte meg az Industrial Workers of the World (IWW) a forradalmi Ipari Uni- onizmus elméletét is és attól az időtől minden energiáját és te­hetségét ezen eszme terjesztésé­re és megvalósítására fordítot­ta. ABBAN az időben Európában már javában dühöngött az első világháború és Amerikában is nagyban folyt a “preparedness” — a készülődés — és mint for­radalmár, minden energiáját a háború elleni agitációra fordí­totta. Amikor a kötelező soro- zási törvény életbe lépett és sok millió fiatal emberrel ő is a so­rozás alá esett, mint “öntuda­tos ellenálló” regisztrált a soro­zó bizottságnál. Közben szerkesztője lett az IWW hivatalos lapjának és ké­sőbb egyike azon 166 vádlott­nak, akiket Chicagóban vád alá helyeztek és közülök több mint százat 5, 10 és húsz évi börtön­re ítéltek el. Chaplin egyike volt a “húsz éveseknek”. Néhány évet töltött el a Lea- ventworthi szövetségi börtönbe mire sikerült a védelemnek az ügyet a szövetségi Supreme Court elé vinni és amig az dön­tést hozott, több vádlottal egye­temben Chaplint is szabadlábra helyezték 30 ezer dollár biztosí­ték ellenében. A könyv ezen fejezetében foglalkozik az IWW célkitűzésé­vel és harcaival, mely kétségte­lenül a legizgalmasabb periódu­sa a huszadik század amerikai munkásmozgalmának. A nyuga­ti ércbányákban vívott harcok; a Lawrenci szövőgyári sztrájk; a pattersoni selyem szövők har­ca ; az akroni gumigyári sztrájk; a földművelés, erdőirtás és fü- részmalmokban foglalkoztatott rabszolgák szervezése és emberi sorsra emelése; a szólás szabad­sági harcok szerte az országban; Joe Hill törvényes meggyilkolá­sa Salt Lake Cityben oly bűn­ért, amit el nem követett; az Everett-i “véres vasárnap” tör­ténete, amikor a fegyveres bé­rencek sortüzzel fogadták a szó­lásszabadsági harcosokat és 5- öt közülök agyonlőttek és több mint harmincat megsebesítettek. Mivel a fegyveres bérencek kö­zül is kettő a fűbe harapott, az életben maradt szólásszabadsági harcosokat — számszerint 294- et — mind letartóztatták és kö­zülök 74 ellen gyilkossági vád at emeltek. KÖZBE az Egyesült Állami k hivatalosan is belépett a hábo­rúba és a nagy probléma volt ez IWW-nak mint forradalmi szer­vezetnek állást foglalni. Bár az­iránt semmi kétség nem volt, hogy a háború imperialista cé­lokért folyik és a munkásosz­tály érdekei ellen. A kérdés hosszú ideig — el­méletben — eldönthetetlen ma­radt, mert a Központi Végrehaj­tó Bizottság nem tudott egyön­tetű határozatra jutni és a gyű­lés feloszlott határozat nélkül, de a gyakorlatban a tagság tevé­kenysége erősen háború ellenes volt. Az egész vonalon gyakran megismétlődő bérharcok nagy­ban zavarták a háború sikeres menetét és a szövetségi kong resszus nem késett “alkalmi tör vényt” hozni, amelynek segítsé­gével megindították a gőzhen­gert az IWW lehengerelésére. A háborús hisztériától megva­dult csőcselék már amúgy is korlátlanul garázdálkodott min­denfelé és ily csőcselék lincselés- nek esett áldozatul Frank Litt­le, az IWW Központi Végrehaj­tó Bizottságának tagja, aki a Butte-i ércbányászok harcának irányítását intézte. A sajtó, szószék és minden hivatalos és nem hivatalos fó­rum a legvadabb gyűlöletet szí­totta az IWW ellen és a razziák napirenden voltak a helyiségek ellen szerte az egész országban. A chicagói központi épület, ahol az Egyetemes Központ mellett voltak az összes Ipari Szerveze­tek központjai, az összes lapok szerkesztőségei és a szervezet nyomdája állandó megfigyelés és mindenkit letartóztattak, bői és aki ott megjelent és el­hagyta az épületet, mindenkit egy “kopó” követett, hogy hová megy? A központba érkező és kime­nő leveleket mind elfogták és egy szeptemberi napon végre­hajtották a razziát a központ ellen, minden zugot átkutattak it, a bánásmódot, mely alatt Mint a hivatalos lap szerkesztő­je Chaplin is a “hálóba került” a többi szerkesztők és tisztvise­lőkkel egyetemben és a vád alá helyezettek számát később 166- ra egészítették ki, akiket az or­szág külömböző részein fogtak el és hurcoltak Chicagóba. Hónapokat vett egénybe, amig összefogdosták az életben levőket azok közül, akik ellen el­fogatási parancs volt kibocsát­va és az első kihallgatás decem­berben volt. Ezt követőleg ismét három hónapot vett igénybe a hatóságnak, amig a vádat elő­készítették és a tárgyalást meg­kezdték. A tárgyalás öt teljes hónapot vett igénybe és az esküdtszék nem egészen egy órai “tanács­kozás” után hozta meg az Ítéle­tet, mely szerint a vádlottakat bűnösnek mondotta ki az elle­nük emelt “bűnök” elkövetésé­ben. A tárgyalást vezető Landis bí­ró az ítéletet 5-től 20 évig terje­dő börtön büntetésben állapítot­ta meg és pár napon belül vonat­ra rakták az elitélteket és elszál­lították Leavenworth börtöné­be. A TOVÁBBIAKBAN ismerte­ti a leavontworthi tapasztalata­it, a bánásmódot, mely alatt a “az erősek megrokkannak és a gyengék megőrülnek” a foglal­kozást, tékezést stb. stb. Emlí­tést tesz többekről akikkel ott “találkozott” “hírneves” és név­telenek — többek között ott ta­lálkozott Earl Browder-rel az amerkiai kommunista párt ké­sőbbi fővezérével, akit “öntuda­tos ellenállásért” Ítéltek el egy évi és négy napi börtönre — for­radalmárokkal, katonaszökevé­nyek és “lázadók”, bankárok és pénzhamisítók és a társadalom minden rétegéből valókkal. Közbe az Egyetemes Védelmi Bizottság minden követ meg­mozgatott az ítélet megfellebbe- zésére, ami végre sikerrel járt és a fellebbezés a szövetségi Sup­reme Court elé került. Amig az ügy a Supreme Court előtt volt, lehetővé vált a vádlottakat biz­tosíték ellenében kiváltani, ami tekintettel nagy számukra és egy-egyre 20 és 30 ezer dolláros biztosítékot szabtak ki, megle­hetős nehéz feladata volt annak előteremtése. De minden nehézség dacára si­került — különösen a húsz éve­sek közül — kiválasztani és ezek között volt Chaplin is. Visszatérve munkahelyeikre, minden energiájukat a közvéle­mény felrázására fordították a politikai foglyok részére általá­nos amnesztiát kieszközölni, ami azonban nem sikerült a Supre­me Court döntése előtt, amely (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom