Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-05 / 1565. szám
♦ 1949. február 5. BÉRMUNKÁS 1949. január 29. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. “WOBBLY” * EZZEL a címmel jelent meg Ralph Chaplin könyve a University of Chicago Press kiadásában a közelmúlt hónapokban. A könyv rendes 6x9 nagyságú 428 oldalas fekete vászonkötésü és a könyvpiacon öt dollárért árusítják. Körülbelül egy évvel ezelőtt értesültem arról, hogy Chaplin egy -könyv megírásán dolgozik — e hasábokon említést is tettem arról — és ismerve az amerikai munkásmozgalomban kifejtett munkálkodását, velem együtt sokan nagy érdeklődéssel várták a könyv megjelenését. ; Amikor az végre megjelent és olvastam a “kedvező” kritikát a polgári lapokban, érdeklődésem a köny iránt nem fokozódott, hanem ellenkezőleg nagyon alászállt, mert a kritikából Ítélve az a nézetem alakult ki, hogy ha a “vörösfalók” és “boszorkány vadászok” ily “nagy elismeréssel” nyilatkoznak Chaplin könyvéről, az semmi esetre sem szolgálhatja azt a célt, amit mi elvártunk attól. Talán nem is vásároltam volna meg a könyvet ezek után — mert öt dollárt sokkal hasznosabb célra fordíthattam volna a mozgalomban — ha nem érdeklődnének a könyv iránt oly sokan, sőt oly eszme is felvetődött, hogy Chaplin könyve valószínűiig szervezetünk az Industrial Workers of the World (IWW) hü történetét ismerteti és mint ilyent ajánlatos volna magyarra fordítani és piacra vinni. Miután elolvastam a könyvet, megkísérlem az aziránti érdeklődéseket kielégíteni. Bár a tény az, hogy Chaplin életének legfontosabb periódusát az IWW-ban töltötte el és könyvének leghosszabb fejezete ezeket az eseményeket idézi fel, mégis azt hiszem, hogy könyve Címének sokkal megfelelőbb lett volna az “EX-WOBBLY” cim. Az IWW történetének épen- séggel nem lehet nevezni a könyvet — inkább Chaplin életrajzának — mert a könyvben nagyrészben azok az események vannak felemlítve, amelyek Chaplin aktivitásával közvetlen kapcsolatba voltak, amelyek csak egy részét képezik az IWW harcos történetének és az nem Chaplinnel kezdődött és nem ért véget, amikor Chaplin meghasonlott az IWW-val. De ne vágjunk az események elébe, hanem vegyük sorjába. ' A KÖNYV első fejezete Chaplin gyermekkorával foglalkozik, melyet Chicago déli részén töltött el. Szüléi sátoros kocsin (covered wagon) vádoroltak a múlt Század végi vádorokkal, kutatva a boldogulás lehetőségét és Kánsas államban telepedtek lé, ahol akkor még a termőföl- cleket csak le kellett “foglalni” és amennyit lefoglalt, annyi volt az övé. A viszonyok azonban ott nem kedveztek és ismét útnak indították a sátoros kocsit és Chicagóba telepedtek le. Apja a vasútnál dolgozott amikor a ’90-es évek elején kitört a sztrájk ott és a hosszú hónapokig tartó sztrájk nagy megpróbáltatások elé állította a családot. A sztrájkban nem csak a vasúti munkások, hanem feleségeik és gyermekeik is harcoltak a rendőrséggel és fegyveres bérencekkel és az első leckét abban az időben kapta Ralph az osz- tályharban. Sohasem felejtette el apja arcán az eltorzult kifejezést, amikor egy este hazatért és lehangoltan mondotta anyjának: “elveszítettem a munkámat. Sztrájktörőket tettek a helyünkre.” A hosszú és bukott sztrájk, majd az azt követő munkanélküliség korán munkára kényszeri- tette őt és egy közelben levő könyvüzletben talált alkalmazást, mint kifutó fiú. Munkaközben alkalma volt az ott levő könyveket böngészni és előtte sok érthetetlen kérdésre talált azokban feleletet, amelyekből megértette, hogy miért van munkanélküliség, sztrájk, stb. amelyek mindennapi életükkel szoros összefüggésbe voltak. A rajz és festészet már kis korától érdekelte és elemi iskolái elvégzése után a festészeti pályára lépett, de szabad idejében gyakran összejött szocialistákkal és rövid idő után nem csak hallgatta a szocialista párt utcai szónokait, hanem ő maga is mindgyakrabban beszélt ily gyűléseken és egyik legaktívabb tagja lett a Szocialista Pártnak. Mint osztálytudatos munkás nem bírta tétlenül nézni a rabszolga viszonyokot, amelyek a stúdiókban uralkodtak és a bánásmódot, melyben az “artistáknak” része volt, a “job” utáni vágy vándorbotot nyomott a kezébe és része lett a milliós tömegű vándormunkásoknak, akik az ország egyik szélétől a másikig vándorolnak a munkaalkalmak után. Gyalog, vagy tehervonatokon utaztak, tanyákon, vagy kedvező időben a szabadban az úgynevezett “jungles”-ben aludtak és étkeztek ,ahol a vándormunkások százai jönnek naponta “vonatváltás” közbe és ott ismerkedett meg az amerikai munkásság igazi sorsával. De úgyszintén ott ismerte meg az Industrial Workers of the World (IWW) a forradalmi Ipari Uni- onizmus elméletét is és attól az időtől minden energiáját és tehetségét ezen eszme terjesztésére és megvalósítására fordította. ABBAN az időben Európában már javában dühöngött az első világháború és Amerikában is nagyban folyt a “preparedness” — a készülődés — és mint forradalmár, minden energiáját a háború elleni agitációra fordította. Amikor a kötelező soro- zási törvény életbe lépett és sok millió fiatal emberrel ő is a sorozás alá esett, mint “öntudatos ellenálló” regisztrált a sorozó bizottságnál. Közben szerkesztője lett az IWW hivatalos lapjának és később egyike azon 166 vádlottnak, akiket Chicagóban vád alá helyeztek és közülök több mint százat 5, 10 és húsz évi börtönre ítéltek el. Chaplin egyike volt a “húsz éveseknek”. Néhány évet töltött el a Lea- ventworthi szövetségi börtönbe mire sikerült a védelemnek az ügyet a szövetségi Supreme Court elé vinni és amig az döntést hozott, több vádlottal egyetemben Chaplint is szabadlábra helyezték 30 ezer dollár biztosíték ellenében. A könyv ezen fejezetében foglalkozik az IWW célkitűzésével és harcaival, mely kétségtelenül a legizgalmasabb periódusa a huszadik század amerikai munkásmozgalmának. A nyugati ércbányákban vívott harcok; a Lawrenci szövőgyári sztrájk; a pattersoni selyem szövők harca ; az akroni gumigyári sztrájk; a földművelés, erdőirtás és fü- részmalmokban foglalkoztatott rabszolgák szervezése és emberi sorsra emelése; a szólás szabadsági harcok szerte az országban; Joe Hill törvényes meggyilkolása Salt Lake Cityben oly bűnért, amit el nem követett; az Everett-i “véres vasárnap” története, amikor a fegyveres bérencek sortüzzel fogadták a szólásszabadsági harcosokat és 5- öt közülök agyonlőttek és több mint harmincat megsebesítettek. Mivel a fegyveres bérencek közül is kettő a fűbe harapott, az életben maradt szólásszabadsági harcosokat — számszerint 294- et — mind letartóztatták és közülök 74 ellen gyilkossági vád at emeltek. KÖZBE az Egyesült Állami k hivatalosan is belépett a háborúba és a nagy probléma volt ez IWW-nak mint forradalmi szervezetnek állást foglalni. Bár aziránt semmi kétség nem volt, hogy a háború imperialista célokért folyik és a munkásosztály érdekei ellen. A kérdés hosszú ideig — elméletben — eldönthetetlen maradt, mert a Központi Végrehajtó Bizottság nem tudott egyöntetű határozatra jutni és a gyűlés feloszlott határozat nélkül, de a gyakorlatban a tagság tevékenysége erősen háború ellenes volt. Az egész vonalon gyakran megismétlődő bérharcok nagyban zavarták a háború sikeres menetét és a szövetségi kong resszus nem késett “alkalmi tör vényt” hozni, amelynek segítségével megindították a gőzhengert az IWW lehengerelésére. A háborús hisztériától megvadult csőcselék már amúgy is korlátlanul garázdálkodott mindenfelé és ily csőcselék lincselés- nek esett áldozatul Frank Little, az IWW Központi Végrehajtó Bizottságának tagja, aki a Butte-i ércbányászok harcának irányítását intézte. A sajtó, szószék és minden hivatalos és nem hivatalos fórum a legvadabb gyűlöletet szította az IWW ellen és a razziák napirenden voltak a helyiségek ellen szerte az egész országban. A chicagói központi épület, ahol az Egyetemes Központ mellett voltak az összes Ipari Szervezetek központjai, az összes lapok szerkesztőségei és a szervezet nyomdája állandó megfigyelés és mindenkit letartóztattak, bői és aki ott megjelent és elhagyta az épületet, mindenkit egy “kopó” követett, hogy hová megy? A központba érkező és kimenő leveleket mind elfogták és egy szeptemberi napon végrehajtották a razziát a központ ellen, minden zugot átkutattak it, a bánásmódot, mely alatt Mint a hivatalos lap szerkesztője Chaplin is a “hálóba került” a többi szerkesztők és tisztviselőkkel egyetemben és a vád alá helyezettek számát később 166- ra egészítették ki, akiket az ország külömböző részein fogtak el és hurcoltak Chicagóba. Hónapokat vett egénybe, amig összefogdosták az életben levőket azok közül, akik ellen elfogatási parancs volt kibocsátva és az első kihallgatás decemberben volt. Ezt követőleg ismét három hónapot vett igénybe a hatóságnak, amig a vádat előkészítették és a tárgyalást megkezdték. A tárgyalás öt teljes hónapot vett igénybe és az esküdtszék nem egészen egy órai “tanácskozás” után hozta meg az Ítéletet, mely szerint a vádlottakat bűnösnek mondotta ki az ellenük emelt “bűnök” elkövetésében. A tárgyalást vezető Landis bíró az ítéletet 5-től 20 évig terjedő börtön büntetésben állapította meg és pár napon belül vonatra rakták az elitélteket és elszállították Leavenworth börtönébe. A TOVÁBBIAKBAN ismerteti a leavontworthi tapasztalatait, a bánásmódot, mely alatt a “az erősek megrokkannak és a gyengék megőrülnek” a foglalkozást, tékezést stb. stb. Említést tesz többekről akikkel ott “találkozott” “hírneves” és névtelenek — többek között ott találkozott Earl Browder-rel az amerkiai kommunista párt későbbi fővezérével, akit “öntudatos ellenállásért” Ítéltek el egy évi és négy napi börtönre — forradalmárokkal, katonaszökevények és “lázadók”, bankárok és pénzhamisítók és a társadalom minden rétegéből valókkal. Közbe az Egyetemes Védelmi Bizottság minden követ megmozgatott az ítélet megfellebbe- zésére, ami végre sikerrel járt és a fellebbezés a szövetségi Supreme Court elé került. Amig az ügy a Supreme Court előtt volt, lehetővé vált a vádlottakat biztosíték ellenében kiváltani, ami tekintettel nagy számukra és egy-egyre 20 és 30 ezer dolláros biztosítékot szabtak ki, meglehetős nehéz feladata volt annak előteremtése. De minden nehézség dacára sikerült — különösen a húsz évesek közül — kiválasztani és ezek között volt Chaplin is. Visszatérve munkahelyeikre, minden energiájukat a közvélemény felrázására fordították a politikai foglyok részére általános amnesztiát kieszközölni, ami azonban nem sikerült a Supreme Court döntése előtt, amely (Folytatás a 4-ik oldalon)
