Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-01 / 1560. szám
1949. január 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI Akik ma Kelet Európából, az úgynevezett Népi Demokráciákból Amerikába jönnek, végleges vagy ideiglenes letelepedésre, túlnyomó részben vad gyűlölettel viselkednek az ottani rendszerrel szemben. Ez igy is van rendben. Miránk nagyon megnyugtató az, hogy a volt földbirtokosok, gyárosok, bankárok, levitézlett politikusok és 'egyéb paraziták, kik elvesztették azt a lehetőséget, hogy munkanélkül dőzsölhessenek, hogy korlátlanul nyúzhassák a népet, nem szeretik a mai rendszert. Ez már magában valószínűvé teszi azt, hogy viszont a nép meg van elégedve a mai rendszerrel. A mi kormányunk valósággal dédelgeti ezeket a levitézlett tőkéseket és a náci-nyilas-fasiszta bitangságók miatt elszökött banditákat, valósággal tárt kapuk várják, kiszorítva innen azokat az elemeket, akik tényleg átszenvedték a poklok-poklát, kik tényleg hontalan földönfutók. Mutatóba itt-ott ezekből, a Hitler gázkamráiból megmenekültek közül is ide kerül egy-egy és olyanok akiknek befolyásos hozzátartozói élnek ebben az országban. Ami a meglepő, hogy ezeknek a bevándoroltaknak egy jó része éppen olyan gyűlölettel van eltelve a Népi Demokráciák iránt, mint a fent említettek, kik az> irányitói voltak annak a rendszernek, amely 6 millió zsidót pusztított el. Mi a kifogásuk a Népi Demokrácia ellen, a náci-fasizmus eme sokat szenvedett áldozatainak? Azt elismerik, hogy ezek a kormányzatok, minden lehetőt elkövetnek abban az irányban, hogy a gyalázatos antiszemitizmust megszüntessék. Eréllyel, felvilágosítással irtják azt a gazt, amelyet Horthy- Hitler banditái hintettek el a nép lelkében. Azt is elismerik, hogy a kézrekerült tömegyilko- sokkal szemben kíméletlen szigorral jár el, mert börtön, fegy- ház és akasztófa jár azoknak a banditáknak, akikre zsidó gyilkosság ténye rábizonyul. MI A PANASZ? Ezek a megmenekültek, kiknek a hozzátartozóit irtották ki a náci-fasiszta-nyüas banditák, kik örök életükben érezni fogják azt a kínzást, megalázást, koplalást, amit a koncentrációs táborokban átszenvedtek, azt nehéz- ményezik először, hogy a kormány nem adott kártérítést a bandita uralom alatt elrabolt javaikért, hogy nem szerzi vissza a legyilkolt hozzátartozóiknak a vagyonát, amelynek ők a törvényszerinti örököseik. Másodszor kifogásolják, hogy ezek a kormányzatok korlátozzák a kereskedelmet és nagyon nehézzé teszik a vagyonszerzést. Minden részvétünk és együttérzésünk velük van, hisz ártatlanul átszenvedték a poklok minden kínját, de ez nem ok arra, hogy el ne mondjuk a véleményünket ezekről a kifogásokról, amelyek végeredményben, akár tetszik, akár nem, egyvo- nalba hozza őket a kínzóikkal, a gyilkosokkal. Egy gyalázatos rendszer, logy a saját gazságaikról elterelje a figyelmet, felszabadította az állati indulatokat az emberekben és ráuszította mint bűnbakra a zsidókra. Ez a gaz eljárás nem is uj találmánya volt a Horthy-Hitler banditáknak, hiszen évezred óta, számtalan esetben, majdnem minden országban megismételték a zsidók elleni pogromokat, ha az uralkodó osztály ezt saját érdekében szükségesnek tartotta. Egy vérvád mese elég volt arra, hogy ne csak legyilkolják, kiűzzék, de ami soha sem volt mellékes, ki is rabolják a zsidókat. Ezt a régi jól bevált rendszert ismételték meg Hitlerék olyan mértékben, amilyenhez foghatót még a középkorban sem lehetett elképzelni. Akik ezt irányították, elkövették, a Népi Demokráciákban elvették a méltó büntetésüket. A bünük nem csak az volt, hogy az* ártatlan emberek millióit pusztították el, hanem hogy kifosztották, tönkretették a hazájukat is. Magyar, Lengyel, Jugoszláv országok á felszabadulás után egy romhalmaz volt, termelés, élelem, ruha és lakás nélkül. Bármennyire jogos is az élet- bemaradt zsidók kívánsága, hogy kártérítést kapjanak az elrablóit vagyonukért, figyelembe véve ezeknek az országoknak a teljes kifosztottságukat, a legnagyobb jó akarat mellett sem képesek arra, hogy kártérítést adjanak. Ezekben az országokban csak egy érték maradt meg, ez a munkaerő, a munkás két keze. A munkások egy jobb jövő reményébe, éhezve, fázva, primitiv eszközökkel, fogtak hozzá, hogy az országukat felépítsék és ma a felszabadulás után 3 évvel, minden erőfeszítés dacára is, még mindig messze vannak az ország dolgozói attól, hogy a legelemibb szükségleteik is kielégülést nyerjenek. De a folytonosan javuló helyzet ad biztatást arra, hogy a termelő osztály rövidesen túl lesz a nélkülözésen. Nem-e képtelenség az az elgondolás, hogy ez az uj rendszer, amely a teljes egyenlőségen alapszik, most a dolgozók szűkös kenyerét törje ketté és adja azoknak, akik egy bűnös kormányzat ténykedései miatt rettenetes anyagi és erkölcsi kárt szenvedtek. A másik kifogásuk még kevésbé állja meg a helyét. Az uj rendszer tervgazdálkodás alapján áll, megszabja, irányítja a termelés menetét, de ugyan akkor természetszerűleg, korlátozza, illetve ellenőrzi a termelt áru szétosztását is. Miután kevés áru van, szükségszerüleg meg kell, hogy akadályozza azt, hogy a szükségleti cikkeket nyerész-1 kedési vágyból összevásárolják I és elvonják a fogyasztók elől, illetve azt csak a fekete piacon, a dolgozók által megfizethetetlen áron adják el. Bár az uj rendszer igyekszik kiküszöbölni a közvetítő kereskedelmet, értve alatta a nagykereskedőket, hanem maga az állam, amelynek a tulajdonába vannak a termelő eszközök, juttassa el az árut a fogyasztási szövetkezetekhez és a kiskereskedőhöz, megszabva a haszon nagyságát, amelyet a kereskedő a munkájáért kaphat. Amit megakadályoz és a legszigorúbban üldöz, az a törvénytelen kereskedelem, a fekete piacon való értékesítése az áruknak, amely az egész ország érdekeit sérti. A Népi Demokráciának a legelemibb kötelessége, hogy az ország lakosainak az érdekeit megvédje ezekkel a kalózokkal szemben. * Azoknak a zsidóknak, akik megmenekültek a gázkamrákban való elpusztulástól, akik nem fagytak meg az ukrán síkság rettenetes hidegében, egy magasabb erkölcsi szempontot kellene figyelembe venni. Meg kellene érteniök, hogy a zsidó kérdést sem kártérítéssel, sem a szabad kereskedelemmel, de még Palesztinával sem lehet megoldani. Csak egyetlen ut van arra, hogy az auswitzi borzalmak meg ne ismétlődjenek, ez a szocializmus útja. Amig kapitalisztikus térmelé- si rendszer áll fenn, addig a zsidóság mindig szembetalálja magát az üldözéssel, hol nyíltan, hol burkoltan. Amerikában a demokrácia dacára is, tapasztalhassuk, hogy az antiszemitizmus folyton nő és tudott dolog, hogy ezt a nagytőke finanszírozza. Ma csak egyetlen ország van, ahol az antiszemitizmus semmiféle módon meg nem nyilvánul és a Népi Demokráciák elkövetnek minden lehetőt, hogy ezt az undok, aljas érzelmet kiirtsák a népekből. Azok a zsidók, akik nem akarnak egy uj Auswitzet, nem akarják hogy lépten-nyomon 'megalázzák őket, akik a gyermekeiknek nem nagy vagyont, hanem szabad, biztos életet akarnak örökül hagyni, azoknak bele kell kapcsolódnia a munkásmozgalomba és küzdeniük kell egy olyan társadalmi rendszerért, amelyben nincs faji, vallási megkülönböztetés. Ez a szocializmus, a szocialista társadalmi rendszer. Csak ez a rendszer biztosíthassa a Zsidóország megvalósulását, mert a mai rendszerben Palesztina csak játékszer az imperializmus kezébe, amint azt ma tapasztalhassuk a Palesztinái kérdésben, amikor Anglia irányításával, fegyvereivel és parancsnokaival küldik rájuk az arab zsoldosokat. Ezt a gyalázatot tetézi az, hogy a nagy demokráciák Amerikával az élen asszisztálnak Anglia perfidiájá- hoz. A zsidók, úgy mint az öntudatos munkások és értelmiségek, ne a múlton keseregjenek, hanem felemelt fővel harcoljanak egy olyan társadalmi rendszerért, amely felszabadulást hoz minden embernek, igy a zsidóknak is. A Bérmunkásnak írják: A Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szervezete Észak- Dunántuli Kerületi Titkársága az alábbi levelet írja a Bérmunkásnak : Kedves Munkástársaink! Hálás köszönetünket fejezzük ki a “Bérmunkás“ küldéséért. Az újságra nagy szükségünk van, különösen azért, mert az értelmiségiek egy része nem a tényeknek megfelelő értesüléseket szerez az ottani állapotokról. A “Bérmunkás’f nagyon fontos szerepet kapott szakszervezetünkben. Elhatároztuk, hogy gyűléseinken ismerteti fogjuk a lapban megjelent cikkeket, majd megvitatjuk azokat. így érjük el azt, hogy propagandamentesen, csak a tiszta igazságot ismerjék meg kartársaink. Nagyon nagy szolgálatot tettek a lap küldésével más vonalon is. Előadásaink anyagának egy részét is onnan vesszük és az eredmény már eddig is tapasztalható. Sajnos több ellenértéket jelenleg nem adhatunk, mint azt, hogy a mai naptól kezdve megküldjük szakszervezetünk lapját. Fogadják olyan érdeklődéssel és szeretettel, amilyennek mi fogadtuk és várjuk a “Bérmunkás“-t! Szakszervezetünk nevében tolmácsolom a szervezett szellemi dolgozók baráti üdvözletét és az U.S.A. haladó szellemű magyar dolgozóinak a haladásért folytatott küzdelméhez további sikert kívánok ! Munkásüdvözlettel Visi munkástárs egyik utitár- sa, aki azóta a Bérmunkás olvasója lett írja a következőket: Tisztelt Visi Munkástárs! A Bérmunkás példányait megkaptam. Az ön hü és valóságnak megfelelő körülírása teljesen fedi az igazságot Magyarországra vonatkozólag. A Bérmunkás nagyon tartalmas és ajánlatos minden tanulni vágyó magyar részére. Maradok munkástársuk Biringer József Szántó Jenő, kerületi titkár Pécsi Antal San Franciscobai lakó munkástársunk a pest-me gyei Gödöllőn lakó öccse levele bői vesszük az alábbi részletet “Kedves Bátyám csak az hidd el Magyarországról, amit Bérmunkás ir. Az az igazat ii ja, mert minden úgy igaz, azér nem is irhatok én sem mást csa annyit még, hogy aki dolgozd annak van mit enni. Kapitalist nálunk nincs. A Te ideális orszá god lett Magyarország, úgy vai ahogy Te megálmodtad: a dolgc zóké a jövő.”
