Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-22 / 1563. szám
a oulai BÉRMUNKÁS 1949. január 22. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN MAGYARORSZÁG BÜSZKESÉGE, hogy lázas és sikeres építkezés mellett, amely a közlekedést, a középületeket és lakóházakat állította helyre, talán az összes országok között a leggyorsabban. Ettől még nagyobb büszkeség lehet, úgy nemzeti, mint munkásszempontból az iskoláztatási törekvések, intézkedések. Ámbár amerikai szemmel nézve nem látszanak olyan csodálatosnak, mert itten nagyobb lehetőség volt mindég munkás gyermekeknek a tanulásra, de akik fiatalságukat a régi Magyarországban töltötték el és vágytak a tanulásra, melyet munkás, vagy paraszt származásuk miatt nem nyerhettek el, most örömmel szemlélhetik a nagy változást. Itt nem kell ismertetni, hogy mi volt azelőtt, hiszen erre minden olyan magyar emlékezhet, aki otthon volt. Most leginkább aról írunk, ami ma van, mely szerintünk a leghelyesebb ut az egész ország szellemi újjáépítéséhez, egy értékes generáció kineveléséhez, melynek igen nagy hiánya volt Magyarországon, sőt még ma is meg van. Persze ehhez legszükségesebb volt, hogy a népből, illetve a munkás-paraszt tömeg ékből szedjék össze a felsőbb iskolák tanulóit. Mert csakis azok lesznek ' igazán demokratikusak, munkásérzelmüek. Sőt enélkül nem is lehet demQkráciáról álmodozni sem. Olyan országokban, ahol a gentry úri osztály évszázadokon keresztül, mint egy zárttársaság kezelte a felsőbb iskolákba való bejutást, tanulást, ottan nem lehetett demokratikus rendszerről, kormányról, közösségről beszélni, ottan elválasztották az intelligensek osztályát a néptömegektől. Most Magyarországon, a felsőbb iskolák tanulóinak 85 százaléka paraszt-munkás származású. Minden egyetemre törekvő, vagy már bejutott egyénnek, még akkor is, ha régi úri, vagy középosztályból származandó, ezekkel a munkás-paraszt gye- fekekkel, fiatalokkal kell együtt tanulni, élni és jaj annak, aki úri származását fitogtatja. Igen nagy kisebbségben találja magát. így az egyetemeken, felsőbb iskolákban megvalósították a demokráciát, az egyenlőséget. Nincs többé kiváltságos tanuló osztály. Nem nézhetik le a paraszt-munkás fiatalokat, már csak azért sem, mert csak is a legjobb tanulók jutnak fel az egyetemekre és szellemileg nagyon is egyforma lett Magyar- ország egyetemeinek fiatalsága. KOLLÉGIUMOK Ez egy igazi népmozgalom, még a háború előtt a népkollégium néven kezdődött, azonban csak is a népi demokrácia megvalósításával voltak képesek azt kiterjeszteni valóságban népi intézménnyé. A kezdetben alig három ilyen Kollegium létezett, ma 156 van működésben, több mint 10.000 fiatalt karol fel és juttat az egyetemekre, ezáltal a tanuláshoz. Nagy előnyöket ad a munkás-paraszt fiatalságnak, akik ezen intézmények nélkül nem igen tudnának egyetemet végezni vagy felsőbb iskolákba járni. ■*' Ez először is a demokrácia legfontosabb iskolája. Együtt élnek, étkeznek, egymást segítik ezekben a Kollégiumokban. Ez a társasélet a szocialista közös termelés és élet rendszernek a bevezetése. Másodszor lehetővé teszi, a legszegényebb paraszt és munkás gyermeknek, hogy minden aggódás, szégyenkezés nélküT viselkedjen az ilyen közösségen alapuló Kollégiumokban. Nagy többségben a szegényebb nép gyermekei vannak itt, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben igazán a népből kiemelkedett ezáltal igazán demokratikus vezetőket, egész generációt kinevelni. Mi munkások legjobban tudjuk, mennyire szükség van erre leginkább olyan országokban, amelyekben ezt a múltban rendszeresen megakadályozták és azt a néhány munkás származású egyént is, akit nagynehezen keresztül engedtek az egyetemeken teljesen megvásárolták, vagy agyon ij fesztették és nem mert a nép érdekében írni, beszélni, cselekedni. Még kevésbé volt lehetőség olyan iskolarendszer mellett népi demokráciát hirdetni, követelni. Ezt a nagy és forradalmi változást az iskoláztatásnál úgy lehet leginkább értékelni, hogyha látjuk azokat működésben. Látjuk a jövő generáció most tanuló mérnökeit, tanárait, orvosait, tudósait. Az ilyen Kollégiumokban látjuk, amidőn büszkeségtől sugárzó paraszt anyák jönnek gyermekeiket meglátogatni és azok nem szégyenük társaik előtt megcsókolni, szegényesen öltözött, munka által összetört szüleiket. Ezeket láttam a pápai Pariz Ferenc KoUegiumban, ahol a jövő orvosai, orvostanárai élnek, tanulnak, akiknek 82 százaléka munkás-paraszt származású és most nem is szégyenük, hanem büszkék rá; Ilyen nép gyermekei kapják meg a kitüntetéseket, az angliai Oxford egyetemre való kiküldetést. Ilyenekből válogatják ki a tanárok a legjobbakat és veszik magukhoz, viszik őket külföldre tanulni. A VIZSGA Ez ma sokkal nehezebb, mint a múltban volt. Az egyetemekre bejutni ma nehéz, de nem a származás miatt vagy az anyagiak hiánya miatt, hanem a szigorúbb vizsgálat miatt. Azonban az alábbi három pont a mérvadó: Népi származás, iskolai bizonyítványok, ideológiai álláspont. Nagyon sok az átlag anyagban jeles, középosztályu tanuló megbukott az egyszerű gazdasági és szociológiai kérdéseken. Nagyon szigorú és sok oldalú vizsgán keresztül kell esnie, amig a fiatalok bejutnak az egyetemre. Ez már azért is helyes, mert nagyon sokan jelentkeznek, igy természetes, hogy csak a legjavát válogatják ki. És aki a társadalmi kérdésekben még mindég elfogult, az ilyen vizsgákon megbukik. A paraszt-munkás származás most nem hátrány, hanem előny. Ha ehez tehetség is meg van, akkor még ha másképen egyforma is a középosztályból származó fiatallal, akkor is inkább a munkás-paraszt fiatalt választják. Már ez azért is természetes, mert a kérdések során a munkás-paraszt fiatal szinte természetesen a helyes választ adja, mellyel szembe az úri csemete, szinte természetesen rossz választ ad, mert a családi környezetük ilyen irányba terelte őket. Erre a közeli rokonságban is láttam példákat. Sokan a demokrácia alapeszméjének a meg nem értése miatt buknak el, még nagyon sok maradt az ilyenekben a régi rendszer tanításából. Úgy az egyetemekre való bejutást, mint az ottani tanulást a következő célpontok vezetik: 1. Karakter építése. 2. Önállóság. 3. Vezető szellem. 4 Demokratikus érzelem. Úgy az egyetemek, mint az ilyen Kollégiumok, valóságos NÉPI intézmények lettek, a nép fiaiból, a nép érdekében, mely egyforma az ország, illetve a nagytöbbség érdekeivel. Ezekben van minden reménye az országnak és úgy látszik nem fognak csalatkozni bennük. Sőt már is nagyon kedvező hatással van az egész országra. A BÜSZKESÉG ÉS TANULÁS RAGADÓS A mi rokonságunk között is tapasztaltuk, hogy a szülők nagyon büszkék az egyetemre járó gyermekeikre. És igyekeznek azokat megérteni és megvédeni a mások támadásai ellen, igy bizony nekik is sokat kell tanulni, hogy a gyermekeiket megértsék. Sokat kérdeznek tőlük és az ilyen fiatalok látva a tanításnak a nagy szükségességét, leginkább a saját szüleiknél igyekeznek azokat tanítani, felvilágosítani, az üyen fiatalság és intézményeik elleni propagandát legyőzni. Védeni az uj rendszert, a kormányt, amely nekik ezen kitűnő lehetőséget megadta. Meglepetve láttuk, hogy az üyen szülők, milyen sok haladó eszméket, beszédet, érveket szedtek fel gyermekeiktől, amely teljesen hiányzik az olyan szülőknél, akiknek nincsennek gyermekeik a felsőbb iskolákban. Ez ád lelkesedésre okot, az iskoláztatási lehetőség, érettségizett fiatalság számának rohamos emelkedése. Ezeknek nagy a hatása a falusi népre, a szülőkre. Ezek a fiatalok szinte terjesztik a tudást, a tanulási vágyat a rokonok és ismerősök között is. Ezektől függ Magyarország jövője, értelmisége. Úgy láttam, hogy nagyon helyes alapzat ez, amelyre építik az UJ MAGYAR- ORSZÁGOT. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról) tegesse olvasói jelentős részének meggyőződését. A Mindszenty elleni vádakat persze nem ismerteti Göndör, mert szerinte Magyarországon ma “mindenkit hasonló vádak alapján” vesznek üldözőbe és nem is kutatja, hogy vájjon azok a vádak megfelelnek-e a valóságnak, vagy légből kapottak? és miután elmondja, hogy neki Mindszenty milyen “politikai ellenfele” és ő mint a “demokrácia” harcosa mennyire fájlalja, követeli “minden ember számára a szabadságot s egyenjogúságot kivéve azokat, akik embertestvéreik szabadságára és életére törnek.” Pedig Mindszenty éppen ezt tette. Mert ha terve sikerült volna, ma Magyarországon százezrek lógnának a lámpavasakon, úszkálnának holtan a Dunában. Vagy nem emlékezne már Göndör az 1919 és az azt követő évekre? Talán meg kellene várni, hogy Mindszenty terve sikerüljön és csak aztán letartóztatni? Akkor már nem lesz alkalom, mert akkor már Mindszenty parancsára pusztítanák a magyar dolgozók élharcosait. De nem csak azokat, hanem a földturó “paraszttól” akik földet merjek elfogadni a munkásokon keresztül, akik dolgoznak az államosított gyárakban, fel az ország ügyeit intézőkig mindenki lakolna, aki “kollaborált”. Mindezeket Göndör nem veszi figyelembe, hanem azt Írja, hogy: “Teljes meggyőződéssel követeljük Mindszenty József hercegprímás haladéktalan szabadlábra helyezését, tekintetnél- kül arra, hogy politikai ellenfelünknek érezzük és tudjuk őt. Az viszont nem lehet kétséges, hogy Magyarországon, százezrek és milliók állnak Mindszenty hercegprímás mögött, hisznek benne, együtt éreznek vele és annál nagyobb könnyelműség, meggondolatlanság és ugyanakkor vérlázitó igazságtalanság, szólásszabadságától, sőt személyes szabadságától megfosztani azt, aki ilyen nagy tömegeket reprezentál.” Éppen ott van a kutya eltemetve, hogy százezrek és milliók “hisznek” benne, akiket ugyan nem “reprezentál” hanem azok felett uralkodik és azokat uszítja és aljas céljaira felhasználhatja anélkül, hogy a jobbsorsra érdemes “hívők” tudnák, hogy mily célra használják fel őket. Ezt pedig minden eszközzel meg kell akadályozni, még mielőtt nem késő. Igaz, hogy az “Az Ember” saját tulajdona Göndörnek és azt ir abban ami neki jólesik, de aztán ne fájlalja, ha jobb érzésű és felfogású olvasói nem hajlandók követni a lejtőn a reakció mocsarába és ott vele együtt elmerülni. Mert az olvasók türelmének is van határa.
