Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-22 / 1563. szám

1949. január 22. BÉRMU NKÁS 7 oldal Egy kis körültekintés Történettudósok konvenciója (a.l.) A kapitalista rendszerek védelmezői nagyon sok eset­ben igen elnézők — ha nekik nem tetsző dolgok kerülnek nap­fényre. Vannak sokszor esetek, hogy a kapitalista sajtó olyanokat is meg ir, ami bizony nem válik rendszerüknek dicsőségére. Az ilyenfajta hirek azután nagyon hamar lekerülnek a napirendről és legtöbb esetben feledésbe is mennek. Az amerikai lapok néhány nappal ezelőtt hírül adták, hogy Franciaországban milyen korrupt állami vezetőség van, a minisz­terektől kezdve lefelé mindenki lop. Az állam költségén mulatoz­nak. Azok, akik hozzáférhetnek a közpénzekhez, mindenki egyéni céljaira használja. A jelentés szerint milliókra rúg az állam ilyen megkárosítása. A magasrangu tisztviselők, az állam költségén mennek nyaralni az egész családjukkal. Ez a leleplezés csak egyszer látott napvüágot az itteni sajtó­ban. Természetesen nem szabad belőle komolyabb botrányt csi­nálni, mert a jelenlegi francia “demokrata’1 kormány, az amerikai kormány jóvoltából ül a nyeregben és bizony néhány millió ame­rikai dollár is van ottan érdekelve. De mivel ottan mostan olyan demokrácia van, amilyent az Egyesült Államok az egész földteké­re kiakarnak terjeszteni, hát egy néhány millió lopása nem valami nagy bűn, mert az is a demokráciához tartozik. A legfontosabb, hogy a munkásokat sakkba tartsák. Innen kiindulva lapozgathatunk tovább a “demokrata” szö­vetségeseink, mindennapi eseményeit föltárni. A jelenleg uralmon levő görög kormányt talán nem kell sokat ismertetni, de még is annyit, hogy szintén az Egyesült Államok jóvoltából ülnek a gö­rög nép nyakán, hiszen mindenki tudja, hogy egy év leforgása alatt, több mint 400 millió amerikai dollárt emésztettek fel. Ezzel kapcsolatban a Chicago Daily News tudósítója igy szá­mol be: “Görögországban a háború befejezése óta az állami alkal­mazottak száma megduplázódott. Azonkívül, nagyon sokan húz­nak nyugdijat, még olyanok is, akik soha állami szolgálatban nem voltak. Az is kiderült, hogy legalább 20 ezer olyan személy részére is folyósítanak nyugdijat az állam pénztárából, akik már régen elhaltak.” Ezt a fajta “demokráciát” okvetlen főn kell tartani' még akkor is, ha még néhány százmilliót az Egyesült Államokból kell kiutalni. Ilyen és ezekhez hasonló szenzációkat ugyan egyszer leközölnek az itteni lapok és azután minden abbamarad, mert, hát a nevezett országok “demokrata” szövetségeseink. Valahol valami baj van a demokrácia értelmezésével, mert ha nem volna úgy, akkor nem csanálhatnának készakarva olyan hi­bákat, hogy egy oldalról leleplezéseket hoznak a korruptságról, más oldalról pedig rohannak azok támogatására. Talán senkit az amerikai lapok,, a rádió bemondók, sőt még a hivatalos tisztviselők is, nem gyalázták úgy le, mint Chiangnak korrupt bandáját, akik a kínai nép nyakán élősködnek és az in­nen jövő segélyeket is maguk között herdálják el. Az itteni kor­mány mindezen tudott dolgok után is, sok millióval már eddig is támogatták őket. Már gondolkodóba ejtő, hogy az itteni adakozó kormány a fönt nevezett korrupcióknak tudatában van, hogy müyen demok­ráciát támogatnak. Tiszta látással bírálva meg a dolgokat, megál­lapíthassuk, hogy az itteni uraink nagyon félnek a népuralomtól, hát azért azután az egész világon igyekeznek a föntnevezett “de­mokráciát” védelmükbe venni. A demokrácia kérdésével foglal­kozva, igen jó cégért állíthatunk az olvasók elé. Ugyanis Japán­ban választások vannak. A nép legnagyobb része úgy gondolja, hogy mire is jó az ilyen választás. Bill Costello, az amerikai rádió tudósitó mondotta, hogy “a választások akárhogyan is fognak végződni, nem tesz semmi külömbséget, mert a törvényhozók csak olyan törvényeket léptethetnek életbe, amelyet az amerikai kato­nai parancsnokság engedélyez.” Ez a demokráciának egy másik fajtája, ha talán még sokan nem tudják, hogy ilyen fajta is létezik. Mindezek után még mindig tekintgetve körül, látjuk, hogy mi­lyen serényen folyik a háborúra való készülődés. Az Egyesült Nemzeteknek a fő célja lenne, hogy minden háborút csirájába el­fojtson. A nyugat európai államok katonai szövetségre léptek, ezeket az Egyesült Államok akarják katonai fölszereléssel ellátni. Ebből nem is csinálnak titkot. Megmondják nyíltan, hogy fegy­verkezni kell a kommunizmus terjedése ellen. Azután, hogy Holllandia minden bejelentés nélkül rátört az indonézokra, azt nem kell olyan szigorúan vepni, mert hiszen ők csak a saját demokráciájukat akarják rákényszeríteni amazokra. Kapitalista szempontból aj is megengedhető, hogy egy 6 milliós nemzet, még ma is gyarmatává tehet egy 47 milliót számláló nép­tömeget. Kapitalista szempontból minden olyan dolog lehetséges és megengedhető, ami a kapitalista rendszert van hivatva szolgál­ni és ebben az irányban megy a terjeszkedés és leigázás. Az indonéziai kérdéssel kapcsolatban még sokat fogunk hal­lani, mert a dolog hátterében üzleti érdekek játszódnak közre. Hogy miért volt olyan gyors intézkedésre szüksége a hollandok­nak, egy kis körültekintéssel meg is lássuk. Az utóbbi időben több amerikai üzleti érdekeltség kereste föl Idoneziát, hogy szerződést kössenek az ottani nyersanyagok kiaknázására. Hollandia ezt ész­revette s úgy gondolta, hogy ő szedi le a tejfölt, hát azért szállták meg olyan gyorsan, hogy az amerikai tőkések csak Hollandián keresztül jussanak az ottani nyersanyagokhoz. Ezzel kapcsolat­ban még többet is fogunk hallani a UN tárgyalásoknál. Egy kis megfigyeléssel bizony nagyon sok dolognak jutunk igazi nyitjára. SOVINISZTA “TUDÓSOK” TÁMADTÁK AZ 1848-AS ESZMÉ­KET. — A VOLT MAGYAR KÖVET SZÉGYENTELJES VISEL­KEDÉSE. — KOSSUTH-PETŐFI-MARX ÉS ENGELS ÉRTÉKELÉSE WASHINGTON — Jeleztük a Bérmunkásban, hogy az Ame­rikai Történelmi Társaság eminens tagjai és tudósai konvenciót hívtak össze december 28-30 napjaira és tekintettel a százéves évfordulóra úgy határoztak, hogy ez alkalommal az 1848-as for­radalmak eszméit, jelentőségét és hatását fogják megvitatni. Er­ről a konvencióról most az aláb- •----------------------------------------­biakat jelenthetem. Dacára a nagy hirdetésnek a nagyközönség a konvenció iránt nem mutatott olyan érdeklődést, mint megérdemelte volna. A megnyitás idejére alig jött ösz- sze 25 ember, miért is valamivel később kezdték, amikor már kö­rülbelül 50 látogató érkezett, azoknak is fele ájtatos apáca, vagy “páter”, akiket valószinü- leg a habsburgisták csőditettek ide. Mert csakhamar kitűnt, hogy ezt az alkalmat a habsbur- gi monarchisták ki akarták használni a 48-as eszmék leki­csinylésére, de különösen Kos­suth elleni támadásra. Ezt a “rohamot” egy osztrák­német indította meg, aki leszi­dott mindenkit, akinek csak va­lami köze is volt a 48-as forra­dalmakhoz. Még a bécsi nép vi­selkedésével sem volt megelé­gedve. Segítettek neki a 48-as eszmék gyalázásábán a szlovák, horvát, lengyel és a magyar so­viniszták is, akik csak abban egyeztek meg, hogy mindannyi­an habsburgista monarkisták- nak mutatkoztak, de máskülön­ben egymás ellen is acsarkodtak és valóságos cirkuszt csináltak. Igazi Don Quijote, vagyis nevet­séges módon hadakoztak, ami­kor a Habsburg család “állam- épitő” és “államfentartó” tradí­ciójáról lantoltak, de ugyanak­kor mint haramiák támadták egymást. MEGIJEDT BÁRÁNYKA A VOLT KÖVET De ezek között is a legszá­nalmasabb szerep jutott Nagy Ferencék volt washingtoni köve­tének, akit egyik osztrák kol­legája mutatott be, de olyan hi­básan ejtvén ki a nevét, hogy itt nem illik kiírni. Sajnálatra mél­tó fanyar arcai állott tehát fel s a megijedt bárányka benyo­mását keltette. De hogyisne, hi­szen neki kellett volna megvéde­ni Kossuthot, meg a magyar nép önfeláldozó szabadságharcát a népnyuzó Habsburgok ellen. Igazán szánalmas volt nagyferi- ék viselkedése, mert egyikük sem merte felemelni hangját az osztrák, horvát és szlovák naci­onalisták kirohanásai ellen. Még akkor sem tiltakoztak, amikor a szlovák hlinka-gárdista Kossuth és Petőfi emlékeit gyalázta. Támadása alapjául azt hozta fel, hogy a magyaroknál elter­jedt a “tót nem ember” kifeje­zés, de természetesen félrema­gyarázta, mert nem mondotta, hogy az ilyen túlzó soviniszta ki­fejezéseket nem Kosuth, Petőfi és a követőik használtak, hanem éppen ellenkezőleg, csak azon soviniszta magyarok, akik ellen Kossuth és Petofiék is küzdöt­tek. Azt elhallgatta, hogy Kos­suth a dunamenti népek demok­ratikus együttműködését kérte és hogy ezen népeket fel akarta szabadítani a Habsburgok és a feudális arisztokraták elnyomá­sa alól. TÁRGYILAGOS ELŐADÁSOK Természetesen a habsburgista “történelem tudósok” csak ele­nyésző kisebbségben voltak és előadásaiknak nem volt semmi nyomatéka, se befolyása. Sőt mondhatjuk, hogy a három-na­pos konvenciónak ők voltak az egyetlen ünneprontói és szabo­tálok Körülbelül 50 más előadást hallottunk a három nap alatt a 48-as forradalmakról, amelyek­ben meglehetős tárgyilagoság­gal foglalkoztak a száz év előt­ti kor politikai és gazdasági kér­déseivel és négy-öt tudós rész­letesen kitért még Marx és En­gels működésére is. Ezen sorok Írója felhasználta az alkalmat a magyar nép 48-as szabadságharcával foglalkozó- kiállítás bemutatására. Az ame­rikai történelmi tanárok nagy érdeklődéssel állták körül az asztalt és forgatták a magyar szabadságharccal foglalk ózó könyveket, nézegették az egyko­ri illusztrációkat, Kossuth és Pe­tőfi írásainak angolra fordított idézeteit és egy eredeti Kossuth levelet, amelyet Kossuth Webs­ter Daniel, amerikai államférfi­hez irt 1852-ben. Ugyancsak érdeklődéssel né­zegették a magyarországi cen­tenáriumi ünnepségek alkalmá­val kiadott angolnyelvü köny­vecskéket, valamint ezen sorok Írójának “Amerika and Kos­suth’s Hungary: 1848-1948” cí­mű füzetét is, aminek bemuta­tása inspirálta ezen kiállítási asztal felállítását, amely ugyan csak magánvállalkozás volt, de ugyanakkor segített felhívni az amerikai történelemtudósok fi­gyelmét a száz évvel ezelőtti né­pi forradalomra, melyet a habs­burgisták, — közöttük a ma­gyar Nagy Ferenc csoport is, szeretnének befeketíteni vagy félremagyarázni. ifj. Borsody-Bevilaqua Béla tanár A szenátus külügyi bizottsá­ga megfelelőnek találta Dean Achesont a külügyminiszteri tisztségre, mert Acheson kije­lentette, hogy “a kommunista doktrínák végzetesek a szabad gazdaságra”. — Hogy milyen okos külügyminisztert kaptunk! Talán még azt is tudja, hogy a kommunizmus nem kapitaliz­mus!

Next

/
Oldalképek
Tartalom