Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-01 / 1560. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year __________ $2.00 Félévre ---------------------- 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Fontos Ítélet A liberális gondolkozásu amerikaiak élénk figyelemmel kisérték azon pör fejleményeit, amit az állásaikból elmozdított 10 hollywoodi irók egyike, Lester Cole, szenárió iró indított a Metro- Goldwyn-Mayer Stúdió ellen. Mint ismeretes, Colét és kilenc társát a filmvállalatok elmozdították állásaikból, mert az “Un-American Activites” nevű kongresszusi bizottság kihallgatásainál megtagadták a választ arra a kérdésre, hogy kommunisták-e. A filmtársulatok állítása szerint az irók, amikor a nekik feltett kérdésre nem válaszoltak, a filmiparra káros hatást hozó módön viselkedtek, ezzel megszegték a szerződés azon pontját, amelyben ígéretet tesznek, hogy személyes magatartásukban és viselkedéseikben is szemelőtt fogják tartani az ipar javát. A Leon R. Yankwich biró elnöksége alatt folyó esküdtszéki tárgyalás tehát azt volt hivatva eldönteni, hogy vájjon Lester Cole és társai olyasmit követtek-e el, amikor megtagadták a válasz adását az említett kérdésekre, amellyel degradálták a filmipart. A nyolc nő és négy férfiből álló esküdtek elé négy kérdést tett a biró. A három első kérdés arra vonatkozott, hogy mennyiben ártottak, — avagy ártottak-e a válasz megtagadással az irók a filmiparnak? A negyedik kérdés pedig azt tartalmazta, hogy a Metro-Goldwyn-Mayer vállalat megszegte-e a Cole-val kötött szerződést. Az esküdtek mind a négy kérdésnél egyhangú szavazással a Cole javára döntöttek. Az esküdtek ily döntésében nem az a fontos, hogy most már az MGM filmcégnek vissza kell helyezni állásába Colét és meg kell fizetniök az eddig visszatartott 74,250 dollár fizetését, hanem az, hogy elitéli a hírhedt kongresszusi bizottság terrorisztikus hadjáratát, amelynek a filmipar urai bedőltek. Ez az esküdtszék bátran szembeállt a terror társasággal s kimondotta, hogy vizsgálati módszerükkel az amerikai állampolgárok alkotmányos jogait tiporják. Az Amerikaiatlan Cselekedeteket Kutató Bizottság az alkotmány védelmének jelszava alatt tiporja magát az amerikai alkotmányt, amelyet állítólag védeni akar. Ez tipikusan fasiszta módszer. A los-angelesi esküdtszék Ítélete ennek a gyalázatos fasiszta módszernek az elitélése. A szabadságukat féltő emberek ezért figyelték olyan nagy érdeklődéssel ezt a tárgyalást és ez a nyilt és bátor Ítélet magyarázza meg, hogy a hisztérikus terror keltésben részes kereskedelmi sajtó miért igyekezett lekicsinyíteni, avagy egészen elhallgatni ezt az ítéletet. A legnagyobb bűntény A United Nations Általános Tanácsa Párisban tartott ülésszakának utolsó napjaiban hosszas tárgyalás után végre egyhangú szavazással nemzetközi bűnténynek minősítette a “genocide” név alatt említett népirtást. Ha ezen döntést a résztvevő államok megerősítik, — ami valószínű, — akkor azontúl a népirtást ténylegesen elkövetők éppen olyan felelősek lesznek, mint a kormányok és államfők, akiknek hozzájárulásával követik el az emberi agy által kitalálható legborzalmasabb bűntényt. A “genocide” szót a lengyel Raphael Lemkin ügyvéd hozta forgalomba először 1944-ben, amikor már köztudomású lett, hogy a német nácik közel 10 millió fegyvertelen embert irtottak ki, köztük körülbelül hat millió zsidót, hogy a fajgyűlöletre alapított politikai elveiket a gyakorlatba megvalósítsák. Hitlerék fennen hirdették, hogy az egész zsidó fajt ki akarják irtani, de hasonló pusztulásra ítélték a lengyeleket is. Nemzetiségeknek vagy fajoknak ily kiirtását jelölik ma a “genocide” névvel, csodálkozva halljuk tehát, hogy az Egyesült Nemzetek küldötteinek hónapokig kellett tanácskozni, amig ezt a borzalmas gazságot a népek elleni bűnténynek nyilvánították. A hosszas tárgyalásra az adott okot, hogy az orosz és a velük szimpatizáló delegátusok ki akarták bővíteni a “genocide” bűntényre vonatkozó javaslatot. Kimutatták, hogy az ilyen hihetetlen nagymérvű bűntényre csak a hosszas és erélyes propaganda nyitja meg az utat. Az a propaganda, amelynek lényege a fajgyűlölet hirdetése, igy azt ajánlották, hogy ne csak magát a tényleges tömeggyilkosságot, hanem már az ideirányuló propagandát is nemzetközi bűnténynek kell nyilvánítani. Az angol és az amerikai delegátusok azonban élesen ellenezték az oroszok indítványát, méghozzá az egyéni, — a sajtó- és a szólásszabadság nevében. Az angol és az amerikai delegátusok szerint tehát a fajgyűlölet hirdetése nem egyéb az egyéni véleményének nyüvánitásánál és a vélemény nyilvánítás szabadságát csak nem korlátozhatták? Nyilvánvaló, hogy az angol és amerikai delegátusok furfangos okoskodására csak azért volt szükség, mert jelenleg úgy Angliában, mint az Egyesült Államokban nagymérvű a fajgyűlölet hirdetése és ha elfogadják az oroszok indítványát, akkor a fajgyűlölet hirdetői ellen valami eljárást kellene inditani ezen országokban, így fajgyűlölet hirdetés folyik például az angol birodalmi közösséghez tartozó Dél-Afrikai Köztársaságban a benszülöttek, Amerikában pedig a színes bőrűek ellen. De azonkívül emelkedőben van az antiszemitizmus, valamint a más kisebbségi csoportok elleni izgatás is. Ezek az előkészítői a rettenetes genocide bűnténynek... A legtöbb országban egyformán büntetik a gyilkost a gyilkosságra felbujtóval. Az Egyesült Nemzetek tanácsának határozata szerint azonban a népek ellen elkövetett nagy, nemzetközi biin a genocide, de azokat, akik a tényleges gyilkosokat borzalmas tetteikre felbujtják a fajgyidölet bestiális tanaival, a vélemény- nyüvánitás szabadságjogával védik. Tudván azt, hogy mindaddig, amig megengedik egyeseknek, testületeknek vagy embercsoportoknak, hogy szabadon hirdethetik és éleszthetik a fajgyűlöletet, a genocide bűntényre mindig készen lehetünk dacára az Egyesült Nemzetek elitélő határozatának. Éppen azért nem is fogadjuk ezt a határozatot azzal az örömmel, mint fogadnánk akkor, ha ezt a bestiális gaztettet gyökerestől próbálnák kiszakítani az emberiség jövőjéből. Egy lapkezelő naplójából Az év utolsó lapszámában minden jóravaló lapkezelő boldog újévet kíván az előfizetőknek, talán mondanom sem kell, hogy a “jó” lapkezeló' nem elégszik meg a csupán csak “viszont- kivánsággal”. Ha az előfizetőket be lehetne oltani igazság-szérummal, akkor soha sem hallanánk ezt a kifogást: “Nem is tudtam, hogy már lejárt az előfizetésem”. Az az ember, aki azt mondja, hogy nem ér rá újságot olvasni, nagy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, mert elárulja, hogy szellemi táplálék nélkül él. Könnyebb a tevének átbújni a tü fokán, mint előfizetést kollek- tálni a potyaolvasótól. Csak a tul-okos meg a tul-bu- ta emberek nem olvasnak újságot! A jó újság olyan mint a kedves vendég, — örömmel fogadják. Azoknak, akik azzal fogadnak, hogy nem olvasnak újságot, csak ennyit mondok: Tudom jól, hogy újságolvasás nélkül is meg lehet élni, hiszen a ló, a szamár, a marha és az ökör sem olvasnak újságot és mégis élnek. Vannak olyan lapolvasók, akik az újság minden sorát elolvassák, csak azt nem, hogy az előfizetést idejében be kell küldeni. Örömmel hallgatom azt az olvasót, aki panaszkodik a lapra, mert látom, hogy érdeklődik, de még nagyobb örömmel nyugtázom az előfizetést, mert látom, hogy nem csak érdeklődik, hanem támogatja is a lapot. Ha a gyávaságért érmet adnának, akkor annak az embernek kellene adni, aki azért nem mer előfizetni munkásujságra, mert fél, hogy megtudja a munkáltatója. Csak olyan újságra adj előfizetést, amely logikus gondolkodásra oktatja az olvasót. A jó újságot nem csak előfizetni és olvasni, hanem terjeszteni is érdemes. Mit ér ha szidod is a népellenes újságokat, ha ugyanakkor támogatod is azokat?! Legjobb barátaid kétségbeesett anyagi helyzetéről csak akkor értesülsz, amikor a lap előfizetését kéred tőlük. Az a legnagyobb papucshős, aki a felesége előtt nem mer előfizetni a munkásujságra. Vannak emberek, akik a világért se mulasztanának el egy ebédet, de heteken át elélnek szellemi táplálék nélkül. Az a munkás, aki nem olvas munkáslapot olyan, mint az a nő, aki soha sem néz tükörbe; — meglátszik rajta. Nincs ellenszenvesebb ember annál, mint aki kérkedik, hogy munkásérzelmü, de munkáslapot nem olvas. Nagyon buta az a lapolvasó, aki mindent elhisz, amit az újságban talál; nálánál már csak az a butább, aki semmit sem hisz el! Inkább átolvasom kétszer is a Bérmunkás minden számát, mintsem elmulasszak csak egy jó cikket is. A fenti észrevételekre az egyetlen érdemleges válasz: — legalább egy uj előfizető szerzése!
