Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-15 / 1562. szám

6 oldat BÉRMUNKÁS 1949. január 15. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN MAGYARORSZÁG VEZETŐI Mint minden csoportban, úgy minden országban is, sokan ki­válnak a tömeg közül és mint vezetők, megbízottak vagy kor­mányfők jutnak magasabb po­zíciókba. Amikor olyan draszti­kus változás történik, mint Ma­gyarországon is történt, vagyis a régi rendszert elzavarták és annak vezetői elszaladtak, ak­kor nagyon sok uj, ismeretlen egyén kerül azoknak a helyére, vagy azok maradtak meg, akik a régi rendszerben nagyon kicsi­nyek és kevésbé kártékonyak voltak. így hallottuk sokszor azt a régi magyar mondást, hogy azok “csak olyan jött-men- tek”. Nekünk munkásoknak meg kell azonban érteni, hogy a ré­gebben börtönbe dobott munkás, agitátor, szervező, forradalmár, leginkább azért “jött-ment”, mert üldözték, sokan csak mene­külésben, a külföldön találtak életbiztonságot. Ilyenek jutot­tak Magyarország élére a mos­tani kormányban. Azonban még közöttünk is vi­ta tárgya sokszor, hogy kik az igazi munkások? Hogy munká­sok vezetik-e a mostani Magyar- országot? Azonban mielőtt er­ről írnék, szükséges valameny- nyire megállapítani, hogy kik munkások? Egy mérnök, mint Gerő Ernő, vagy egy pártvezér, mint Rákosi, egy-egy tanár, vagy miniszteri tanácsos mun­kás-e? Egy most vasesztergá­lyosból üzemvezetőnek előlépte­tett egyén munkás-e? Gyárigaz­gatók, tanárok, rendőrfőnökök, akik esetleg a múlt rendszert is szolgálták BÉRÉRT, de mostan éppen olyan hűségesen, talán még megbízhatóbban szolgálják az uj rendszert, nevezhetők-e munkásoknak ? BÉRMUNKÁSOK Az IWW tanítása szerint, mint az én szerény véleményem sze­De a kínai nép az amerikai pénz és felszerelés dacára, gyatra fel­szerelésével tönkreverte Chiang milliós hadseregeit és nincs az az erő, amely a kínai nép és a hadserege felszabadulását meg­gátolja. Ezt jól tudják Bulliték is, a beavatkozással más a cél­juk, a kínai beavatkozást talál­ják alkalmasnak arra, hogy a nagyon óhajtott uj világháborút elindíthassák. Másütt az ilyen háborús uszi- tót, aki a nagytőke védelmébe, sok millió ember életét, sőt az egész civilizációt akarja felál­dozni, mint veszett kutyát ten­nék ártalmatlanná, de nálunk ebbe a “nagy demokráciába” szabadon garázdálkodhat, sőt hivatalos színezetet kap a gya­lázatos vállalkozásához. Bullitéknak jó lesz emlékezni az európai háborús uszítok sor­sára. Még Amerika népe is feléb­redhet és ez az ébredés keserves lesz a háború haszonélvezőinek. rint, ezek mind munkások. Az a tény, hogy nem önön maguknak, hanem az államnak dolgoznak bérért, olyan bérmunkásoknak teszi őket, mint a gyári munká­sokat, akik szintén valamilyen munkát végeznek az államnak, ugyancsak bérért. És éppen ezen gyárimunkások közül szedték legnagyobb részét, vagy ezek ál­tal megszervezett ellenőrző ta­nácsok, bizottságok ellenőrzése alatt működnek. Sőt, még az úgynevezett régi intelligencia is, leginkább azok jutottak jobb ál­lásokba, akik már régebben is lándzsát törtek a munkásság mellett, állást foglaltak a mun­kásság mellett és sokat üldözték is őket emiatt. No meg egy intel­ligens ember éppen olyan mun­kás, mint a tudatlan, sokszor az önön érdekei ellen harcoló mun­kás ember is. Ámbár igaz, hogy azok, akik az eszme, illetve a párt mellett hűségesen kitartottak, harcol­tak, előnybe részesültek, azon­ban sokszor a tehetség és a meg­bízhatóság vezet a kinevezésnél. És legtöbb mostanában kineve­zett üzemvezetőségnek, vagy azokat ellenőrző pártvezetősé­geknek a vezetői tényleges mun­kások. Például a diósgyőri vas­gyárnak a legfőbb embere, aki­től sok mérnök, nagy hivatalnok állása függ, nem szólva a kisebb állásokról, egy olyan munkás, akinek csak hat elemije, két ipariskolája van, azonban éve­ken keresztül üldözve volt, buj­dosott, de kitartóan dolgozott, agitált, szervezett, a szocializ­mus érdekében. A tényleges munkásokból ki­nevezett üzemvezetők csoportja állandóan szaporodik. Sokan képző iskolákba mennek, sőt az egyetemekre iratkoznak be, igy kerülnek vezető állásokba. Vannak még sokan a régi rendszerből visszamaradt hiva­talnokok, rendőrkapitányok, mi­niszteri alkalmazottak, akik csak azért csatlakoztak a párt­hoz és maradtak meg az állása- ikben, mert “dolgozni csak kell valahol”. Sok ilyen tanár, ren­dőrkapitány, igazgató maradt meg vezető, sokszor fontos állá­sokban. Azonban ezek is bérért dolgoznak és csak azért nem tarthatók munkásoknak, mert régebben a munkásság ellen mű­ködtek, igy a saját érdekeik el­len is. Sőt éppen ők tiltakoztak a munkás osztályozás ellen. De ezek szigorú ellenőrzés alatt áll­nak, leginkább a párt csoportok bizottságai által, melynek nagy része régi, megbízható munkás­harcos. BÜROKRÁCIA Sajnos, még ilyesmi is van Magyarországon. Leginkább a múlt rendszerből visszamaradt egyének és szokások. Ezek tud­ják, hogy nagyon kell nekik vi­gyázni, hogy rosszat ne tegye­nek, félre ne lépjenek, rossz ha­tározatot ne hozzanak, igy in­kább nem csinálnak semmit se. Eltemetik az olyan aktákat, mely fölött nehéz nekik határoz­ni. Ezek leginkább külömböző minisztériumokban maradtak és működnek, sőt lettek előléptet­ve, vagy belecseppentek az ilyen állásokba és nem mernek sem­mit sem határozni, dönteni, mert nem ismerik ki magukat. Ezt mi is személyesen tapasz­taltuk azáltal is, hogy két egész hónap alatt nem tudták eldönte­ni a belügyminisztériumban, hogy adnak-e nekünk ki és visz- szautazási engedélyt, hogy Kas­sára átmehessünk ■ látogatóba. Azt sem mondták, hogy nem, de ugyan akkor a sok vizsgálat és halasztás után sem adták meg, nem tudtak határozni, igy ha­lasztották a döntést. Azonban nem mi, mint látoga­tók, akik esetleg egészen más szemmel nézve Ítéltük meg a dolgokat, hanem a Szakszerve­zeti Tanács főtitkára Kossá Ist­ván is megállapította jelentésé­ben, melyet a szakszervezeti kongresszuson tett, hogy “egy vezérigazgató kinevezést a pénz­ügyminisztérium 13 nap alatt in­tézett el és az aktákon 15 aláírás szerepelt. A Ganz gyár egy szál­lítással kapcsolatban kezességi levelet kért a pénzügyminisztéri­umtól. Az ügy elintézése 203 na­pig tartott, az ügyirat 15 darab­ból állt és 21 aláírás szerepelt rajta. A főváros polgármesteri hivatala az Úttörő Társaság egyik kérelmét 39 nap alatt in­tézte el, annak ellenére, hogy az ügyirat “sürgős” jelzéssel volt ellátva. Az aktákon 20 aláírás szerepelt, köztük két polgármes­teri és hat tanácsosi aláírás.” Személyesen láttam az Orszá­gos Tervhivatalban egy nagy­szerű találmányt, amely a Ke­reskedelmi minisztériumban volt hat hónapig eltemetve és akkor utalták át a rendes helyére, a Tervhivatal szabadalmi osztá­lyához. De ezen legfontosabb hi­vatalban is láttam, hogy bizony nagyon sok és amerikai szemmel' fiézve káros halasztás történik, mert ottan sem mernek hatá­rozni, inkább eltemetik az aján­latokat, tervezeteket. Először is nem igen látják meg annak az értékét, helyességét egyköny- nyen és mivel bizonytalanok ezen irányban, úgy nem merik azt ajánlani, beterjeszteni, pár­tolni, de ugyan akkor nem me­rik azt visszadobni sem, inkább eltussolják, odázzák a dolgot, a döntést, amig csak tehetik, fele­lősséget nem mernek vállani. Minden szocialista rendszerre tért országnak legfontosabb hi­vatala a Tervhivatal. Itt kellene gyorsan és észszerűen dönteni, intézkedni, itt kellene, hogy a legjobb elemeket központosít­sák. Még itt is hallottam, hogy még sok hivatalnok csak mos­tan jár a munkás, illetve párt is­kolába a marxizmust tanulni. És azt is csak azért, mert csak is úgy tarthatja meg az állását. Ez nagyon sok és fontos hiva­talban igy van, hogy csak mos­tan igyekeznek megismertetni velük a célt, melyért dolgozniok kell: a szocialisztikus termelési rendszert. így gyakran megesik, hogy egyik osztályból a másikba utal­ják és ezáltal halasztják a dön­tést, a napot, az órát, még akkor is, ha tudják, hogy nekik kell azt előbb-utóbb meghozni, de inkább utóbb akarják, mint előbb, sokszor a kényszerítő helyzet elé állítva magukat. Ez már azért is könnyen lehetséges, mert a Tervhivatal is több és azt hiszem igen sok osztályra van osztva és azáltal lehetséges, az egyik osztályból a másikba kül­dözgetni az egyéneket, a javas­latokat, ugyan akkor a felelősé­get is magukról elhárítani. Habár lassan is, de azért ta­nulnak, tisztogatnak a magyar- országi hivatalokban is. Aki nem képes, vagy nem hajlandó a rábízott munkát elvégezni és tanulni, azokat félretolják, he­lyettesítik. Ha bűnös könnyel­műségen, szabotáláson fogják, akkor büntetik. Ámbár az is igaz, hogy az uj kormánnyal, sok uj szabály, is­meretlen esetek kerülnek olyan hivatalnokokhoz, akik maguk is ismeretlenek az ilyen ügyek el­intézésében. Legnagyobb ok a habozás, az elodázás, hogy nem mernek dönteni, nem biztosak abban, hogy helyesen cseleked­nek-e, mert elég nagy okuk van arra, hogy rossz határozatokat ne hozzanak, mert akkor bajba kerülnek, illetve az állásaikat el­veszíthetik. ENERGIÁBÓL ANYAGOT AKARNAK PALO ALTO, Cal. — A Stan­ford Egyetemen megkezdték az eddigi legnagyobb atomromboló gép építését. Dr. William W. Hansen igazgató adatai szerint a 160 láb hosszú accelerátor egy billió electron-volt erővel támad­ja majd az atomot s a tudósok remélik, hQgy igy elérik azt az állapotot, amit az energia a koz­mikus súgarak hatása alatt nyer. Ez a gép nem a nehezebb pozitív töltésű részecskéket, ha­nem a nagyon könnyű, negatív töltésű atomrészecskéket támad­ja s a tudósok remélik, hogy eb­ben az esetben az energia átala­kul anyaggá, amivel valóra vált­hatják a fizikusok álmát. TUDÓSÍTÁS Kellemesen szórakozva bú­csúztak az óévtől a philai Bér­munkás olvasók Rost munkás- társéknál. Néhány munkástárs­nő ajánlatára, a szilveszter es­tét ez alkalommal is együtt töl­töttük. Rosenthal munkástárs üdvö­zölte a jelenlevőket, pár szóval rámutatott a világeseményekre és a sajtó fontosságára, kérte a Bérmunkás támogatását. Né- hányan hiányoztak a megszo­kott arcokból, amit a távolság és betegségnek tudhatunk be. Többen csak az adományukat küldték el. Az estély úgy erköl­csileg, mint anyagilag sikerült. Az estélyből 70.00 dollárt juttat­tunk a Bérmunkásnak. R. HA A KELLEMEST a hasznossal összekötjük, la­punk látja a hasznát. Alkalmas helyiség hiányában elmaradt a clevelandi szokásos szilveszteri összejövetelünk. így az estét Koncz Róza munkástársnőnél töltöttük, ahol az újévet a Bér­munkás javára tizenöt dollár összeadásával kezdtük meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom