Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-15 / 1562. szám
6 oldat BÉRMUNKÁS 1949. január 15. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN MAGYARORSZÁG VEZETŐI Mint minden csoportban, úgy minden országban is, sokan kiválnak a tömeg közül és mint vezetők, megbízottak vagy kormányfők jutnak magasabb pozíciókba. Amikor olyan drasztikus változás történik, mint Magyarországon is történt, vagyis a régi rendszert elzavarták és annak vezetői elszaladtak, akkor nagyon sok uj, ismeretlen egyén kerül azoknak a helyére, vagy azok maradtak meg, akik a régi rendszerben nagyon kicsinyek és kevésbé kártékonyak voltak. így hallottuk sokszor azt a régi magyar mondást, hogy azok “csak olyan jött-men- tek”. Nekünk munkásoknak meg kell azonban érteni, hogy a régebben börtönbe dobott munkás, agitátor, szervező, forradalmár, leginkább azért “jött-ment”, mert üldözték, sokan csak menekülésben, a külföldön találtak életbiztonságot. Ilyenek jutottak Magyarország élére a mostani kormányban. Azonban még közöttünk is vita tárgya sokszor, hogy kik az igazi munkások? Hogy munkások vezetik-e a mostani Magyar- országot? Azonban mielőtt erről írnék, szükséges valameny- nyire megállapítani, hogy kik munkások? Egy mérnök, mint Gerő Ernő, vagy egy pártvezér, mint Rákosi, egy-egy tanár, vagy miniszteri tanácsos munkás-e? Egy most vasesztergályosból üzemvezetőnek előléptetett egyén munkás-e? Gyárigazgatók, tanárok, rendőrfőnökök, akik esetleg a múlt rendszert is szolgálták BÉRÉRT, de mostan éppen olyan hűségesen, talán még megbízhatóbban szolgálják az uj rendszert, nevezhetők-e munkásoknak ? BÉRMUNKÁSOK Az IWW tanítása szerint, mint az én szerény véleményem szeDe a kínai nép az amerikai pénz és felszerelés dacára, gyatra felszerelésével tönkreverte Chiang milliós hadseregeit és nincs az az erő, amely a kínai nép és a hadserege felszabadulását meggátolja. Ezt jól tudják Bulliték is, a beavatkozással más a céljuk, a kínai beavatkozást találják alkalmasnak arra, hogy a nagyon óhajtott uj világháborút elindíthassák. Másütt az ilyen háborús uszi- tót, aki a nagytőke védelmébe, sok millió ember életét, sőt az egész civilizációt akarja feláldozni, mint veszett kutyát tennék ártalmatlanná, de nálunk ebbe a “nagy demokráciába” szabadon garázdálkodhat, sőt hivatalos színezetet kap a gyalázatos vállalkozásához. Bullitéknak jó lesz emlékezni az európai háborús uszítok sorsára. Még Amerika népe is felébredhet és ez az ébredés keserves lesz a háború haszonélvezőinek. rint, ezek mind munkások. Az a tény, hogy nem önön maguknak, hanem az államnak dolgoznak bérért, olyan bérmunkásoknak teszi őket, mint a gyári munkásokat, akik szintén valamilyen munkát végeznek az államnak, ugyancsak bérért. És éppen ezen gyárimunkások közül szedték legnagyobb részét, vagy ezek által megszervezett ellenőrző tanácsok, bizottságok ellenőrzése alatt működnek. Sőt, még az úgynevezett régi intelligencia is, leginkább azok jutottak jobb állásokba, akik már régebben is lándzsát törtek a munkásság mellett, állást foglaltak a munkásság mellett és sokat üldözték is őket emiatt. No meg egy intelligens ember éppen olyan munkás, mint a tudatlan, sokszor az önön érdekei ellen harcoló munkás ember is. Ámbár igaz, hogy azok, akik az eszme, illetve a párt mellett hűségesen kitartottak, harcoltak, előnybe részesültek, azonban sokszor a tehetség és a megbízhatóság vezet a kinevezésnél. És legtöbb mostanában kinevezett üzemvezetőségnek, vagy azokat ellenőrző pártvezetőségeknek a vezetői tényleges munkások. Például a diósgyőri vasgyárnak a legfőbb embere, akitől sok mérnök, nagy hivatalnok állása függ, nem szólva a kisebb állásokról, egy olyan munkás, akinek csak hat elemije, két ipariskolája van, azonban éveken keresztül üldözve volt, bujdosott, de kitartóan dolgozott, agitált, szervezett, a szocializmus érdekében. A tényleges munkásokból kinevezett üzemvezetők csoportja állandóan szaporodik. Sokan képző iskolákba mennek, sőt az egyetemekre iratkoznak be, igy kerülnek vezető állásokba. Vannak még sokan a régi rendszerből visszamaradt hivatalnokok, rendőrkapitányok, miniszteri alkalmazottak, akik csak azért csatlakoztak a párthoz és maradtak meg az állása- ikben, mert “dolgozni csak kell valahol”. Sok ilyen tanár, rendőrkapitány, igazgató maradt meg vezető, sokszor fontos állásokban. Azonban ezek is bérért dolgoznak és csak azért nem tarthatók munkásoknak, mert régebben a munkásság ellen működtek, igy a saját érdekeik ellen is. Sőt éppen ők tiltakoztak a munkás osztályozás ellen. De ezek szigorú ellenőrzés alatt állnak, leginkább a párt csoportok bizottságai által, melynek nagy része régi, megbízható munkásharcos. BÜROKRÁCIA Sajnos, még ilyesmi is van Magyarországon. Leginkább a múlt rendszerből visszamaradt egyének és szokások. Ezek tudják, hogy nagyon kell nekik vigyázni, hogy rosszat ne tegyenek, félre ne lépjenek, rossz határozatot ne hozzanak, igy inkább nem csinálnak semmit se. Eltemetik az olyan aktákat, mely fölött nehéz nekik határozni. Ezek leginkább külömböző minisztériumokban maradtak és működnek, sőt lettek előléptetve, vagy belecseppentek az ilyen állásokba és nem mernek semmit sem határozni, dönteni, mert nem ismerik ki magukat. Ezt mi is személyesen tapasztaltuk azáltal is, hogy két egész hónap alatt nem tudták eldönteni a belügyminisztériumban, hogy adnak-e nekünk ki és visz- szautazási engedélyt, hogy Kassára átmehessünk ■ látogatóba. Azt sem mondták, hogy nem, de ugyan akkor a sok vizsgálat és halasztás után sem adták meg, nem tudtak határozni, igy halasztották a döntést. Azonban nem mi, mint látogatók, akik esetleg egészen más szemmel nézve Ítéltük meg a dolgokat, hanem a Szakszervezeti Tanács főtitkára Kossá István is megállapította jelentésében, melyet a szakszervezeti kongresszuson tett, hogy “egy vezérigazgató kinevezést a pénzügyminisztérium 13 nap alatt intézett el és az aktákon 15 aláírás szerepelt. A Ganz gyár egy szállítással kapcsolatban kezességi levelet kért a pénzügyminisztériumtól. Az ügy elintézése 203 napig tartott, az ügyirat 15 darabból állt és 21 aláírás szerepelt rajta. A főváros polgármesteri hivatala az Úttörő Társaság egyik kérelmét 39 nap alatt intézte el, annak ellenére, hogy az ügyirat “sürgős” jelzéssel volt ellátva. Az aktákon 20 aláírás szerepelt, köztük két polgármesteri és hat tanácsosi aláírás.” Személyesen láttam az Országos Tervhivatalban egy nagyszerű találmányt, amely a Kereskedelmi minisztériumban volt hat hónapig eltemetve és akkor utalták át a rendes helyére, a Tervhivatal szabadalmi osztályához. De ezen legfontosabb hivatalban is láttam, hogy bizony nagyon sok és amerikai szemmel' fiézve káros halasztás történik, mert ottan sem mernek határozni, inkább eltemetik az ajánlatokat, tervezeteket. Először is nem igen látják meg annak az értékét, helyességét egyköny- nyen és mivel bizonytalanok ezen irányban, úgy nem merik azt ajánlani, beterjeszteni, pártolni, de ugyan akkor nem merik azt visszadobni sem, inkább eltussolják, odázzák a dolgot, a döntést, amig csak tehetik, felelősséget nem mernek vállani. Minden szocialista rendszerre tért országnak legfontosabb hivatala a Tervhivatal. Itt kellene gyorsan és észszerűen dönteni, intézkedni, itt kellene, hogy a legjobb elemeket központosítsák. Még itt is hallottam, hogy még sok hivatalnok csak mostan jár a munkás, illetve párt iskolába a marxizmust tanulni. És azt is csak azért, mert csak is úgy tarthatja meg az állását. Ez nagyon sok és fontos hivatalban igy van, hogy csak mostan igyekeznek megismertetni velük a célt, melyért dolgozniok kell: a szocialisztikus termelési rendszert. így gyakran megesik, hogy egyik osztályból a másikba utalják és ezáltal halasztják a döntést, a napot, az órát, még akkor is, ha tudják, hogy nekik kell azt előbb-utóbb meghozni, de inkább utóbb akarják, mint előbb, sokszor a kényszerítő helyzet elé állítva magukat. Ez már azért is könnyen lehetséges, mert a Tervhivatal is több és azt hiszem igen sok osztályra van osztva és azáltal lehetséges, az egyik osztályból a másikba küldözgetni az egyéneket, a javaslatokat, ugyan akkor a felelőséget is magukról elhárítani. Habár lassan is, de azért tanulnak, tisztogatnak a magyar- országi hivatalokban is. Aki nem képes, vagy nem hajlandó a rábízott munkát elvégezni és tanulni, azokat félretolják, helyettesítik. Ha bűnös könnyelműségen, szabotáláson fogják, akkor büntetik. Ámbár az is igaz, hogy az uj kormánnyal, sok uj szabály, ismeretlen esetek kerülnek olyan hivatalnokokhoz, akik maguk is ismeretlenek az ilyen ügyek elintézésében. Legnagyobb ok a habozás, az elodázás, hogy nem mernek dönteni, nem biztosak abban, hogy helyesen cselekednek-e, mert elég nagy okuk van arra, hogy rossz határozatokat ne hozzanak, mert akkor bajba kerülnek, illetve az állásaikat elveszíthetik. ENERGIÁBÓL ANYAGOT AKARNAK PALO ALTO, Cal. — A Stanford Egyetemen megkezdték az eddigi legnagyobb atomromboló gép építését. Dr. William W. Hansen igazgató adatai szerint a 160 láb hosszú accelerátor egy billió electron-volt erővel támadja majd az atomot s a tudósok remélik, hQgy igy elérik azt az állapotot, amit az energia a kozmikus súgarak hatása alatt nyer. Ez a gép nem a nehezebb pozitív töltésű részecskéket, hanem a nagyon könnyű, negatív töltésű atomrészecskéket támadja s a tudósok remélik, hogy ebben az esetben az energia átalakul anyaggá, amivel valóra válthatják a fizikusok álmát. TUDÓSÍTÁS Kellemesen szórakozva búcsúztak az óévtől a philai Bérmunkás olvasók Rost munkás- társéknál. Néhány munkástársnő ajánlatára, a szilveszter estét ez alkalommal is együtt töltöttük. Rosenthal munkástárs üdvözölte a jelenlevőket, pár szóval rámutatott a világeseményekre és a sajtó fontosságára, kérte a Bérmunkás támogatását. Né- hányan hiányoztak a megszokott arcokból, amit a távolság és betegségnek tudhatunk be. Többen csak az adományukat küldték el. Az estély úgy erkölcsileg, mint anyagilag sikerült. Az estélyből 70.00 dollárt juttattunk a Bérmunkásnak. R. HA A KELLEMEST a hasznossal összekötjük, lapunk látja a hasznát. Alkalmas helyiség hiányában elmaradt a clevelandi szokásos szilveszteri összejövetelünk. így az estét Koncz Róza munkástársnőnél töltöttük, ahol az újévet a Bérmunkás javára tizenöt dollár összeadásával kezdtük meg.
