Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-25 / 1585. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year _____ $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 6c Single Copy ___________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Bolhák a diplomáciában A külügyminisztereknek Parisban tartott tanácskozásáról jövő hirek szerint Dean Acheson amerikai külügyminiszter a diplomaták között szokatlanul hangzó nyers hangon utasította vissza Andrei Y. Vishinsky orosz külügyminiszter azon ajánlatát, hogy Németországgal kösssék meg a békét három hónapon belül és békekötés után egy évre vonják vissza az összes megszálló csapatokat. Az Associated Press jelentése szerint Acheson az orosz ajálatra ezt felelte: Ez az ajánlat tele van propagandával úgy, mint kutya a bolhával. Sőt csupa bolha, kutya nélkül. Az amerikai sajtó által mindig mérgesnek, kiabálónak festett Vishinskyben volt annyi humor, hogy tréfásan felelt Acheson meglehetősen nyers kifakadá- sára. “Mr. Acheson nagyon szellemes megjegyzést tett, — mondotta Vishinsky, — “amire egy bibliai idézettel válaszolhatok. ‘Ne próbáljon bolhákat fogni az, akinek uj jai közül a tevék is kiesnek.’ ” Nehéz megértenünk, hogy miért propaganda a békekötés sürgetése és miért nem propaganda annak elodázása. Acheson külügyminiszternek az a magyarázata, hogy nagyon meg kell gondolni a békeszerződést, mert attól milliók élete függ, nem ád kellő felvilágosítást, hiszen már évek óta gondolkoznak rajta s kisüthettek volna valami okosat. A német békeszerződés elodázására talán mélyebb hatású fényt vet George P. Hays generálisnak junius elsején Németországból küldött jelentése. Ezt a jelentést szükségessé tette a szenátor Ferguson által vezetett kongresszusi bizottság azon nyilatkozata, hogy az amerikai katonai kormányzat nem hajtotta végre a pottsdami határozatot, nem oszlatta fel a nagy német karteleket és monopóliumokat. Példának idézték a még mindig működő I.G. Farben kémiai kartelt, amelynek vezetőszerepe volt a második világháborúban. A Ferguson bizottság követelésére Lucius Clay generális, az amerikai haderők akkori parancsnoka, április 30-án jelentést küldött, hogy a német ipar decentralizálása már befejezést nyert és az I.G. Farben iparvállalatot apróbb részekre szakították, amelyekből az amerikai zónában mintegy 50 található. És dacára Clay tábornok “hivatalos” jelentésének, egy hónappal később, amikor Clay már lemondott és visszatért az Egyesült Államokba, az utóda, Gen, Hays újabb, szintén “hivatalos” jelentést küldött amelyben bejelenti, hogy a német nagy iparvállalatokat, közöttük az I.G. Farben vegyi üzemeket is fel fogják darabolni. Ez a művelet, Jelentette Hays generálisnak legalább 6 hétre van szüksége, hogy Szóval Hays generálisnak legalább hat hétre van szüksége, hogy elvégezze azt, amit Clay generális állítólag már régen befejezett. A valóság az, hogy a német nagy iparokat, a kartelokat az amerikai és angol tőkések veszik kezeikbe, — “újjászervezik”, — mint mondják. Nem magát az aktuális üzemi gyártást, hanem csak a tulajdonjogot, a részvények birtoklását és az azzal járó irányítást, no meg a profit elzsebelését. Clay tábornok tévedett, ez a művelet még nem nyert befejezést. Ezt Hays generális nyíltan megmondotta. Az amerikai külügyi hivatal természetesen nagyon jól tudja, hogy ez az “ujjászervezési folyamat” már mennyire haladt és mennyi elintézni valójuk van még. Azért olyan nagyon ingerült Acheson, amikor az oroszok a békekötést és megszálló hadseregek visszavonását sürgetik. És ha az Acheson “szellemes” megjegyzésében az értéktelenséget a bolha, az értéket pedig a kutya képviseli, akkor ne féltse Vishinsky az amerikai tőkés érdekeltséget, ha engedi is a bolhákat szabadon ugrálni, nem engedik kisiklani karmaikból a kutyát, a tevét, a kartelokat és haosnló értékes monopóliumokat. A nagy fizetések Az amerikai kincstári hivatal minden évben közzéteszi az előző évek adóbevételeinek listáját, amely felsorolja a legnagyobb egyének neveit is. Az 1947 évre szóló listából, amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra, megtudjuk, hogy abban az évben a legnagyobb fizetést bizonyos Charles P. Skouras, a National Theaters Amusement Co. elnöke húzta. Skouras abban az évben 810,000 dollár fizetést kapott, jóval kevesebbet az előző évi 985,300 dollárnál. Ez a lista a nem a jövedelmet mutatja, hanem csak a fizetéseket, amelyekből a törvény rendelete folytán le kell vonni az adót. Mr. Skourasnak még lehet másféle jövedelme is, mint például házbérek, vagy részvények osztalékai, kölcsönök kamatai. Itt azonban figyelmen kívül hagyjuk az ilyen jövedelmeket, mert csak arra akarunk rámutatni, hogy mennyire ellenkezik az ipari demokráciával az, amikor egy-egy alkalmazott, — bármilyen tisztséget is tölt be, — százszorosán több fizetést kap, mint a vele együttdolgozó átlagos munkás vagy hivatalnok. Nem ismerjük azt az irodát, vagy vállalatot, amely csaknem egy mülió dollár évi fizetést ad ennek a Skourasnak, de feltételezzük, hogy az átlagos munkás vagy hivatalnok ott sem keres többet évi — mondjuk négyezer dollárnál. Négyezer dollár ma igen szép kereset, amit kevés munkásember ér el. Mr. Skouras tehát legalább kétszázszor annyi fizetést kap, mint az átlagos jókerese- tü munkás, aki valószínűleg erősebben dolgozik, mint ő. Mr. Skouras esete természetesen nem egyedül álló s csupán azért vettük elő őt, mert az ő neve vezeti be a száz és száz oldalra terjedő névsort. Igaz, hogy a többi nem keresett 800,000 dollárt, de a negyedmilliót keresők száma már igen tekintélyes. És negyedmillió dollár még ma is jelentékeny összeg. A fizetéseknek és jövedelmeknek ily egyenlőtlen elosztása az ipari demokrácia megcsúfolása. Annyi tény, hogy a listán szereplőknek kiváltságos életet biztosit és igy nem csoda, hogy minden erejükkel és tehetségükkel védelmezik a nekik annyira kedvező rendszert. MOZGALMUNK VESZTESÉGE Nagy veszteség érte mozgalmunkat a finn nemzetiségű Taisto Luoma munkástársunk váratlan halálával. Taisto Luoma kora ifjúságától kezdve aktiv tagja volt az IWW mozgalmának, amelyet nem csak mint szervező s a minden munka elvégzésére kész el- kes munkás szolgált, hanem rajzoló képességénél fogva kitűnő “cartoon” képekkel látta el lapjainkat s igyekezett terjeszteni az Ipari Demokrácia eszméjét. Luoma munkástárs rajzolta a Bérmunkás 1946-os naptárának fedélrajzát is, amelyen az építkezésnél magasba emelt munkás kinyújtott karral mutat a körülötte elterülő ipari világra, mintha mondaná: “íme ezt en, a MUNKÁS hoztam létre”. Luoma munkástárs, aki körülbelül ötven éves lehetett, fiatal korában kereskedelmi hajó- munkás volt, de munka közben megsebesült annyira, hogy állandóan sánta maradt. Az utóbbi időkben Clevelandban, majd Detroit városban tartózkodott. A mozgalmi tevékenységéért mindannyiunk által kedvelt munkástársunkat agy-tümor vitte korai sírjába. A Taft-Hartley munkásellenes törvény eltörlése mindinkább a jövő ködébe vonul, mert amíg a hívei nagyon erősen harcolnak érte, addig azok, akik meg akarják változtatni, csak immel-ámmal nyúlnak hozzá. Terjesztik a rémhírt, hogy az európai rekonstrukciót az angol pénzválság megakadályozza. — Ugylátszik, hogy az angol “munkás” kormány újabb nagy amerikai kölcsönt akar. Victor Klemperer német “tudós” kijelentette, hogy az oroszoknak már van atombombájuk. — Klemperer egyetemi tanár a nyelvtudományok tudósa s igy mint “igazi szakember” beszélt. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, símig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, a lókból a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “L.E A BÉRRENDSZER- KEL,!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. t
