Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-06-25 / 1585. szám

1949. junius 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KI MIT AD EL? A történelem folyamán Ma­gyarországot nagyon sok eset­ben adták el a magyar urak. A német, cseh, olasz uralkodóhá­zak szabott árért vették meg a magyar “Szent Koronát”, Thö- kölyit, Rákócziakat, Kossuthot szintén a magyar uralkodó osz­tály bocsájtotta áruba. A magyar nagybirtokosok, a mágnások történelme az árulá­sok sorozatát mutatja. Ezek az árulások minden esetben a ma­gyar nép kárára történtek. De soha annyi és soha olyan hit­vány horda nem próbálta még eladni Magyarország független­ségét, a magyar nép szabadsá­gát, jólétét, jövőjét, mint nap­jainkban. Minden kirúgott poli­tikus, levitézlett földbirtokos, uzsorás ügyvéd, gyárától, bank­jától megfosztott tőkés, az ál­lamhivatalok évezredes élősdijei mind Magyarországot árulja, nagy konkurenciát csinálva itt élő reakciós, liberális és szocia­lista árulóknak. Szégyeljük, de igy van, hogy nem lehet olyan Magyarország­ról szökött valutacsempész, fe­kete piacozó, politikus éppen úgy, mint az itten “szerkesz­tők” és laptulajdonosok, kiket tárt karokkal ne fogadna a mi State Departmentünk, kiket fel ne használna, a keleti országok elleni hideg háborúban. NEM SZÁLLÍTÓ KÉPESEK Nem nagy bölcseséggel veze­tik Amerika külügyeit a State Departmentben, mert ha csak a legkisebb tájékozottságuk volna Magyarországot illetőleg, ha négyszemközt megkérdez n é k bármelyik Magyarországot járt polgári újságírót, megtudnák, hogy ezen hazaárulók nem tud­ják szállítani az eladott “árut”. Hogy Magyarország ma nem szállítható, a magyar nép fü­tyül a nagy Göndör Ferencek, Pfeiferek, Sulyokok uszítására. Az “Amerika Hangjába“ elböm­bölt lázadásra, ellenforradalom­ra való felhívásain a magyar nép túlnyomó többsége csak mo­solyog, legfeljebb megvetéssel intézi el az árulóvá való sülyedé- süket. A magyar nép erősen tartja a kezében a hatalmat, ir­galmatlanul csapna le minden olyan próbálkozásra, amely ezt a hatalmat ki akarná csavarni a nép kezéből és a nemzetközi imperializmus gyarmatává akar­ná lesülyeszteni, a gyors ütem­ben fejlődő, a szocializmus felé haladó Magyar Népköztársasá­got. A mi kormányunk nem csinált “bargaint” a belföldi és impor­tált árulókkal, ezek az urak nem tudják szállítani sem Magyar- országot, sem a magyar népet. Ezek az urak senkit és sem­mit sem tudnak szállítani a sa­ját értéktelen személyükön kí­vül, tömeg nélküli vezérek ők, kik keservesen marakodnak azon a koncon, amit Amerika odadobott nekik és azon, amit még reménykednek kapni. Akik­nek értéket jelentenek ezek az értéktelen élősdiek, az fizesse meg őket, az eredmény csak egy lehet, hogy a magyar nép nem csak az árulókat, de a vevőket is meggyülöli, mint ezt a külü­gyi hivatalunk széles körben ta­pasztalhat a Truman doktrínáit és Marshallizált országok népei­nél. MIT VÉD A MAGYAR NÉP A most élő magyar nemzedé­ket két ízben vitték be az urai a legpusztítóbb háborúba, ide­gen imperialista érdekekért, amely háborúkban az uraké volt a kereset, a vagyon gyűjtés, a népé a szenvedés, pusztulás és a nyomor, elnyomatás legalsó fo­ka. A második vüágháboru után ottmaradt Magyarország kira­bolva, elpusztítva, se élelem, se ruha. Gyárai, vasutai, bányái romokban, gépei, mozdonyai, ál­latállománya ellopva. Amerre csak a szem nézett, csak pusztu­lást, nyomort és szenvedést lá­tott. A háború és a rombolás okoz­ta szenvedést, nyomort, bűnt, nem akarja vissza, nem akarja még egyszer átélni a magyar nép, ezért hatástalan a sulyokok uszítása. TEGNAP: A Horthy-nyilas uralom alóli felszabadulás első évei a régi rendszer híveivel való harcai folyt le. Csak két éve, hogy a magyar munkásságra támasz­kodva, megtisztították a ma­gyar közéletet a múltat vissza­síró politikusoktól és ez időtől fogva a magyar nép egy olyan fejlődésen ment keresztül, mely­hez csak Amerika gyors fejlő­dése hasonlítható. A munkásság éhezve, rongyo­san, inaszakadásig dolgozott, hogy megindítsa a termelést, helyreállítsa a gyárakat, a köz­lekedést, a közüzemeket. Az első időben ennek a hősies erőfeszí­tésnek a tőkések látták a hasz­nát, az ő gyáraikat építette újra a munkásság. A legtermészete­sebb intézkedés volt az, hogy a kormány kisajátította és állam tulajdonba vette a gyárakat, a bányákat és a bankokat. Ke­mény kézzel vétett véget az in­flációnak, amelyben a munkás 5 millió pengőt fizetett egy kilo kenyérért, összetörte a fekete piacot, amelynek a hiénái elvit­ték meg azt a keveset is a nép­től, amit valahogy megkeresett. A bányák lerombolva, a ter­melés lezülve, pedig szén nélkül nincs élet, ezt megértették az öntudatos bányászok is és olyan erővel fogtak hozzá a bányák üzemképessé tételéhez, a terme­lés fokozásához, hogy rövid idő múlva kitudták elégíteni a foko­zódó igényeket is. A nincstelenek között szétosz­tott nagybirtokokat nem tudták helyettesíteni a termelés terén az uj birtokos parasztok, mert sem szerszámaik, sem igás álla­taik, de még vetőmagjuk sem volt. A megszálló szovjet csapa­tok segítése, a parasztság erőfe­szítése, a rossz időjárás dacára is, ha nagyon szűkösen is, bizto­sítani tudta a nép legelemibb szükségletét. Nyögve, döcögve, koplalva, a szabotálókkal való állandó har­cai, de megindult a termelés az egész vonalon, a reakció letöré­sével elérkezett a helyzet oda, hogy belehetett vezetni a terv- gazdálkodást és meg lehetett kezdeni a hároméves terv meg­valósítását. A MA Még hat hónap van hátra a három éves tervből, de ma már kétségtelen mindenki előtt, hogy azt jóval túlteljesítik. A gyárak felépültek, az elhur­colt gépek helyett uj gépek ké­szültek, az ipari termelés 30 szá­zalékkal nagyobb, mint az utol­só béke évben. Számtalan uj gyár épült fel és van épülőben. Az ipari munkásság száma 20 sázalékkal nagyobb mint 1938- ban és 50 százalékkal több mint 1946-ban. Az ipari munkanélkü­liség az év végére teljesen meg fog szűnni. A bányákat, amelyet szintén teljesen tönkretett a háború és a nyilasok pusztítása, ma már messze túlhaladja a békebeli termelését. 1938-ban 93 millió, 1948-ban már 107 millió méter­mázsa szenet bányásztak ki. Nagy erőfeszítéssel érték el a bányászok, hogy 1946 végén 2756 vagon szén került ki a bá­nyákból, mig 1948 novemberé­ben 4668 vagon volt a napi ter­melés. Megkezdődött a bányák gépesítése, amely megkönnyíti a bányászok munkáját. Ma a bá­nyászok az ország legjobban kereső munkásai. A vasúti közlekedés, amely teljesen meg volt semmisítve, ma messze felülmúlja az 1938-as teljesítményt, számszerint is, gazdaságossági szempontból is. A parasztság az, amely a leg­többet kapott az uj rendszertől. Nem csak földet, de magasabb életnívót, gép állomások száza­it, villanyt, kultur házat, orvost, modern iskolát, 100 év alatt nem fejlődött annyit a falu, mint a tervgazdálkodás egy évében. A szétrombolt városok, fal­vak, hidak újjáépültek. Sok ezer munkáslakás épült fel a legmo- dernabb formában. Európa egy­etlen országába sincs oly bősé­gesen élelmiszer és közszükség­leti cikkek, mint Magyarorszá­gon és sehol sem jut annyi a munkásnak; mint Magyarorszá­gon. A gyárak, bányák, bankok, a hivatalok élén mind több és több munkás és paraszt áll, az isko­lák mind paraszt és munkás if- jakkal vannak telítve, belőlük kerül ki a jövő Magyarország értelmiségi munkása a mérnök, tanár, orvos, tudós, hivatalnok, katonai parancsnok, mind az ami a múltban úri privileguim volt. Kulturális téren a haladás fel­mérhetetlen, a színházak, hang­— versenyek élvezői ma a dolgo­zók. Budapest fürdőváros volt, de a munkás legfeljebb 10-30 kraj- cáros fürdőkbe juthatott be. Ma a legelőkelőbb gyógy és üdü­lő fürdők használata a dolgo­zóké, a nagy magyar üdülő he­lyek, mind a dolgozók ezreivel vannak megtöltve. De talán legtöbbet a nők és a gyermkek kaptak az uj Magyar- országtól. A nők teljes egyenjo- gosultságot az élet minden te­rén. A gyermekek, a dolgozók gyermekei előtt mindaz a lehe­tőség meg van, ami a múltban csak az úri csemeték provilegiu- ma volt. A HOLNAP Az öt éves terv keretében egy uj Magyarország épül fel, amely már megközelíti a szocialista társadalmi rendszert, amelynek a végén már nem lesz munkanél­küliség, hanem munkáshiány. Nem lesz rongyos ruha, nem lesz rosszul táplált ember. Eltűnnek a régi egészségtelen lakások. Az ipar és a mezőgazdaság a leg- modernabb alapon fog állni. Ez nem csak jelszó, minden magyar dolgozó tisztában van azzal, hogy a három éves terv megvalósítása már biztosra ve­hető, erre garancia a magyar dolgozók akarata egy uj társa­dalmi rendszerért. Ezért kárbevesz mindaz, amit a kormányunk arra áldoz, hogy a magyar árulókat idehozza és eltartsa. A magyar nép túlnyo­mó többsége tisztában van azzal, hogy mit jelentene a régi ura­lom visszaállítása és ezt az éle­te árán is meg fogja gátolni. Csak had üvöltsenek az impe­rializmus cselédei, a magyar né­pet ez nem zavarja. Rendületle­nül építi az uj, boldog Magyar- országot. Dr. Condon a J. Edgar Hoo­ver vezetése alatt működő ame­rikai titkosrendőrséget ostobá­nak és rosszakaratúnak mondot­ta Dr. Condon elismerten a vi­lág legnagyobb tudósa tehát TUDJA, hogy mit beszél. A MAGYAR FALUKBA küldendő lapok fedezésére ju­nius 12-én Cleveland és környé­ke Bérmunkás olvasók kirándu­lása szépen sikerült. Koncz Ró­za munkástársnő által készített gulyás olyan ízletes volt, hogy a később jövőknek már csak la- cipecsenye jutott. Nehéz János- né munkástársnő három szép zsebkendő kisorsolásával tette eredményessé az összejövetelt. A kiadások levonása után 96 dollár és egy cent maradt a ha­zaküldendő lapokra. Ugyan' erre a célra az akroni munkástársak 46.85-öt hoztak a május 30-iki kosaras összejö­vetel maradványaként. Köszönet az ügyben dolgozók­nak és Scherhaufer-Leiz vala­mint a Farkas családnak a he­lyiség szives átengedéséért. Ugyancsak junius 12-én a new yorki Bérmunkás olvasók találkoztak a Dyre Ave. erdő tisztásán és a hazaküldendő Bér­munkás támogatására is kihasz­nálták, $26.45-öt küldtek a célra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom