Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-15 / 1562. szám

1949. január 15. BÉRMUNKÁS 6 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI CSAK IMÁDKOZZATOK Mindszenty Pehm Józseffel való, régen megérett leszámolás, mint előre látható volt, alapos ricsajt támasztott a reakciós berkekben. Különösen a szaktár­sai vannak nagyon felháborod­va, a fő-istenkereskedőtől, a pá­pától kezdve, a legutolsó haran- gozóig, mind tiltakozik és a nyu­gat beavatkozását követeli, de miután ez nem nagyon valószí­nű, hát meg kell, hogy elégedje­nek azzal, hogy a magyar kor­mány tagjait kiátkozzák az egy­házból és felhívják a híveiket, hogy imádkozzanak a “mártír” főpapért. Ez ellen ugyan senkinek sem lehet kifogása, csak egy kissé furcsának találjuk, hogy a jó is­tenkét ilyen tömeges kéréssel kell biztatni arra, hogy ezt a ma­gyarországi sales managerjét, pártfogásába vegye. Nem gon­dolják a papok és a hívek, hogy ha Mindszenty működése isten­nek tetsző dolog lett volna, ak­kor felesleges volna ez a noszo­gatás, mert akkor külső nyomás nélkül is megvédte volna az ügy­nökét. De valószínű, hogy a jó istenke is úgy látja a dolgot, mint mi, hogy a prímás nem a krisztusi szeretet, hanem a re­akció bajnoka volt. Nem annyi­ra a vallást, az egyházat védte, hanem a százezer holdakat, amelybe őkelme és a főpapi, meg mágnás barátai dúskáltak, mig ma a paraszt, akit ők nem is tartottak embernek, vet és arat a szétosztott földön. De azért csak kiabáljanak, imádkozzanak, ez olyan mint a körösi szenteltvíz, se nem árt, se nem használ. MÁRTÍR? Nagyon sokan, akik figyelem­mel kísérték a hercegprímás működését, azt hiszik, hogy ben­ne erős mártír komplexum van, az a vágya, hogy az egyház mártírja lehessen és ezért pro­vokálta a kormányzatot, hogy börtönbe vesse, elitélje, esetleg ki is végeztesse. A kormány ép­pen azért tűrte ilyen sokáig a provokálását, mert nem akart mártírt csinálni Mindszentyből. Én azt hiszem, hogy ez a fel­fogás nagyon téves, mert Mind­szenty nem a mártír típus, ő na­gyon is anyagias, reális ember, aki csak köpönyegül használta a vallási kérdéseket, amely alól azonban nagyon is kilátszott a reakció lólába. Az ő harca nem az egyházért, amelynek a működését senkibe korlátozta, hanem a királyság, nevezetesen a Habsburg monar­chia visszaállításáért folyt, a köztársasági államformát gyű­lölte az első pillanattól fogva. A gazdagokat védte, ellenezte lopásnak minősítette a földosz­tást, a gyárak, a bankok államo­sítását, elitélte a fasiszta hábo­rús vezetők, tömeggyilkosok fe­lelőségre vonását. A kormány nagyon helyesen hagyta, hogy a prímás kijátsza a teljes formáját, hogy szépen lekopjon róla az isten védőmáz és teljes valóságába álljon ott a nép előtt, mint reakciós politi­kus, ki a templomi szószékből csinált politikai sörös hordót, amelyről bömbölte és bömböltet- te azt, amit a világ reakció elő­irt. A kormány türelemmel kivár­ta azt, amig a nagytömegek és főleg a paraszti és egyházi szer­vezetek követelték a felelőségre vonását ez az utóbbi hónapok- zások áradata egész hullámsze- zások óradata egész hullámsze­rűen követelte a prímás elleni el­járást. Megyei, városi, községi tanács gyűlések, az üzemeknek százai küldötték be a tiltakozá­saikat, a tiltakozások között leg­érdekesebbek és legértékesebbek a katolikus egyházi szervezetek tiltakozásai voltak. Mutatóba egy pár ilyen egyházi szervezet határozatát közlünk, amelyek a letartóztatás előtti hetekben érkezett: SZEGED A szegedi katolikus egyetemi hallgatók kongregációja az aláb­bi határozatot juttatta el Ham­vas Endre, megyés püspökhöz: “A szegedi katolikus egyetem­isták egyhangúlag állástfoglal- nak Mindszenty érsek prímás re­akciós politikája ellen. Az ifjú­ság követeli, hogy Mindszenty és a katolikus egyház hagyjon fel az imperializmus érdekeinek a kiszolgálásával és ne gátolja a népi demokráciánk fejlődését.” A határozatot ezer tagú diák küldöttség juttatta el a püspök­höz. < PÉCS A pécsi katolikus kollégium kiáltvánnyal fordult minden ka­tolikus egylethez, hogy foglalja­nak állást Mindszenty reakciós politikája ellen. Az állami kollégium katolikus hallgatói elhatározták, hogy nem tűrik Kiss László páter mindszentyista agitációját és ezért a hitoktatót eltávolították a kollégiumból. A kispesti kongregációk nyílt levélben fordulnak szembe Mind­szentivel és hasonló állásfogla­lásra szólítják fel a katolikus kongregációkat. Nyílt levelük­ben többek között a következő­ket mondják: “Ha Mindszenty mellett ál­lunk, akkor saját magunkkal kerülünk szembe. Ami ma az egyházban Mindszenty vezetése mellett folyik, a krisztusi taní­tásnak legcsufabb megcáfolása. KŐBÁNYA Budapest kőbányai egyház- községe, Balázs György plébá­nos jelenlétébe megtárgyalta a kispesti kongregáció nyílt felhí­vását és a plébános beleegyezé­sével a következő határozatot hozta: “Mindszenty hercegprímás sö­tét céljának akarja megnyerni őket. Vájjon akadnak-e igazi ka­tolikusok, Krisztus bátor kato­nái, akik fel merik emelni sza­vukat az ellenséggé lett főpap végzetes cselekedetei ellen. A ki­út: szembefordulni Mindszenty- vel! A kispesti kongregacista testvérek nem tűrték, hogy Klembala és sugalmazója Mind­szenty, a mélységbe taszítják a kispesti kongregációt, de magát az anyaszentegyházat is. ők sem tűrik. Kérnek minden egyház- községi csoportot: forduljanak szembe Mindszenty prímással, amig nem késő. Kérik a katoli­kus szülőkét legyenek gyerme­keik segítségére, mert gyerme­keik leikével közönséges bűnö­zők: a Klembalák és társaik sá­fárkodnak.” SZOLNOK Tornyos Vilmosnak, a római katolikus egyházközség gondno­kának javaslata alapján kimond­ta: “Nem tűrhetjük, hogy az idegen tőke s hazai reakciós fa­siszta maradvány zsoldjába sze­gődött Mindszenty-klikk a papi palást mögé bújva, támadja és gyalázza a magyar demokrá­ciát és az eddig elért hatalmas eredményeket. ’ ’ Tolna megyei katolikus peda­gógusok határozatából: “Keresztény józansággal lát­juk, hogy Mindszenty a krisztusi szeretetet gyűlöletté fordítja és a Dunamedence népeinek békés összefogását soviniszta uszítás­sal próbálja megbontani.” Követelték a kormánytól, hogy “Haladéktalanul vessen véget a kormányzat Mindszenty bűnös és hazaáruló politikájá­nak.” Érdekes egy parasztasszony­nak a járási parasztasszonyok értekezlete elé terjesztett és el­fogadott határozati javaslata, amelyhez hasonlót a falvak kü- lömböző szervezeteinek a százai fogadtak el: “Igen tisztelt értekezlet! Ha megengednék én Mikié Gi­zella, aki Boldogasszonyfa köz­ségből jöttem, egy határozati javaslatot terjesztenék az érte­kezlet elé. “Javasolom az értekezletnek, hogy egyöntetűen foglaljon ál­lást Minszenty József bíboros hercegprímás és társainak az el­len a ma már elviselhetetlenné vált nép- és demokráciaellenes agitáció ja ellen, amelyet a papi köntösbe bújva a szószékről folytat a nép és a demokrácia ellen. “Én igazi katolikus hivő va­gyok, de éppen ezért tartom fel­háborítónak és megengedhetet­lennek azt az elvetemültséget, amelyet Mindszenty József és az ő biztatására egyes főpapok vé­geznek azáltal, hogy a templo­mokból a szószékből politikai népgyüléseket rendeznek. “Igen tisztelt értekezlet! Én úgy érzem, hogy nem tűrhető tovább, hogy addig, amig mi éjt, napot eggyé teszünk, dolgozunk a földeken azért, hogy biztosít­suk az ország kenyérellátását, s ugyanakkor Mindszenty és tár­sai összefognak a gazdag kulá- kokkal és uszítanak a demokrá­cia ellen, szabotálják a munkát, jövő évi kenyerünket. Az én vé­leményem az és ennek elfogadá­sára kérem az értekezletet, hogy járuljon hozzá, hogy forduljunk a kormányhoz olyan javaslattal, hogy a legsürgősebben vessen véget Mindszenty és társai nép­ellenes gyalázkodásainak, mert ez semmi mást nem szolgál, csu­pán azt, hogy megakadályozza az emberek megbékélését, meg­akadályozza a békés termelő munkát.” Sok száz és ezer hasonló állás- foglalás tette lehetővé, hogy a kormány lecsaphasson a csuha mögé bujt reakcióra anélkül, hogy ez az eljárása nagyobb hullámokat vert volna fel. Még a katolikus tömegek is meg­nyugvással vették tudomásul, hogy a kormány végetvetett a nemzetközi reakció magyaror­szági fő-ügynöke provokatőrsé- gének. A BOHÓC Az amerikai magyarságnak van egy kivénhedt pojácája, ki­nek a szereplési viszketegsége olyan idült betegség, amely a legképtelenebb dolgokra készte­ti, csak hogy kielégítse a bete­ges hajlamait. Lakatos Lászlóról van szó, ki hol liberális, hol szocialista, hol pedig szélső reakciós, aszerint, ahogy a szél fuj, amiként alkal­ma nyílik arra, hogy szerepeljen. Most a szélső reakcióhoz való dörgölőzésével akarja kielégíte­ni a viszketegségét és ezért azt óhajtja, hogy a magyar szabad­ság megmentésére való vakaród- zását a lapunk első oldalán kö­zöljük. Ezt a szerepet mi nem vállal­juk. A mi ízlésünknek nem felel az meg, hogy koszos malacot va- kargassuk. Ezt rábízzuk a papi lapokra, amelyek kéjjel tettek eleget Lakatos ur óhajának. Méltók egymáshoz, hisz minden ócska zsák megtalálja a maga foltját. BULLIT Mr. Bullit volt amerikai dip­lomata, aki ma Amerika elsőszá­mú háborús uszitója, aki már egy évvel ezelőtt követelte, hogy Amerika atombombázza szét a szovjet városait, a most felosz­lott reakciós kongresszus megbí­zásából Kínába járt, kivizsgálni a helyzetet. Ez a “vizsgálat“ lett volna az alapja annak, hogy a remélt uj rezsim Dewey elnökségével bele­avatkozzon a kínai polgárhábo­rúba. De Bullit ur lekésett, köz­be Dewey és a megbízottai ki­buktak, igy kénytelen a jelenté­sébe és az azt kisérő javaslatá­ba mérsékelni a tanácsait. így a rögtöni beavatkozás he­lyett “csak” a következőket ja­vasolja: Amerika adjon ez évre 800 millió dollár értékű katonai felszerelést. Bocsásson Chian- gék rendelkezésére amerikai bombázó gépeket, pilótákat tel­jes személyzettel együtt, akiket ezidőre “szabadságolnának” az amerikai hadseregből. Egy amerikai hadvezér vegye át a kínai hadsereg parancsnok­ságát és vezesse a harcot a kínai Néphadsereg ellen. Ezt a javaslatot “melegen” tá­mogatják a háborús uszítok, da­cára annak, hogy ez feltétlen biztos ut volna arra, hogy a har­madik világháborút elindítsa. Amerika kormánya már úgy­is sok ezer millió dollárt áldozott arra, hogy megmentse Chiang korrupt uralmát és a nagytőke befektetését és piacát Kínában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom