Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-18 / 1584. szám
1949. junius 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI SIKER Ez az egy. ami követekezete- sen elkerülte a Socialist Labor Party-t. Amerikában nincsenek nagy szocialista szervezetek, de kétségtelen, hogy minden baloldali szervezkedés a múltjában fel tud mutatni sikeres, hősies időszakokat, amikor hatalmas tömegeket mozditott meg, nagy harcokat vivott, hogy ennek dacára sem tudtak kifejlődni, az más lapra tartozik. De egy bizonyos, hogy az SLP történetében nem voltak ilyen periódusok, az egész mozgalmukat irigység, összeférhetetlenség jellemezte. Ez a párt félszázados múltja alatt összezsugorodott kis szektává, amely ma már csak egy hivatást ismer, a nyelvöltöge- tést, az amerikai és a nemzetközi munkásmozgalom ellen. Ez a vénasszonyos természete odáig züllesztette, hogy a sztrájktörés, denunciálás, már nem csak, hogy nem bűn, hanem erénnyé változott náluk. Ma már nem a kapitalizmus, hanem a baloldali munkásmozgalom, a Szovjetek, a Népi Demokráciák az ellenségei. Azok ellen handa-bandázik, olyan eszközökkel, amelyek utálatot és megvetést váltanak ki minden tisztességes emberből. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy Petterson, a párt ki- vénhedt bürokratája, önkéntesen sietett a new yorki per ügyészének a segítségére, aki ez- idáig csak rendőrkémekkel, renegátokkal igyekezett bizonyítani a vádat, nem sok sikerrel. De Petterson kisegítette. Kiásott a feledésből Fosternek, a kommunista párt elnökének egy régi füzetét, amellyel Petterson elvtárs bizonyította, hogy az ügyésznek van igaza, aki Foster idézetekkel igazolta, hogy a kommunisták igenis “erőszakkal” akarják megdönteni a mai társadalmi rendszert. Természetesen megbélyegeztük ezt az aljas dennunciálást, amely a munkásmozgalomban ezideig szokatlan, megengedhetetlen volt. Petterson a 30 éves sikertelenségben gazdag bürokratasá- gában most érte az első teljes sikert. Még meg sem száradt a nyomdafesték a lapunkon, amely elitélte az aljas denunciálást, már egy időben hozták a lapok a tárgyalási tudóksitást, hogy McCorkey szövetségi ügyész a Petterson által kiásott könyvből bizonyította, hogy a 11 vádlott összeesküdött a kormány erőszakos megdöntésére, ezt tanította a párt és ezért szervezkedett. Nem állítom, hogy ezt az uj “bizonyítékot”, amely már régen nincs forgalomban, amelyre Pettersonon kívül senki sem emlékezett, amely sehol sem kapható, hogy Petterson juttatta el az ügyészhez, de nem is lehetetlen az SLP mentalitását figyelembe véve, de ez nem is lényeges, a denunciálás bélyegét le nem mossa az a tény, hogy közvetve, vagy közvetlenül szál- litotta-e a bizonyítékot. A sikeres denunciálás nem csak Pettersont, de ha ki nem rúgják ezt az önkéntes denunci- ánst, úgy az egész SLP szektát szégyen oszlophoz láncolja, amelyre csak megvetéssel, utálattal tekint a munkásmozgalom minden tisztességes tagja, tartozzon az bármely csoporthoz, mert a haladó mozgalmak, mindenkor a kémet tekintették a föld legaljasabb férgének, még akkor is, ha azt mint a jelen esetben Petterson, fizetés nélkül önkéntesen, beteges irigységből tette is. A HADJÁRAT VÉGE Ezelőtt vagy hat héttel Mik- hajlovics prelátus, a volt magyar “Actio Katholica” igazgatója, egy felhívással fordult a világ minden részébe szétszórt magyarsághoz, hogy “miután Mindszenty hercegprimát emberi erő ki nem tudja szabadítani” a hercegprímás kiszabadításának sikeréért egy négy hetes “imahadjáratot” kell lefolytatni úgy, hogy négy héten keresztül, naponta legalább egyszer kell ostromolni az egek urát a felhívásban leközölt ima szöveggel. Először is a hadjárat vezetőjét kell bemutatni. A prelátus ur a fenti jótékonysági intézet élén állott mindaddig, amig szöknie nem kellett, még pedig azért, mert a kormány kezébe került bizonyítékok szerint a prelátus ur a jótékonyság ürügye alatt, egy hatalmas kémszervezetet épített ki, amely egy idegen hatalom részére kémkedett. Ezt a tényt a prelátus ur sem tagadta, sőt szökése után Romában állította fel a Magyarországon szétvert - kémszervezetét és most onnan irányítsa a Magyarország elleni kémszervezeteket, mint az egy pár elfogott leveléből kitűnt. A hercegprímás elleni pörben kitűnt és azt Mindszenty sem tagadta, hogy nem csak tudott erről a kémkedésről, de ő és a titkára aktivan részt is vett benne. így néz ki az isten elleni imahadjárat generálisa. Annak idején, mikor a “hadjáratot kitervezte” és az ima szöveg lövedéket leközölte, az volt a szándékom, hogy egy “ellen offenzi- vát” indítok, egy másik ima szöveggel elkezdtem én is ostromolni az Urat, hogy csak hagyja ott a jól megérdemelt böntön- ben a méltatlan szolgáját. Tudva azt, hogy az én “of- fenzivám” sikeres lesz, mert az Ur nem szabadítja ki a “hit és a szabadság mártírját”, lemondottam erről az olcsó dicsőségről, de most amikor a prelátus ur oífenzivája teljes kudarcba fulladt, mikor az elpuffogtatott imalövedékek hatástalanok voltak az Urra is, a “hit és szabadság” hőse továbbra is a testhezálló cellában elmélkedhet a földi dicsőség múlandóságáról. Leközlöm az én ima lövegemet is, abból a papok által állított tényből kiindulva, hogy az istenke a gondolatainkat is ismerve, nem lehetetlen, hogy az én elgondolt, de le nem közölt imám hatása alatt hagyta figyelmen kívül, a papok és híveik által hozzáküldött imákat. íme itt az én elgondolt, de le nem közölt imám: “Nézd jó istenke, te, aki mindent tudsz ,tudod nagyon jól azt, hogy én nagyon keveset háborgatlak a kéréseimmel, már csak azért sem, mert azt tanítják az írásban, hogy Te úgy is tudod, hogy kinek mire van szüksége. Nem szemrehányásként mondom, de Te nem nagyon kényeztetsz el az adományaiddal és azt is tudod, hogy nem szoklak szidalmazni sem. Egyszóval nem sok gondot adok neked, még a kihullott hajszálaimmal sincs sok dolgod, miután nem igen hullik a hajam (köztünk legyen mondva, ezen a téren a detroiti Visi már sokkal több munkát ád a hajszálak elkönyvelésénél). Azért most egy szerény kéréssel fordulok Te hozzád: A következő hetekben, a magyar papok, fasiszták, hitvány nyilasok, szoc. demek, akik most szoros egységfrontot alkotnak, agyon fognak nyaggatni, hogy védd meg Magyarországon a ‘vallás szabadságot, az emberi jogokat’ és szabadítsd meg ‘hűséges szolgádat Mindszenty bíborost’. Te tudod jól, hogy mindezen imádkozok hazug fráterok, akik félrevezetni, becsapni akarnak téged. Te tudod jól, hogy amikor hazát, vallást, istent emlegetnek, akkor a földbirtokaikat, gyáraikat, házaikat, jó zsíros hivatalaikat, egész megsemmisült uralmukat értik. Te tudod jól, hogy nem volt elnyomottabb nép a föld kerekségén, mint a magyar, hogy nem voltak hitványabb elnyomók, mint a magyar urak. Ez a nép egy évezredes elnyomás, pusztulás, nyomorúság után, megszabadult az elnyomóitól. A föld, a gyár, a nemzet vagyona ma a népé, amely hihetetlen szorgalommal, odaadással építi fel az úri bitangok által lerombolt országot. A nép eljut a tudás forrásaihoz, övék az iskolák, az óvodától az egyetemig. Útban vannak egy olyan társadalom felé, amelyben minden ember boldog és szabad lesz, ahol nem lesz nyomor és bűn, megvalósítsák a te fiad tanításait, hogy az ember szeresse felebarátját mint önmagát. Akik most ima hadjáratot indítanak ellened, ezt akarják megakadályozni és a régi. rothadt, úri rendszert visszaállítani földesuraival, kihizott főpapjaival, gyárosaival, szolgabirái- val, csendőreivel, nyomorral, bűnnel. Te ehez nem nyújthatsz segédkezet, de aki igazságos vagy nem akarhatod a bosszút, Te aki jó vagy, nem akarhatod a szenvedést, a nyomort. Látod én most sem kérek segítséget tőled, nem kérem, hogy büntesd meg azokat. Én rábízom ezt az illetékes magyar népre, amely mint láthatod, kitünően és szakértelemmel végzi el a gaz irtását. Én csak annyit kérek, hogy ebben a kérdésben maradj semleges. Velem együtt csak nézzed, hogy a magyar nép milyen nagyszerűen boldogul az urai nélkül is, ezt nem csak a jó magyar nép, de a Te érdekedben is kérem, mert ha beleavatkozol úgy jársz, mint a mi derék elnökünk Truman, aki mindenütt beleavatkozott a nép és urai közötti harcba mindig az urak oldalán és ezideig következetesen eredménytelenül, illetve egy eredménnyel, hogy a szabadságukért, a felszabadulásért harcoló milliók, gyűlölnek bennünket, Marshall Plan, Truman doktrína és Atlanti paktummal és a nagytőkéseinkkel politikusainkkal együtt, mint a világ reakció vezetőit, pártfogóit. Remélem, hogy Te nem akarsz erre a sorsra jutni és magfogadod a szerény tanácsomat és hagyod, hogy a hűséges magyar néped, maga intézze el az elszámolást a volt elnyomóival. Megnyugtatlak, hogy ezt az elszámolást kifogástalanul fogják elintézni.” Eddig szólt volna az én “imám”, de úgy látszik felesleges is lett volna, mert az ég úgy sem dőlt be az ima hadjáratnak és nem szabadította rá a magyar népre a kirúgott elnyomóit. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az üyén “hadjárat” egy csepet sem zavarja a magyar népet, ezt lássák a hadjárat vezetői is és az ima bombáknál sokkal hatásosabbnak tartják az atombombát, csak azt felejtik el, hogy nem csak a puska, de az atombomba is “visszafelé is elsülhet”. Elizabeth T. Bentley, az elhervadt “szőke szépség”, újabb 37 amerikai polgárt sorolt fel, akik segítettek neki az oroszok részére kémkedni, mire jutalmul kinevezték a chicagói Mundelein College tanárnőjévé. — Bizonyára a hazusgág tanszékét nyerte el. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Ebben a hónapban lejár az előfizetésem, itt küldöm a megújítást. Amig csak tudom fizetek a lapért, mert szeretem. Majk Odor, Glen Dale Tisztelt Munkástársak: Itt küldök tiz dollárt három uj és egy folytatólagos előfize-' tésért. Egy-egy dollárt Hack és Gombos munkástársak adtak a naptárért. Szívesen felajánlom kerthelyiségemet a detroitiaknak egy vagy több összejövetelre. Béla Horváth, Wyandotte
