Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-18 / 1584. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ____________$2.00 One Year _____________$2.00 Félévre ______________ 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Náci módszer Csak alig pár éve még, hogy az egész világon, de különösen Amerikában borzadva beszéltek az Európát megszállva tartó nácik azon gazságairól, amelyekkel vallatták a kezükbe került foglyokat, különösen ha menekültek után kutattak. És joggal nevezték hősöknek azon foglyokat, akik a legbestiálisabb kínzások dacára sem árulták el társaikat. Ki hitte volna akkor, hogy rövid pár év leforgása alatt itt is megfogják honosítani a vallatásnak ezt a becstelen formáját. Mert ami a napokban New Yorkban a 11 kommunista vezér tárgyalásán történt, valójában nem más, mint az annyira gyűlölt és elitéit náci módszer meghonosítása Amerika “szabad” földjén. A kommunisták pőrének tárgyalásán F. X. McGohey államügyész a saját védelmére tanuszékbe ült egyik vádlottól, John Gates, a “Daily Workers” szerkesztőjétől a tárgyalásnál nem szereplő kommunista tisztviselők iránt érdeklődött. Azt követelte, hogy a vádlott nevezzen meg egyes tisztviselőket, más, felemlített egyénekre vonatkozólag pedig mondja meg, hogy milyen szerepet vittek a pártmozgalomban. Tudván, hogy az államügyész ezen információkat azért kéri, hogy a megnevezetteket üldözéseknek tegyék ki, Gates jogosan és az emberi becsület kívánalmainak megfelelőig megtagadta a választ. Erre a tárgyalást vezető biró 30 napi börtönre Ítélte a kommunista szerkesztőt. Amikor az egykor “liberálisnak” tartott Harold R. Medina biró az Ítéletet kihirdette a többi vádlottak, — de különösen Henry Winston és Gus Hall erélyes tiltakozásban törtek ki. Medina erre mindkettőt vasra verette, megvonta tőlük a biztosíték-jogot és el- rendeltp, hogy a tárgyalás teljes lefolyása alatt a börtönben maradnak. Ugyanakkor megfenyegette a tiltakozó védőügyvédeket is, hogy ellenük is megtorló eljárást fog inditatni. Az aznap megjelenő lapok kitörő örömmel hozták a láncra- vert három kommunista képét. Mi most nem akarunk arról vitatkozni, hogy vájjon a kommunisták elkövették-e azon bűntényeket, amikkel vádolják őket. De amikor a vallatásnak azt a nemét látjuk, amit eddig csak a náciktól hallottunk, akkor ki kell mondanunk, hogy azon láncok nem a kommunistákat, hanem az amerikai igazságszolgáltatást verték béklyókba. Kartell tervgazdaság A United Press hírszolgáltató társaság adatai szerint az 1948- as év zártával a billió dollárnál többet érő korporációk száma újra szaporodott hattal és jelenleg 56 üyen óriási üzletvállalat van az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a kereskedelmi minisztérium adatai szerint a korporációk profitja ez év első három hónapjában magasabb volt, mint bármikor előbb. Viszont a munkaügyi minisztérium statisztikai adatai arról értesítenek bennünket, hogy az iparokban alkalmazott munkások száma az 1947-es 62 millióról leesett 56 millióra. összevetve ezen három statisztikát láthatjuk, hogy az egyre hatalmasabbá növekvő porporációk nagyobb profitott zsebelnek be kisebb számú munkáson, mint pár évvel ezelőtt. Ez természetesen a munkások nagyobb fokú kizsákmányolását jelenti. Hogyan érték el ezt a nagy korporációk, hiszen a körülbelül 15 millió tagságot számláló munkásszervezetek a háború befejezte óta már háromszor is kivívták a béremelést? A válasz az, hogy a nagy trösztökben és kartelekben egyesült munkáltatók a munkabéremelést visszaveszik egyrészről az árucikkek árainak emelésével, másrészről pedig a munkások termelőképességének emelésével. A drágítás és a “speed up” a kizsákmányolás eszközei, amelyeknek tervszerű alkalmazására a termelésből kivonták a versenyt. A szabadverseny jegyében született tőkés társadalmi rendszer most a kartell tervgazdaság révén szinte rohamosan koncentrálja a javakat mind kevesebb és kevesebb kezekben és hajtja fel a kizsákmányolást soha eddig el nem képzelt magas fokra. Nem maradt zsákmány Ugylátszik, hogy ez az évezredes közmondás “Győztesé a dőn az amerikai 1950-51-es költségvetés összeállításán dolgoznak, zsákmány”, nem igen vált be az utóbbi háborúnál, mert most, mi- ujból meg újból halljuk, hogy meddig fizessük még a nagy győzelem árát? A költségvetésben ugyanis több billió dollárral szerepel a levert japán, német, olasz és egyéb népek eltartásának költsége. Kisült ugyanis, hogy a nagy ember- és anyagi áldozatok árán levert országoktól nem lehetett kártérítést kapni, mint előzőleg számították. Az oroszok is csak követeltek nagy jóvátételt, de az is csak követelés maradt s a valóságban alig kaptak valamit, mert maga a háború annyira elpusztított mindent, hogy az összeomlás után nemhogy zsákmányolni lehetett volna, hanem még a győzőknek kellett gondoskodni a legyőzöttek eltartásáról. A legyőzöttek hamar felismerték ezt a dolgot és most már úgy a németek, mint a japánok szinte cinikusan követelik: “Tartsatok el, avagy segítsetek felépíteni iparainkat úgy, hogy megélhessünk”. Ennek megfelelőleg az amerikai-angol kormányok már el is rendelték, hogy a lebontásra ítélt 159 német gyárat meg kell hagyni és rövidesen üzembe kell helyezni. Igaz, hogy az ily üzemekben amerikai tőkések érdekeltséget nyernek, de annak dacára is nyilvánvaló lett, hogy a háború még győzelem esetén sem hoz hasznot egyetlen népnek sem, hanem csak a tőkés érdekeltségnek. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-ső oldalról) dig csak az volna, hogy hogyan lehetne a meglévőket úgy eldobálni, hogy egyetlen emberéletet sem pusztítanának el. Ilyen borzalmas helyzetet szeretnének látni és teremteni azok a munkások, akik az önző magántulajdon alól való fölszabadulásra előrelátóan szervezkedni igyekeztek és hasonló szervezkedésre hívják a munkásmilliókat történelmi hivatásuk betöltésére. Az orvosok jajkiálltásai a társadalmositás ellen, csengenek fülembe, amidőn ilyen gondolatok jönnek agyamba és a társadalmi bajokban mint szegény betegeket látom az orvosokat. Nyugodtan szeretném nekik tanácsolni, menjenk csak az ipari társadalom útját egyengető munkásemberekhez és kérjenek tőlük bajaikra egy-egy injekciót. Fölfogják ismerni saját betegségük, mint minden más társadalmi betegség okait a kapitalista magántulajdon profit rendszerében, amelynek vergődése hasonló a menthetetlenül haldokló ember sorsához. Hogy aztán ez a vergődés meddig tart azt már nem tudjuk, azt azonban, hogy a magántulajdon, profit rendszer halálra van ítélve, azt biztosan tudjuk. Az öntudatra ébredt munkástömegek ajkáról ezért nem jajkiálltás hangzik, hanem a tényekkel való rideg számolás, amely ma már sürgősen parancsolja az ipari szervezkedési felkészültséget. Amit eddig elmulasztottak a munkásmilliók, azt most sürgősen kell jóvá tegyék, és a társadalmi fejlődés kapcsán létrejött helyzetben, nem szabad, hogy abba a hibába essenek mint az orvosok. Ha holnap jönne létre az ipari munka társadalmositása, az ipari munkásság készen kell legyen szervezett erejével a nagy feladatra, a termelés és szétosztás gigantikus munkájának végrehajtására. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani .ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “L.E A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
