Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-06-18 / 1584. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 JUNE 18 Mérges gázokat készítenek HETiKRONIK A NO. 1584 SZÁM AZ ATOMENERGIA PROGRAM VEZETq TISZTVISELŐJE EL­SZÓLTA MAGÁT. — HÁROM ÉS FÉL BILLIÓ DOLLÁR A PUSZTÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN WASHINGTON — A szenátus pénzügyi bizottsága előtt ki­hallgatott Charleton Shugg, az atomenergia bizottság vezetőjének első asszissztense bevallotta, hogy a Hartford, Wash, városban épített atomenergia telepen olyan gyilkoló anyagot készítenek, amire a “halálos méreg” már nem elég jó elnevezés. Ezzel arra célzott, hogy az uj gyilkoló anyag ölő képessége felülmúl minden képzeletet. ----------------------------------------­Mr. Shugg azért tette ezt a kijelentést, mert a pénzügyi bi­zottság nem akarta megszavaz­ni teljes egészében azt a nagy összeget, amit az atomenergia bizottság a Hartford, Wash, vá­rosban felépített titkos fegyve­reket gyártó uj telep részére kért. Shugg azzal ijesztgette a szenátorokat, hogy ha nem ad­ják meg a kért összeget, akkor a már 3 és fél billió dollárba ke­rült atomenergia program ve­szélybe jut. Az asszisztens igazgató nem volt hajlandó bővebb felvilágo­sítást adni a hihetetlen ölő hatá­sú mérges gázokról. Csak annyit árult el, hogy azzal összekötte­tésben áll az az uj gyártelep, amit Arco, Ida. városban építe­nek és amelyre ugyancsak nagy összeget, 36 millió dollárt kér­nek. Az uj “atom-reaktorok”, - bármi is rejtőzik ezen név alatt, meglehetősen drága játékszerek, mert Mr. Shugg állítása szerint már a legkisebb is 2,750.000 dol­lárba kerül, de a valamivel na­gyobbakért 15, vagy 25 millió dollárt fizet Amerika népe. A szenátorok az Atomenergia Bizottság elnökét, David. E. Li- lienthalt is kihallgatták. Tőle azt akarták megtudni, hogy mennyi atombombája van az Egyesült Államoknak, de Lilien­thal azt mondotta, hogy ez nagy titok, “mert Truman elnök, mint a haderő főparancsnoka, úgy akarja, hogy az titok marad­jon”. A délamerikai lázadások (Vi.) Majdnem minden hétre jut egy-egy délamerikai állam­ból hozott lázadási hir, vagy lá­zadáshoz hasonló sztrájkok hí­rei. Legújabban Bolivia bányá­szai mentek ki sztrájkra, melyet erőszakkal akartak elnyomni és véres harcokká változott, mely­ben vagy negyvenet, köztük két amerikai mérnököt is megöltek. Az amerikai mérnökök jelen­léte azt sejteti, hogy amerikai érdekeltségek voltak azon bá­nyákban. Még azzal is kijönnek, hogy amig az amerikai munká­soknak az átlag órabére $1.33 cent, a bolíviai munkásoknak át­lag 9, azaz kilenc cent órabére van. Ez a kapitalisztikus áldás, melyet az amerikai tőkés ott és sok-sok más délamerikai állam­ban meghonosított. Ezek azon jó keresztény kato­likus államok, melyekben még a pap szava szent és sérthetet­len. Ahol a nagybirtokokat nem, hogy kiosztották volna, hanem még jobban központosítják. Ezek azok az országok, melye­ket a pápa nem csak, hogy nem átkozott el, hanem különleges gondjaiba vette és az éhség, be­tegség, ragályos nyavalyák ál­tal tömegesen elpusztított hí­vőknek a másvilági boldogságot. menyországot helyezett kilátás­ba. Ezzel kapcsolatosan aki tehe­ti, olvassa el Dr. Lois Quintanil­la könyvét, aki Párisban nevel­kedett, de mexicoi polgár. “Egy Latin Amerikai beszél” címen mondja el a tényeket, ezen kato­likus paradicsomról. Többek kö­zött ezt mondja: “A 126,000.000 latin amerikai közül, nem keve­sebb, mint 85,000.000 tényleges éhséget szenved.” Ismerteti a gyermekhalandóság nagy mér­tékét, a ragályos betegségek el­terjedtségét és tömeg halálozást. Bolivia leginkább “tin” ás­ványban gazdag, de csak egy ember, Simon Patino-nak van nagy haszna belőle, aki nem is merne az országban lakni annyi­ra gyülölté tette magát, Argen­tínában élvezi a vagyonának és a papoknak áldásait. Minden délamerikai államban egy-két csoport, tröszt tartja hatalmá­ban az egész országot, leginkább azért szagatták ilyen kis, egy pár milliós darabokra, hogy az­által könnyebben tudjanak raj­tuk uralkodni. Kuba, Porto Ri­co, Venezuela, Colombia, Pana­ma és más legtöbb kisebb-na- gyobb ország az amerikai cukor, gyümölcs, bánya, olaj trösztök ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Hát persze, hogy mindig job­ban és jobban összekevert világ- helyzettel találkozunk, mert tö­kéletesen és pontosan az össze­keverésre vannak kiképezve a nagy vezetők, akiknek a meg­értés és emberi gondolkodás fe­lé kéne irányítani a világ embe­riségét. Ha elgondolkozunk azon, hogy milyen könnyű volna a megértés alapján az egész vi­lágrendszert, tejjel mézzel fo­lyó kanaánná átformálni, az ipa­ri vívmányok kapcsán, csak ak­kor látjuk hitvány fajzatnak a nagy vezéreket, akik minden igyekezetükkel visszatartják a boldogabb társadalmi rendszer felé haladást. Az önzésre épült kapitalista társadalmi rendszer annyira megmételyezte az emberi agy­velőt, hogy valami penicillin fé­le csodaszer kéne, hogy az egye­nes és tiszta gondolkodás kerül­jön fölénybe, hogy még a nagy­tőkés kapitalista is megértse azt, hogy addig mig ő a saját vagyo­nát gyűjti halomra, az egy olyan bacillus, mely milliókat dönt le a nyomorba, betegségbe és pusz­tulásba. Sokféle betegséget lehet gyó­gyítani a beoltással, sőt mint tudjuk ma már a gyermekeket csecsemő korukba beoltják, ne­hogy többfajta ragályos beteg­ségeknek áldozatául essenek. Az ilyen beoltások ma már száz százalékos eredménnyel járnak és olyan betegségek mint pl. a diftéria mely még 30-40 évvel ezelőtt ezrével szedte áldozatait, teljesen kiküszöbölve van. Az orvosi tudomány határozottan hatalmas fejlődési fokot ért el, akárcsak az ipari fejlődés, sőt még annál is tovább fejlődött, mert amint látjuk elérkezett a társadalmositás küszöbére. Az egyes országokban az orvosi tu­domány már államosítva van, mig az Egyesült Államokban most kezdenek erről komolyab­ban beszélni és egész biztos, bi­zonyos időn belül, kiveszik a magántulajdoni kézből. Az orvosi tudomány államo­sítása azonban nem jelenti a ma­gántulajdon alól való teljes föl­szabadulást, mint ahogyan az államosítás sem jelenti a profit uralma alatt vannak és népeik a bolíviai bányászokhoz hasonló kilenc centes órabéreket, nyo­mort, éhséget, betegséget kap­nak. Ezt nem is merik, de nem is tudnák letagadni az amerikai újságok, rádió rikkancsok, csak elhallgatják. alól való teljes fölszabadulást. Az államosítás, addig mig a ka­pitalista termelés által alkotott profit fölhalmozás teljesen a múlt emléke lesz, a profit föl­halmozást állami kezelésbe veszi át ,ami egyáltalán nem jelenti a profit megszüntetését. A profit csak akkor tűnne el végleg és ezzel a kizsákmányolás is, ha világgazdasági alapon közszük­ségletre termelnének. Tulajdon­képpen ilyen jövő társadalmi rendszerért vajudig most a vi­lág és ezt akarják visszatartani a vakságban tartott munkásmil­liókkal, az önző hatalmukat vé- I dő nagytőkések. Az orvos, a mai rendszerben inkább nevezhető tőkésnek mint munkásnak, igy nagyon is ért­hető, hogy hatalmas ellenakci­ót indítottak a társadalmositás ellen, ami a továbbfejlődés kap­csán esetleg teljesen kiszoríta­ná az orvostudományt a magán- tulajdonból és lehetetlenné ten­né, hogy egyes orvosok egyéni­leg úgyszólván a dúsgazdag ki- zsákmányolókkal vetekedjenek. Kiabálnak is hát minden, szoci­alizmust, kommunizmust a tár­sadalmositás ellen, pedig még nagyon távol vannak attól, mert csak éppen úgy fogpiszkálóval zavarták még meg magántulaj­doni jogaikat. Pedig inkább az orvosoknak örülni kellene an­nak, hogy csaknem az elsők lesz­nek, akiket a magántulajdoni önzés betegségéből kiemelni ké­szülnek. A magántulajdoni önzésről be­szélve, milyen jó is volna ha er­re a betegségre is kitalálnának valami beoltási csodaszert és ez­zel aztán beoltanának minden önző nagytőkést, akik úgy meg- gyülölnék a profitot és a va­gyont, mint a legrosszabb gyo­morfájást. Ha én orvos volnék, ilyen csodaszeren törném a fe­jem, sőt még tovább mennék, nem csak arra igyekeznék beol­tási csodaszert kitalálni, hogy minden nagytőkés mondjon le vagyonáról és kizsákmányolási jogáról, hanem még arra is, hogy nyomban kedvet kapjanak a munkára. Habár csak egy-két százalékkal volna több munkás a gyárkapuknál, mégis megvál­tozna az egész világ képe. Nem volna többé szükség a négyvezé- ri konferenciára, Kina sorsa azonnal elvolna intézve és még az oroszokra sem kéne többé olyan atombombás szemekkel nézni. Atombomba probléma pe­(Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom