Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-15 / 1562. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year _______ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még lem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A “Fair Deal” Amerika népe nagyon vegyes érzelmekkel fogadta Truman elnök kongresszusi üzenetét, amelyet személyesen mondott el a kongresszus két házának e célból összehívott tagjai előtt. Truman beszéde valójában nem tartalmaz semmi újat, mert a most elmondott dolgok csak a demokrata párt választási programjának a részletezését képezik. Uj dolognak legfeljebb csak az nevezhető, hogy a győztes politikai párt nem felejtette el azonnal a választási programját, mint eddig ezt már egészen természetesnek vették Amerikában. A nagy kérdés azonban még mindig fenmarad, hogy vájjon ezen programból mennyit és hogyan valósítanak meg? Truman elnök az uj adminisztrációját Roosevelt “New Deal” jelzőjével szemben a “Fair Deal” (Méltányos elosztás) névvel illette. Ennek megokolására például ezt a szép kijelentést tette: Mi már visszautasítjuk azt a diszkreditált elvet, hogy a nemzet vagyona néhány kiváltságos egyén kezébe legyen, feladjuk azt a módszert, hogy a nemzeti jólét felülről csepegjen lefelé. Népességünk minden része, sőt minden egyes tagja is jogosan várhatja kormánya részéről a “fair dealt”. Truman elnök tehát végre eütéli azt a régi gazdasági elméletet, hogy csak az a nemzet él jólétben, amelynek uralkodó osztálya igen gazdag, mert tőlük nyerik a javakat az alantasabb osztályok, “We have abandoned the ‘trickle-down’ concept of national prosperity” — mondotta az elnök. De a következő mondatban, — mint a fenti idézetben látjuk, — már mindjárt megsemmisíti mindazt, amit ilyen szépen kifejezett. Mert ha minden osztály megkapja a “méltányos osztást,” akkor a kiváltságosak is és ebben az esetben a “trickle-down” elv továbbra is fennmarad. És hogy ezen igen fontos kérdésben tiszta képet nyerjünk, az elnöki üzenet további részében megtudjuk, hogy az állam sok-sok billió dollárt hajlandó adni a gyárosoknak ipari befektetésekre, mert a nemzeti prosperitást csak a többtermelés tarthatja fenn. Aztán egészen komolyan megfenyegette az acélbárókat, hogy ha nem hajlandók elfogadni az állami támogatást, akkor a kormány építtet gyárakat, amiket állami kezelésben fognak tartani. Az uj beruházásokra és egyéb költségek fedezésére az elnök az adónak 4 bilüó dollárral való felemlését kéri. Ha ezen nagy adókat névlegesen a nagy korporációkon veszik is be, végeredményében az árak emelése folytán a dolgozó milliók izzadják ki. így a gyárosoknak, — ami jelen esetben valóban az amerikai kiváltságos osztályt jelenti, — a közpénzekből való támogatása nem hogy megszüntetné a “trickle-down” elvet, hanem még inkább megerősíti. És végre, ha tekintetbe vesszük, hogy Truman elnök az általa küátásba helyezett “Fair Deal” elvnek megvalósítását csupa bankárból és generálisból álló miniszterekre és főbb tisztviselőkre bízza, akkor nem valami nagy bizalommal nézhetünk a “Fair Deal” elé, bármilyen szépenhangzó frázisokat tartalmaz is. Nem mennek Canossába A világsajtó híradása szerint XII. Pius pápa, megtorlásul Mindszenty József hercegprímás letartóztatásáért, kiátkozta a magyar kormányt, átokkal sújtva mindazokat, akiknek bármi részük is volt a biboros-érsek letartóztatásában. Az egyházi átok valamikor rettenetes erős fegyver volt a katolikus egyház kezében, noha valójában csak azt jelenti, hogy a pápa és alantasai imádkoznak az istenhez, hogy a bűnösök lelkeit ne fogadja be a tulvilági mennyországba. A tulvüági kárhozattal természetesen csak a vallási babonákban hívőkre lehet hatni, mert a nemhivőknek mitsem jelent. Hatalmas fegyverré csak azért lett, mert a pápai hatalom elég erős volt arra, hogy a kiátkozottakat el tudta különíteni embertársaiktól és már itt, a földön is pokollá változtatta életüket. , A világi hatalomra törekvő katolikus egyház a kiatkozas fegyverével aratta első nagy, igazán döntő győzelmét 1077-ben, amikor Vn. Gergely pápa kiátkozta IV. Henrik (1050-1106) német császárt. A kiátkozás következtében a német főurak a császár ellen fordultak, aki, hogy hatalmát és a bőrét megmentse, gyalogosan zarándokolt el, az olaszországi Canossa városban lakó pápához. A pápa, hogy megmutassa hatalmát, három napon át — noha zuzmarás téli idő volt, — hagyta a császárt a vár udvarán várakozni, mielőtt magaelé engedte. Ettől az időtől szó járás lett, hogy aki a pápának behódol, az “Canossába megy”. Kétségkívül XII. Pius is Canossába szeretné rendelni a magyar kormányt. Ma azonban már nem a XI. században élünk. Ma már nagyon kevesen hisznek tulvüági mesékben. Sőt még azok, akik esetleg hisznek a vallásban, joggal kérdezhetik, hogy micsoda jogon rendelkezik a pápa afelett, hogy kis jusson a mennyországba? Miért nem bízza ezt magára az istenre? Avagy a pápa bérbevette a mennyországot és csak azokat bocsájtja be oda, akik már itt megváltják tőle a belépőjegyet? A katolikus egyház ma éppen úgy vüági hatalomra törekszik, mint tette azt VH. Gergely idején, amikor megszerezték azon nagy földbirtokokat, amiket csak mostanában sikerült kivenni a kezeikből és visszaadni azon embereknek, akik dolgoznak rajta, tehát akiket méltán megillet. A magyar kormány behódolása nemcsak a középkori babona elismerését jelentené, hanem a földreform és minden más vívmány eltörlését is. Ezét sorakoznak fel a pápai hatalom mögött sokan olyanok, akik ugyan nem hisznek a tulvüági babonában, de szeretnék visszakapni azon kiváltságos jogaikat, amelyek már itt, a földi életben biztosították nekik a mennyországot. A népek szerencséjére azonban a hatalom a közép-európai országokban ma már a dolgozók kezében van, akik szintén nem a tulvüágon, hanem már most akarnak jobb élethez jutni. És ezen dolgozók elég hatalmat adnak a magyar kormánynak arra, hogy nem mennek Canossába, hanem Magyarországon egyszer és mindenkorra végetvetnek a katolikus egyház világ hatalmának, amelyet ezer év óta a nép elbutitására, elnyomására és kizsákmányolására használtak fel. AMERIKA AUTOMOBIL IPARA Az Egyesült Államok automobil iparáról fogalmat adnak a U.S. Census Bureau alábbi adatai az 1948-as évről: Az elmúlt évben az Egyesült Államokban 5,276,000 gépkocsit gyártottak, 3,900,000 személy- szállitó és 1,376,00 teherkocsit. Ez nem rekordgyártás, ameny- nyiben alatta maradt az 1929-es teljesítménynek. Értékben azonban most érték el a rekordot. A teherautók körülbelül 2 billió dollár értéket, a személyszállító kocsik pedig 5 billiót képviselnek. A kész kocsikon kívül körülbelül 2 és fél billió dollár értékű részeket készítettek. Az automobil gyárak és gépek több mint 10 billió dollárt képviselnek. Az automobil gyárakban, javító műhelyekben, stb. 600,000 munkás nyer alkalmazást. Ezekhez hozzá kell számítani a gazolin ipar 241,000 alkalmazottját, valamint a garázsok 80,000 munkását, továbbá a taxi alkalmazottakat, körülbelül 68,000 embert. Az automobil iparhoz kell számítani a turista tanyákat, az auto-insurance személyzetet, a parkoló terek munkásait, stb., igy az automobil ipar 1948-ban az Egyesült Államokban több mint egy millió embert foglalkoztatott. A római pápa kiátkozta azokat a magyarokat, akiknek valami közük van Mindszenty érsek letartóztatásához. Miután azok most már nem mehetnek a tulvilági mennyországba, kénytelenek Magyarországból csinálni mennyországot. Az “Un-American Activities” bizottság füzete szerint a kommunistákat fel lehet ismerni arról, hogy vörös nyakkendőjük van és kivájt tökbe rakják irataikat. Ezért Clark igazságügyminiszter most már a tököt is a subversive listára teszi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú áUapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belUL
