Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-11 / 1583. szám
« oJdai BÉRMUNKÁS 1949. junius 11. Józan megállapítások (a.l.) A hangzatos jelszavak nem mindig igazak is. A napi események során foglalkozva azokkal a társadalmi kérdésekkel, amelyek elsősorban a feltörekvő munkásokat kell, hogy érdekeljék. Amikor pedig munkás kérdésről van szó, az osztálytudatos munkások szempontjából a legfontosabb csak az lehet, hogy hogyan szabadíthassuk fel legkönnyebben a munkásosztályt, a kizsákmányolás terhe alól. Nagyon egyszerű megállapítani, hogy a munkásosztály a termelés színterén van kizsákmányolva. Ennek az alapvető igazságnak megállapítása vezette az IWW megalapítóit arra a meggyőződésre, hogy a munkásosztály tényleges felszabadulása csak saját gazdasági szervezetein keresztül jöhet létre, de csak úgy, ha a munkások egységesen forradalmi ipari szervezetbe tömörülnek. Egy gazdaságilag szétzüllött kapitalista csoport felett esetleg politikai pártok vehetik át a kontrolt, de ez még mindig nem jelenti a munkások tényleges felszabadulását a kizsákmányolás alól. Ne higyje soha senki, hogy amikor a politikai pártokat kritika tárgyává tesszük, féltékenyen gondolunk arra, hogy ők lesznek a társadalom irányitói. Koránt sem! Nekünk ipari unionistáknak mindig azon gondolat lebeg szemeink előtt, hogy hogyan érheti el a munkásosztály kitűzött célját a legrövidebb idő alatt. Amikor ez a gondolat vezérel bennünket állandóan, akkor jogosan kritizáljuk azokat, akik nem a munkások gazdasági szerve- vezetében látják a munkások tényleges erejét, hanem körül kerülgetve a tényeket, mint a macska a forró kását és azt próbálják elhitetni, hogy a politikai pártokban van a felszabadító erő. Az erőt mindig egyféle mértékkel mérjük, ez a mérték csak az lehet, ami eredményhez vezet. Az itteni munkásoknak nagyon sok sérelmeik vannak és mivel az itteni munkások sohasem kaptak osztály tudatos nevelést, hát bizony nem is tudnak saját osztályérdekeiknek előnyt biztosítani. Azok, akik mindig hiszékenyek voltak a politikával szemben, azok mostan tanulhatnának, ha volna saját bíráló képességük. Most került napirendre a szenátus előtt a Taft-Hartley munkásellenes törvény tárgyalása, ami a munkások gúzsbakötésére alkalmas csak. Maga a törvény, csak papíron létezhetett volna, ha az összes munkásszervezetek és azoknak vezetői nem siettek volna elismerni. Maga Truman elnök azt az ürügyet hozta föl amikor a törvényt megvétózta, hogy “nem keresztül vihető”. Az akkori képviselőház kétharmad többséggel az elnök ellenére is törvényerőre juttatta. A mostani törvényhozók kevés külömbséggel ugyanazok, ha változtatni is fognak rajta, csak látszatra teszik azt. Azóta sok minden történt és amint a gyakorlat bizonyítja, sok sztrájktörésre adott alkalmat, úgy az APL, mint a CIO hűséges csoportjainak azok ellen a harcias szervezetek sztrájkjai ellen, amelyeknek vezetősége nem tette le a hüségesküt. John L .Lewis, a bányászok elnöke sem tette azt a hüségesküt, amit a Taft-Hartley törvény előír, hogy “nem ismerik el azokat a szervezeteket a munkások jogos képviselőinek, amelyeknek vezetősége nem esküszik fel arra, hogy nem kommunista vagy azzal szimpatizáló”. Itten domborodik ki azután a munkások gazdasági ereje. Lewis ugyan nem irta alá a hüségesküt, de a bányabárók mégis kénytelenek vele tárgyalni, mert a szénbányászok gazdasági ereje oly nagy, hogy Taft-Hartley törvény ide vagy oda, félre kell tenni, ha szenet akarnak. Azonkívül a CIO-nak is néhány csoportja sikeres harcokat viv anélkül, hogy aláírták volna a hűség nyilatkozatot. És ha nem akadnak sztrájktörőre az AFL meg a CIO testvérszervezetektől, akkor minden harcuk sikerrel járna. Azok pedig, akik mindig siránkoznak, a politikusoknak, hogy szavazzák ki a Taft-Hartley törvényt, nem gondolnak a bányászok gazdasági erejük által kivívott előnyökre. A politikusoktól kapott vívmányokat azok vissza is vehetik. Nagyon jó példa erre a jelenlegi. A Wagner munkásvédelmi törvényt a politikusok adták, azután később megbánták és hatályon kívül helyezték és Taft-Hartley törvénnyel helyettesítették. Ugyan ez a helyzet a társadalmi biztosítással is. 1937-ben lépett életbe azzal, a meghatározással, hogy' legalább minden két évenként javítani fognak rajta, hogy a munkások több társadalmi biztosítást kapjanak, a viszonyok követelményeinek megfelelőleg. Természetesen ebben az irányban sem történik semmi. A jó, hűséges munkásszervezetek állandóan a politikusoknak könyörögnek. A röpiratok egymást érik ezen a téren. Azután az aláírásokat állandóan gyűjtik a munkások szervezeteiben, hogy küldjék a képviselőknek, hogy már tegyenek valami javítást a társadalmi élhetését. és ezért ásta ki a kommunisták régi írásait, hogy igazolja azt, hogy az ügyésznek van igaza, hogy a kommunisták tényleg erőszakkal akarják meg- dönteni a mai társadalmi rendszert. Nem, ő nem ül a tanuszékbe, csak pontos dátumokkal, az iró megnevezésével idézget és közli azt le az SLP lapokban és az ügyészre bizza azt, hogy az felhasználja a most folyó perben. Az SLP-nek nincs kifogása az ilyen módon való denunciálásról, náluk csak az a fontos, hogy a megfelelő formába történjék, akkor engedélyezve van a de- nunciálá's, a sztrájktörés is. De tisztességes munkás nem tesz külömbséget fizetett vagy önkéntes denunciálás között, mindegyikre csak megvetéssel gondol még ha azt forradalmi köpönyegbe végzik is el. biztosításon. De minden marad a régiben, majd a választások előtt a “jó” politikusok mindent megint megígérnek. John L. Lewis nem igen hisz a politikában, még csak nem is kilincsel a politikusoknál, hogy tegyenek valamit a bányászok érdekében. Amint már előbb megjegyeztem, hogy a munkások a termelés terén vannak kizsákmányolva, ezt Lewis is tudja, azért ott keres orvoslást a bányászok részére, ahol a profitot hajtja. Azért azután a társadalmi biztosítást sem a politikusoktól kéri, hanem a bányatulajdonosoktól és nem is kell évekig várni az alamizsnára. Alig két évvel ezelőtt, amikor a bányászok szerződése lejárt, nem csak bérkövetelést állítottak a bányatulajdonosok elé, hanem különböző biztosítást is, amit a bányatulajdonosok kötelesek fizetni. Természetesen a bányatulajdonosok szabadkoztak, hogy ez már politikai követelés és ezzel a kongresszus elé kell menni. A bányászok erre azt felelték, ha nem lesz biztosítás és aggkori nyugdíj, akkor nem is lesz szén sem bányászva. Egy ideig tartották magukat a bányatulajdonosok, de látva a bányászok ipari szolidaritását, megadtak minden követelést. Azok a szervezett munkások, akik pedig a politikusoktól várják a jobb társadalmi biztosítást, azoknak a jövő választásig kell várni és ha “jó” politikusokat fognak beválasztani “talán” eredménye is lesz. Minden jel a gyakorlatból azt mutatja, hogy a munkások ereje csak az ipari szolidaritásuktól függ. Azért ne vegye senki rossznéven tőlünk, hogy nem hiszünk a politikába és elhihetik nekünk, hogy jogosan kritizáljuk azokat, akik a munkások tényleges gazdasági erejét elpolitizálják Los angelesi jelentés Los Angeles és környékén lakó munkástársaink legutóbbi társas kirándulásunk alkalmával lapunk és mozgalmunk ügyeit is megtárgyalták. A nívós vitában Ádám, Alakszai, Bakos, Geréb, Haban, Kish, Molnár, Sfhubert, Szénásy és Török munkástársak és munkástársnők vettek részt, habár később eljöttek még Borsos, Győrváry és Primi munkástársak is. A beszélgetés folyamán megállapítást nyert, hogy a tagság elöregedése folytán csak mulatságokra jövünk össze, de a mulatságok nem alkalmasak a lap- és a mozgalmi ügyek megtárgyalására. Ezért lassanként meglazul a kapocs a mozgalom és a tagság között; a lap fen tartói és az irói között, stb. Elhatároztuk tehát, hogy az ily komoly ügyek megtárgyalására időközönként összejövünk egyes munkástársak házánál. Jelenleg ilyen kérdés volt az, hogy az olvasók mennyiben egyeznek meg a lap színvonalával és taktikai irányával? Miként bírálják el a lapban megjelenő egyes fontosabb cikkeket? Szükségesek az ilyen megbeszélések azért, hogy az írógárda tagjai hallják a lap olvasóinak a véleményét. Azért nagyon ajánljuk hasonló összejövetelek tartását mindazon helyeken, ahova a szerkesztő, vagy az írógárda tagjai eljuthatnak. Valószínű, hogy mint itt, úgy másütt is nagy élvezettel vesznek részt munkástársaink az ily nívós vitákban. Helyeselték az itteni munkástársak azon clevelandi ajánlatot, hogy igyekezzünk minden magyar faluba eljuttatni a Bérmunkást. Egyben hozzátesszük, hogy aki valamely falusi csoport részére küldeti a lapot, pár hónap múltán levélben érdeklődjék, hogy ott mennyiben értékelik lapunkat. Szóval igyekezzünk ilyen személyi összeköttetést kiépíteni. De megállapítást nyert az is, hogy nagyobb eréllyel kell a lapot terjeszteni itt is, mert a lap fentartását csak az amerikai előfizetők fedezhetik s ha ezek száma megcsappan, akkor a hazaküldött lapokat is be kell szüntetni. Úgy véljük, hogy a lap régi hívei az utóbbi időben nem elég erélyesek a lap terjesztésében. Szóbakerült továbbá az is, mennyire szükséges lenne, hogy a Bérmunkás hivatalosan haza- küldjön megfelelő embert, aki egyrészről a hazulról érkező ellentétes hírekkel szemben megbízható információkat szerezne, másrészről pedig ott az ipari demokráciára felvetett kérdésekre kellő választ tudjon adni. Az itteni munkástársak erre vonatkozólag majd konkrét indítványt dolgoznak ki. Elhatározták még a munkástársak, hogy a nyár folyamán még egy nagyobb mulatságot rendeznek á lap javára. Ez alkalommal 14 dollárt adtak össze a magyar falvakba küldendő lapok költségének a fedezésére. (gb) DRÁGASÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÄSÄHOZ 1949 junius 4-ig: L. Bauer, Newark .............. 1.00 E. Grossman, Chicago __ .75 M. Kurucz, Cleveland ...... 1.00 F. Kekezovits, Phila ...... 5.00 J. Asztalos, Phila ............. 3.00 M. Groman, Phila ........... 1.00 P. Turucz, Newark, O. __ 1.00 Májusi Ünnepély, Phila ... 60,00 L. Hayes, Elsinore ........... 1.00 E. Gall, Mantua _______ 2.00 D. Toth, Cleveland ............ 2.25 J. Chory, Decatur ...................50 J. Nedin, Laurel Garden .... 1.00 M. Bakos, Cleveland ......... 3.00 Jos. Németh, Cleveland .... 2.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 2.00 J. Schubert, Elsinore ___ 2.00 A. Lachko, E. Saugatuck .. 3.00 H. Varjú, Chicago .............1.00 J. Stem, Akron .....................75 J. Körtvéjesi, Akron ...... 1.00 M. Newmark, Akron ___ 1.00 A. Kosár, Wheeling ......... 1.00
