Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-11 / 1583. szám
1949. junius 11. BÉRMUNKÁS 5 oldaj TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SZÁNTÓ KOVÁCS JÁNOS Jó 55 éve annak, hogy Szántó Kovács János vezetésével Hódmezővásárhely szegénysége fellázadt a helyi hatóságok ellen, mert a szervezetüket, az Általános Munkás Olvasó Egyletet a hatóság bezáratta és a berendezést, könyveket elkobozta. Nagy szegénység volt ebben az alföldi nagy paraszt városban, a föld népe a törpe birtokos, elesett paraszt, kiknek a nadrágszij szélességű földje kevés volt a megélhetésre. A földnélküliek hatalmas tömegei, az idénymunkások, cselédek, kubikosok, valósággal éheztek még a munka időben is. Ezeket az ezres tömegeket szervezte be Szántó Kovács János az Olvasó Egyletbe a 90-es évek közepén, ez a szegény zsellér volt a vezetőjük, tanítójuk, kinek irányítása alatt egységesen készültek arra, hogy emberségesebb béreket érjenek el. A téli munkátlan estéken készültek fel a tavaszra, amelyre azonban felkészült a hatóság is, amely először is a szervezetet akarta összetörni, 1894 áprilisában záratta be az Olvasó Egyletet a belügyminiszter utasítására a helyi rendőrség, mely ellen való tiltakozásra Szántó Kovács János küldöttséget vezetett a városházára. A hatóság ismerte a vásárhelyi szegénység elkeseredését és felkészült annak elfojtására. A városházát rendőrséggel, csendőrséggel rakta meg, de útban voltak már a szegedi huszárok is. Vásárhely népét nagyon felháborította a hatóság támadása, amely percek alatt terjedt el a külső perifériákon és a szegénység ezrei rohantak a piactérre és amikor a küldöttséget a szó szoros értelmében kirúgták a városházáról, a már négy ezerre szaporodott tömeg felszaggatta az úttest köveit és va-« lósággal megostromolta a városházát. Rendőr, csendőr és huszár attakkok leverték a lázadást, halottak, sebesültek maradtak a véres piactéren. Szántó Kovácsot elfogták és 5 évi fogházra Ítélték. A tárgyaláson emelt hangon kiáltotta a bírói felé: Elültettem a gyümölcsemetét, megnő majd az és gazdag termést hoz! Leülte a büntetést, de a börtönben szerzett betegségében 1901-ben meghalt. De haláláig tanítója, tanácsadója volt a népének. Mindig nagy tisztelettel és érdeklődéssel gondoltam erre a hőslelkü Dózsa szellemmel telitett zsellérre és nagy megelégedés tölt el, hogy a jóslata bevált. A gyümölcsfája bő termést hoz. Az Alföld és Vásárhely népe nem felejtette el a nevét. Emlékezete élénken él az utódok gon- dalataiban és holtan is vezérnek tekinti. Iskolát, kollégiumot, dalárdát, kultur kört, utcát, teret neveztek el róla mindenütt, a magyar iskolakönyvek örökítették meg a működését. De a szelleme is ott van a város falai között. Vagy két tucat termelő szövetkezet, nagyon sok kultur egyesület igazolja, hogy nem felejtették el Szántó Kovács tanítását az egyesülés, összefogás, a tanítás fontosságáról. A magyar munkásmozgalom nem kis számú martirainak egyik kimagasló hőse volt és marad Szántó Kovács János. EISLER SZABAD Amint tudjuk Eisler német származású kommunista ellen, ki a hitleri üldözés elől menekült a szabadság hazájába, nem csak deportálási ejárás indult meg évek előtt, hanem különböző címeken börtönbe is igyekeztek csukni. Egyszerűen felment egy lengyel hajóra és itthagyta Amerikát FBI-jával a már kiszabott börtönbüntetéseivel, egy szabott és kiszabandó börtön- büntetésével együtt. Ez a jogos önvédelem, nagyon felháborította az amerikai hatóságokat és követelte az angol rendőrségtől, hogy felrúgva minden nemzetközi jogot, fogja el az Angliába megálló lengyel hajón Eislert és küldje vissza Amerikában. Az angol rendőrség gészséggel tett eleget a kérésnek és behatolt a hajóra, amely lengyel terület. A hajó kapitánya és a lengyel követség tiltakozása dacára, erőszakkal levitték a hajóról és börtönbe helyezték, amig vissza vihetik Amerikába. De akadt egy angol biró, aki Eisler elfogatását a menedékjog megsértésének nevezte és egyben elutasította az amerikai kormány kiadatási kérelmét és elrendelte Eisler szabadonbocsáj- tását. Utóhatásként meg kell jegyezni, hogy ebben az ügyben nem csak meztelenre vetkőzött az amerikai reakció, de egyben kimutatta azt is, hogy milyen módon kezeli a marshallizált országokat. Akadtak szenátorok, akik nagyon felháborodtak azon, hogy akadjon egy biró, akit esetleg “abból a pénzből fizetnek, amelyet mi adtunk a Marshall terv alapján”, aki a törvényre hivatkozva megtagadta a nemzetközi jog felrúgását és követelik, hogy amig Anglia elégtételt nem ad, illetve vissza nem küldi Eislert, addig ne folyósítsanak több Marshall segélyt. Lényegtelen, hogy ez nem történt meg, de jellemző, hogy a törvényhozóink müyen nyíltan kimutatják, hogy Amerika egyszerűen alárendelt gyarmatként kezeli azokat az országokat, amelyek a Marshall terv “áldásaiban” részesülnek. A mi kormányunk szabja meg a gazdasági és politikai állásfoglalásukat, amelyeknek párhuzamosan kell haladni az amerikai tőke imperializmusával. Az Eisler ügy nem csak leleplezte, de egyben nevetségessé is tette a kormányunkat az egész világon és jól mulatnak Eisler gúnyolódásán, aki Clark igazságügyi államtitkárt a butaság Nobel dijára ajánlotta. Ebből a nevetségességből kijutott a része az FBI nagyhatalmú főnökének Hoovernek is, aki hiába őriztette Eislert évek óta, ilyen egyszerűen odóbb tudott állni, amikor megunta Hoover és gazdái szerető gondoskodását. ÜDVÖZLET Nemzetközi ünnepe volt a világ szabadságért harcoló népeinek az a hir, hogy a Kínai Néphadsereg elfoglalta a hatmillió lakosú Shanghait. Nem csak felszabadította, hanem mint már hetekkel ezelőtt megírtuk, oly közigazgatási aparátust szervezett, amely rögtön át is vette a város vezetését úgy, hogy minden zökkenő nélkül történhetett meg a rendszerváltozás. Mint a polgári lapok tudósítói jelentik, a hatmilliós városban a legnagyobb rend uralkodik, nem történtek az ilyenkor szokásos rablások és visszaélések az elfoglalást követő egy-két nap után, a város visszatért a normális életbe, megindult a termelés és a kereskedelem, az uj rendszer szabályai szerint. Azóta a felszabadító hadseregek gyors ütembe folytatják az előnyomulásukat, kergetik maguk előtt az amerikaiak által felszerelt és kiképzett Chiang hadsereget, amelynek a katonái, ha csak mód adódik rá, nagy tömegekben, teljes felszereléssel szöknek át a felszabadító Vörös Hadsereghez. Mi, mint minden szabadságért egy uj emberi társadalmi rendszerért harcolókat, meleg szeretettel üdvözöljük a kínai népet, gyors sikert, teljes győzelmet kívánunk nekik, hogy minél előbb megkezdhessék a szabad, szocialista Kina felépítését. Jóltudjuk azt, hogy a kínai nép győzelme nem csak a gyarmati népek felszabaditási harcának ad újabb lökést, de biztató reménnyel tölti el a szabad, kizsákmányolástól mentes világért harcolókat is. Ilyen győzelmekre a Marshallizált, Atlantic paktumos, harmadik világháborúra készülő időben, nagy szükség van. A kínai győzelmek nem csak a kínai népre, de az egész világ dolgozóira kihatnak, ezért a shanghai győzelem a proletári- átus nemzetközi öröm ünnepe lett. A vereség nem csak Chiang bandáját sújtotta, de veresége volt a nemzetközi imperializmusnak is, amelynek sajnos az amerikai nagytőke az irányitója. MÉG EGY PÁR SZÓ a minden oldalról kifogásolt “demokrácia” hiányát siratoknak, a Heti Krónika megadta a magyarországi választásokról a kellő választ, amelyhez csak egy pár számot óhajtok hozzáfűzni. A magyarországi szak- szervezeti lapok közül egy pár már beérkezett és ezek nagyon érdekes és tanulságos kimutatást közölnek, különösen azoknak a kritikusoknak, kik nem nagyon hisznek a politikai választások fontosságába, akik a parlamenti politikusokat, az iparok képviselőivel óhajtják kicserélni. A nyomdaipar lapja a “Betű” bemutassa a szakma 11 képviselőjét az uj törvényhozásban. A bányaipar szaklapja már 20 tényleges bányászt és bányász asszony fényképét és élet leírását hozza, mint a szakmából kikerült képviselőket. A bőripari szakma 12 bőripari munkással szerepel, mint szaklapjukból látjuk. Egyelőre más szaklap nem áll rendelkezésünkre, de kétségtelen, hogy ugyan igy aránylik a többi szakma'kép- viselete is. Ez még nem egy elképzelt “Ipari Tanács”, de aki látja azt, hogy mind több és több ipari dolgozó kerül a termelést irányitó pozíciókba, aki látja azt az erőfeszítést, amelyet a rendszer kifejt, hogy újabb és újabb ipari tömegeket képezzen ki magasabb technikai tudásra, hogy azután rájuk bizhassa az iparok irányítását, az meg van győződve arról, hogy a fejlődés oda mutat, hogy csak idő kérdése, hogy nem csak iparok szerint jelölik, de az iparokban fogják megválasztani a vezetőket. Öntudatos munkás nem dől be a “demokráciáért” kétségbe eső hivatásos sirató vénasszonyoknak és főleg nem áll be közéjük, még ha az uj társadalmat építő menetrend, nem százszázalékosan simul az általunk lefektetett blueprinthez. Még egy ház építésénél is a talaj és éghajlati viszonyok kívánalmai szerint változtatnak a lefektetett tervrajzon. Higyjék el, hogy egy társadalmi forradalomban is történhetnek olyan okok, amelyek eltérést okoznak a kijelölt útról, pláne ha azt nem ők, hanem mi, akik nem vagyunk aktiv építők, hanem csak tervezők — ra'jzoljuk fel. Tizet teszek egy ellen, hogy ha majd mi is építünk, mi is kénytelenek leszünk a “talaj” viszonyokhoz alakítani az elméletben nagyszerű blueprintünkön. ÖNKÉNTESEK Már többször irtunk a new yorki kommunista perről, mely a munkásmozgalom megfojtását célozza. Megbélyegeztük a renegátok és rendőrkémek felvonultatását és erkölcstelennek tartja mindenki azt, hogy az ítéletnél figyelembe vegyék eme felbérelt alakok vallomását. Valószínű ez az álláspontja az SLP vezérkarának, illetve annak titkárának, Arnold Peter- sonnak, ,a 30 éve titkári székben ülő bürokratának is, amikor önkéntesen segítségére siet az ügyésznek, ő nem rendőrkém, olyan buta rendőr nincs, aki az SLP-hez vagy az egyházhoz helyezne el kémet. Mindenki tisztában van azzal, hogy ők egy cseppet se veszedelmesek a mai államrendszerre, sőt erős támaszai annak. Minden államrendszernek, amelyet a feltörekvő proletáriátus ostromol, szüksége van nem csak az egyházra, hanem szoc. dem.-re is, ezért nemhogy támadná, hanem ápolja azok fenmaradását. Nem, Peterson nem rendőrkém, csak bürokrata, ki halálosan gyűlöl minden konkurenciát, amely veszélyezteti az ő kis meg-
