Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-28 / 1581. szám
1949. május 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az uj német alkotmány a UAW tisztviselőit, központi vezetőségét, hogy rendelje visz- sza a Ford munkásoknak vagy 80 százalékát és csak azon de- pertmentból maradjanak kint sztrájkon, melyben elviselhetetlen volt a hajsza (speed up). Ez- zelbiztosra vehetnék, hogy magát a uniont használhatnák fel a saját sztrájkjuknak a megtörésére. Nem hihetjük, hogy az union vezetősége ilyesmibe belemenne, akármilyen buta, vagy esetleg áruló volna is, de azért jellemzi, hogy milyen nagyon bizhattak a Ford és más üzemvezetőségek is, hogy könnyen csapdába csalhatják a union vezetőket, amikor ilyen szemmel látható, kézzel fogható csapdákat is remélnek, sikeresen használni. Most legújabban a Midland Steel gyárban mentek sztrájkra, ahol nagyon sok autóhoz az alapvázákat (frame) gyártják és sok autógyárnak azokat szállítják. így megint újabb zavarok, munkabeszüntetések várhatók, mint a southbendi fékező szerelvények gyártásának a beszüntetése az ottani sztrájk miatt sok százezer autó munkást tett munkanélkülivé. Az emelkedő munkanélküliséget mind inkább arra akarják felhasználni a gyárosok, hogy az egyének utáni termelést fokozzák, emeljék. Úgy számítják, hogy a lefizetéstől rettegő munkásnak, legnagyobb hatással mondhatják, hogy többet termeljenek, ne hogy őt, hanem inkább másokat fizessenek le, dobjanak az átkos munkanélküliségbe, nyomorúságba. (Vi.) Végre megszületett a megrendelésre készült német alkotmány. Nyolc hónap alatt már többször fogadtak el alkotmányokat, de az amerikaiak által vissza lett nekik dobva. Hogy mostan milyen ez az alkotmány, azt csak kerülő utón, benfentes íróktól való idézés által lehet meglátni. De annyi bizonyos, hogy maguk a németek is csak a kényszer hatása alatt lefogadott, ideiglenes alkotmánynak tekintik azt. Az amerikai lapok nagy győzelemnek tekintik anélkül, hogy ismertetnék, hogy miből áll az a nagy győzelem. De Walter Lippman idézése a 147-es paragrafusnak, éppen az ellenkezőjét bizonyítja, mert úgy hangzik: “Ezen alaptörvény hatástalanná válik azon napon, amikor egy alkotmány lesz elfogadva, a német nép szabad határozata folytán.” Ez a hires amerikai győzelem. Ezt magyarázza az egyik delegátusnak a nyilatkozata, professzor Schmidt a szocialista párt nagy többségének a véleményét, egyersmint az alkot- mányozó gyűlés delegátusainak is a nagytöbbségének véleményét a következőképen fejezte ki: “A német nép idegen megszállás alatt lévén, nem szabad egy ilyen alaptörvények kidolgozására, éppen ellenkezőleg; amit mostan csinálnak, az rájuk lett kényszerítve külső nyomás által.” Ezt jelentik az amerikaiak, mint nagy győzelmet, valamint legújabban az orosz zónában voltak választások, melyet szintén mint amerikai győzelmet, illetve orosz vereséget tüntetnek fel, mert a szavazóknak csak két-harmadát kapta az oroszok által jóváhagyott intézkedések. Számokban 66.1 százalék mellette és 33.9 százalék ellene szavazott. Ez is nagy amerikai győzelem. Ugylátszik nagy szükség van, ha már csak ilyen amerikai győzelmekre is, mielőtt leülnek az egész Németországra szóló béke megtárgyalásához. Szinte természetes, hogy 'oly nagy és büszke nemzet, mint a németek, nem érzik magukat szabadnak, amikor idegen katonaság megszállása és parancsnoksága alatt csak azt csinálhatják, amit azok megengednek és elfogadnak. Ezt többször bebizonyították éppen ezen alkot- mányozó gyűlés munkálkodásával, illetve nagytöbbséggel hozott határozataik sutbadobásá- val. Most akármilyen is ez az alkotmány, melyet az angol-amerikai urak, parancsnokok aláírtak — nagy kegyesen — csak addig érvényes, amig azt a hadsereg ottartásával rájuk kényszerítenek. Amit a németek nem fogadhatnak el, a szétszakítást, de leginkább az iparuk, kivitelük és beszerzési forrásuk dominálását az angol-amerikai, illetve a nemzetközi bankárok által, öngyü- kosság volna, csak addig fogadják azt el, amig az angol-amerikai hadsereg ott lesz. Ők tudják, hiszen minden iskolás gyermek tudja Németországban, hogy az angol-amerikai iparfejedelmek nem engedhetik át nekik a világpiacot, hiszen már kétszer háborúskodtak emiatt és sok angol-amerikai katona vérén nyerték azt meg. Nem csak a németeknek nem engednék meg, hogy az angolamerikai piacot elhódítsák, hanem még a franciákat is nagyban korlátozzák abban és nem engedik meg nekik, hogy a keleti államokkal kereskedjenek, holott minden más piacot az amerikaiak uralnak az angolokkal kapcsolatosan. Még kevesebb lehetőség van arra. hogy az amerikaiak átengedjenek piacot más nemzeteknek mostan, amikor itten is felhalmozódik az ipari termény és a munkanélküliség átka sújtja megint a^ országot. Ha meg is fogják a német tőkéseket egyenlőre, amig azoknak a védelmére ott lesz a hadsereg, olyan “törököt fogtam, de nem enged” féle fogás az, nagyobb bajnak az oka, mint amennyi hasznuk lesz abból. LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Munkás Iskolát tart 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításával és alkalmazásával foglal- I koznak. TÁRCA Agitátorok a Furmanov uccában Irta: MADARÁSZ EMIL Nina Protopopova és Andrej Aptyekar megállapodás szerint délután öt órakor találkoztak, hogy folytassák agitáció kőrútjukat. Ama csendes, moszkvai téli esték egyike volt, amikor a decemberi hóesés éppen, hogy megszűnt és a város a melegen ráboruló, szelíd hőbundába takarózva készült fel a pihentető éjszakára. Az ucca, mely Furmanov proletárirő nevét viseli, a Protopopova-Aptyekar agitátorpár körletébe tartozott és ez nem véletlenen múlt, hanem a választási kampány felelős vezetőjének jól megfontolt ötletén alapult. A kerület választási felelősét igen helyesen a megfelelő helyre, megfelelő emberekt elve vezetett agitátorai elosztásában és a Furmanov ucca, valamint környéke részére Nina Protopopovánál és Andrej Ap- tyekarnál jobbakat aligha találhatott volna. Mert Nina Protopopova a kerületi gyermekpoliklinika orvosa, Andrej Aptyekar pedig a kerületi középiskola földrajztanára. Ez pdig a furmanovuccai viszonylatokban sokat jelent. Dr. Protopopova 15 éven át gyógyította a körzet valamennyi fiu- és leánygyermekét. Házhoz járó gyógytevékenysége szakadatlan, de hősies harcot jelentette a sarlach, diftéria és bárányhimlő ellen a gyermekek egészségéért. Ugyanakkor Andrej Aptyekar, a kerületi középiskola föld- rajtanára szintén vagy húsz esztendeje magyarázta a kerület ifjúságának azt a szimbolikus, de emellett igen gyakorlati kapcsolatot, mely az ötágú vörös csillag és az öt világrész között fennáll és a jövőben “még fokozottabban fog fennállani.” Az ucca, mely büszkén viselte a “Csapajev” regény írójának nevét, egyaránt méltónak akart bizonyulni Íróhoz és regénye hőséhez. Ehhez képest nézett az agitációs vendéglátás nem mindennapi eseménye elé. A proletár íróról elnevezett ucca alig százméteres. Ezelőtt valamilyen régen elhunyt moszkvai nagykereskedőről nevezték el, aki három templomot épített a kerületben. Az ucca sokáig magán viselte patrónusa nevét, de lelkiségét, valamint a város akkori — maximálisan — kétemeletes építészeti politikáját is. Ezek csendes, kertekkel övezett, zöldpázsitokkal egymáshoz simuló, kételemelets faházak voltak, uccai ablakaiban madárkalitkákkal, a madárkalitkákban kurszki sárgarigók, öregedő vadgalambok és nyugtalan fürjek köszöntötték a járókelőt. A járókelők ismerősök, főleg ucca- beliek voltak, nagyjában hivatalnokemberek, vagy a közeli piac kereskedői. Alig múlt el azonban tiz esztendő a Nagy Forradalom óta, amikor egy nap hatemeletes bérpalota épült a madárkalitkás uccában és ez a bérház “a szov- jetirók házépítő szövetkezete első számú házának” büszke nevét viseli. Nemsokára azután, ferdén szembe az uj házzal, egy másik épült, az is öt- vagy hatemeletes, a tengerészeti népbiztosság tisztjei részére. Egy harmadikba, mely úgy keletkezett, hogy egy kivételesen kőből épült egyemeletes házra fürgén ráhúztak még vagy három emeletet s a vegyipari központ munkásai költöztek bele. A régi világból csak egy-két kertecske, borongó lugas, hely- lyel-közzel valami pázsit maradt meg. A kalitkák végkép eltűntek. Hiába — a nagy építkezések alaposan elrontották a sárgarigók hangulatát, a szörnyű zakatolás és örökös épületpor mélabussá tette az amugyis borús vadgalambokat, csak Nina Protopopova doktor járta töretlen lelkiismeretességgel a lakásokat, a régieket és újakat, kezében orvosi táskája, melyben kitűnő fegyverzetét hordta mindennemű bacilus és mikroba ellen. Itt-ott találkozott — vagy az uccán, vagy valamelyik beteg gyerek ágya mellett — Andrej Aptyekarral, aki olyan ember volt, hogy fáradhatatlan tanítói tevékenysége sohasem akadályozta meg abban, hogy beteg tanítványaival törődjön. Nina Protopopova doktor és Andrej Aptyekar tanár tehát délután öt órakor megállapodás- szerüen találkoztak s sorra vették a lakásokat. Választási irodalmat is vittek magukkal s ez az irodalom ott maradt az egyes lakóknál, hogy kimélyitse és ki- kerekitse azt, amit Protopopova és Aptyekar néhány mondatban felvázolt előttük a Nagy Stalini Alkotmányról, a szovjet demokráciáról, a választás óriási jelentőségéről, melynek a világ minden dolgozója előtt tanúbizonyságot kell tenni a szovjet társadalom mélységes hazafiasságáról. A feladat nem csekély. Hiszen egyedül az írók Házában 73 családot kell felkeresni, a tengerészekében negyven- egynéhányat, a vegyészetiben legalább is annyit. Szóval este 5-től 10-ig átlagosan húsz látogatás esik számításba. — Kezdjük ma, Nina Anatov- na, a vegyészetieknél ... A tengerésztisztek nyugodtan várhatnak, no meg az irók is, bár . . . őszintén megvallom magának, az utolsó szülői értekezleten N. N. iró hitvese valahogy nagyon furcsán viselkedett, nem állt — úgyszólván — az öntudatosság magaslatán. A vegyészetiek prolik — azoké az elsőség, nem? — Szerintem is — mondta a doktornő kissé elfogődottan. Meg kell jegyeznünk, hogy a két szovjet értelmiségi megbízatását egyáltalán nem kezelte bürokratikus módon. Átérezte a feladat nagy komolyságát és az állami, sőt pártszempontból értékelték ki. Ami abban is kifejezést nyert, hogy mindketten ünneplőbe öltöztek. S ez Dr. Protopopvanál prémgalléros jó
