Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-28 / 1581. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. május 28. A reakciósok hatalma t ___________________ (a.l.) Sajnos, de a fenti cim alatt az itteni két nagy “munkás” szervezet reakciós magatartásával akarok foglalkozni, akik nem látják a közelgő vihart, vagy ha látják is struccmadár módjára homokba dugják fejeiket. Most ült össze az AFL és a CIO központi vezetősége. Természetesen mindegyik külön, a maga ügyes-bajos dolgait tárgyalja. A tárgyalások főcélja most is mint a múltban, a harcias ellenzék eltávolítására irányul. Náluk is, akárcsak a képviselő házban, a vörös Írást látják a falon. A józanul gondolkozni tudó munkások mindig tudatában voltak annak, hogy az AFL mindig jó támasza volt a kapitalizmusnak. Azért volt szükség a CIO-t megszervezni. Ugyan az IWW már szervezte a munkásokat iparilag és nem is volt szükség egy másik majdnem ipari szervezetre, de az “elvtársak” úgy gondolták, hogy lesz egy házi szervezetük, amelyet politikai footballjuk gyanánt rugdoshatják. Mi még most is elég jól emlékszünk rá, amikor az ’’elvtársak” azt mondogatták, hogy az IWW-t fel kell oszlatni, mert kontra szervezete az AFL-nek és egy országban nincsen szükség két gazdasági szervezetre. De a CIO megalakulásakor igen jó kortes tanyának mutatkozott, azért azután az elvtársak minden energiájukkal nekifeküdtek annak építéséhez. Most már, hogy naggyá épült és vagy 6 millió tagot számlál, nincs már tovább szükség azokra, akik felépítették. Minden oldalról az a kiáltás harsog föl: Ki a vörösökkel! Természetesen úgy az AFL, mint a CIO nagyvezérei szemébe minden progresszív, harcias munkás “kommunista”, vagy legalább is valamilyen vörös. A most gyülésező, mindkét szervezet központi vezetőségének a napirendi főpontját a vörösök eltávolítása képezi. A múlt választások alkalmával, mind a két szervezet vezetősége a Truman féle “jó” politikusokat támogatták, abban a reményben, hogy a képviselőknek legelső dolguk lesz a Taft-Hart- ley törvényt visszavonni. Ez azonban 5 hónapi tárgyalás után sem történt meg, mert csak egyetlen képviselő merte nyíltan indítványozni, a fent nevezett törvényt hatályon kívül helyezni és a Wagner munkásvédelmi törvényt visszahelyezni. Az AFL 65 éves fennállása óta, igen jól szolgálta úgy a republikánus, mint a demokrata pártot, sohasem jutott eszükbe, hogy munkás tagjaiknak megmagyarázzák, hogy a kettő között semmi külömbség nincsen, mert mind a kettő az uralmon levő kapitalizmust van hivatva szolgálni. A jelenben valahogy nagyon furcsa eset történt meg az AFL vezetőségének gyűlésén. Mr. Green, a szervezet elnöke kijelentette, hogy “a republikánus és a demokrata párt között semilyen külömbség nincsen.” Ez a kijelentés éppen úgy hangzik, mintha valaki nagy szenzáció képpen azt kiabálná, hogy most találta fel a spanyol viaszkot. A kimutatás szerint az Egyesült Államokban 60 millió munkás van. Ebből a nagy számból csak 15 millió szervezett munkás. Ha akár az AFL, vagy a CIO központi vezetősége ténylegesen a munkások életszínvonalának emelésére törekednének, nem az képezné tárgyalásuk fő célját, hogy kiüldözzék a ténylegesen harcias munkásokat a szervezetből, hanem minden erejükkel azt a 45 miihó még szervezetlen munkást igyekeznének beszervezni, hogy ne kelljen nagyon soknak még mindig a kormány által megállapított 40 centes minimum bérért dolgozni. A jelek még mindig azt mutatják, hogy az itteni két nagy munkaszervezetbe még mindig a reakciós központi vezetőségnek van hatalma. Például a jelen sorok írásakor jön a hir, hogy a CIO vezetősége 36-11 szavazat ellenébe elrendelte a szervezetből a harcias radikálisok eltávolítását. Az első áldozat a mezőgazdasági gépeket gyártó szervezet, amely 30 ezer tagot számlál. A szervezet engedélyének visszavonását határozták el. Ennek a szervezetnek a tagsága alig néhány héttel ezelőtt úgy határozott szavazás utján, hogy továbbra is megmarad régi szervezetének keretében és 2 évi kollektív szerződést kötött ebben az iparban a munkáltatókkal. A központi vezetőségnek nem fontos a tagság határozata, különösen annak a tagságnak, akik saját fejeikkel mernek már gondolkozni. Azok a munkásszervezetek vagy politikai pártok, ahol a vezetőség kénye-kedve szerint szabályozhatja meg a tagságot, nem nevezhetők demokratikus intézményeknek. Az IWW talán az egyedüli munkásszervezet, amelyet ténylegesen a tagság irányit. Minden szervezeti kérdést referendum szavazással dönt el a tagság. A sztrájkjainál maguk a munkások határozzák el, akik harc előtt vagy már harcban vannak, hogy mit hajlandók tenni. A központi vezetőségnek nincsen joga sztrájkot elrendelni, de még a sztrájkotokat munkába visszarendelni sem. Amig az AFL-nél, vagy a CIO-nál, a tagság nem maga válassza meg a központi vezetőségét, igy nincsen is alkalma arra, hogy azokat onnan el is mozdítsa. Az amerikai munkásmozgalomnak nagy változáson kell keresztül esni, hogy tényleg a munkásosztályt szolgálhassa. Addig, amig a reakció önkényesen fogja uralni az itteni szervezeteket, addig a kapitalizmus nyugodtan tarthatja fel a kizsákmányolásra alapozott társadalmát és feleslegesen tartják fenn a kémrendszerüket, mert a szakszervezeti reakciósok ugyan azt a munkát ingyen is elvégizk. FONTOS HÍREK A BŐSÉG OKOZTA GONDOK (Vi.) Amint az aratás ideje közeledik, annál nagyobb gondok nehezednek az amerikai kormány vállára. Ugyanis a kormány az adófizetők pénzén ösz- szevásárolta és elraktározta a búzának nagy részét, nehogy a piacra kerülve az árakat lenyomja. Most meg minden raktár tömve van a tavalyi búzával és nem lesz hely az idei terméseket elhelyezni. Még mindig 990.000.000 véka (bushel) búza van elraktározva a tavalyi termésből. Az összes termést mostan 1,311,000.000 vékára becsülik, ami még ezen felül is lehetséges és nincs hely seholsem még 200,000.000 vékára sem. De ezen termésnek alig egy- harmadát fogyasztják el itt, a többit szeretnék külföldön, jó drágán eladni, ami már tavaly sem sikerült, mert más országokból olcsóbban tudtak búzát beszerezni az éhező európai népeknek. A világ más részén még nagyon kevés buzakenyeret esznek, valamint nagy részben ajándékban adtak egyes országoknak, vagy helyesebben mondva az amerikai adófizetőkkel fizetették meg, de még igy sem voltak képesek az amerikai raktárakból elszállítani ezt az óriási felesleget. Ellehetünk kézsülve, hogy megint felégetik, mint a múltban és az adófizetőkkel fizettetik meg az árát. ÜZLETI VERSENGÉS A külkereskedelmet eddig úgy intézték, hogy az amerikai adófizetőkkel fizettették meg azoknak az árát és mivel nagyon kellett sok országban az áru, igy könnyen elbírták azokat helyezni. Most már mindjobban felgyülemlik az áruhalmaz, igy leginkább azok az iparok, melyeknek méltó versenytársaik akadtak más országokban, most sírnak a kormány nyakán, hogy nem tudják a versenyt azokkal felvenni, hanem azt akarják, hogy a kormány annyira megadóztassa ezeket az árukat, illetve azoknak a behozatalát, hogy itten ha drágán is, de eltudják adni, amit itten gyártanak. Leginkább az óragyárak, szőrme, szövődé, halászat, réz, ólom, zink, iparok urai siránkoznak, az olcsó behozatal ellen. Persze ezzel szemben más iparoknak meg éppen azért lehetséges volt más országokbani kivitel, mert ezen behozatallal tették lehetővé az ottani vásárlásokat. Emiatt mostan igen nagy fejfájást okoz a politikusoknak, hogyan tudnák a kecskét is jóltartani, hogy a káposzta is megmaradjon. Illetve, hogyan tudnák a külföldi piacot megtartani, de ugyan akkor azoktól nem engedni be ide semmiféle árut cserébe, nehogy ártson az itteni karteloknak. Ez még csak a kezdet, mi lesz, hogy ha az európai országoknak nagyrésze rendes ipari termelést elérne, vagy még azt felül is múlja? Mi lesz, hogyha a japán ipart is megindítják, teljes erejében ? A német ipar is helyet akar magának a világpiacon, másképpen kényszerítve lesznek a szocializmus útjára lépni, a keleti államokkal és a Szovjetekkel egyesülni. A francia, angol, belga piac is akar még több teret hódítani, nem átengedni az amerikaiaknak. Viszont, hogy azok a külföldi országok is tudjanak élni, vásárolni, kell, hogy el is tudják adni, vagy kicserélni a saját terményeiket. Ezek olyan problémák, melyet a kartel, trösztök és nemzetközi bankárok nem tudnak megoldani, csak is a nemzetközi szocializmus, a kölcsönös segítség alapján felépült társadalmi rendszerben. És mentői több ország tér át arra a szocialista tervgazdálkodásra, annál gyorsabban és nagyobb métrékben kerül a tőkés rendszer a kátyúba. 1,686.670 NAGY BŰNESET EGY ÉVBEN Az FBI jelentése szerint 1948- as évben, a fenti számban történt nagyobb bűneset. Olyan bűneset, melyet major, azaz nagy jelzéssel könyvelnek el, amiket legalább átlag 10 évi börtönnel büntetik, ha elfogják őket. Az ilyen nagyobb bűnök, mint bankrablás, gangszter gyilkosság, rablások, rendesen több mint egy egyént foglalnak magukba. tehát nagyon is konzervatív számítás szerint, a bűnösök száma ezekkel az esetekkel kapcsolatosan, meghaladja a 2 milliót egy év alatt. Ha csak felét elfogják és Ítélik el, akkor is egy millió amerikait kellett, vagy kell a börtönbe rakni évente. Ez viszont tízévi átlagot véve, az amerikai foglyoknak a számát legalább is tizmülióra lehet becsülni, nem számítva a kisebb bűnözéseket, csirke és kenyér tolvaj lást, ami legalább is egy milliót elér évente és legalább egy évi börtön átlag büntetést azokra is kimérnek, még biztosabban mint tiz évet a nagy tolvajokra. Az ilyen híreket, csak kicsi és eldugott sorokban közlik, de nem adják össze az adatokat, számokat. Nem hasonlítják ösz- sze azzal a nyolc vagy esetleg tízmillió szovjet bűnözővel, akiket Oroszországban lecsuktak és dolgoztatnak és itten mint ártatlanokat, rabmunkásokat tüntetnek föl és akarják védeni és eltiltani a Szovjeteket azoknak a dolgoztatásától. Ezen eldugott, de hivatalos jelentés adja az élethü képet az amerikai tőkés rendszerről, a tanítás és a kapzsiság, haszon hajsza, mint erénynek való elismerésének az eredményéről. “Aki bírja, marja”, “A pénznek nincs szaga” és hasonló jelszavaknak és életmódnak csak is ez lehet az eredménye. A FORD CSALÉTEK A Ford vezetőség arra kérte
