Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-21 / 1580. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. május 21. kiemelkedést, .melyben az elvi meggyőződésük mellett kitartó harcos munkások állanak. Az ilyen kitartó meggyőződés a jövő szempontjából fontos jelentőséggel bir, eltekintve attól, hogy milliós létszámú tömegek vannak-e mögötte, avagy nincsenek. Az ipari, technikai fejlődés törtet a maga utján és meghozza azt a társadalmi átalakulást, amikor a gépek nem mint magántulajdon fogják önteni a termelt javakat a kiváltságosok részére, hanem mint társadalmi köztulajdon, az össznépesség javát fogják szolgálni. Ilyen irányú jelentést hallottunk a múlt héten tartott New Jerseyi American Chemical Society évi gyűlésén, ahol Prof. Rochow, a Har- ward egyetem tanára, mondta el megfigyeléseit. A professzor szerint a jövő emberére, mechanikai álomvilág vár, ahol a föld kiaknázott jelenlegi élelmezési tápanyagát, kémikailag alkotott tápszerekkel fogják pótolni. Szénből készitett zsiradék, fából készitett cukor, valamint a rayon szövetanyagokból készitett ruhák, melyek elrongyolódás után szintén mint cukor kerülnek majd vissza a fogyasztók asztalára. Ilyen utópisztikus jelentések egész tömegét tárta föl Rochow professzor, melyekben burkoltan befoglalva volt, az ilyen mechanikailag fejlett termelési rendszerben a tervgazdálkodás szükségszerűsége. Nem is csoda, hogy a professzor urat rögtön megtámadták, hogy tanulmánya ellentétben áll a demokratikus elvekkel, amennyiben olyasmi csak diktatórikus államformában volna lehetséges. Mert a demokrácia alatt, mi rendes cukrot és húst akarunk enni, természetes zöldségfélével együtt. Már értve akinek van és jut. A jelentés lényegét azonban megcáfolni lehetetlenség, mert nagyon is egyszerűen világos tény, hogy az egész világ iparizált társadalom felé halad. Most aztán vitatkozhatunk azon, hogy az iparizált társadalomnak milyen politikai kormányformája lesz, diktatórikus vagy demokratikus, de mindez nem adhat vitatkozási okot arra, hogy vájjon iparizált társadalom |lesz-e, mert az egészen bizonyos. Azon pedig még ráérünk vitatkozni, hogy egy iparizált termelési rendszerben, miért nem szükséges a politikai kormányzat, sőt inkább csak teher. Szánjanak hát le a magas lóról mindazok, akik különösen mostanában olyan nagy előszeretettel szeretik emlegetni, hogy az ipari unionizmus eszméje, amit először és igazán csakis az IWW hirdet, nem jutott sehová sem. Igenis eljutott sokkal mesz- szebbre mint ahogyan egyesek látják, eljutott oda, hogy már a professzori szószéken is iparizált termelési rendszerről beszél-* nek, mint a jövő világáról. Ahogyan megvolt bennünk az ipari jövendőbe vetett meggyőződés sziklaereje, úgy még inkább meg lesz bennünk a jövőben, mert, hogy a helyes ipari unionizmus utján haladva siettettjük annak az ipari társadalomnak a megvalósulását, ahol a kormányzás a munka szabadsága érdéEgyről-Másról ELMONDJA: J. Z. MÉGSEM LEHET FÁBÓL VASKARIKA AZ AMERIKAI munkásmozgalomban hosszú évtizedes viták folytak annak eldöntésére, hogy miként lehetne a mozgalmat forradalmi alapokra szervezni úgy, hogy a munkásság ne csak a pillanatnyi előnyökért — mint rövidebb munkaidő, magasabb munkabér, türhetőbb munkaviszonyokért — harcoljon, hanem egy forradalmi végcél — a bérrendszer megszüntetésével — egy kizsákmányolás mentes társadalmi rendszer megvalósításáért. Nekünk, IWW-istáknak — a forradalmi Egy Nagy' Szervezet híveinek és harcosainak — tántoríthatatlan meggyőződésünk volt mindig és az ma is változatlan, hogy ez csakis a forradalmi Egy Nagy Szervezet kiépítésével jöhet létre, amely elsöpri az útból az elavult és- reakciós irányítás alatt levő szak- szervezeteket. Ezzel szemben a “marxizmus” alapján álló politikai pártok — a Szocialista Munkás Párt, Szocialista Párt, majd később a Kommunista Párt — tagjai többet ígérőnek vélték “belülről való fúrással” átalakítani a meglevő szakszervezeteket: vagyis azokat “forradalmositani”. Szerintünk ennek két fontos akadálya van. Az egyik: a szak- szervezetek összetétele, melynek következtében a tagság csak fizető alany és a hatalom a vezérek kezében van és annak megtartásához oly görcsösen ragaszkodnak, hogy a legaljasabb eszközök használatától sem riadnak vissza azok ellen, akik azt kiakarják csavarni a kezeikből. A másik: az amerikai munkásság osztály tudatlansága, illetve, rossz irányba való neveltsége. És hogy ez mily fontos szerepet játszik a forradalmi munkás- mozgalom kiépítésénél, azt csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük azokat a körülményeket, melyek között az amerikai munkás nevelkedik, amig eléri azt a kort, amikor “járomba” kerül, vagyis elfoglalja helyét a munka hadseregében. TÉVES VOLNA azt állítani, hogy az amerikai munkásság “tudatlan”, vagy “műveletlen”. Ha igy állna a helyzet, akkor lehetne tanítani. A baj azonban az, hogy az amerika munkás általános értelemben véve “müveit” vagy “csiszolt”, de ez oly irányba fejlesztődött, amely homlok egyenest ellenkezik az osztálytudattal, vagy szocialista társadalmi tudománnyal. És ez nem a véletlen, hanem az uralkodó osztály által nagy gonddal irányított félrenevelésnek a következménye. Ez a félrenevelés már úgyszólván a bölcsőnél kezdődik és a sirig tart és nagy tűkében lesz, figyelmen kívül hagyva a mai világban annyira dédelgetett politikai és gazdasági kiváltságosok érdekeit. dásszomjal kell rendelkezzen az a munkás, aki attól szabadulni képes. Ennek a félrenevelésnek a következménye az, hogy az amerikai munkásság túlnyomó része amikor eléri azt a kort, hogy belép az igába, már el van telve a vallással, hazafisággal, a magántulajdon nagyszerűségével, az ál-“demokráciával”, nagy érdeklődéssel van a külömböző “sportok” iránt és különösen elvannak telve a “radikálisok” “vörösek”, “szocialisták”, “kommunisták” stb. elleni gyűlölettel. A gyermekek agyának ily megmételyezéséről gondoskodnak az uralkodó osztály mindennemű intézményei, mint az óvodák, a vasárnapi iskolák, elemi, közép és felső iskolák, egyetemek, az iskolákon kívül a külömböző klubbok, mint YMCA, YWCA, boys scout, girls scout és számos más hasonló intézmények, melyeken a gyermekek csaknem kivétel nélkül keresztül mennek mielőtt az iparokba kerülnek. Ennek a félrenevelésnek ellensúlyozása még akkor is nagy feladat volna, ha az iparokba kerülve a fiatal munkások osztálytudatra nevelése a legfontosabb feledatát képezné a szervezeteknek, de amint látjuk a szakszervezetek ezt nem csak nem teszik, hanem minden eszközzel igyekeznek ápolni a korábbi években nyert félreneve- lést. A “marxista” politikusok törekvése tehát csak “suba alatt” történhet és mire valamelyes eredmény mutatkozik, a szak- szervezeti basák a nagy “haza- fiságtól” áthatva megindítják a gőzhengert a “vörösek” kiebru- dalására és évek, sőt évtizedek munkálkodása összeomlik. Ennek számos esetben voltunk szemtanúi az utóbbi évtizedekben és amig a politikusok szorgos munkálkodással naggyá építették a szakszervezeteket, minden jel szerint a kapitalizmus leghathatósabb védbásty á j á t erősítették. AMIKOR 14 évvel ezelőtt John L. Lewis a bányász szervezet elnöke hatalmi bosszúvágyból megalakította a “Committee for Industrial Organization” szövetséget, amely később “Congress of Industrial Organization” nevet vette fel, a politikusok nagy igyekezettel feküdtek neki az “uj ipari szervezet” felépítésének és álmaik megvalósulását látták abban. Lewis nem vallotta be, hogy az ő legfőbb vágya a szakszervezeti mozgalom legmagasabb polcán ülni és onnan diktálni és mert erre belátható időn belül nem nyílt alkalom az American Federation of Labor kebeleben, alakított tehát egy uj szövetséget, amelynek aztán ő lett a központi elnöke. Mivel a szakszervezeteknek már volt egy szövetsége — az AFL — az uj szervezétet “ipari” szervezetnek keresztelték el és mivel az ipari szervezkedesre a AZ AKRONI BÉRMUNKÁS OLVASÓK május 30-án, Decoration Day napján KOSARAS KIRÁNDULÁST tartanak Farkas munkástársék szép farmján. Útirány: A South Arlington utcán a Krumroy Roadig, itt balra térni és fél milera van a Farkas ház. viszonyok már nagyop is érettek voltak, az uj szervezet gyors fejlődésnek indult. Azonban ne essünk tévedésbe és azt higy- jük, hogy a munkások nyakukat törve rohantak az uj “ipari” szervezetbe. Bármennyire érettek voltak is a viszonyok, a munkásokat sok unszolással, sőt kényszerrel kellett a szervezkedésre kényszeríteni és ezt végezték el a “belülrolfurók”. Ugyanis Lewis a bányász szervezet pénztárából fél millió dollárt utalt ki a CIO szervezésére és tudva azt, hogy ezen munka elvégzésére a “munkás” politikusok legalkalmasabb eszközök, minden épkézláb politikust munkába állítottak és tagadhatatlan, hogy dolgoztak is a politikusok, mert néhány év leforgása alatt a CIO tagsága 5 millióra szaporodott s az alapvető iparok nagyrészében megvetették a lábukat. NEM FÉLTÉKENYSÉGBŐL, hanem, inkább előrelátásból, mi IWW-isták nem voltunk túlságosan elragadtatva ezen áramlattól és ismételten figyelmeztettük az amerikai munkásságot, hogy csöbörből-vödörbe esnek. És ennek meglátásához nem volt szükség nagy matematikai képzettségre, csak az amerikai szakszervezetek történetének és azok vezéreinek ismeretére. Ismerve a CIO megalakulásának körülményeit már a korai éveiben megállapítottuk, hogy az nem fejlődhet ki oly szervezetté, amilyenre szükség van az amerikai munkásmozgalomban. Már a megalakulás körülményei is olyan volt, mely eleve kizárja a forradalmi Egy Nagy Szervezet kiépülését. Az nem alulról felfelé épült, hanem felülről lefelé és éppen úgy mint a régi reakciós szakszervezetekben, nem a tagság az irányitója a szervezetnek, hanem a vezérek és a tagság csak eszköz azok kezében, melyet saját, önző érdekeik előmozdítására használnak fel, amely legtöbb esetben homlokegyenest ellenkezik a munkásosztály egyetemes érdekeivel. Mondom, nem a féltékenység vezetett bennünket, amikor nem csak nem rohantunk a CIO-ba, mint a politikusok, hanem számos esetben kényszerültünk vele szembeállni, mert jól láttuk, hogy a CIO sem nem forradalmi, sem nem Egy Nagy Szervezet, amelyre szükség van. Ha bármi jelét látnánk annak, hogy tévedtünk, a legnagyobb kéázséggel ismernénk be, de sajnos nekünk van igazunk és nem kis szemrehányással mondhatjuk ismét, hogy “lám. megmondottuk”. Mert ha ma szétnézünk a szakszervezeti berkekben, szomorú látvány tárul elénk. A “be- (Folytatás a 8-ik oldalon) .
