Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-21 / 1580. szám
1949. május 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ HIPÓ-DE-HIP Farmer koromban volt nekem egy jó kutyám, Hipó-de Hip volt a neve. Az a “de” (amit franciásan “dö”-nek kell kiejteni) a neve közepén a nemesi származását mutatta. Mert igaz ugyan, hogy itt Amerikában az emberek már régen feladták a nemesi cimeket, de azért a kutyatulajdonosok előszeretettel mutogatják a 10 dollárba kerülő, vászonpapirra irt kutya “nemes oklevelet”, talán csak azért, mert tüntetni akarnak, hogy mégis csak akad egy-egy nemes az ő családjukban is. Éppen azért én is személyes sértésnek venném, ha valaki el akarná semmizni a mi Hipónkról ezt a “de” szócskát s ezzel nemesi származását kétségbevonná. A dolog ugyanis úgy történt, hogy annak idején nem volt 10 dollárom ilyen célra, de láttam, hogy a Horthy korszak Amerikát látogató eminens magyarjai mind odabiggyesztette a “de” szócskát a nevük elé, holott ezt kutyabőrre Írott oklevéllel igazolni nem tudták. Ha azoknak szabad, miért ne tehetné meg Hipó is? — gondoltam. Persze az lenne az igazság, hogy ha az emberek kutyabőrrel igazolják a nemesi származásukat, a kutyáknak viszont emberbőrre kellene imi okleveleiket. (Ilse Koch majd megmutatja, miként kell az emberbőrt kikészíteni.) Nos, ez a Hipó-de-Hip nagyon jó kutya volt, de . . . Igen, itt is volt egy’“de”, ennek azonban már semmi köze a nemesi származáshoz. A farmon ugyanis a kutyának a házőrzésen kívül legfőbb kötelessége a tehenek hajtása. Reggel ki kell hajtania a teheneket a mezőre, este pedig betereli őket az istálóba. A jó kutya hátulról kergeti a teheneket és néha-néha belekap a makrancos tehén hátsó lábába, vagy a farkába. A tudatlan kutya azonban mindig a tehenek előtt, az orruknál ugat s igy a teheneket éppen az ellenkező irányba kergeti. Sajnos, az én Hipó-de-Hip kutyám, — nemesi származás ide, nemesi származás oda, olyan szörnyű buta volt, hogy nem tudtam betörni arra, hogy a teheneket hátulról kergesse. Azért aztán reggel, alig engedtem ki a teheneket, jött a Hipó s zavarta őket vissza az istálóba. Este pedig, amikor a tehenek már maguktól is jöttek az istá- ló felé az esti abrak után, rohant a Hipó s kergette őket vissza a legelőft. SZÜKSÉG VAN A KRITIKÁRA Nemcsoda tehát, hogy ilyenkor nagyon felbosszantott és nemesi származás ide, nemesi származás oda, keményen rá kellett szólnom, néha még a pálcával is, mert nagyon de nagyon buzgó állat volt s mindenáron segíteni akart, csak éppen azt nem tudta, hogy segítés helyett inkább árt. Mondom, szörnyen jó kutya volt, mindenáron meg akarta szolgálni a napi eledelét és éppen ezzel a túlságos nagy buzgalmával okozott sok bajt. Néha annyira felmérgesitett, hogy amikor rászóltam, még a “de” rangját is elhagytam. Nos, nekem mindig ez a Hipó- de-Hip kutya jön eszembe, valahányszor látom, vagy hallom, hogy valamelyik közhivatalnok ilyen tulbnzgalomból, — de annál nagyobb tudatlansággal, — olyasmiket csinál, ami sokkal többet át, mint használ. Igen nagy számmal találjuk ezeket itt Amerikában, de sajnálatos dolog, hogy tisztségekbe jutnak a Szovjet Unióban és az úgynevezett népi demokráciákban is. Az ilyen túlbuzgó, de tudatlan és ennélfogva ártalmas tisztviselők bírálata közérdekű dolog és az olyan lapnak, mint a Bérmunkás, egyenest kötelessége. Egyesek azonban megijednek, mihelyt a népi köztársaságok hasonszőrű tisztviselőire mutatunk rá. Pedig a kritika, — épitő kritika, — az ily esetekben nagyon de nagyon fontos. Maga Rákosi Mátyás is kihangsúlyozta egyik legutóbbi nagy beszédében a “demokratikus épitő kritika jogát”. Révai József a “Szabad Nép” főszerkesztője pedig ezt irta: “Államunk munkás-paraszt állam, amelynek azonban vannak még reakciós maradványai és bürokratikus kinövései. Ezeket a maradványokat és kinövéseket azonban bátor, őszinte kritikával és önkritikával fel fogjuk számolni.” “HIVATALOS” KILENGÉSEK Ezek után rámutathatok, hogy ilyen tipikusan Hipó-de- Hip tisztviselő volt például az az amerikai “brass-hat” (ma- gasrangu katonatiszt), aki az idegháboru fokozására nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai repülő osztag már ki is jelölt 70 orosz várost az atombombázásra. Ilyen Hipó-de-Hip érdemkeresztet kellene adni annak a másik generálisnak, aki nyilvánosságra hozta a háború előtti japán rendőrség azon titkos jelentését, hogy Mrs. Agnes Smedley kémkedett az oroszok részére. De kiérdemelte ezt a “de” előnevet meg a velejáró jelzőt az az orosz tisztviselő is, aki a Mrs. Anna L. Strong ügyét kezelte, akit 28 évi érdemleges és lojális szolgálat után, mint “kémet” toloncoltak ki a Szovjet Union területéről anélkül, hogy bővebb magyarázatot adtak volna. És végre egy ilyen tipikus Hi- pó-de-Hipre akadtam a Magyar Dolgozók Pártjában is, aki a “népnevelést” intézi. Ez a párt agitátorai részére havi kis füzetet ád ki. amelynek cime: “Népnevelő, (alatta alcim gyanánt) Anyag, üzemi város agitációhoz, népnevelők és pártbizalmiak részére. Ezen füzetek Írják elő, hogy mit tanítsanak az előadók és szervezők a ma már nagyon számos oktató gyűléseken. A 8- j as számú füzetben például ezen sorokat táláltuk: Néhány héttel ezelőtt több mint 200 négert, — akiket a munkaközvetítő hivatal idénymunkára egy michigani farmra szerződtetett, — tehervo- naton összezsúfolva, teljesen a náci-módszerek szerint a legembertelenebb körül m é- nyek között 3 nap és 3 éjjel, minden koszt nélkül szállították el Michiganba és ott fejenként 35 dollárért rabszolgakereskedőknek adták el őket. Természetes, hogy az ilyen ügyek nem kerülnek az Ame- rikaellenes Bizottság elé. AZ IDEGHÁBORU ÉLESBITÉSE Értsük meg jól, a Magyar Dolgozók Pártja hivatalosan utasítja oktatóit, hogy a nevelő összejöveteleken ilyesmit tanítsanak. Annak a tisztviselőnek, aki ezért felelős, határozottan meg kell adni a “de” rangot, noha elismerjük, hogy ez válasz akar lenni arra a sok rágalomra, amit Amerika Hangja (tehát szintén hivatalos szerv) terjeszt Magyarországról. Mi azonban nem vagyunk hívei a “sze- get-szeggel” módszernek, ha az az idegháboru kiélesitését célozza. Van a tőkés termelési rendszernek elég olyan hibája, amire rá lehet mutatni ilyen határtaLOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE! A Bérmunkás Los Angeles és vidékén lakó olvasói társas kirándulást rendeznek VASARNAP, MÁJUS 29-ÉN a Southgate Parkban. Útirány: A Firestone Boulevar- don át az Atlantic Boulevard- ig, ez utóbbin a déli irányba a Southern Avenueig, (csak a második utca), ahonnan jobbra mindjárt ott van a park. Mindenki hozza magával az ebédjét! lan torzítás nélkül is. Igaz, hogy ahoz tehetség és jó meglátás kell, nem csak túlbuzgóság: Azért a fenti idézethez, amennyiben komolyabb szóra nem érdemes, csak ennyit szólunk: Ha már hajlandók is lennénk elhinni, hogy Michigan államban, avagy az Egyesült Államok bármely más államában is még mindig vannak “rabszolgakereskedők”, nem gondolja az illető, legalább is az árban tévedett valamit? Hiszen az átlagos munkaképes rabszolga már a felszabadítás (1860) előtt sem kelt 5-600 dollárnál olcsóbban. És azóta nagyon felment az ára mindennek, de különösen az utóbbi években. Csak nem gondolja ez a Hipó-de-Hip barátunk, hogy ebben a szörnyű drágaságban 35 dollárjával vesztegetik a munkaképes rabszolgákat?! Kínaiak között (Vi.) Amerikában sok olyan nagy város található, ahol kínai városnegyedek vannak, igy nagyon szépen megeshetett volna ezen beszélgetés, hogy ha egy barátunkkal olyan helyre bevetődünk. Rizs-bort kérünk. Jó magyaros szokás szerint az egyikünk szétagolva mondja: Ko-cincsunk-csak. Erre figyelmes lett a közelben ülő fiatal kínai ember, ő is felemeli a poharát és annyit mond: Ü Nép. Mivel a magyarok is mindent megszoktak ünnepelni, igy szívesen elfogadtuk a meghívást, amikor az asztalához hívogatott. Ha ünnep, hát segítünk ünnepelni. Beszélgetni kezdtünk és érdeklődtünk, hogy mi lesz a mostani kínai kormánnyal? — Csak Csüng Ni — mondta szikrázó szemmel, olyan csángó magyar kiejtéssel, hogy nem lehetett félreérteni. Tovább beszélgetve, kérdeztük, hogy mi lett azzal a sok amerikai milliókkal, fegyverekkel, melyeket Chiangék innen kaptak? Erre csak azt felelte, mosolyogva, Tawai Hó. Miféle elemek támogatták a nemzeti fasiszta kormányt? — Hó Lé — volt a rövid válasz, melyről bizony mind tudjuk, hogy elég piszkos, leginkább a nagy városok környékén ha sokáig van a földön a hó. Nagyon jól megértjük egymást, gondoltuk, ugylátszik a proletároknak öntudatos munkásoknak egyforma a gondolkozása, igy tovább beszélgettünk és kérdeztük, miért lett az, hogy milliók ellene fordultak a kormánynak, még harcolni is készek ellene? — Ha Has Kong — felelte nagy bölcsen. Erre mink csak megértőén bólintottunk, hiszen úgy van az másfelé is. Ki kerül a kormányra, ha Chi- angéket elzavarják? — Tö-Meg, Mink Mind — Mit csinálnak a háborús bűnösökkel ? — Meg-Lő-Ni. Hát ha akad köztük ártatlan is, vetettük közbe. — Bi-Tang-Mind — felelte meggyőződve. Ámbár ilyen szaggatottan beszélt, ami szokatlan volt nekünk és azt gondoltuk, hogy nem igen szívesen beszélget az ilyen szomorú dolgokról, igy készülődtünk, hogy eljövünk onnan, amire ő azt mondja: Csak Légy — így maradtunk és tovább folytattuk a Csángó magyar kínai beszélgetést. Kérdeztük ki az a Mao Ce Dün? — Fő Fő Link — volt a megértő válasz. így mink is gondoltuk, hogy aki ma jó, az jó lesz holnap is. És ha megerősödnek a hívei, akkor CSEND ÜL majd az egész kinára. Mit gondol, hogy mit tehetnek a Koumintang vezérek? — Fushon — volt a válasz. Milyen eredmény lenne az amerikai tervezetnek, segítségnek? — Fuccs — mondta meggyőződve. (Folytatás az 5-ik oldalon)
