Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-15 / 1562. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 JAN. 15 NO. 1562 SZÁM Imádkoznak a háborúért HETf KRÓNIKA Kanadai olvasóink egyike beküldte hozzánk a “The Brantford Expositor” nevű kadanai újság dec. 8-iki számának egy cikkét, amelyben valami Varga József nevű egyén, aki körülbelül egy évvel ezelőtt kiszökött Magyarországból, kamatoztatni akarja fasiszta érzelmeit. Természetesen ez a Varga éppen úgy, mint a többiek is, tagadják, hogy fasiszták, ellenben tüntetőén hangoztatják, hogy a “kommunizmus ellen harcolnak”. És hol harcolt ez a Varga a kommunizmus ellen? Mint a cikkből kitűnik, a Pfeiffer pártban, amely a kommunizmus terjedésének a megakadályozására (to combat the spread of Communism) alakult. A 28 éves Varga ezen párt pécsi osztályának volt a titkára és olyan beszédet mondott 1947 augusztus 26-án, hogy azért a kommunisták mindjárt le akarták tartóztatni, de ő ügyesen elbújt, majd kiszökött Ausztriába, ahonnan Kanadába került. A kommunisták még most is keresik és 5000 dolláros dijat tűztek ki a fejére, mondja. Hát ilyen nagy legény ez a Varga gyerek! Még szerencse, hogy elmenekült, mert mint mondja, Magyarországon rettenetes rémuralmat teremtettek a kommunisták. Pécsen (és a többi városokban is) a kommunista rendőrök legalább 15-20 embert vernek agyon naponta. Ebből nem enged a Jóska. így Magyarországon legalább 4-5000 embert vernek agyon naponként a rendőrök. így nemsokára már külföldről kell odavinni az embereket, mert ott nem lesz elég ember rendőri használatra. Hát még a parasztokkal mit csinálnak azok a csúnya kommunisták?! Még elmondani is borzasztó. A Jóska igy mondja el: “The peasant farmer has to take the grain to the station, load it on the train, ride with it to the port and pack it on the train, ride with it to the port and pack it on a ship bound for Russia. For this he gets a small slip of paper saying that he had contributed so much grain to the government.” (A paraszt farmernak be kell szállítania a gabonát a vasúti állomásra, ahol felrakja a vagonokra, majd maga is elutazik a vonaton a kikötőbe, ahol hajóra rakja a gabonát, amelyet Oroszországba visznek. Ezért csak egy szelet papirt kap, amelyre rá van írva, hogy mennyi búzát ajándékozott az államnak.) Ezért van ma Magyarországon olyan nagy éhínség és nem látni élelmet, mert mind elviszik az oroszoknak, — érezteti a Jóska. Pedig ő idejében megmondotta, hogy a kommunista uralom alatt “they would have nothing but poverty, terror and hunger in their country” (az országukban csak szegénység, terror és éhségben lesz részük). És ezért van az, hogy amig a népek mindenütt a békéért, ADDIG MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚÉRT IMÁDKOZNAK. Hát ezt az állítást némi helyreigazítással elhisszük. Elhisszük, hogy Magyarországon vannak elegen, akik imádkoznak a háborúért, de nem hisszük, hogy ezek a magyar népet képviselik. Imádkoznak azok, akik eddig a magyar nép nyakán éltek, akik most elvesztették könnyű megélhetésüket, akik nem akarnak dolgozni, hanem még most is csak a mások munkájának a gyümölcséből szeretnének élni. Ezeknek a tipikus képviselője Varga Jóska, akinek nem esik jól, hogy most West Brantfordon gyárba kell járnia, amikor ő politikából szeretne megélni. Erre azonban háború nélkül nem sok kilátása van. Ezért Varga Jóska, a tanítója, Pfeiffer meg a többiek imádkoznak a háborúért. Most bizonyára csatlakoznak hozzájuk azon katolikusok is, akik személyes sértést látnak a Mindszenty letartóztatásában. Milyen gyönyörű is lehet egy-egy ilyen ima! Jóságos Úristen, gyilkolj le pár miliió embert, vágd le kezeiket, lábaikat, égesd ki a szemeit százezreknek csak azért, hogy mi újból kényelmes élethez jussunk. Ezt a befejező részt ugyan nem teszik hozzá, de csak nem hiszik, hogy az az isten, aki elő tudja idézni a milliókat kürtó háborút, annyira tudatlan lenne, hogy ne látná meg, mi rejlik a háborúért szóló imádságok mögött? , No csak hadd imádkozzanak ezek a háborúért, legalább annál többen rájönnek, hogy a vallást milyen gazságra használják fel! ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Az események halmaza történt a múlt héten ismét, amelyről fontos volna egyet-mást papírra vetni. Egy bizonyos, változatos események között élünk, úgyszólván óránként repülnek felénk az egész világ emberiségét érintő nagy események. Ami a jelenlegi helyzetet leginkább különlegessé teszi, az a tény, hogy amilyen gyorsan kerül egy-egy esemény az érdeklődés központjába, olyan gyorsan le is kerül onnét. így történt például azzal a magyarországi “terror pokolból” kimenekült repülőgéppel is, melyen vagy két tucat jó madár repült ki az országból és ezt bizonyos nagy napilapok az első oldal világ szenzációjává fújták föl. Ez azonban, pontosan másfél órát tündökölt az amerikai napilapok szenzációs híreinek a tetején. Úgy letűnt onnét, hogy napokkal később már csak az Amerikai Magyar Népszavában lehetett megtalálni, mint szenzációs csemegét. Hát persze, hogy borzalmas dolgokról fecsegnek ezek a kimenekült léhütők, akiknek bizonyára a legnagyobb borzalom a munka. Nincs is mit vitatkozni afölött, hogy az ilyen alakok mit is mondanak a magyar helyzetről. Ha azonban terrorról beszélnek nem árt őket egy kicsit figyelmeztetni, hát tisztelt urak, mi volt akkor a magyar földön, amikor Horthyék és náci társaik, a Duna vizét rakták tele azokkal, mohájuk csak úgy, akiknek nem volt Ínyére a Horthy uralom pártolása és támogatása. Abban az időben nem állt repülőgép a terror elől menekülők rendelkezésére és nem állt nyitva az amerikai kapu sem a menekülők részére. Legfeljebb egy-két besurranás lehetett csak, nem úgy mint most, minden kiszökött nyilas, akinek legtöbbjének kezéhez munkás és zsidóvér tapad, mint a demokrácia bajnoka lép most itt partra. Ha már repülőgépekről beszélünk, nem lehet elfelejtenünk azt sem, hogy a múlt hét eseményei közzé tartozik az is, hogy vagy négy-öt repülőgépet lelövöldöztek az uj zsidóország fölött és amikor ezek a repülő> gépek lepotyogtak a földre, akkor látták meg, hogy angol repülőgépek voltak. Nem is olyan nagyon régen volt az a nagy világszenzáció, amikor az angolok kivonultak Palesztinából, eleget téve, az Egyesült Nemzetek határozatának, amit nagy garral hirdettek be akkor. Hogy aztán mit kerestek most ottan az angol repülők, fegyverekkel fölszerelt repülőgépekkel, ezt csak azért fogjuk most megtudni, mert lelőtték őket. Mi nem akarjuk azt föltételezni, hogy a közelmúltban is Palesztina egyes városainak bombázása az angol repülők müve volt. Ilyen gálád szerződés sze- gés nem fordulhat elő a demokrácia másik mintaképes bajnokainál, mint az angol imperialisták. Náluk a szerződés szent és sérthetetlen. A szerződésszegés csakis a megbízhatatlan oroszok gyakorlati müve. Hogy aztán most az angolokat ily csúfosan nyakoncsipték, hát lesz is azért elég bajuk a zsidóknak. Hát persze, hogy a zsidóknak lesz bajuk, mert olyan buták voltak, hogy a lelőtt angol repülőgépekre nem tudták rákenni, hogy azok orosz repülőgépek voltak. Egyet el kell ismernünk, még pedig azt, hogy a múlt hét minden eseményét fölülmúlta Truman elnök kongresszusi beszéde, és minden túlzás nélkül nevezhetjük a hét legnagyobb eseményének. Ez olyan székfoglaló beszéd volt, amihez mint nagy eseményül szolgált az, hogy Truman nem búcsúbeszédet mondott, hanem a meglepetésszerü megválasztása nyomán kihangsúlyozta és most jövök Én. De valahogy a székfoglaló beszéd lényege is meglepetés volt, egyrészt azért, mert ügyesen körül- cirkalmazva, de mégis magában foglalta a választási Ígéretek nagyrészét és valahogy kutatni kellett beszédében olyan pontok után, mely politikai kérdéseket ölelt fel. Nem tudjuk, hogy kik a tanácsadói most Trumannak és kiknek a munkája volt, annak a beszédnek a megszerkesztése, de az minden tekintetben inkább gazdaságtani, mint politikai beszéd volt. Mert mik is voltak a beszédnek a főbb pontjai, nézzük csak. Először is a munkásszervezkedést gátló Taft-Hartley törvénynek az eltörlése, de a munkás szervezkedés ügyével foglalkozik elég bőven. Beszélt arról, hogy a minimum órabért végre mégis csak jó lesz 75 centre fölemelni. Az áremelkeldések korlátozására akar intézkedést, mely elsősorban az átlagos munkabérekre káros hatással van. Újabb munkaalkalmak megteremtése, ezáltal elejét venni, a mutatkozó munkanélküliségnek.
