Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-14 / 1579. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. május 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...............—$2.00 one Year ........... .'...$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............... 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 nek, — még a csecsemőknek is, — 1700 dolláros adósság terheli a vállát, amit bankár furfanggal vetetettek ki rájuk. Mi sokkal többre becsüljük azokat, akik az államadósságok megszüntetését a bankárok kizsákmányolt) jogainak eltörlésével akarják elérni. Amig bankárok uralják az országot az ilyen száz dolláros fizetésekkel el lehet ugyan érni egy-egy újság cikket, vagy be lehet törni a film-hiradóba, de máskülönben teljesen hatástalanok maradnak, az ország népe továbbra is adófizető robotosa marad a pár bankárcsaládnak és az amerikai csecsemők az annyira dicsért szabadság helyett ilyen féligmeddig jobbágy sorsba születnek bele. “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az államadósságok fizetése Az amerikai sajtó meglehetősen feltűnő hírben hozta a világ tudtára, hogy David Epstein újból száz dollárt küldött az amerikai kincstárnak. Epstein barátunk ezzel a száz dollárral nem a jövedelmi adóját fizette, mert akkor nem dicsekedne igy el vele, hanem, — mint a hírből megtudtuk, — a közadóságokból ráeső részt törlesztette. Egy üyen nagy országnak, mint az Egyesült Államok, kormányzása sok pénzbe kerül még normális időkben is, hát még most, amikor a félvilágot fel akarjuk fegyverezni a másik felének sakkban tartására, miért is Uncle Sam nagyon beadósitja magát. És amikor David Epstein 1947-ben meghallotta, hogy az állami adósságok már oly nagy összeget tesznek ki, hogy abból az Egyesült Államok minden lakójára 1700 dollár esik, rögtön elhatározta, hogy ő kiegyenlíti a ráeső részt. A hir szerint már 1947-ben beküldte tartozására az első száz dollárt, mert mint mondotta, annyira szereti Amerikát és a szabadságot, hogy azért meghozza ezt az áldozatot is. És David Epstein tói ez valóban jelentékeny áldozat, mert mint a hir mondja, dacára annak, hogy most 76 éves, (58 évvel ezelőtt vándorolt ki Litvániából) még mindig dolgoznia kell és jelenleg egyik new yorki szállodában kifutó (bellhop) szolgálatot végez. Az itt nyert kis keresetéből adja az évenkénti száz dollárt, hogy Uncle Sam reskedelmi sajtó. Igazat adunk annak a közmondásnak, hogy minden kicsi számit, de azért jelen esetben mégis úgy véljük, hogy Epstein bácsi száz dollárja a 250 billiót kitevő államadósságok törlesztésére valamivel kevesebbet számit, mint az a bizonyos csepp viz a tengerijén. Ezért nem lelkesedünk annyira a megvénült kifutó-fiu “hazafias” cselekedetén, bármennyire is kiszínezve tárja elénk a ke- rskedelmi sajtó. Nem lelkesedünk pedig azért, mert mi nem csak azt látjuk, hogy ez a túlzóan lojális amerikai munkás, akinek még 58 évi munka után is dolgoznia kell a megélhetésért, lefizet száz dollárt az állami adósságok törlesztésére és kamataira, hanem azt is, hogy ezen kamatokat és törlesztéseket azon nagy bankárok kapják, akik soha sem dolgoztak. Epstein bátyánk annyira lojális és szolgalelkü, hogy soha sem kérdezte, miért és kinek tartozik Amerika népe 250 billió dollárral? Soha eszébe sem jutott gondolkodni azon, hogy miféle gazdasági rendszer az, amelyben az államnak olyan adósságai vannak, hogy abból minden lakosra 1700 dollár esik? Soha sem kutatta, hogy micsoda jogon terhelhetnek meg minden újszülött csecsemőt, hogy az életét ilyen nagy teherrel kezdje? Mert ez a 250 billió államadósság azt jelenti, hogy Amerikában minden most született csecsemő ezzel az összeggel tartozik valakinek. A csecsemő, a felnőttek s ő is megkezdi a ráeső államadósságok kamatainak törlesztését, mihelyt eléri azt a kort, hogy munkát vállalhat. Ha ez az öreg kifutó-fiu érdeklődne, hamar rájönne, hogy a bankárok még csak nem is a saját, hanem a közönségtől rájuk- bizott összegeket adták kölcsönbe az államnak és az igy nyert kamatokat gyűjtötték össze úgy, hogy most a szó szoros értelmében adófizetőjükké tették Amerika összlakosságát. Néhány nagy bankárcsalád tartja kezében az amerikai kölcsönöket, mindössze maroknyi embercsoport élvezi s tartja kezében azt a gazdasági hatalmat, amit ez a 250 büliós kölcsön jelent. A gazdasági hatalom aztán biztosítja számukra a politikai hatalmat is, amely abban nyilvánul, hogy Amerika kész az összes haderejét mozgósítani, ezen hitelező bankárok jövedelmének védelmére. Ha ez a publicitásra vágyó öreg ember tudná, hogy az ő száz dollárja, meg a többi száz és ezer dollárok, amiket az államadósságok kamatai gyanánt fizetünk, miként húzódnak be a parazita osztály amúgy is tömőt erszényeibe és páncél-kasszáiba, akkor a száz dolláros törlesztés helyett inkább azt követelné, hogy meg kell szabadítani az ország népét ettől az átkos tehertől a bankok lefoglalásával és államosításával. Mert bizony nem igaz, hanem csak álhazafiság az a szolga- lelküség, amivel Epstein bácsi az államadósságot kezeli. Mert mit ér a szabadságról kiabálni és áradozni addig, amig itt mindenkiMájus elseje 1949-ben Május elseje az örök természetnek csodálatosan szép és éltető megnyilvánulását nyújtja az évezredeken keresztül félrevezetett, eltaposott és vérig kizsákmányolt proletárok megújhodásához. A hónapok között a legéltetőbb hónap májusnak elsejét választotta az őszinte testvért szerető szivek olthatatlan- ságával, a világ proletáriátus legszentebb ünnepévé. A világ proletárainak eme szent ünnepén, a világ majdnem minden országában, összevonják erőiket a forradalmi eszméket valló proletárok, hogy saját soraik fölött szemlét tartsanak, ahol megállapítják az egy év leforgásával, hogy soraik megritkultak-e, avagy megsokszorozódott. Amerika legnagyobb városában New Yorkban is szemlét tartottak a feltörekvő proletárok és a multévihez hasonlóan adtak kifejezést úgy szavakban, valamin a tízezrekre menő plakátok és táblák különböző föli- ratu mondatokkal; a gonosz reakció háborúra való készülődése ellen, a világbéke mellett. A fölvonulók külömböző nyelveken beszélő proletárok tízezreiből kerültek ki, valamint a II-ik világháborúban résztvett tengerészek és gyalogos egyenruhás katonák ezrei vettek részt, akiknek meggyőződésüket a gonosz militarizmus nem tudta kiölni. A május elsejét megünneplő proletárok fölvonulásukat a 8- ik avenuen, a 39-ik utcától a 17- ik utcáig és onnan le az East Side Union Square-re, az előadók meghallgatására. Ezen fölvonuláson meggyőződtem arról, hogy a menetben résztvett proletárokat néző közönségből, a múlt évihez ará- nyitva, nagyon sok ezrek hiányoztak, amit az agyakat mérgező kapitalisták lapjainak, de különösen pedig a római katolikusok gyűlölet terjesztésének tudhatunk be, akik a vörös hering mutogatásával megfélemlítették a jobb sorsra érdemes munkásnép ezreit. A fölvonulást fél kettőkor kezdték és 7 óra után végződött. Egyes lapok azt mondják, hogy a rendőrség megállapítása szerint a május elsejét ünneplők nem voltak többen mint 75 ezren és a néző közönséget pedig csak 20 ezerre teszik. De akárkitől ered is ez a megállapítás, rosszakaratú hamisításnak kell azt bélyegeznem. Tudósításom hiányos volna, hogy ha röviden is, de rá ne mutatnék arra, hogy egy boldogabb társadalom érdekében szorgoskodó proletárok fölvonulásán kívül, másik két fölvonulás is volt. Az egyik New York város 5-ik Avenuén, ahol csak gazdagok laknak, mig a másik a Brooklyn, N. Y. kerületben. Ezen fölvonulók lojalis- táknak (hűségesek) nevezik magukat. Ezek hűségesen áldozzák föl életüket is, a zsarnoki kapitalizmus és bűnös társadalmi demokráciájáért. A fölvonuló proletároknak esküdt ellenségei ezek a fölvonuló hűségesek (fasizták) akiknek fölvonulásában gyönyörködő banda közül egy párat bemutatok. A gyönyörködök között voltak Maurice Tobin, a reakciós munkásszervezetek titkára, Mayor O’Dwyer, New York polgármestere, Julius A. Krug, Secretary of the Interior, James A. Farley, volt postaügyi miniszter, Stanislaw Mikolayczyk Lengyelország volt reakciós külügyminisztere, George M. Dimitrov, Bulgária volt reakciós pártvezetője, George Buzesti, Románia volt reakciós külügyminisztere. Ezen “ gyönyörködő csoportot senki más nem egészíthette ki jobban, mint a hűvösre tett Mindszenty barátja, cardinális Spellman. Ennek a csuhásnak és alantasainak lehet köszönni azt, hogy a feltörekvő igazságnak meggyilkolására, ennyire képes volt a fasiszta hadsereget megszervezni. Azt hiszem, hogy ezen fasiszta fölvonulásban, gyönyörködhettek a magyar munkásnép ideszökött árulói is. A mérget hintő lapok nagy dobot vernek a felvonult loja- listák (fasiszták) érdekében, mert pontosan 1,100,000-nek Írják azok számát, akik a gyalogjárókról nézték végig a 117,000 marsolókat. Pfuj a hazugoknak. (o.a.s.) A PROFIT ÁLDOZATA Régi philai munkástársunkat hamvasztottuk el április 30-án. Rózsa Mihály munkástársunk április 23-án fején megsérült, ahol dolgozott. A gép fejbeütötte és pár órára rá a kórházban meghalt, 66 éves korában. Úgy a ravatalon, mint a temetőben ahol el lett égetve, Rosenthal munkástárs mondott megható búcsúztatót. Rámutatott, hogy miért kell az élet derekán sok millió bérmunkásnak meghalni, csak azért, mert a profit úgy kívánja. Rózsa munkástárs régi olvasója volt a Bérmunkásnak, azok közül való volt, aki régen lerázta magáról a papi mászlagot. Mint öntudatos bérmunkást temettük el. Munkástársai, felesége, fia, jóbarátai és sok ismerősei gyászolják, de sohasem fogják elfelejteni. Tudósitó.
