Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-08 / 1561. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 8. Amiről beszélnek Kihalgatja: VISI LESZ-E MUNKANÉKÜLI­SÉG 1949-BEN ? Ettől rettegnek nagyon a po­litikusok, ugyan csak a gazda­gok gazdasági szakértői is, akik azt állítják, hogy egy bizonyos mennyiségű munkanélküli föl- tétlen szükséges, hogy az ára­kat, illetve először a munkabére­ket lejebb hozhassák. Már december közepén kezd­tek lefizetni munkásokat a ki­sebb telepeken, leginkább a kele­ti államokban. Valamint azt je­lentik, hogy a raktárak megtel­tek és nincs több megrendelése a gyáraknak. Arról is beszélget­nek, hogy december hónapban nagyban csökkent a vásárlók száma, ámbár karácsonyt meg­előző napokban dollárban elérte a múlt évi mennyiséget, de áru- mennyiségben nem, mivel az árak most magasabbak voltak; és nem kaptak ugyan annyit a dollárért mint tavaly. Tehát az áruknak nagyobb része" maradt az üzletekben, mint tavaly. Azt is mondják, hogy ezen el­múlt hetekben nem igen voltak olyan elfoglaltak a nagy depart­ment üzletek kihordó kocsijai, mint a múlt évben, ezt persze mindenki meg is figyelhette a nagyobb városokban. így min­denki spekulálhat, hogy 1949- ben mennyivel lesz nagyobb a munkanélküliség, elfogja-e érni a gyárosok által kívánt 10 mil­liót? A HOLLANDUSOKRÓL is sokat beszélnek a napokban, akik minden figyelmeztetés nél­kül, sőt a régimódu ultimátum nélkül megkezdték az indonéziai benszülöttek ellen a háborút. Ez már az amerikai politikusoknak sem tetszett, már csak azért se, mert ezek a csapatok mind itten Amerikában, az amerikai adófi­zetők költségén lettek kiképez­ve, felszerelve és még csak az amerikai uraknak sem jelentet­ték be a hollandusok, hogy meg­kezdik az indonéziai köztársaság ellen a háborút. Valahogyan na­gyon rosszul hangzik már a hol­landiak csatakiáltása: “Istenért, a királynőért”, mert már min­denki tudja és nem tudják lep­lezni, hogy bizony a profitért, a benszülöttek kizsákmányolásá­ért folyik a harc. Amint sokan meglátják és megmondják, bizony Ameriká­nak nagyon drága lehet ez a fel­szerelés. Elveszíthetik nem csak az indonéziai, hanem az egész ázsia népének barátságát. Mert minden ország népe meglátja, hogy csak is az amerikai felsze­relés, támogatás tette lehetővé a hollandoknak, a franciáknak, az angoloknak, hogy még to­vább is leverhetik a benszülöt­tek szabadságra való törekvése­it, harcait. Még nagyon is emlé­keznek és mostan meg az ese­mények bizonyítják, hogy na­gyon hatásos felírások voltak Kínában: “Amerikai fegyve­rek gyilkolják fiaidat” (Ameri­can guns are killing your sons). Ugyan ezt Írhatják fel az Indo­nézia, Indokina, Burma, Malaya és más kisebb-nagyobb ázsiai országok népei a falakra, plaká­tokra. Ez nagyon fáj az amerikai uraknak és megmondják nyíl­tan, hogy a hollandusok adtak sokkal nagyobb segítséget az ázsiai vörösöknek, forradalmá­roknak, mint amennyit akár Oroszország, akár a kommunis­ta internacionálé adhatott vol­na. A közép utasokat, a megal­kuvókat éppen a hollandok tá­volították el az útból, lehetővé tették a forradalmárok egyesü­lését, egységét és szaporodását. A megalkuvásnak elzárták az útját és a nyílt harc megnyeré­sére éppen úgy nincsen nekik sem kilátásuk, amint Chiang Kai Shek-nek nem adnak egy fa­garast sem, a győzelmi kilátá­sáért. És bizony, amint a kína­iak, úgy az indonéziaiak sem fe­ledik el, hogy kiszolgáltatta a fegyvert, a modern felszerelést, testvéreik legyilkoltatására. A KÍNAI béke lehetsősége ki­sérti az amerikai és az egész vi­lág kizsákmányoló osztályát, egészen kétségbe estek azon gondolatra, hogy a 470 millió kí­nai nem fogja egymást gyilkolni tovább, úgy gondolják, hogy ez igen nagy tömeg, melyektől bi­zony nekik van mit félni. Hiába adták a legmodernebb felszere­lést, valami 3 billió dollár érték­ben, mélyen leszállított árakon Chiangnak, nem bírta ezt a vég­telen nagy számot lecsökkente­ni, kiirtani és a néphadsereget leverni. Amitől méltán félnek az egész világ imperialistái, hogy az a sok amerikai fegyver, most már nem lesz szükséges Kínában és azok oda fogják adni Indokina, Indonézia, Burma, Malaya or­szágok népeinek, melyeket most a fegyverek hiánya miatt, egy maroknyi zsoldos halomra tud gyilkolni és leverni az élőhango­sokat. Az amerikaiak által adott hadihajók, repülőgépek segítsé­gével most könnyen ellenőrizhe­tik, hogy a tengeren keresztül nem igen tudnak fegyvereket beszállítani. No meg nem is na­gyon kaphatnának a közelben, hiszen az angol, francia, ameri­kai hadsereg uralja azon a vi­déken a fegyverszállítást és ela­dást. De majd ha a határszélre er a kínai néphadsereg és nem Kell nekik többé ezen modern ameri­kai fegyverek tömegei, nagyon valószínű, hogy éppen olyan ol­csón, esetleg a “lend lease” for­májában átadják majd a szom­szédos országok népeinek, amint az amerikaiak adták a holland, francia, angol elnyomó hadse- reggeknek is. A kínai néphadseregbe sok szomszédos országból való for­radalmár beállt, harcolt. Ezek menekülve az elnyomóktól, Kí­nában taltak a vörös hadsereg­ben biztonságot és jó bajtársa­kat. Ezek most majd esetleg visszamehetnek rendet csinálni a saját szülőföldükön is, melyet majd az igy szerzett bajtársik, szomszédok nagyban bírnak se­gíteni. Ezekről beszélgetnek so­kan, ámbár nem mindent mon­danak meg, de majd ezen évben még sokat fognak ezekről be­szélgetni és meglepő dolgokat elmondani. ELŐFIZEÍÉST KÜLDTEK 1948 december 31-ig: P. Molnár, Cleveland ---------- 1 Mike Bacsa, Chicago ---------- 1 J. Zára, Chicago.................. 2 M. Tóth, Chicago .......... 1 Joe Chabay, Sűnbright ------- 1 St: Hevesy, Bridgeport .......... 1 E. Benkő, Toledo ....... 1 St. Balogh, Elsinore----------- 1 Mrs. K. Fehér, Fairfield .......... 1 Titus Kiss, Winnipeg .............. 1 Joe Vanno, Zeigler............... 1 Irma Phillips, So. Bend......... 2 St. Lovász, So. Norwalk......... 1 Magyar Otthon, Coraopolis .... 1 J. Vizi, Akron ..... 4 K. Gazsi, Star City ................- 1 A. Schöpf, Upper Darby ........ 1 P. Turucz, Newark................. 3 P. Hering, Buffalo ................. 1 A. Sisko, Toronto................... 2 R. Klinko, Cleveland ............. 1 Alex Lőrincz, Phila................. 1 J. Gyurcsek, Columbus ......... 1 Rose Kurovszky, Copley ---- 2 L. Menyhért, Brooklyn ......... 1 J. Engli, Cleveland................. 1 A. Sohajda, Cleveland........... 1 St. Török, Los Angeles ......... 2 G. Bakos, Los Angeles........... 1 C. K. Dutzman, Windber....... 1 J. Bognár, Hammond ........... 1 Geo. Horváth> San Pedro....... 1 L. Daly, New York ............... 1 Paul Dobisz, Newark ...... 1 Mrs. B. Blatt, Phila ................ 1 J. Koncz, Akron ...................... 1 J. Biringer, Waukesha........... 1 L. Birtalan, Cleveland........... 1 B. Gellen, Highland Park _•..... 1 G. Szűr, Kenmore................... 1 A. Bolla, Buffalo ................... 1 J. Bozváry, Schenectady ---- 1 St. Szabady, Chicago............. 1 A. Kucher, Pittsburgh-------- 1 Ester Zellen, Detroit ............. 1 J. Szopkó, Cleveland .............. 1 K. Kolozsváry, Cleveland — 1 Mary Mayer, Phila................ 2 Andy Kandray, Joffre ........ 1 Paul Kőta, Joffre .......,........... 1 P. Deskó, Elmhurst ............... 2 Frank Koos, Terre Haute..... 1 J. Reppman, Detroit ............. 1 A. Wiener, Chicago ___ 2 Renó városban az elválásokat kereső felek olyan nagyokat ha­zudtak, hogy még a föld is meg­rázkódott, amit tévesen földren­gésnek jeleztek. olyan, mintha hozzá rohant vol­na. Hozzá, a csábitóhoz . . . — De Somogyi ur, csukja be az ajtót, huzza lejjebb a rolót is. Nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön. Valami szépet kellene monda­ni most. Például azt, hogy “ma­gáért, Rózsika, boldogan . , .”, de keze már nyúl az ondoláló- vasért, már csattan az öngyújtó, fellobban a gáz lángja, meleg­szik a vas. Talán azt kellene mondani, ta­lán igy kellene kezdeni, hogy szép haja van. Ez mégis a szak­májába vág, ezt jobban érti, mint az udvarlást. Sohasem ud­varolt eddig. Szerelem? Bor­bélyinas és szerelem?! Amikor felszabadult a tizfilléres borra­valókat számolta, hogy önálló­síthassa magát. A kis házat is, amit az apjától örökölt, el kel­lett adnia, hogy a maga gazdá­ja lehessen. Előbb az üzlet, az­tán majd jöhet a szerelem, az asszony, a gyermek, igy gondol­ta, de olyan rosszak voltak a vi­szonyok, infláció, szörnyű volt, micsoda hajsza! Szalad a fésű a leány hajában. Rózsika beszél, csak ő beszél. — Jaj, csak ne égesse el a Ko- vácsné a rétesemet. Olyan forró volt a sütője és a rétesnek nem jó a nagyon forró sütő. — Akár az ondolálovas — gondolja Somogyi ur és forgat­ja a vasat, hogy hüljön, majd belecsip vele a leány hajába. Egy kicsit füstöl a vas alatt a leány haja. A füst Somogyi ur felé száll, de ő most a rétes sza­gát érzi. Régen evett rétest. Lát­ja a vasárnapi asztalt Rózsiká- éknál. A gőzölgő levest a sárga­arany zsirgyöngyökkel, a húst, a pirosra sült burgonyát és a ré­test! A cseresznyésrétest! Ró­zsaszín szemeit, barnáspiros ro­pogós rétestészta leveleit, érzi az izét, ahogy elomlik szájában, ott ül Rózsika mellett az asztal­nál, kínálják, egyen még Somo­gyi ur, ne kéresse magát, Rózsi­ka nyújtotta! Tud ám ő külön­beket is! És ő boldogan néz Ró­zsikéra, a menyasszonyára . . — Maga1 milyen ügyes, Somo­gyi ur! Akármelyik belvárosi üzletben se tudnának szebb fe­jet csinálni — csicsergi Rózsika. Somogyi ur szerényen moso­lyog. Nem esik jól ez a bók. In­kább udvarolna most. Csak mi­ként kezdjen hozzá? — Rózsika hajából igazán nem nehéz — nyögi ki végre, de érzi, hogy elhibázta, nem ezt kellett volna mondania. A leány erre is kacag. Egész­séges fogsora kivillan piroshusu szájából. Ö, be szép! — Csak ne hízelegjen! Ondó­iéi maga sok szép nőt! Magát szeretik itt a nők. Ki kellene mennie Párizsha. Tudja, egyszer olvastam egy francia iró köny­vében, hogy mire képesek a nők egy jó fodrászért! Vannak eb­ben is sztárok! Somogyi ur csak hallgatja Mit feleljen! Jó lenne elmonda ni valami kitalált kalandot. Ez­zel hatni lehet a nőkre — úgy , hallotta — hogy ne gondolja ilyan mulyának a leány. És aho­gyan gondolkozik, egyszerre az eszébe jut, hogy hétfőn reggel jön a gázszámlás és ha kifizeti, egy fillérje se marad. Ha udva­rolni kezd most a leánynak, nem fogadhatja el a pénzt az ondolá- lásért. Miből fog akkor ma ebé­delni ? A gázszámlás már nyitás­kor1 itt van, még nem lesz egy fillér bevétele sem. A fene egye meg ezt a nyomorúságos életet! — Készen van, Rózsika — hajlik meg automatikusan So­mogyi ur, mint hétköznapokon szokott vendégei előtt. — Köszö- nömalássan — mondja egy pilla­nat múlva, ahogy megcsillanni látja a három forintot a kassza márványpultján. Somogyi ur nézi a pénzt és a kilebbenő Rózsikét, sóhajt és becsukja Rózsika után az ajtót. Aztán elindul lehorgasztott fő­vel ebédelni a kifőzésbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom