Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-08 / 1561. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1949. január 8.

Amiről beszélnek

Kihalgatja: VISI

LESZ-E MUNKANÉKÜLISÉG 1949-BEN ?

Ettől rettegnek nagyon a politikusok, ugyan csak a gazdagok gazdasági szakértői is, akik azt állítják, hogy egy bizonyos mennyiségű munkanélküli föl- tétlen szükséges, hogy az árakat, illetve először a munkabéreket lejebb hozhassák.

Már december közepén kezdtek lefizetni munkásokat a kisebb telepeken, leginkább a keleti államokban. Valamint azt jelentik, hogy a raktárak megteltek és nincs több megrendelése a gyáraknak. Arról is beszélgetnek, hogy december hónapban nagyban csökkent a vásárlók száma, ámbár karácsonyt megelőző napokban dollárban elérte a múlt évi mennyiséget, de áru- mennyiségben nem, mivel az árak most magasabbak voltak; és nem kaptak ugyan annyit a dollárért mint tavaly. Tehát az áruknak nagyobb része" maradt az üzletekben, mint tavaly.

Azt is mondják, hogy ezen elmúlt hetekben nem igen voltak olyan elfoglaltak a nagy department üzletek kihordó kocsijai, mint a múlt évben, ezt persze mindenki meg is figyelhette a nagyobb városokban. így mindenki spekulálhat, hogy 1949- ben mennyivel lesz nagyobb a munkanélküliség, elfogja-e érni a gyárosok által kívánt 10 milliót?

A HOLLANDUSOKRÓL is sokat beszélnek a napokban, akik minden figyelmeztetés nélkül, sőt a régimódu ultimátum nélkül megkezdték az indonéziai benszülöttek ellen a háborút. Ez már az amerikai politikusoknak sem tetszett, már csak azért se, mert ezek a csapatok mind itten Amerikában, az amerikai adófizetők költségén lettek kiképezve, felszerelve és még csak az amerikai uraknak sem jelentették be a hollandusok, hogy megkezdik az indonéziai köztársaság ellen a háborút. Valahogyan nagyon rosszul hangzik már a hollandiak csatakiáltása: “Istenért, a királynőért”, mert már mindenki tudja és nem tudják leplezni, hogy bizony a profitért, a benszülöttek kizsákmányolásáért folyik a harc.

Amint sokan meglátják és megmondják, bizony Amerikának nagyon drága lehet ez a felszerelés. Elveszíthetik nem csak az indonéziai, hanem az egész ázsia népének barátságát. Mert minden ország népe meglátja, hogy csak is az amerikai felszerelés, támogatás tette lehetővé a hollandoknak, a franciáknak, az angoloknak, hogy még tovább is leverhetik a benszülöttek szabadságra való törekvéseit, harcait. Még nagyon is emlékeznek és mostan meg az események bizonyítják, hogy nagyon hatásos felírások voltak Kínában: “Amerikai fegyverek gyilkolják fiaidat” (American guns are killing your sons). Ugyan ezt Írhatják fel az Indonézia, Indokina, Burma, Malaya és más kisebb-nagyobb ázsiai országok népei a falakra, plakátokra.

Ez nagyon fáj az amerikai uraknak és megmondják nyíltan, hogy a hollandusok adtak sokkal nagyobb segítséget az ázsiai vörösöknek, forradalmároknak, mint amennyit akár Oroszország, akár a kommunista internacionálé adhatott volna. A közép utasokat, a megalkuvókat éppen a hollandok távolították el az útból, lehetővé tették a forradalmárok egyesülését, egységét és szaporodását. A megalkuvásnak elzárták az útját és a nyílt harc megnyerésére éppen úgy nincsen nekik sem kilátásuk, amint Chiang Kai Shek-nek nem adnak egy fagarast sem, a győzelmi kilátásáért. És bizony, amint a kínaiak, úgy az indonéziaiak sem feledik el, hogy kiszolgáltatta a fegyvert, a modern felszerelést, testvéreik legyilkoltatására.

A KÍNAI béke lehetsősége kisérti az amerikai és az egész világ kizsákmányoló osztályát, egészen kétségbe estek azon gondolatra, hogy a 470 millió kínai nem fogja egymást gyilkolni tovább, úgy gondolják, hogy ez igen nagy tömeg, melyektől bizony nekik van mit félni. Hiába adták a legmodernebb felszerelést, valami 3 billió dollár értékben, mélyen leszállított árakon Chiangnak, nem bírta ezt a végtelen nagy számot lecsökkenteni, kiirtani és a néphadsereget leverni.

Amitől méltán félnek az egész világ imperialistái, hogy az a sok amerikai fegyver, most már nem lesz szükséges Kínában és azok oda fogják adni Indokina, Indonézia, Burma, Malaya országok népeinek, melyeket most a fegyverek hiánya miatt, egy maroknyi zsoldos halomra tud gyilkolni és leverni az élőhangosokat. Az amerikaiak által adott hadihajók, repülőgépek segítségével most könnyen ellenőrizhetik, hogy a tengeren keresztül nem igen tudnak fegyvereket beszállítani. No meg nem is nagyon kaphatnának a közelben, hiszen az angol, francia, amerikai hadsereg uralja azon a vidéken a fegyverszállítást és eladást.

De majd ha a határszélre er a kínai néphadsereg és nem Kell nekik többé ezen modern amerikai fegyverek tömegei, nagyon valószínű, hogy éppen olyan olcsón, esetleg a “lend lease” formájában átadják majd a szomszédos országok népeinek, amint az amerikaiak adták a holland, francia, angol elnyomó hadse- reggeknek is.

A kínai néphadseregbe sok szomszédos országból való forradalmár beállt, harcolt. Ezek menekülve az elnyomóktól, Kínában taltak a vörös hadseregben biztonságot és jó bajtársakat. Ezek most majd esetleg visszamehetnek rendet csinálni a saját szülőföldükön is, melyet majd az igy szerzett bajtársik, szomszédok nagyban bírnak segíteni. Ezekről beszélgetnek sokan, ámbár nem mindent mondanak meg, de majd ezen évben még sokat fognak ezekről beszélgetni és meglepő dolgokat elmondani.

ELŐFIZEÍÉST KÜLDTEK 1948 december 31-ig:

P. Molnár, Cleveland ---------- 1

Mike Bacsa, Chicago ---------- 1

J. Zára, Chicago.................. 2

M. Tóth, Chicago .......... 1

Joe Chabay, Sűnbright ------- 1

St: Hevesy, Bridgeport .......... 1

E. Benkő, Toledo ....... 1

St. Balogh, Elsinore----------- 1

Mrs. K. Fehér, Fairfield .......... 1

Titus Kiss, Winnipeg .............. 1

Joe Vanno, Zeigler............... 1

Irma Phillips, So. Bend......... 2

St. Lovász, So. Norwalk......... 1

Magyar Otthon, Coraopolis .... 1

J. Vizi, Akron ..... 4

K. Gazsi, Star City ................- 1

A. Schöpf, Upper Darby ........ 1

P. Turucz, Newark................. 3

P. Hering, Buffalo ................. 1

A. Sisko, Toronto................... 2

R. Klinko, Cleveland ............. 1

Alex Lőrincz, Phila................. 1

J. Gyurcsek, Columbus ......... 1

Rose Kurovszky, Copley ---- 2

L. Menyhért, Brooklyn ......... 1

J. Engli, Cleveland................. 1

A. Sohajda, Cleveland........... 1

St. Török, Los Angeles ......... 2

G. Bakos, Los Angeles........... 1

C. K. Dutzman, Windber....... 1

J. Bognár, Hammond ........... 1

Geo. Horváth> San Pedro....... 1

L. Daly, New York ............... 1

Paul Dobisz, Newark ...... 1

Mrs. B. Blatt, Phila ................ 1

J. Koncz, Akron ...................... 1

J. Biringer, Waukesha........... 1

L. Birtalan, Cleveland........... 1

B. Gellen, Highland Park _•..... 1

G. Szűr, Kenmore................... 1

A. Bolla, Buffalo ................... 1

J. Bozváry, Schenectady ---- 1

St. Szabady, Chicago............. 1

A. Kucher, Pittsburgh-------- 1

Ester Zellen, Detroit ............. 1

J. Szopkó, Cleveland .............. 1

K. Kolozsváry, Cleveland — 1

Mary Mayer, Phila................ 2

Andy Kandray, Joffre ........ 1

Paul Kőta, Joffre .......,........... 1

P. Deskó, Elmhurst ............... 2

Frank Koos, Terre Haute..... 1

J. Reppman, Detroit ............. 1

A. Wiener, Chicago ___ 2

Renó városban az elválásokat kereső felek olyan nagyokat hazudtak, hogy még a föld is megrázkódott, amit tévesen földrengésnek jeleztek.

olyan, mintha hozzá rohant volna. Hozzá, a csábitóhoz . . .

— De Somogyi ur, csukja be az ajtót, huzza lejjebb a rolót is. Nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön.

Valami szépet kellene mondani most. Például azt, hogy “magáért, Rózsika, boldogan . , .”, de keze már nyúl az ondoláló- vasért, már csattan az öngyújtó, fellobban a gáz lángja, melegszik a vas.

Talán azt kellene mondani, talán igy kellene kezdeni, hogy szép haja van. Ez mégis a szakmájába vág, ezt jobban érti, mint az udvarlást. Sohasem udvarolt eddig. Szerelem? Borbélyinas és szerelem?! Amikor felszabadult a tizfilléres borravalókat számolta, hogy önállósíthassa magát. A kis házat is, amit az apjától örökölt, el kellett adnia, hogy a maga gazdája lehessen. Előbb az üzlet, aztán majd jöhet a szerelem, az asszony, a gyermek, igy gondolta, de olyan rosszak voltak a viszonyok, infláció, szörnyű volt, micsoda hajsza!

Szalad a fésű a leány hajában.

Rózsika beszél, csak ő beszél.

— Jaj, csak ne égesse el a Ko- vácsné a rétesemet. Olyan forró volt a sütője és a rétesnek nem jó a nagyon forró sütő.

— Akár az ondolálovas — gondolja Somogyi ur és forgatja a vasat, hogy hüljön, majd belecsip vele a leány hajába. Egy kicsit füstöl a vas alatt a leány haja. A füst Somogyi ur felé száll, de ő most a rétes szagát érzi. Régen evett rétest. Látja a vasárnapi asztalt Rózsiká- éknál. A gőzölgő levest a sárgaarany zsirgyöngyökkel, a húst, a pirosra sült burgonyát és a rétest! A cseresznyésrétest! Rózsaszín szemeit, barnáspiros ropogós rétestészta leveleit, érzi az izét, ahogy elomlik szájában, ott ül Rózsika mellett az asztalnál, kínálják, egyen még Somogyi ur, ne kéresse magát, Rózsika nyújtotta! Tud ám ő különbeket is! És ő boldogan néz Rózsikéra, a menyasszonyára . .

— Maga1 milyen ügyes, Somogyi ur! Akármelyik belvárosi üzletben se tudnának szebb fejet csinálni — csicsergi Rózsika.

Somogyi ur szerényen mosolyog. Nem esik jól ez a bók. Inkább udvarolna most. Csak miként kezdjen hozzá?

— Rózsika hajából igazán nem nehéz — nyögi ki végre, de érzi, hogy elhibázta, nem ezt kellett volna mondania.

A leány erre is kacag. Egészséges fogsora kivillan piroshusu szájából. Ö, be szép!

— Csak ne hízelegjen! Ondóiéi maga sok szép nőt! Magát szeretik itt a nők. Ki kellene mennie Párizsha. Tudja, egyszer olvastam egy francia iró könyvében, hogy mire képesek a nők egy jó fodrászért! Vannak ebben is sztárok!

Somogyi ur csak hallgatja Mit feleljen! Jó lenne elmonda

ni valami kitalált kalandot. Ezzel hatni lehet a nőkre — úgy , hallotta — hogy ne gondolja ilyan mulyának a leány. És ahogyan gondolkozik, egyszerre az eszébe jut, hogy hétfőn reggel jön a gázszámlás és ha kifizeti, egy fillérje se marad. Ha udvarolni kezd most a leánynak, nem fogadhatja el a pénzt az ondolá- lásért. Miből fog akkor ma ebédelni ? A gázszámlás már nyitáskor1 itt van, még nem lesz egy fillér bevétele sem. A fene egye meg ezt a nyomorúságos életet!

— Készen van, Rózsika — hajlik meg automatikusan Somogyi ur, mint hétköznapokon szokott vendégei előtt. — Köszö- nömalássan — mondja egy pillanat múlva, ahogy megcsillanni látja a három forintot a kassza márványpultján.

Somogyi ur nézi a pénzt és a kilebbenő Rózsikét, sóhajt és becsukja Rózsika után az ajtót. Aztán elindul lehorgasztott fővel ebédelni a kifőzésbe.