Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-08 / 1561. szám

1949. január 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mindszenty beismerő vallomása (Folytatás az 1-sö oldalról) rát. Ebben az irattárban voltak Mindszenty sajátkezű Írásával azok a beadványok, melyekben a nyugati nagyhatalmakat ha­zánk belügyeibe való beavatko­zásra sürgette. Ennek az irattárnak, valamint az eddigi nyomozati anyagnak és az őrizetbe vettek beismerésé­nek alapján megállapítást nyert, hogy Mindszenty már 1945-ben megindította a legitimista szer­vezkedést. Ifj. Pallavicini őrgró­fon, majd 1946 februárjában Van Roy belga bíboroson keresz­tül kapcsolatot tartott fenn Habsburg Ottóval, 1947 junius 21-én pedig amerikai útja alkal­mával egy Chicago melletti zár­dában egyórás bizalmas megbe­szélést folytatott Ottóval, ame­lyen beszámolt a vezetése alatt folyó magyarországi legitimista szervezkedésről. Sajátkezű nyilatkozatban je­lentette ki: “Kinyilatkoztatom, hogy a magyar katolikusokat külföldön és itt különösképpen az Egyesült Államokban teljes joggal jogosult képviselni Habs­burg Ottó.” Magyarországra való vissza­térése után Mindszenty azonnal beszámolt az itteni illegális legi­timista irányzat vezetőinek, Ba­ranyai Jusztinnak és másoknak az Ottóval kötött megállapodás­ról. Ezután Baranyai Jusztin a legitimista illegális szervezet számára Írásbeli tervezetet ké­szített, amely kifejtette, hogy egy idegen hatalom hadseregé­nek bevonulása után, az athéni patriarchához hasonlóan a prí­másnak kell az államfői hatal­mat ideiglenesen átvennie és igy előkészítenie a királyság helyre­állítását. Baranyai a Köztársa­ság megdöntése utáni kormány összetételére is javaslatot tett. Ebben Keresztesy Fischert, Hor­thy volt belügyminiszterét jelöl­te belügyminiszternek, a mun­kás és hazaáruló Peyer Károlyt pedig kereskedelemügyi minisz­ternek. Mindszenty a tervezetet jóváhagyta és titkos irattárába helyezte. 1947. augusztus 31-én Mind­szenty levelet irt az egyik nyu­gati nagyhatalom követéhez, amelyben arra kérte a követet, hogy az amerikai hatóságok bir­tokában lévő szent koronát ne szolgáltassák vissza a magyar államnak. Mindszenty saj átkezü- leg irt levele és a követ válaszá­nak eredetije — melyben a ké­rés továbbításáról biztosítja Mindszentyt — ugyancsak a tit­kos levéltárban feküdt. Mindszenty elfogadott idegen államokból jelentős anyagi tá­mogatást és valutaügyleteivel, a külföldről kapott dollárbankje­gyek és csekkek fekete piacon, zugárfolyamon való értékesíté­sével sok százezer forinttal ká­rosította meg a magyar államot. A nyomozás eddig több mint 50.000 dollár feketepiacon való eladását derített fel. Az egyik fővásárló Eszterházy Pál “her­ceg” volt. Eszterházy tudvalevő­leg a földreform előtt Magyar- ország legnagyobb földbirtoko­sa volt, jelenleg is többszörös ház, villa, malom és telek tulaj­donosa, akinek külföldön több mint százezer hold földje van. Eszterházy Pál vallomásában a Mindszentyvel való valutaüzér­kedésről a következőket mond­ja: “A csekkek mind Mindszenty nevére szóltak és az átvétel fel­tétele az volt, hogy ő azokon mint forgatmányozó is szerepel­jen. Miután ezt Mindszenty her­cegprímás elfogadta, én 1947 júliustól kezdve kb. 1947 végéig vagy 1948 elejéig bezárólag kb. hat-nyolc Mindszenty forgatmá­nyozásával ellátott csekket vet­tem meg a napi feketepiaci ár­ban.” Eszterházy saját vallomása szerint ilyenmódon mintegy ne­gyedmillió forint értékű dollár­csekket vásárolt Mindszenty tői. A vásárolt dollár valutát Esz­terházy aztán az ausztriai hitbi- zománya jogtanácsosához csem­pészte. A valutaüzérkedésben Mind­szenty és “herceg” Eszterházy bűntársai voltak: Wydler Tivadar, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár volt igaz­gatója, Dr. Horváth Gábor ügy­véd, Dr. Bóka Imre érseki taná­csos, Nagy Miklós és Ispánka Béla a Mindszenty-Mihalovics kémszervezetben fejtettek ki te­vékenységet. S. Sallay, Garfield Heights, O. lapolvasónk kapta az alábbi le­velet öccsétől: Kedves Bátyám! Aug. 15-iki levelét megkaptam szept. 6-án. Újságokat is kap­tam, a “Bérmunkást” is az em­lített cikkel. A munkáspárt he­lyi (megyei) szervezete nagyon jól felhasználja az anyagot s az egyik elvtárs — politikai irányi­tó —- megkért, hogy mindég jut­tassam el hozzájuk, ott sokan tanulmányozzák úgy az ottani munkáskérdéseket, mint a poli­tikai eseményeket. Nálam egy kis változás állott be az életemben, amennyiben a Cooperativát junius 1-én ott­hagytam és beléptem a tavaszon megnyílt állami üzletbe. Itt ren­geteg a munka, de örömmel dol­gozunk, mert az állam mi va­gyunk, akik benne dolgozunk. Mi irányítjuk, illetve azok, aki­ket mi alkalmasnak tartunk ar­ra a tisztségre. Nálunk egy polgármesteri, megyei tanács, vagy bármely tisztségbe való bejutás, nem nagy fizetést, hanem sok mun­kát és felelőséget jelent. Ilyen­formán nem kapkodnak a “ma­gas” állások után, inkább kény­telenek azt elfogadni ahová a népérdek — helyesebben mun­kásérdek — parancsolja őket. Várady János és Vid József jezsuita szerzetesek a feketén beváltott dollárokból származó titkos pénzalapot kezelték. Fábián János hercegprimási levéltáros rejtette el ez év no­vemberében Zakar Andrással együtt Mindszenty utasítására a titkos irattárat a primási palota pincéjében. Mindszenty József az eléje tárt terhelő adatok súlya alatt beismerő vallomást tett. Őrizet­be vett bűntársai ugyancsak el­ismerték a velük szemben fenn­álló vádat. A nyomozás tovább folyik. Tegnap október 31-én nagy ese­mény volt nálunk Petrozsény- ban. Egy uj vasútvonalat nyitot­tak meg, amely 20 év óta épült, de 18 év alatt nem tudtak any- nyit elvégezni, mint az utolsó 2 év alatt. A régi úri uralom alatt rengeteget loptak ennél a nagy­arányú vállalkozásnál. A vállal­kozók szinte évenként váltakoz­tak, megszöktek az államtól fel­vett pénzzel s a kutya se kereste őket, mindnek volt rokona a Ma- niu környezetében. A háború végén én is dolgoztam rajta, mint a munkatábor egyik ingyen munkása. Annakidején a kato­natisztek kerestek rajtunk és az államon is, de a munka seho­gyan sem haladt, amig nem jött a köztársaság a roham munkás ifjakkal, ezek a többi szakmun­kásokkal együtt hamarosan be­fejezték a munkát. Ez egy ösz- szekötő vasút a volt erdélyi és ó-romániai határt szeli át mint­egy 20 kilométeres szakaszon, ahol a Zsil folyó töri át a hosszú hegyszorost. Igazán nagyon szép munka, pár tucat alagút, ugyan­annyi viaduct, hidak, sziklabe­vágások, stb. így épül a mi or­szágunk mindenfelé. Egyelőre meg kell nélkülöznünk ezt a ha­talmas erőfeszítést, de megéri, mert most magunknak építjük, akárcsak odaát Magyarorszá­gon. A Bérmunkásnak írják: TÁRCA Kaland és valóság Irta: FRÁTER LAJOS Hirtelen ébredt, mint akit fej­beütötték. Az órára nézett és ijedten állapította meg, hogy félnyolc van. Elromlott a vek­ker — szaladt benne végig az ijedtség, aztán elmosolyodott: — Hisz ma vasárnap van! Va­sárnap ! Nincs hát semmi baj! Szeretett volna újra elaludni. Erőlködve hunyta le a szemét, de az ébredés pillanatában már elszállt belőle az álom. Felkelt. Sietve felöltözött, az­tán kiment az üzletbe. Felhúzta a vasredőnyt és a meleg, ara­nyos nap végigömlött a testén. — Este még szakadt az eső — bosszankodott —, lemondta a kirándulást a kollégákkal, mit fog csinálni most egész nap ? Mi­lyen olcsón agyonütötte volna az időt, ha velük tart. Egy féli­ter bor, más nem kellett volna, ] mert mindig vannak nős bará-1 tok, akik bőven hoznak enniva­lót .. . Dühösen, morogva állt az üz- .letajtóban, mint hétköznapokon, ha nem volt dolog. Néha kö­szönt egy stamvendégnek, néha meg álltak vele egy szóra. Épp úgy, mint hétköznap, csak a fe­hér kötény nem volt rajta. Úgy látszott, mintha várna valakit, ahogy ott állt, de az igazság az volt, hogy szörnyen unatkozott. A hétköznapi unalmat megszok­ta már. Mert egész más, amikor félóránként mégis bejön egy vendég, el lehet politizálni. Meg a szemben levő fűszeres is át szokott szólni, hogy, ha ráér, So­mogyi ur, átjövök nyiratkozni, persze, húzás akar ez lenni, de azért jólesik, mert eltelik ezzel is az idő. Azután a házmester is kiáll a kapuba ebéd után egy pi­paszívásra, mert odabent nem engedi füstölni az asszony, azzal is el lehet beszélgetni a régi időkről, amikor egy pár virsli, egy kenyér egy hatosba került. Most meg nem jön senki, csak áll, áll Somogyi ur és vár, illet­ve mintha várna valamire. Lám, milyen jó annak a kisleánynak ott, viszi a tepsit, bizonyára fi­nom sütemény készül a vasárna­pi ebédhez. Ö hiszen ez a Rózsi- ka! Itthon ilyen szép időben, Ró- zsika kisasszony? Maga nyúj­totta ezt a finom rétest? Nem is tudtam, hogy ehhez is ért! — Jónapot, Somogyi ur! Jaj tudja, lemondtam az este a strandot, olyan csúnya idő volt, most jól nézek ki. Nézze, .milyen kócos a hajam, igy járhatok egész vasárnap — hadarja a le­ány és nem beszél a rétesről. — Milyen kedves ez a leány! — gondolja Somogyi ur. — Az a két helyes lyuk az arcán, me­lyik filmszinésznőre is hasonlít? Ej, sohase tudja kimondani a nevét? — bosszankodik, aztán hangosan mondja: — Én is igy jártam. Én is itt ragadtam, Rózsika, egyedül. Magának könnyű! Magának nincs ilyen kócos haja! Látja, ha egy kis szive volna, már kion- dolál. — Hogyan? Rózsika, ma va­sárnap van! Elveszik az iparo­mat, ha valaki följelent. — Dehogyis jelentik fel, ami­ért egy szegény leányon segít. Tudja mit? Majd én valahogy besurranok az üzletbe, jó? Most szaladok a rétessel! Kovácsné- hoz, az megígérte, hogy megsüti, mert a mi sütőnk nem süt, min­den megég benne. Mingyárt jö­vök vissza! Nem is várja meg Somogyi ur beleegyezését, rohan, kócos ha­ja csillog-villog a napfényben. Somogyi ur izgatott. Besurran, azt mondta — is­métli újra meg újra. — Hisz ez kész kaland. Mintha nőt várna legénylakására . . . . Lehúzta a rollót, hogy kí­vülről ne lássák meg a világos­ságot.! Tán jó volna egy kis köl­nivizet permetezni? így látta egyik filmben, amikor a csábitó várta a leányt . . . hamar meg­fésüli a haját, megigazítja a nyakkendőjét ... és már nyílik is az ajtó. Egy kicsit liheg a leány, mel­lére szorítja a kezét és ez éppen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom