Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-30 / 1577. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUBTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 APRIL 30 NO. 1577 SZÁM MÁJUS ELSEJE Miként a mezőnek nyíló vadvirága, Miként az erdőnek dalos pacsirtája: Szabadságot hirdet ajkunk, Szabadságról zeng a dalunk. (Kis Károly) Május elsején “szabadságról zeng a dalunk”, mert ez az egyetlen ünnep, amely nem a múlt valamely kiemelkedő eseményére emlékeztet, hanem a jövő felé irányítja tekintetünket; a szebb, a jobb, a boldogabb jövő felé, amelyben nem lesznek elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolok és kizsákmányoltak, hanem az emberiség egyetlen nagy osztállyá forrva megteremti azt a legtökéletesebb életformát, amire korunk képes. Minden más ünnep a múltra mutat, Május elseje a jövőt képviseli ezer meg ezer év óta; a jövő ünnepe volt már akkor, midőn a civilizáció hajnalán a természet évenkénti megújhodását ünnepelték vele, mert a tél dermesztő hidege után türelmetlenül várták a közelgő szép napot, amikor fü, fa, virág, bokor újból kizöldül s az emberek élete is könnyebb lesz. Az utolsó hat évtizedben azonban Május Elseje kimondottan a munkásság nemzetközi ünnepévé lett. Május Elseje ma a munkásosztály reményének a szombóluma, aspirációjának a kifejezője. Hat évtizeddel ezelőtt kezdték ünnepelni a világ elnyomott munkásai azzal a kimondott céllal, hogy megmutassák, milyen erőt képviselnek azon munkások, akik felismerMÄJUSI GYŰLÉSEK ÉS ÜNNEPÉLYEK CHICAGÓBAN május elsején, délután 3 órakor, 4219 Lincoln Ave. LOS ANGELESBEN május elsején egész nap, az Ely- sian Parkban. SEATTLEBEN április 30- án, 1239 Washington St. DETROITBAN, május elsején, vasárnap d.u., 28140 Vogt Rd. NEW YORKBAN, május elsején, délután 2 órakor, 241 E. 84th St. MINNEAPOLISBAN, április 39-én, d.u. 3 és este 8 órakor a University of Minnesota termében. OAKLANDON, április 30- án, este 8 órakor, 1010 Broadway. ték, hogy a munkásosztály történelmi hivatása felépiteni azt az uj társadalmi rendszert, amelyben a munkásság nem csak megtermeli az élethez szükséges javakat, hanem egyben rendelkezni is fog ezen javak felett. Május Elseje tehát nem csak a munkásság testvériségének a szimbóluma, de egyben kimondottan ünnepe az osztályharcot vívó nemzetközi munkásmozgalomnak. Május Elseje több az egyszerű szimbólumnál; mér- födjelző határkő az osztályharcban, amikor az osztályharc alapján álló munkások seregszemlét tartanak; számbaveszik az elmúlt év veszteségeit és eredményeit és uj erőt gyűjtenek a további küzdelemre. A kizsákmányoló osztály mindenkor végtelen nagy gyűlölettel nézte a munkások május el- sei ünnepségeit. A legtöbb országban évtizedeken át eltiltották, avagy csak rendőr és csendőrszuronyok közé szorítva ünnepelhettek a munkások. Az 1917-es győzelmes orosz forradalom azonban lehetővé tette, hogy a május elsejét ünneplők szimbóluma, a vörös zászló, diadalmasan loboghatott egy ország területén, ahol Május Elseje hivatalos ünnep lett. i Ebben az évben Május Elseje már HIVATALOS ünnep több száz millió nép által lakott jelentékeny föld területen, igy ennek az ünnepnek most már valóban nemzetközi jellege lett. De a nemzetközi jellegét különösen kidomborítja az egész világra kiterjedő' “idegháboru”, amelyben a világ népei egymással farkasszemet néző két táborra sorakoznak fel, mintha csak a végső nagy összecsapásra készülnének. Ennek oka, — mint tudjuk az, — hogy a szabadvállalkozáson alapuló tőkés termelő rendszerben a munkásság munkabérével nem képes visszavásárolni az általa termelt javakat, hanem annak csak bizonyos részét, A másik rész a termelőeszközök tulajdonosainál marad, amelyet PROFIT néven említenek. És habár ennek egy részét újabb ipari befektetésekbe helyezik, ' a felmaradt részt még mindig nem tudja elhasználni a kisszámú tulajdonos osztály. így mindig fölösleg marad, — a kritikus többlet, — amelyel nem tudják, hogy mit csináljanak. Mert minél gyorsabban dolgoznak a gépek, minél több gép dolgozik, annál nagyobb lesz ez a kritikus többlet, amelyből megtelnek az üzletek, a raktárak, mire leállítják a gépek egy részét s kezdik lerakni a munkásokat. Igen ám, de ekkor a munkásság vásárló képessége újból esik, a kritikus többlet még jobban növekszik, mire újabb és újabb gépeket állítanak le, még több és több munkás kerül az utcára s végre beáll az ipari pangás, amelyekből eddig rendesen csak a háborúk utján szabadultak meg. A kollektiv tervgazdaság felszabadította a termelőeszközöket és ezzel kiküszöbölte a kritikus többletet, de egyben megszüntette a profitra való termelést is. A sikereket látva a tőkés termelés urai is a tervgazdasághoz folyamodtak, amelyet kar- teljeik és trösztjeik utján akarnak intézni. A kartell tervgazdaságnak a célja természetesen a tulajdonos osztály profitjának a védelme és emelése. Azért ennek lényege olyan egyezség, hogy a piacot az eladók uralják, vagyis minden fontosabb áruból bizonyos méretű hiány legyen. De ugyanakkor az individuális munkástól nagy níunkateljesitményt követelnek, hogy a munkások egy hányadát nélkülözni lehessen, mert a munkabéreket csak a munka- nélküliek seregével lehet leszorítani. A történelem bizonysága szerint a tulajdonosok osztálya még soha sem adta fel kiváltságos jogait küzdelem nélkül. A tőkés termelési rendszer kiváltságosai most a kartel tervgaz- gazadság utján akarják biztosítani profitjukat s remélik kiterjeszteni hatalmukat a világ legnagyobb részére. A nemzetközi tőke által uralt kartel kapitalizmus most támadásba ment át, hogy elejét vegye a kollektív termelés további terjedésének. Miután most a kartellek székhelye az Egyesült Államokban van, ennek a támadó harcnak a megnyilvánulásai a Truman- doktrina, a Marshall-terv és az Észak Atlanti Szövetség, amelyek révén egyben a kritikus többletet is felemészteni remélik. Ennek a támadó harcnak egyik része mindaz a megtévesztő propaganda, amit az amerikai sajtóból, a rádióból, a színházakból, iskolákból, de leginkább a templomok szószékeiből árad felénk szakadatlanul. Ez adja magyarázatát annak a gyalázatos hazugsághadjáratnak, amit ma az általuk kitalált “vasfüggöny” mögötti országok felé szórnak. Ennek a támadó harcnak egyik frontját alkotja a Mindszenty ügy, amelynek alapján az Egyesült Nemzetek szervezetének a beavatkozását remélik Magyarország belügye- ibe, amely ellen joggal tiltakozhatunk a munkásosztály e nagy ünnepén. De mindezek dacára a munkásosztály testvériségének eszméje nem marad csupán ideológia, hanem mind nagyobb területen nyer kifejezést az Ipari Demokráciához vezető kollektív tervgazdaságban. Jól tudjuk mi, hogy ma még sehol a világon nem építették fel az ideális szocialista államot, nem valósították meg az Ipari Demokráciát, de a termelőeszközök felszabadítása, a kollektív tervgazdaság bevezetése megadja a lehetőséget annak kiépítésére. Ezért az egész világra kiterjedő “idegháboru” és nagy feszültség dacára is reményekkel telten ünnepeljük ezt a Május Elsejét, mert mint Ady Endre mondta: Agyú, gyilok, úri bitangság Nem fog a mi dús ereinkben: Ha meghalunk, hát meghalunk S ha meghaltunk, meghalt itt minden. Kétségtelen, hogy a végső harc csak a munkásság győzelmével végződhetik, mert munkáskezek nélkül nincs élet. És amig a földteke egyik részén már diadalüneppé lett a Május Elseje, a másik részén a kizsákmányolt munkások érzelmeit legszebben ezzel a versszakkal fejezhetjük ki: Nekünk nincs múltúnk, nincsen hagyományunk Mi szerte téptük bilincseinket, Nincsen mit visszasírnunk, vagy kívánnunk, Nincs mit keseregni szebb idők felett. Nekünk a múltból semmi, semmi sem kell, Leráztunk vallást, rögzött babonát, Mert mi a jövőbe nézünk ihlet szemmel, Mert érted küzdünk, fényes uj világ. (Palágyi L.)
