Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-30 / 1577. szám
2 oldal B É R Mü NKAS 1949. április 30. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. MÁJUS ELSEI GONDOLATOK AZ IDŐ KEREKE feltartóztathatatlanul forog és minden akadályt elsöpör, amely az útjába kerül. Bár a természet és az emberi társadalom szoros összefüggésben van egymással és a haladásnak is párhuzamosnak kell lenni, van az emberi társadalomnak egy rétege, amely nem csak a társadalom, hanem még a természet haladását is szeretné megállítani, vagy visz- szaforditani, ez azonban lehetetlen és mint minden előző évben, most is elérkeztünk ahoz az évszakhoz, amikor a természet újjáéled és ezzel ismét beköszöntött Május Elseje. 'Mint ahogy a természet forgását nem lehet megállítani, vagy visszafordítani, úgy a társadalmi erők előretörését sem és a haladás ellenségeinek minden erőlködése dacára, megyünk előre egy kitűzött cél felé. Ezen az évfordulón a világ osztálytudatos munkássága seregszemlét tart sorai felett, mérlegeli az eredményt és megbeszéli a jövő terveit. HA A MÚLT harcainak eredményeit a közvetlen közelünkben történő eseményekből ítéljük meg, bizony nagyon lesújtó kép tárul elénk és a látszat kétségtelenül okot ad a pesszimizmusra, a csüggedésre. Ezen látszat szerint az amerikai munkásság nem csak nem tart lépést a világ osztálytudatos munkástáborával, hanem a kitűzött céltól ellenkező irányba megy és nagy erőt fejt ki, hogy a cél irányába törekvőket is magával rántsa. Tüzetes vizsgálat után azonban kitűnik, hogy ez optikai csalódás. Bár tagadhatatlan az, hogy a haladás nem oly gyors iramú, mint amilyent a körülmények megkövetelnek, ennek okai azonban a külömböző társadalmi viszonyokban keresendők, amely az amerikai és más országok között fennáll. A KÜLÖMBÖZŐ országok haladásának fokmérőjét az ipari termelési viszonyok mutatják és ezen a téren Amerika kétségtelenül felette áll minden más országnak. Ez a fejlődés itt sokkal gyorsabb volt — később kezdődött és sokkal előbbre haladt — mint bármely más országban és ez a gyors fejlődés cselekvésre késztette a munkásságot ha felszínen akart maradni. Az amerikai munkásság az utóbbi hat-hét évtizedben elszánt és áldozatokban bővelkedő harcokat vívott a kizsákmá- nyolókkal és ezen harcoknak az eredménye, hogy az amerikai munkásság élet standardja ösz- szehasonlithatatlanul magasabb mint az európai országok munkásságáé. Nem állítom, hogy az amerikai munkásság harca öntudatos volt, inkább ösztönszerü, mert annak kikényszerítéséhez nagyban hozzájárult az ipar gyors fejlődése, de a tény az, hogy a munkásság igyekezett lépést tartani ezzel a fejlődéssel, hogy a fejlett technikájú ipar termel- vényeit élvezhesse. EZZEL szemben az európai országok túlnyomó többsége az utóbbi évekig agrár ország volt és a lakosság többségének — a dolgozóknak — életszínvonala is azon a nívón volt. Ez az állapot talán beláthatatlan időkig megmaradt volna, ha a két egymást követő világháború nem teremti meg azt a borzalmas nyomort, amely ezek következtében érte a lakosságot és amely cselekvésre késztette. Mert tagadhatatlan az, hogy a régi rend fentartóit és védelmezőit nem a fejlődés mozdította ki uralmi pozíciójukból, hanem a nyomor, melyben az alárendelteknek része volt s csak ezzel a rendszer változással léptek az ipari fejlődés útjára. Valószínű, hogy a tervezett gazdálkodási rendszer mellett európában az ipari fejlődés aránylag rövid időn belül eléri az amerikai színvonalat és mennél nagyobb méretű lesz az, annál jobban veszélyezteti az amerikai kapitalizmus jelen világuralmi pozícióját. AZ AMERIKAI munkásság a jelenben látszólag a haladás kerékkötőjének szerepét tölti be. A nagy szakszervezeti szövetségek és azok kötelékébe tartozó szakszervezetek nagyrésze is a reakció irányítása alatt van és a kizsákmányoló osztállyal karöltve igyekéznek gátat vetni a fejlődésnek. És a munkásság nagytöbbsége pedig tétlenül nézi ezt a törekvést. A munkásság ily viselkedésének magyarázatát abban találjuk, hogy a gazdasági viszonyok aránylag türhetőek voltak az utóbbi 10 évben. Az iparok teljes kapacitással dolgoztak és a termelvényekre bőségesen volt piac. Néhány évig az iparok teljesítő képességének háromnegyed részét a háború táplálására fordították, majd annak megszűnésével a lerombolt országok egyrészének helyreállítására, majd újabb háború előkészítésére, azonban ezek a levezető csatornák kezdenek szűkülni és a termelvények mind nagyobb méretekben tornyosulnak a raktárakban. Csak természetes, hogy ez magaután vonja a termelés redukálását és a munkanélküli tömegek növekedését és vásárló képtelenséget. Ezt csak fokozza az uj rendszer alatt fejlődésnek indult országokban beállt változás. Nem csak kevesebb piacot jelent ez az amerikai áruknak, hanem az azokon kívül levő piacért is versenyre kelnek az amerikai árukkal, amely tény nagyon veszélyezteti az amerikai kapitalizmus eddigi kedvező helyzetét. A GYAKORLAT azt bizonyítja, hogy a munkásság túlnyomó többsége nem a fejével, hanem a gyomrával gondolkozik; illetve a fejét csak akkor használja gondolkodásra, ha a gyomra készteti arra. A jelek szerint az amerikai munkásság gyorsan közeledik ahhoz az időhöz, hogy gondolkozni lesz kénytelen és ebben sem a kapitalista osztály, sem pedig a szakszervezetek élén álló reakciós vezérek nem fogják tudni megakadályozni. És amikor a tömegek gondolkodni kezdenek, a cselekvés sem késhet soká. Erre kell felkészülni a céltudatos kisebbségnek, hogy amikor a nagy tömegek gondolkodni és cselekedni kényszerülnek, a helyes irányba tereljék a megmozdulást. A MUNKÁSOSZTÁLY társadalmi problémájának megoldása roppant nagy feladat, amelyet máról-holnapra nem lehet megoldani. A “jelen” éppen oly kilátástalan volt 50, 75 vagy száz évvel ezelőtt az akkori forradalmároknak, mint nekünk ma, de ha visszanézünk néhány évtizedre és összehasonlítjuk az akkori viszonyokat a maival csak akkor látjuk, hogy elődeink áldozatkészsége és a mi több évtizedes küzdelmünk nem volt hiábavaló. Bár a haladás nem mindenütt egyenlő arányú és ha ezt az amerikai környezetünk mai kilátásai után ítéljük, bizony kevés biztató jelet látunk. Azonban ha az országhatárokon túl nézünk azt látjuk, hogy a legelmaradottabb világrészeken is döngeti a munkásság a zsarnok rendszer várfalait és a munkás- osztály győzelme a láthatáron van. A kapitalizmus betöltötte hivatását és mint az előző társadalmi rendszerek, át kellett adják helyüket egy a viszonyoknak megfelelőbbnek, ennek is távozni kell, hogy a technika fejlettsége által megkövetelt rendszernek adja át helyét. De mint ahogy az előző rendszerek haszonélvezői sem adták fel kiváltságos helyzetüket harc nélkül, úgy a kapitalizmus sem hajlandó hatalmát feladni és minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál annak mennél további megtartására. ✓ Az osztálytudatos munkásság azonban történelmi hivatásának tudatában minden időkben megtalálta a megfelelő eszközöket és a jövőben is megfogja azt találni, amelyek segítségével eléri a kitűzött célt: az Ipari Demoráciát. A világ munkásságának, amikor seregszemlét tart sorai felett és mérlegeli az elért eredményeket, nem szabad figyelmen kívül hagyni az elkövetett tévedéseket — mert történtek ilyenek is — és azokat korrigálni kell. Ezek elkerülésére nagyon fontos felismerni a munkásságnak, hogy a cél megvalósításában csakis saját erejére támaszkodhat és nem várhat segítséget oly intézményektől, amelyek léte a mai uralkodó osztálytól ered. Ennek felismerése biztosítja a győzelmet mert a munkásosztály szervezett gazdasági ereje a társadalomban létező minden más erőnél hatalmasabb. Franco várja a segítséget NAGY ERŐFESZÍTÉST FEJTENEK KI, HOGY SPANYOLORSZÁGRA IS KITERJESSZÉK A MARSHALL TERVET. — VARJAK A BERLINI KRÍZIS MEGOLDÁSÁT LAKE SUCCESS, N. Y — A United Nation delegátusai, — ha nem is a nyílt üléseken, — de bizalmasan egymás között arról tárgyalnak, miként lehetne behozni a Marshall terv keretébe a fasiszta diktátor, Francisco Franco által uralt Spanyolországot is. Ezért Franco barátai szeretnék, ha Spanyolországot is bevennék az Észak Atlantic Szövet- »-----------------------------------------ségbe, amely automatikusan kiterjesztené a Marshall tervet vagyis a felfegyverzést és gazdasági támogatást, erre az országra is. Ennek azonban útját állta a United Nations Általános Tanácsának 1946-ban hozott határozata, amely megcenzurázta a Franco kormányt. Argentína és más latin-amerikai^országok delegátusai most a^t kutatják, hogy vájjon az Általános Tanács hajlandó lenne-e visszavonni ezt az 1946-os határozatot? A United Press tudósítóinak jelentése szerint Franco barátai igen ügyesen manipulálnak, amennyiben az olasz gyarmatok szétosztását összekapcsolták a Franco üggyel. Az olasz gyarmatokra ugyanis Olaszországon kívül elsősorban Anglia, de Franciaország és Etiópia is igényt tartanak. Franco barátai ezen igények támogatását alkudozásra használják fel, vagyis cserébe a gyarmatokért azon országok támogatását kérik a fasiszta uralom elismerésére. Ugyanezen forrás szerint az Egyesült Államok kormánya még nem döntött véglegesen a Franco kormány ügyében s legjobban szeretné, ha ezt a kérdést egyenlőre levennék a United Nations tanácskozásainak napirendjéről. Egyébiránt számos képviselő és szenátor sürgeti a kormányt a Franco uralom támogatására. A delegtáusok között ugyancsak elterjedt az a hir, hogy a Szovjet Union szeretné megoldani a berlini blokád kérdését, hajlandó megszüntetni a blokádot, de hogy ezt szégyenkezés nélkül megtehesse, a négy nagyhatalom előzetes konferenciájának összehívását ajánlotta. LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Munkás Iskolát tart 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításával és alkalmazásával foglalkoznak.
