Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-23 / 1576. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Alávaló rendőrcsiny Az amerikai Kommunista Párt vezetői ellen folyó pörben szenzációként hatott Herbert A. Philbrick “koronatanú” kihallgatása. Nem azért, mintha ez a tanú a vádlottak által elkövetett valamilyen speciális bűntényre tudott volna rámutatni, hanem inkább csak azért, mert kitűnt, hogy az FBI (szövetségi titkosrendőrség) szolgálatában áll s mint ilyen 9 éven át végzett kémszolgálatot megbízottai részére. Philbrick a saját vallomása szerint az FBI megbízása folytán és bizonyára jó fizetésért kilenc éven át volt aktív tagja a kommunista pártnak, ahol külömböző tisztviselői állásokat töltött be és aktív részt vett a párt munkájában. Vallomása abból állt, hogy beszélgetés során mit hallott egyik-másik pártvezértől, akik most a vádlottak padjára kerültek. Az FBI-nak ez nem az első ilyen trükkje. Ugyanezt csinálta mindjárt az első világháború után is, amikor úgy a szocialista, mint az akkor alakult kommunista mozgalomban elhelyezte a megbízottait, akik közül nem egy elvi irányt megszabó magas tisztviselői állásra tett szert. Később aztán a saját ügynökeik által kiadott nyilatkozatok vagy irt brossurákért fogták perbe és ítélték el a vád alá fogott pártvezetőket. Ugylátszik, hogy Edgar Hoover ur ezt a szerfelett erkölcstelen eljárást nagyszerű rendőri szolgálatnak tartja, mert mint most kitűnt, állandósította. Annak idején az amerikai közvélemény méltó nagy felháborodással Ítélte el ezt az alávaló trükköt, Úgy tartjuk, hogy ha az amerikai sajtó és a rádió erről a gyalázatos dologról kellő módon értesítené az amerikai népet, ma is csak úgy Ítélkezne, mint tette közel három évtizeddel ezelőtt. Forrestal betegsége Amerika szerte, sőt valószínűleg az egész világon nagy szenzációt keltett Drew Pearson rádió kommentátor azon rádió szózata, amelyben bejelentette, hogy az Egyesült Államok volt honvédelmi minisztere, James Forrestal “szellemi összeroppanás” következtében kórházba került. “Nagyon sajnálom”, — mondotta a nyílt beszédű Pearson, — “de meg. kell mondanom, hogy Forrestal megőrült”. A Bethesda, Md. városban fekvő Naval Medical Center kórház orvosai, akik eddig titkolták a dolgot, kénytelenek voltak több jelentést kiadni, amelyekben természetesen kicsinyiteni és mondjuk “szépíteni” igyekeztek Forrestal betegségét. Nem mondották ki olyan nyersen, mint Pearson, hogy Forrestal megbolondult, hanem szépen kicirkalmazott szavakkal megmagyarázták, hogy a volt honvédelmi miniszter a háború befejezte óta “túl sokat dolgozott”, melynek következtében ugyanaz a betegség érte, mint azokat a katonákat, akik túlságos hosszú időt töltenek frontszolgálatban. » Pearson azonban valamivel részletesebben is ismerteti Forrestal “szellemi összeroppanását”. Szerinte Forrestalon ez a szellemi'rendellenesség már régebben észlelhető volt s azért Puerto Rico szigetére ment pihenni. Úgy látszik ez nem volt elgendő, mert a pihenés folytatására barátjának Averell Harriman volt kereskedelmi miniszternek floridai otthonába ment. Itt történt egy este, hogy megszólalt a tűzjelző sziréna, mire Forrestal felugrott és ordítani kezdett, hogy az oroszok megtámadták az Egyesült Államokat. Megnyugtatták és ágyba fektették, de amikor később még egyszer megfujták a tűzjelző szirénát, Forrestal kiugrott az ágyból s pizsamában öltözve kirohant az udvarra ordítozva, hogy jön az orosz Vörös Hadsereg. A cselédek csak nagy nehezen tudták lefogni és visszavinni az ágyba. íme ennek az embernek, aki éveken keresztül legbefolyásosabb tagja volt Truman kabinetjének, az volt a rögeszméje, hogy a Vörös Hadsereg betör Amerikába. Valószínűleg ez a rögeszméje fogta el akkor is, amikor elrendelte az amerikai hadsereg mozgósítását, mert valami kémjelentésből azt magyarázta ki, hogy az oroszok pár napon belül megindítják Amerika ellen a háborút. A Bérmunkásban már többször rámutattunk, hogy nem csak az Egyesült Államokra, hanem az egész emberiségre milyen nagy veszélyt jelentett Forrestal nagy hatalma. Hiszen állandóan attól kellett félni, hogy ez a gyenge idegzetű ember, aki a Hitlert hatalomra segítő Dillon, Read and Co. bankcég elnöki tisztségéből került az amerikai kormányba, ahová hamarosan magával vitte Wilüam Drapert, Averall Harrimant s még néhány más bankár társát is, egyszer csak valami olyan “incidenst” fog felidézni, amely ki fogja robbantani a harmadik világháborút. Nem tudtuk ugyan, hogy a honvédelmi miniszter ur “idegletörésben” szenved, de beszédeiből és intézkedéseiből mindenki láthatta, hogy oroszgyülölete folytán fanatikusan uszított a háborúra. Természetesen ezt a történelmi materializmus szemüvegén át nézve úgy magyaráztuk, hogy ez az ember tipikus képviselője a nemzetközi tőkének és azéri gyűlöli a Szovjet Uniont, mert a szovjet hatalom határt szabott a tőkések profitlehetőségének. Ugylátszik, hogy ez a fanatizmus egészen úrrá lett felette s igy éppen ideje, hogy az elnök elmozdította állásából. Lehet, hogy az őrületet éppen az a tudat hozta ki rajta ily teljes mértékben, hogy most már nem rendelheti el az atombomba ledobását a képzeletbeli orosz támadás megelőzésére. Igazán nem örülünk egyetlen ember fizikai vagy szellemi ösz- szeroppanásának sem, de nem tagadjuk, nagy megkönnyebbülést éreztünk, hogy ma már nem ez a fanatikus bolond ember rendelkezik az egyre növekvő amerikai haderő felett. De azonkívül az is kiderült, hogy egy ilyen nagy ország bel- és külpolitikájára milyen nagy befolyást gyakorolhat még az őrület mesgyéjén haladó ember is, ha a zászlót lobogtatja. Újabb Taft-Hartley törvényt terveznek REPUBLIKÁNUS ÉS DÉLI DEMOKRATA TÖRVÉNYHOZÓK SZÖVETKEZÉSE A MUNKÁSOK ELLEN WASHINGTON — A Taft-Hartley munkásellenes törvény visszavonását azérf halasztották el eddig, mert a republikánus és déli reakciós demokrata képviselők és szenátorok azon tanakodtak, hogyan lehetne a munkások által kifogásolt törvényt kicserélni olyan uj törvénnyel, amely más szavakba foglalva megtartaná a szakszervezetek működését megszorító összes pontokat. Az uj javaslat szerzője John %____________________________ S. Wood, Georgia államba való demokrata képviselő, de a javaslatot nem ő, hanem E E. Cox, ugyancsak georgiai demokrata képviselő terjesztette be a republikánus képviselők tudtával és támogatásával. A szenátusban Robert A. Taft terjeszt be hasonló javaslatot. Az uj javaslat is megkívánja, hogy a szakszervezetek tisztviselői Írják alá a kommunista ellenes nyilatkozatot. Engedmény gyanánt azonban most már ugyanezt kiterjesztik a munkáltatókra is. A “zárt” műhelyt az uj javaslat is tiltja, csak annyit enged meg, hogy a munkáltató ígéretet tehet, hogy a union tagjait előnyben részesíti a munkafelvételnél. A másodlagos bojkottot is tiltja az uj javaslat éppen úgy, mint a Taft-Hartley törvény. A bírói letiltásra vonatkozólag még nagyobb szabadságot biztosit a kormányközegeknek, mint az a törvény, amit a munkások tiltakozása miatt ki akarnak cserélni. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milUói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparoh igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek tlyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keli, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nem -sak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
