Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-23 / 1576. szám

3949. április 23. BÉRMUNKÁS 3 oldat Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ ZENEKEDVELŐK FIGYELMÉBE Ez a rovat jogosan mondhat­ja, hogy a tudományok mezején jelentkező nagyobbszabásu uj dolgokról nem csak idejében, hanem tárgyilagos és az átla­gos olvasó által könnyen meg­érhető riportot nyújt. Különö­sen a gazdaságtan, a politika és a társadalomtudományok köré­be vágó cikkeinkre vagyunk na­gyon büszkék. Időközönként azonban a művészetek világára is kiterjed figyelmünk. Gondo­san tanulmányozzuk annak kü­lönböző ágazatait, — a költé­szettől a szobrászaton és festé­szeten át le egészen fürdőruhák mutogatásáig, — hogy az igy nyert ismereteket továbbadhas­suk olvasóinknak. Ezúttal a zeneművészet leg­újabb termékét, a “Be-bop” (ki­ejtése bi-bap) zenét akarom megismertetni a rovat zeneked­velő olvasóival. Minden félreér­tés elkerülésére sietek kijelen­teni, hogy én ugyan még NEM HALLOTTAM ezt az uj zenét s az alábbi ismertetést nem a sa­ját tapasztalataim alapján irom, hanem átveszem a United Press zeneszakértőjének “szakszerű” oktató magyarázatát, amelynek gondos áttanulmányozása után, úgy vélem, nem valami sokat veszítettem, hogy nem hallot­tam még a Be-bop zenét, sőt. . . A Be-bop zene, — mondja ez a szakértő, — tulajdonképpen lázadás azok ellen, akik a Dixie­land (déli államok) jazz zenéjét korruptálták. Korruptálták pe­dig úgy, hogy ritmust kevertek bele, holott a jazz valójában rit­mus nélküli zene akart lenni. VISSZA A ZÖREJHEZ A Be-bop zene tehát valami olyan mozgalom ‘ eredménye, mint például a vallás mezején tapasztaltuk, amikor egyes túl­buzgó emberek kezdték hangoz­tatni, hogy a fenálló vallásfele­kezetek eltértek a biblia tanítá­saitól. Felvetették tehát a jel­szót: “Vissza a bibliához” s ezen az alapon uj vallásfelekezetet kezdtek. A Be-bop életrehivói is a tiszta, hamisitatlan, fel nem hetetlenül szükséges az uj tár­sadalom struktúrájának kiépí­tése már a réginek keretein be­lül. Ennek szükségességét az előt­tünk lejátszódó események meg­dönthetetlenül bizonyítják és nagyon ajánlatos fontolóra ven­ni úgy azon országok munkás­ságának, amelyek már az átala­kulás folyamatában benne van­nak, mint itt Amerikában, ahol egyenlőre — legalább is látszó­lag — a kapitalista rendszer “szilárd” alapokon nyugszik. Az előbbieknek ennek felis­merése meggyorsítja az átala­kulást és megrövidíti a szenve­dések idejét, az utóbbiaknak pe­dig biztosítékot nyújt, hogy nem kell átesni azokon a nehéz­higitott ritmusnélküli zene után vagyódanak. A zene, — mint tudjuk, — a zenei hangok oly ritmikus kom­binációja, amelyek kellemes ér­zelmeket, (esetleg indulatokat) kelt a hallgatókban. A kellemes ritmikus zene hallatára valaho­gyan úgy érezzük, mintha vala­mi nagyon finom ecsettel lágyan és kellemesen cirógatnák a hát­gerincünket; testünk hősége, valamint a vérkeringés sebessé­ge egy kicsit hévül, vagy leszáll a zene minősége szerint, de min­den esetben úgy, hogy belső jó­érzést vált ki a hallgatóban. A Be-bop zenészek szerint azonban az ilyen elernyedést okozó zenében csak a dekadens emberek találnak élvezetet. Az igazi “he-man” (férfias ember) nem hagyja magát igy elérzé- kenyiteni. A jazz zene éppen az­ért született, mert sokan láza­doztak az ily önámitás ellen, (A hátgerincünk nem lágy ecset, hanem lókaparó ciróga­tásra vágyik.) Ai önámitás elleni küzdelem a művészetek terén nem uj dolog. Félszázaddal ezelőtt kísérletez­tek vele a francia színpadokon is. Előadás közben, amikor a közönség már beleélte magát a darab világába, a színészek hir­telen közbeszurtak valamit, hogy a közönséget visszahozzák a való életbe. így például a Hamlet előadásánál, amikor a királyfi a lét és a nemlét nagy problémája felett töpreng, kijön hozzá valamelyik szinésztársa és figyelmezteti, hogy ha ko­molyan öngyilkosságra gondol, csinálja meg előbb a végren­deletét. A JAZZ KORRUPTÁLÁSA A jazz zenében is behozták a zörejhangokat, hogy azokkal el­lensúlyozzák az előző harmoni­kus hangokkal elért kellemes érzéseket és hangulatot (önámi­tás, a tényleges életről való megfeledkezést), de, mint Ralph Watkins, a Be-bop zene terjesz­tője mondja, idővel mind több és több harmónia és ritmus ke­rült a jazzba, aminek természe­tes következménye lett az uj zene életrehivása. ségeken és szenvedéseken, ame­lyekben európai testvéreinknek részük van. És igy “száz szónak is EGY a vége” ez pedig az, amit az IWW Elvinyilatkozatának befej e z ő szakasza ajánl a világ munkás­ságának, hogy: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert.” És ennek végre­hajtására: “A termelő hadsere­get nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervez­ni, hanem arra is, hogy folytas­sa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult.” Mert az Egy Nagy Szervezet ki­építésével: “az uj társadalom szerkezetét építjük a réginek ke­retein belül”. Watkins állítása szerint a Be- bop zene éppen egy évvel eze­lőtt született egy kis éjjeli mu­latóban, New Yorkban, ahon­nan gyorsan továbbterjedt s ma már külön helyiséget kapott, a régi “Zanzibár” nevű klubbot, amelyet “Bop City” névre ke­reszteltek, ahol a vendégek asz­talok mellett elhelyezkedve nem csak a zenét hallgatják, hanem esznek és isznak is, — szóval nem csak szellemi, de testi táp­lálékot is kapnak. Naponként körülbelül 1000 vendég hallgat­ja az uj “boperát”, vagyis egy év alatt körülbelül 365,000 em­ber (lévén 365 nap egy évben). “Nagyon nehéz megmagya­rázni, hogy miért ilyen népsze­rű a Be-bop zene”, — mondja Dizzie Gillespie, akit a Be-bop “atyja” gyanánt említenek, — “de még annál is sokkal nehe­zebb megmagyarázni, hogy va­lójában mi is a Be-bop zene.” És ha már Dizzie sem tudja kellő módon megmagyarázni, miért tudnánk mi? De nézzük csak, mit is mond ez a Dizzie. KITŰNŐ BE-BOP NÓTA Eddig két hires Be-bop da­rabot írtam, — mondja Dizzie; az egyiknek cime: “Oo-Bop-Sh- Bam”, a másiknak pedig “Oo- Pap-a-da”. Ezek a Be-bop zene klasszikusai. Jellemzőjük az, hogy miután nincs bennünk har­mónia, sem ritmus, igy nem kö­vetnek semmi szabályt, még azt sem, hogy állandóak. Vagyis ha mégegyszer játszák, akkor már egészen más lesz belőlük. És ez a nagyszerű dolog, mert igy a Be-bop mindig eredeti, azaz uj. Akkor ez valami olyan zene lehet, — szólt közbe a szakér­tő, mintha valakinek, aki nem játszik semmi műszeren, kezébe adnánk egy szakszofont, hogy fújjon bele és ugyanakkor ujja­it jártássá a billentyűkön. Ha ez a valaki igy játszik két perc­ig, nincs az a pénz a világon, amiért az igy nyert hangokat mégegyszer pontosan utánozni tudná. Dizzie azonban tiltako­zott: “A hasonlat nem jó, mert az illető csupa véletlenségből harmóniát is vegyíthet a játé­kába”. A Be-bop már annyira fejlő­dött, hogy éneklik is. Az énekes szólistájuk neve Jackie Cain, akinek a szövege szintén olyas­mi, mint az algebrai függvény értéke, — vagyis állandóan vált tozó. Legutóbb például ezt éne­kelte: “Blowing Bee-obb-elee­obbe-lee-oobles”. Mig később pedig ezzel gyönyörködtette a hallgatóit: “Oo-Pap-bee-boo-pa- a-pa-da-da”. (A fordítást az ol­vasóra bízzuk.) Ralph Watkins szerint a Be- bop zene hívei leginkább a kö­zép és a felsőiskolák hallgatói közül kerülnek ki s hozzák ma­gukkal az idősebbeket az uj ze­ne élvezetére. “Bepsze-gény bop-lond zen-bé- szek!” ESNEK A BANKBETÉTEK WASHINGTON — Az Egye­sült Államok polgárai 1948-ban bankbetétekben, értékpapírok­ban és biztosításokban 4 billió és 900 millió dollárt takarítottak meg. Ez azonban 3 billió és 400 PHILADELPHIAI OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Bérmunkás olvasói a munka ünnepét, MÁJUS EL­SEJÉT Kistóth Péter mun- kástársék kies fekvésű ottho­nában, 270 Haddon Avenu­en, Collingswood, N. J.-ben, április 30-án, szombaton este 7 órai kezdettel tartják meg. Akik nem autóval jönnek, a 6-ik utcánál a hídfőnél az 5-ös számú bust vegyék, a Browingfield Roadnál szánja­nak le. A 3-ik ház a sarokhoz. A rendező bizottság ezúton is kéri a munkástársnőket, hogy készítsenek a vacsorá­hoz süteményeket. A Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton is meg­hívja a Rendezőség millió dollárral kevesebb az elő­ző évi hasonló megtakarításnál. Az esést részben a megcsappant keresettel, részben pedig azzal magyarázzák, hogy több áru­cikk került a piacra, amelyek az építkezésekkel együtt leszál­lították a készpénz megtakarí­tást. EGYSÉGES VÁLÁSI TÖRVÉ­NYEKET AKAR MRS. ROOSEVELT NEW YORK — Mrs. Eleanor Roosevelt a napokban tartott rádióbeszédében a válási törvé­nyek egységesítését követelte. Az Egyesült Államokban ugyan- is"a házassági és a válási törvé­nyek az egyes államok hatás­körébe tartoznak és amig egyes államokban a válás igen köny- nyü, más államokban igen nagy nehézségekkel jár. Mrs. Roose­velt azt ajánlotta, hogy a válási törvényeket egységesítsék az egész országban. De ugyanak­kor azt is kijelentette, hogy a házasságkötéseket meg kellene nehezíteni, mert nagyon sok válás azt mutatja, hogy sokan nagyon könnyen, kellő meggon­dolás nélkül lépnek házasságra. Mrs. Roosevelt gyermekeinek ez a válási rekordja: Franklin D. Jr. most válik a feleségétől, Eliot már két feleségtől vált el, James elvált az első feleségétől és Anna szintén másodszor ment férjhez, miután első férjé­től elvált. IRÁN FELMONDTA A SZER­ZŐDÉST TEHERAN — Iran kormá­nya bejelentette, hogy a Szovjet Unionnal még 1921-ben kötött békeszerződést, amely külső tá­madás esetén jogot ad a szovjet csapatok bevonulására, most befejezettnek tekinti. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakósság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom