Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-23 / 1576. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1949. április 23.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

KERÜLETI ÉRTEKEZLET

CLEVELANDON

A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 24- én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében.

A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára.

Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre,

Tisztelettel,

a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA.

“SZÁZ SZÓNAK IS

EGY A VÉGE”

A VILÁGESEMÉNYEK forgatagában sokszor ismeretlen utakon kalandozunk a munkás- osztály nagy problémájának megoldásához kulcsot keresve, pedig ha a dolgokat tüzetes vizsgálat alá vesszük rájövünk, hogy az a kezünkben van, de a körülöttünk történő események elvonják arról figyelmünket.

A munkásosztály nagy problémája: megszüntetni a kizsákmányolást, ezt pedig ott lehet megszüntetni, ahol a kizsákmányolás történik — a termelés szinterén. Bár a munkásság megkisérelte ezt a problémát más utakon és eszközökkel megoldani, de az eddigi eredmények kétségtelenül azt bizonyítják, hogy ezzel csak meghosszabbítjuk a munkásosztály szenvedését és a végeredményben vissza kell térnünk ahoz a megdönthetetlen igazsághoz, hogy: “a

munkásosztály felszabadítása csakis a munkásság müve lehet” és ennek elérésére a társadalmi rendszert gyökerestől kell megváltoztatni. Nem elégséges a politikai, jogi, közoktatási és egyéb felülépitmények és kinövések megváltoztatása, hanem magát a társadalom alapját, a gazdasági berendezést kell megváltoztatni és a munkásságnak erre a feladatra kell felkészülnie.

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD (IWW) megalakulása — 1905 — óta, eltelt évek és évtizedek alatt sok támadás céltáblája volt az IWW félre nem magyarázható megállapításai a munkásosztály történelmi hivatását illetőleg, melyet a szervezet Elvinyilatkozatában fektetett le. Nem csak a kizsákmányoló osztály támadta, — amely kétségtelenül előbb felismerte a veszélyt, melyet rájuk nézve jelent az Egy Nagy Szervezet, mint a munkásság annak előnyét, — az eszmét és az azt gyakorlatba vivő IWW-t, hanem a munkás politikai pártok és szakszervezetek is mindent elkövettek, hogy a munkásságot visszatartsák annak felismerésétől.

De amig a munkáltató oszjött-ment alakok, de a jövő az már nem lesz olyan viharos. Mert egy szerencséjük mégis van a régi amerikás magyaroknak, még pedig az, hogy az amerikai magyar társasélet letűnő korszakára futottak be ezek az úrhatnám vezérek és az biztos, hogy itt már nem sokáig rontják a levegőt. Hiába erőlködnek hát a Népszavát vásárló urak és hiábavaló erőlködés a Boros-Nadányi féle uj magyar hetilap, az egyik haldokló, a másik halva született vállalkozás és nem sokáig fog tartani, mig a kimúlt legreakciósabb újság a “Mi Lapunk” sorsára jutnak.

Legjobb lesz hát, ha a magyar nép ellen irányuló a jelentály támadása a jólfelfogott gazdasági érdekükből érthető, nem lehet magyarázatot találni és különösen mentséget felhozni a munkáspártok és szakszervezetek viselkedésére.

Mert tulajdonképpen mi is az Egy Nagy Szervezet eszméje, melynek gyakorlatba vitelére az IWW alakult?

AZ IPARI FEJLŐDÉS, a hatalmas arányú tömegtermelés bevezetése és az iparok irányításának mindkevesebb kezekbe- ni összpontosulása már e század elején nagy megpróbáltatások elé állították a munkásságot érdekeik megvédelmezése és előmozdításában. A hatalmas ipari óriások a munkások ezreit és tízezreit vonták össze egy fedél alá s egy iparba, ugyan azon munkáltató csoportok szolgálatába és a szakszervezetek az igy összevont munkás tömegeket próbálták szétszervezni a használt szerszámok szerint, de szervezetlenül hagyva a szakmanélküli munkások nagy tömegeit.

Ezen idejét múlta szervezkedési módszer nagyon hátrányos volt a munkásságra, mert a kü- lömböző szakszervezetek külön időkben lejáró szerződéseket kötöttek a munkáltatókkal és lehetetlenné tették az egységes cselekvés lehetőségét. De viszont, a munkáltatóknak nagyon kedvező volt a munkásság ily széttagolása és számos esetben a munkáltatók elősegítették a szakszervezeteket az alkalmazott munkások szétszervezésé- ben.

Ezen súlyos hibákat törekedtek az IWW megalakitói orvosolni, amikor elhatározták oly szervezet megalakítását, amely minden az egy iparban foglalkoztatott munkást, tekintet nélkül, hogy mily szerszámmal dolgozik, vagy milyen munkát végez, EGY szervezetbe tömöríti és minden egyes iparban csak egy szervezet alakulhat.

Mivel a külömböző iparok szoros összefüggése képezi a társadalom szerkezetét és azokat külön választani nem lehet, éppen úgy a külömböző ipari szervezetek is szorosan egymásba fonódnak az EGY NAGY SZERVEZETTBEN és amint az iparok bármelyikében beálló

légi divat szerint, amerikai köntösbe bujtatott aknamunkájukat föladják a volt nácik és nyilasok, mert nekik itt ezzel nincs már jövőjük és még kevésbé odaát. Az atombombák mégsem hulltak a magyar népre, ahogyan remélték és biztosra vették már ezen a tavaszon, és remény van rá, hogy soha nem is fognak hullni. Ellenben az atombomba hullás helyett, inkább az amerikai magyar reakció hullaszaga érezhető. És bármennyire kellemetlen is a hullaszag, ez esetben örömmel fogják tűrni azt az amerikai magyar értelmes munkások. Mert ezzel a hullaszag elmúlásával tisztulni fog a levegő.

fennakadás kihatással van az összes iparokra, éppen úgy bármely iparban éri sérelem a munkásokat, az az összes iparokban foglalkoztatott munkásokra sérelmes.

EZEN alapeszméből indíttatva rakták le az EGY NAGY SZERVEZET pilléreit az amerikai munkásmozgalom kipróbált harcosai 1905-ben és annak gyakorlatba vitelére alakult az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet, melyet általában a kezdőbetűkről IWW-nak ismernek.

Mivel az osztálytudat felismerése elsőrangú fontosságú a világ dolgozóinak egy táborba tömörítésére, az IWW elvinyilatkozatának első mondata kimondja, hogy: “A munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincs.”

A szakszervezetek természetesen kezdettől fogva a legmeg- átalkodottabb ellenségei voltak úgy az Egy Nagy Szervezet, mint a tudományos szocializmus eszméjének és az IWW működését minden téren a legaljasabb támadásban részesítették.

A munkás politikai partok azonban kezdetben látszólag rokonszenveztek az eszmével, de lévén több politikai párt, melyek egymással harcba álltak, ezeket az ellentéteket bevitték a szervezet beléletébe és rövid két év leforgása alatt a szervezetben valóságos harc fejlődött ki a két párt követői között.

Ez a tény arra késztette az IWW harmadik évi konvenciójára egybegyült delegátusokat, hogy határozatilag kimondották, hogy a szervezet megszakít minden közösséget a politikai pártokkal, bár a szervezeten kívül a tagság minden gát nélkül követheti azt a pártot, amely legjobban megfelel felfogásának. Az IWW azonban nem in- dorszál egy pártot sem és minden erejét a szervezetlen tömegek megszervezésére fordítja a termelés szinterén.

AMÍG ez a határozat nagyon is érthető okból üdvös volt, a gyakorlatban a szervezet ellenségeinek a számát növelte, mert azután már a szocialista pártok is a legvadabb támadást intézték az IWW ellen. Amig bent voltak, belső harcokkal akadályozták a szervezet fejlődését, amikor kikerültek, kívülről támadták és igy kétséges, hogy a politikai pártok egyáltalán lehettek-e őszinte hívei az Egy Nagy Szervezet eszméjének?

Az IWW alapszabályainak az egyik pontja kimondja, hogy a szervezetnek csakis tényleges bérmunkások lehetnek tagjai. Aki tehát nem bérért dolgozik, akár magán foglalkozást üz, akár kereskedő, kis iparos, vagy bármily más módon keresi a megélhetést, nem lehet tagja.

Az IWW azt vallja, hogy az emberek gondolkodását gazdasági viszonyaik irányítják és hogy a szervezet osztatlanul szolgálhassa a munkásosztály harcát, szükségesnek látta ezt a meghatározást a tagsági jogosságra. Ily meghatározás nélkül, megtörténhetne, hogy munkáltatók is belépnének a szervezetbe, akik — elméletben — elfogadják az Egy Nagy Szervezet eszméjét, de a gyakorlatban ellentétbe kerülnének azzal.

Ismerve a politikai pártok összetételét, melyeknek vannak munkás és nem-munkás tagjai, kétségesnek tűnik fel, hogy azok őszintén hívei lehetnek egy szigorúan vett osztályszervezetnek, mint az IWW.

Itt aztán felvetődik az a kérdés is, hogy a politikai pártok lehetnek-e irányitói az osztályharcnak ? Szerintünk nem. Ahoz, hogy a munkásosztály a felszabadulási harcát sikerrel vívhassa meg, elengedhetetlenül szükséges az Egy Nagy Szervezet kiépítése a szigorúan meghatározott osztály vonalon.

SOKAN tagadják ezt az elméletet, de ha végig nézünk az osztályharc mezején és őszintén számotvetünk a történtekről, be kell vallanunk, hogy ennek hiányán nagyon sok kívánni való van. Lehet-e azt “osztályharcnak” nevezni, amit szemeink látnak és tapsolhatunk, lelkesedhetünk azok láttán, de ha mérlegre tesszük a dolgozók által elért gazdasági előnyöket, bizony csalódottan kell bevalla- nunk, hogy az nagyon messze esik a kitűzött céltól.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy csináljunk vissza mindent, vagy állítsuk meg a folyamatban levő harcot addig, amig elkészülünk átvenni a javak termelése és szétosztásának eszközeit.

Ezt nem lehet és nem szabad megtenni. De ahhoz, hogy a munkásosztály mennél hama- rábbb elérje a végcélt és mennél kevesebb áldozattal, elenged-